Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-08-01 / 8. szám
Felvidéki Méhész 11 Egyesületünket kétszeresen érdekli és érinti a kormánynak ez az újabb méhészeti segítés-nyújtása, mert: mig egyfelől az ország sokat szenvedett méhészetén fog hatalmasan lendíteni, másfelől egyesületünk működésének a területén napról-napra emelkedik a méhészek és így tagjainknak a száma is. — Hideg telelés. A kaptáros méhcsaládoknak ujságpapir-réteggel történő betelelésé* nevezték elődeink hideg-telelésnek. Az 1891. év őszén ajánlotta néhai Abend András, volt méhészeti szaktanár híveinek, hogy a födődeszkák fölé és az ablak mögé nehány réteg papiroson kívül egyéb melegtartót ne tegyenek a kaptárba. Nagyon sok méhész kételkedéssel fogadta ezt az új módszert, de hovatovább több és több követője akadt, úgy, hogy ma már a gyakorlati méhészek jórésze papirossal teleli be méhcsaládait, de kevesen vannak akik emlékeznek, hogy ez Abend bácsi »merész« tele- lési módszerére. Az állami tisztviselőknek mézzel történő ellátása. Illetékes helyről azt az értesítést kaptuk, hogy a közélelmezési minisztérium kezdeményezésére a földművelési kormány a tisztviselőket, többek között olcsón beszerezhető mézzel is kívánja ellátni. Ennek az örvendetes intézkedésnek a végrehajtására a földművelési minisztérium méhészeti ügyosztálya több állami méhest állíttat föl az ország jobb méztermelő vidékein, mely méhészeteket vándorlásra is berendezi. Nagyságát illetően kétféle méhes létesül: az egyik 50, a másik 100 méhcsalád befogadására, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a vidék mézhozamának megfelelően továbbfejleszthető nem volna. Az életrevaló és a tisztviselők amúgy is nagyon megterhelt háztartásán lényegesen könnyítő intézkedés a szakkörökben élénk helyesléssel találkozott. A nagyszabású mozgalmat annak a tervezője: Krenedits Ferenc miniszteri o..tanácsos személyesen fogja vezetni, s minden állami méheshez egy-egy méhészt bocsát a méhészeti kerületek rendelkezésére. A viasz ára. júliusban volt némi forgalom a viaszt illetően. Főképpen a hegyvidékről került meglehető menuyiségű viasz a piacra. Érdekes, hogy egy tételben 50 mázsa viaszt kínáltak eladásra, de olyan horribilis áron, hogy a vásár nem volt egyelőre megköthető. júliusban a viasz ára métermázsánként 3800 K -ról 4000 koronára emelkedett. — ÍTlézbor ribizlivel. Egy 100 literes hordóhoz veszünk 35—40 kgr. ribizlit és 20 kgr. mézet, valamint ugyanannyi lágy patakvizet. A ribizlit egy dézsába tesszük s annyi vizet öntünk rá, hogy jól ellepje. Azután 2—3 nap múlva kisajtoljuk s a mustot a szükséges mézmennyiség- gel összekeverve, hordóba öntjük. 103, szám. 1918. Pályázati hirdetés. A Fölsőmagyarországi Méhészegyesület méhészeti dolgozat írására pályázatot hirdet, a következő föltételek mellett: 1. A pályamunkák magyar nyelven írandók. I. Idegen nyelvből vett fordítások figyelembe nem vehetők. 3. Csak az a munka vehet részt a pályázaton, amely ezideig nyomtatásban nem jelent meg. 4. A pályatételek a következők : a) Hogyan fogjunk a méhészkedéshez ? b) Mit tehet a tanító a méhészet érdekében az iskolán kívül ? c) A betelelés és téli gondozás. d) A méhcsaládok tavaszi ápolása és a serkentő etetés. e) Hogyan és mikor szaporítsuk méhállo- mányunkat ? f) A méhlegelő javítása. A javítás eszközei és módjai ? g) Anyanevelés és anyásítás. h) Viaszfőzés és műlépkészités. (Hogyan védekezzünk a viaszmoly ellen ? A tartaléklépek gondozása.) i) A méztermelés fokozása. (Miképpen érjük el a legnagyobb mézhozamot ?) k) A méz és viaszértékesítés. (Milyen módon szövetkezzünk a méhtermékek kedvezőbb értékesítése végett ?) 5. A pályázat határideje 1918. évi augusztus 31. 6. A pályamunkák idegen kézzel, vagy gépírással írva, jeligés levélke kíséretében : Fölsőmagyarországi Méhészegyesület, Szatmárnémeti címen küldendők be. A pályadíjak a következők: I. díj: 100 korona. II. » 50 » III. » 25 »
