Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-11-01 / 11. szám

8 Felvidéki Méhész A tartaléklépek gondozására igen nagy figyetmet kell fordítanunk. Hiszen méhészetünk forgótőkéje az, amelyből minél több van, an­nál teltebbek a mézes bödönök is. A legjobban ott telel a méhcsalád, ahol nyáron át munkálkodott. Hagyjuk tehát a ka­sokat és a kaptárokat eredeti helyükön, ne mozgassuk el onnét leginkább azért, hogy az első tavaszi napsugár, az első kiröpűlés a mé- heket a megszokott és az ő fejlődésüknek meg­felelő helyen találja őket. 32. kérdés. Salamon Béla. (Sárosvár­megye.) Vidékemen a tisztesfűvet meg akarnám honosítani. Kérem a Tekintetes Szerkesztő Urat, szíveskedjék útbaigazítani, hogy hol kaphatnék tisztesfűmagot, mi egy métermázsának az ára, mikor és hogyan kell elvetni és végűi más mézelőszövénnyel együtt vethető-e, vagy csak magában ? 32. felelet. A tisztesfű (Stachys recta) meghonosításán már sokan fáradoztak. De nem hallottunk még arról, hogy valahol sikerűit volna tartósan meghonosítani. Szatmárvármegyében — ahol helyenként dús tisztesfű terem és rendkívül jól mézel — többször folyt kísérlet arra, hogy a vármegye hegyesvidéke felé hajló részén, ahol a tarló virág- talan, állandó méhlegelőt biztosítsanak az őszi ínséget sokszor átszenvedő méhcsaládoknak. Az ősszel fölszántott tarlót tisztesfűmag­gal vetntték be. Egy holdnyi területhez ugyan­annyi magot használtak föl, mintha búzát vetnének. Az eredmény semmi. másodszor két kísérletet végeztek. Az egyik hold földbe ősszel, a másikba tavasszal vetették a magot. Újra eredménytelen volt a kísérlet. Hanem az egyik „makacs“ méhész nem kevesebbszer, mint háromszor egymásután ve­tette be ugyanazt a földterületet tisztesfümaggal. És lett eredmény. A negyedik esztendő őszen volt is tisztesfűvirágzás, de az ötödikben még csak ki sem kelt a növény. Úgy látszik tehát, hogy minden kísérlet hiábavaló, a tisztesfű csak a maga megszokott talajában, a megfelelő időjárás mellett tenyé­szik és mézel jól. Próbálja meg, Lelkész Úr, az ön vidékén talán más lesz a tapasztalás. Ott talán sikere­sebb lesz a kísérlete. Az ültetés módját alkalmazza úgy, amint itt leírva a szatmárvármegyei méhészek megkísé­relték. A tisztesíűmag ára iránt többfelé érdek­lődtünk, de sehonnan biztató választ nem kap­tunk. Az árát sem tudjuk. Próbálkozzék hirdetés útján, vagy vala­melyik ismerős méhész közbenjárásával. 34. kérdés. F. I. Ilonca. (Beregvármegye) Tekintetes Szerkesztő Úr! A mai napon az egye­sület címére beküldöttem egy dobozkában egy méhanyát kisérő méhekkel. Az anyát kasból vettem ki, hogy egy kaptáros családot —• melyet öreg anyjától megfosztottam — újra anyásitsak. A kasból kikerült anyán azonban gyanús dol­got észleltem; a szárnytövén és a tarkóján göb- cséket látok, s emiatt nem mertem a kaptáros családnak beadni. Kérem szíves véleményét, mi baja lehet a beköldött anyának ? 34. felelet. A kisdobozban az anyát a kísérőméhekkel sértetlenül megkaptuk. A cso­magolás, az elhelyezés, az etetés módja kifo­gástalan volt. Tanúihatna belőle igen sok ta­pasztalt méhész is. Hanem méze már nem volt. Amikor megérkeztek a hosszú utat megtett bo­gárkák, azonnal megetettük őket. Úgy oda fu­tottak a mézhez, mint a malacok a vályúhoz. Érdekes kép volt! Az anyát megvizsgáltuk, de a levélben jelzett «göbcséket» sehol sem találtuk. Elővet­tük jó erős mikroszkópunkat, bizony nincs az anyán semmi hiba. Egészséges, erőstestű ki­fejlett, szép anya. Hanem a kísérőméhek egyi­kén megtaláltuk a «göbcséket», amelyeket úgy- nevezünk, hogy: méhtetű (Braula coeca D.) Az anyáról az úton lehullott a tetű és rátelepedett a kísérőméhek egyikére. Nem betegség támadta meg tehát az anyát, hanem egy kellemetlenkedő rovar, egy elősdi, mely a méhek táplálkozása­kor a szájrészeihez siet és ott jóllakik. így él, sok boszúságára a méheknek, különösen pedig az anyának. 35. kérdés K. F. Biharpüspöki (tanya.) Szíveskedjék b. lapjában a viasznak és a méz­nek összetételét közölni. 36. felelet. A viasz a szén, hidrogén és oxigén vegyülete. Nevezetesen: cerotin- és pal- mitinsav, tovább myricilaether és ceryaether vegyületekből. A méz: szőllő-, gyümölcs- és nádcukor, továbbá sók, savak, aetherfélék és virágpor­részecskékből áll. A legtöbb benne a gyümölcs­cukor: 40—50%.

Next

/
Oldalképek
Tartalom