Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-08-01 / 8. szám
10 felvidéki Méhész tápláléka a méz, s a cukor csak a legszükségesebb időben lehet etetőanyag, melyet egyéb ként senki sem akarhat állandósítani. A versed vándorgyűlés ezzel a Fölsőmagyarországi Méhészegyesületnek a cukorkérdésben már a múlt év folyamán foglalt álláspontjára helyezkedett, szemben a Szegedvidéki Méhész-Egylet ama fölfogásával, hogy bármikor, bármilyen cukorral etethetünk, nem okozhat az bajt a méheknek sohasem. Niedermann Antal a Tiszántúli Méhészegylet ügyvezető-elnöke azután azt az indítványát terjesztette be, hogy a cukorkiutalás iránti fölterjesztésben kéressék meg a földművelési, a pénzügyi és a közélelmezési kormány a segítő cukor sürgős és haladéktalan kiutalására. Örömmel értesülünk a Tiszántúli Méhészegylet ama álláspontjáról, hogy az etetőanyag sürgős kiutalását indítványozza, mely fölfogásával véleményünk szerint azt illusztrálja, hogy szemben tavalyi álláspontjával a cukornak idejében és nem bármikor történő föletetés híveihez csatlakozott. Ezután Bárvig Ödön dr. a Délmagyarországi Méhészegyesület ügyésze tartotta meg értekezését a méhészetek megadóztatásáról. Majd Zircher Húgó tartotta meg német nyelvű előadását a méhészetről és annak a múltjáról. A vándorgyűlésen megjelent Lányi Márton dr. főispán és Bodry (Tlihály polgármester helyettes is. — Virágpor és méz. Ismeretes, hogy a kikelet megérkezésétől kezdődően az ősz utolsó napjáig a kellő időjárás mellett csaknem szakadatlan a virágzás, s ha bőséges eső hull, mindenkor van mit hordaniuk a méhcsaládoknak. Hazánkban rengeteg a mézelőnövények száma, amelyeknek az összeségéről statisztikai adat nem jelent még meg, holott érdekes volna tudnunk és papiroson is látnunk, hogy Magyarország egyike a legjobb mézelővidékeknek. Külföldön készült már statisztika a mézelőkről. így Menzel Svájcra nézve a következőkben csoportosítja a virágport és mézet szolgáltató növényzetet: virágport . . . 60—180 virágból, virágport és mézet 120—360 '« csak mézet . . 180—560 « és propolist . . . 30—90 növényről gyűjtenek a méhek. Vagyis Svájcban 390—1190 olyan növény van, amely a méhészet szempontjából számításba vehető. Hegyekben és síkságon. Egyesületünk területén méhészkedő tagjainktól sokszor olyan szélsőséges jelentéseket kapunk, mintha az azokban leírt esetek nem is egy évben történtek volna meg. Többek között: Fischer Pál Nagymajtényból, Szatmár- vármegye alföldi részéből így ír: sí A méhek sorsa az elképzelhető legrosszabb. A június 11. felében volt csekély hordásra megindúlt a fiasítás, melynek következtében a népesedés ismét megindult, de a méz családonként csak néhány dkgr-ot tesz ki, igen sok családnál pedig semmi sincs. Nem hiszem tehát, hogy a pusztúlás elkerülhető lesz, hacsak hamarosan meg nem érkezik a cukor, amelynek az igénybevételére ez a rendkívüli, hosszantartó inségés idő engem is kényszerít, Egyéb hordás híján a méhek az epret járják és szürcsölgetik az édeskés nedvet.» Dániel-Szabó György, ev. lelkész Gö- mörből ezt írja: «Örömömre szolgál jelenteni az igentisztelt Főtitkár Úrnak, hogy méhcsaládjaim igen szépen rajoztak, s nagyon szorgalmasan és szaporán munkálkodtak. A legelő mézben gazdag, s az idő jó. Minden jel arra mutat, hogy bő szüretünk lesz. A pörgetést különben e héten már megkezdem. C rien Gusztáv, tanító így ír: Hontvármegye éjszaknyugati szélén a méhek korán rajzottak. Kilenc családtól 23 májusi rajom volt. Akadt negyedik raj is. Akácról a hordás nem volt számbavehető. jelenleg a hársfákon dongának a méhek. Egy kis eső kellene hozzá. A májusi rajok ára: 100—120 korona.» Mig az alföldi részeken a kétségbeesés mardossa a méhészeket, addig a Fölvidéken bő rajzásról és mézpörgetésről szóló tudósításokat hoz a posta. Sajnos, két-három hét óta már a hegyek közűi is egyre több panasz érkezik, sőt nagyon sok levél panaszkodik arról, hogy: a méhcsaládok a végpusztúlás előtt állanak. A méz ára. Budapestről írja levelezőnk: július hónapban alig volt mézforgalom, s azért a méz árát illetően csekély volt a hullámzás. Eladásra mindössze néhány métermázsa került. Érdekes, hogy olyan kereskedők, akik soha'mézzel nem spekuláltak, ma 3—4000 hödönt készíttettek a mézvásár gyors lebonyolítására. Mondanom sem kell, hogy alig telt meg néhány ezerből 10—20 bődön. A méz ára egyébként 3100 korona, — A határvármegyék méhészetének a helyreállítása. Lapunk múlt évi 7. (novemberi) számában megemlékeztünk arról, hogy a földművelési m. kir. minisztérium Beveg-, Máramaros-, Ung- és Zemplénvármegyékben az ellenség által földúlt méhészetek fölújítására 17.000 koronát utalt ki. Mint értesülünk, a földművelési m. kir. minisztérium a munkácsi (hegyvidéki) kirendeltségnek újabban a fönt megjelölt célokra 48.000 koronát engedelmezett s ezt az összeget annak a fölhasználása után mindannyiszor megismételi, mig az akció befejezést nyer.
