Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-09-01 / 5. szám
8 Felvidéki Méhes«. a ládákat figyelmesen bontsák föl, ne törjék, zúzzák, mert értékes anyag, melyet elsősorban méhészeknek adják el. Szatmárudvari, 1917. augusztus hó. Teljes tisztelettel: Papp Árpád, ___ földbirtokos. Jú lius és augusztus hónap első fele is elfutott felettünk anélkül, hogy a várva várt jobb időt meghozta volna. A perzselő melegség le- égetelt minden virágot. Eső, harmat, melyektől felüdülne az eltikkadt természet, nincs egyáltalában. Már majdnem négy hónapja, mióta ázott meg a föld (május 5. óta e hónap 7.-én volt a határ egy részén futó eső), nem csoda tehát, ha az itt-ott tengődő virágokból a nektária teljesen kiapadt. A szegény méhecskék fáradtan, únottan szökdösnek, keresve a virágokat, hogy legalább a napi eleséget beszerezhessék, sajnos, ez se igen sikerül. Ma, amikor az akácvirágzás után több mint két hónap telt el, azt mondhatom, hogy méheimnek kevesebb a mézök, mint akkor volt, holott azóta nem vettem el tőlök. A családok gyengék, mivel a hordás megszűntével az anya is beszüntette a hasítást. Egyikmásik család annyira legyengült, hogy etetés által kell az anyát munkára serkenteni, nagyobb mérvű fiasításra ösztönözni, hogy őszre megerősödhessen annyira, hogy betelelhető legyen. A közönséges kasokban méhészkedőkét még jobban sújtotta ez a mostoha idő, mivel a későn jelentkező rajok nem tudtak elegendő lépet építeni és mézet hordani s ma már egyre-másra pusztúlnak ezek. Amelyik nem pusztul is el, annak se sok haszna lesz, mert sem mézet nem nyernek belőle, sem kitelelni nem tudják őket. ügy látszik, hogy ez évben nagyon sok méhcsalád fog elpusztulni, különösen ha idejében meg nem érkezik a segítség, mely által az éhhaláltól megmentsék őket. Zsarolyánban, 1917. augusztus. Lányi Elemér, ref. lelkész. Tekintetes Szerkesztő Úr! Jánkon (Szatmár m.) az utolsó két hónap alatt alig volt valami csapadék, harmat igen kevés, a mi méheinket minden tekintetben károsan befolyásolta. A családok erősen megfogytak. Többeknek egyesitniök kellett gyenge méhcsaládjaikat. Most látszik meg, mit ér az erős család. — Egyik »okszerű méhész« ismerősöm tavaly azt a véleményét kockáztatta meg előttem, hogy tanácsosabb lett volna nem 24, hanem 40 családra osztani méhészetemet, és mintegy lesajnáló tekintetet vetett reám. íme most a 40 családok sok bibelődéssel olvadnak le 24-re. Méhcsaládjaimnál nem volt még szükség egyesítésre. — A népes családok sok felesleges munkától kímélik meg a méhészt és biztosabb alapot képeznek sok tekintetben. 1. Nagyobb a munkakedvük. 2. Megpróbáltatások idején kevésbbé csüggednek. 3. Több a mézhozam. 4. Más szükséges feltételek mellett sikeresebb a lépek építése. 5. Viaszmolytól, darazsaktól és más betolakodó ellenségtől jobban védettek. 6. A méhek közt kitörő rablásnak sikeresebben ellenállának, sőt némi elővigyázat mellett egyáta- lán nem fordul elő rablás, mig a gyenge családoknál igen nagy elővigyázatra van szükség e tekintetben is. 7. A méhek egészségi állapota mindenkor kitűnő, mert a méhek edzettebbek bármely betegséggel szemben, stb. Nem ajánlhatom eléggé kedves méhésztársaimnak, hogy csakis és kizárólag erős méhcsaládokkal mé- hészkedjenek. Jónk, (Szatmár m.) 1917. Vili. 11. Bagotai Lengyel Kornél gk. lelkész, méhész. Eső nélkül telt el a nyár nagy része. Elmaradt a rajzás, melynek kedves zsongása oly igaz örömmel tölti el a méhészt. Méhesemben a méhállomány úgyszólván semmi szaporulatot nem mutat fel. Azonban, dacára a nagy szárazságnak, 200 kiló hársmézet pergettem. Méhcsaládjaim a legutóbbi időkig igen jó erőben voltak, de augusztus elején szemlátomást fogyott népességük. Talán az augusztus hónapban váratlanul jött esők verték le a kijáró méheket, vagy a fokozottabb munka folytán volt köztük nagyobb a halandóság. Máskülönben augusztus hónapra nem lehet panasz. Az eltikkadt növényzetet felüditő eső hetenkint legalább egyszer megérkezett. A tisztesfű fehér virága elég szépen díszük egyes tarlókon. A méhecskék fáradhatatlanul^ igyekeznek kihasználni a kedvező helyzetet. A beteleléshez szükséges mézmennyiség már is biziosilva van. Sőt meglepő mézhozamra is van kilátás. Kellene is, hogy az elmaradt rajokért bő pergetéssel lennénk kárpótolva. Érendréd, 1917. aug. 18. Tisztelettel: Szaleczki Miklós áll. isk. igazgató.
