Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1917-10-01 / 6. szám

Felvidéki Méhész.

13

Tisztelettel kérem azokat a t. tagjainkat, akik ezévi tagsági dijaikat még be nem fizették, hogy tagsági kötelességüknek (az 1917. évre 5 K) október hónap végéig föltétlenül eleget tenni szíveskedjenek, nehogy egyesületünknek anyagi nehézségeket okozzanak.

Szalmárnémeti, 1917. október 1.-én.

Bagóthay Sámuel,

az egyesület pénztárosa.

— Új alapító tag. Felsőbánya sz. kir. r. t. város a Fölsőmagyarországi Méhészegyesület alapító tagjai sorgba lépett. A jótékony adományért ezúton is köszönetét mond az Egyesület Elnöksége.

— Választmányi ülés. Igazgató-választmányunk szeptember 26.-án tartotta meg ez évben második ülését báró Kende György elnöklete mellett. Nagy Géza, főtitkár jelentéséből örömmel értesülünk, hogy egyesületünk, tagjainak a sorába újabban 367-en jelentkeztek fölvételre, s alapító tagjaink száma már 17-re emelkedett. Ezután a miniszteri leiratok fölolvasására került a sor, majd a beérkezett kérvényeket intézte el a választmány. Zsarolyán község méhészei kaptárkészítő-tanfolyam tartását kérték. Lányi Elemér ref. lelkész, választmányi tag, a zsarolyán-tiszaujhelyi törvényhatósági útnak mézelőfákkal való beültetését kérelmezi. A folyamodványokat pártolóan továbbítja a választmány. Krivka Sándor alsóodori tanítónak a választmány 2 drb országosméretű 4 soros hármaskaptárt utal ki, mint akinek méhészetét az orosz invázió 1914-ben teljesen lerombolta. Több függő ügy elintézése után az ülés a déli órákban ért véget.

— Móhtelepünk ügye. Egyesületünk Szatmárnémeti város törvényhatóságához kérést intézett egy teleknek tulajdonjog szerint való átadása iránt, amelyen különböző rendszerű

méheseket építene föl az egyesület, s különféle kaptárokban szemléltetné a méhcsaládok fejlődését.

Amint értesülünk a városi hatóság kilátásba helyezte a telepet, s azt hajlandó díjmentesen az egyesület céljainak átengedni.

Miután a városnak több olyan telke van, amely a méhészet céljainak megfelel, a városi tanács fölhatalmazására Ferencz Ágoston gazdasági tanácsos fölkérte Bodnár György kir. tanfelügyelőt, alelnökünket és Nagy Géza főtitkárunkat, hogy a legalkalmasabb telek kijelölése végett helyszíni szemlére a gazdasági tanácsossal együtt kiszálljanak.

Mindenesetre örvendetes, jóleső hír ez, amelyben ifjú egyesületünknek a fejlődés stádiumában való önzetlen támogatását látjuk.

— Mézecet. Hasonló címmel múlt havi számunkban mdgemlékeztünk az egészségre nagyon ártalmas ecetnek horribilis áremelkedéséről, s egyben figyelmeztettük olvasóinkat a mézecet olcsóságára és az egészségre való jóhatására.

E híradásunk nyomán igen sokan érdeklődtek szerkesztőségünkben a mézecet készítésének a módjáról, s annak a leírását kérték. Mai lapszámunkban — eleget téve a kéréseknek — szívesen közlünk egyet a sok közűi, s hisszük, hogy a leírt módon készült mézecet sohasem hiányzik a jövőben azoknak az asztaláról, akik egyszer megizlelték azt.

— A cukorügy. Hasonlóan egyesületünk mozgalmához, az ország több vidéki méhészegyesülete szintén kért cukrot tagjai méhcsa- ládainak a betelelésére.

Illetékes helyről újóan nyert információk szerint a múlt számunkban közölt hrtározat alapján egyetlen egyesület sem részesülhet cukorkedvezményben.

Sajnos — mi már akkor értesültünk erről, amikor egyesületünkhöz hasonlóan a többi egyesület kérését benyújtotta.

— Szeptember. Nekünk, idefőnt a Fölvidéken az ősz első hónapja meghozta az aggódással várt változást. A bőségesen harmatos éjszakák rendesen langyos nappalokkal múltak el, s a szokatlanúl gazdagon virágzott napraforgó csaknem öntötte a nektáriát.

Eloszlottak tehát a borús föllegek a méhész homlokáról, az aggodalmakat a megnyugvás jóleső érzése váltotta föl: a méhcsaládok nem szorúlnak etetésre, fölerősítésre.

Hogy mit jelent ez a változás, azt csak az a méhész tudja, akinek a méhcsaládjai közelében ott bujkált az elmúlás sötét árnyéka.