Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-09-01 / 5. szám
Felvidéki Méhész. 9 Elbúcsúztunk az 1917. évadtól, számadásainkat összegezhetjük, hiszen idefön már úgysincs mit várnunk az ősztől. Mert furcsa, különös ám az ősz itt a havasalján! Gyönyörű napsütéses, szinte nyári délután még ott ülünk a nagy diófa alatt a gyöpön, s pipaszó mellett hányjuk-vetjük njeg ügyes-bajos dolgainkat és másnap, virradatra nehéz köd üli meg a völgyet, hogy az öreg embereket köhögésre ingerli. Hűvös van, s nem enged az idő déltájig. Akkor aztán megint meleg lesz, de csakhamar lebukik a nap a havas mögé, s másnap 9 óráig elkóborol. Szerencse, hogy családaim behordták a téli élelmet. Egyik sem szenved hiányt, s valamennyi kibírja majd a telet, bármilyen hosszú legyen is az. Sohasem mesterkélek a beteleléssel. Ahogyan elrendezték maguknak a méhek, úgy telelnek. Csak azt figyelem meg, van-e elég élelmük, s ha nagyon hűvösre fordúl az idő, néhány réteg ujságlapot teszek az ablak mögé. Borsa, 1917. augusztus. Juhász Imre. Augusztus hava az előző hónapolj: időjárásához hasonlóan száraz, meleg és csapadék nélküli volt. Nagyobb eső az egész hóban csak egyszer volt, de a kiaszott növényzeten semmit sem változtatott. Semmi hordás, az anyák a fiasitást minimumra redukálták, s igy a családok igen nép- telenek, a hordás a napi fogyasztást sem elégíti ki. Az idén a családok betelelése — különösen a kiskerettel méhészkedőknél — nagy gondot okoz, s a cukor etetés elkerülhetetlenül szükséges lesz. A Boconádi s más nagy kereten levő családok — bár ezek is megfogyatkozott népes- ségüek — élelem tekintetében etetésre nem szorulnak. A csekély számú rajok — bár többször lettek felsegélyezve — telelőképessé nem fejlődtek. A betelelés megkezdődött. Méz eladó már nincs, jóllehet még mindig keresik. Nagykároly, 1917. aug. 20. Nágele Ignác kir. jbirgi irodatiszt. Az anyacsaládok még július hóban igen erősek voltak, de már augusztus hóban nagyon legyöngűltek. Ennek pedig részben az anyátlan- ság az oka. Immár már nemcsak annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy nem lesz elegendő mézkészletük, hanem az anyátlanság következtében, a családok nagyobbrésze el fog pusztúlni. A kasokból eredt első rajok 70%-a már elpusztult, ami még megmaradt, azok talán jók lesznek az anyátlan kaptárak egyesítésére. Kaptárakban fiasitást alig lehet találni. Az e hónapban megejtett vizsgálat alkalmával az egyik kaptárban 3 szép anyafiasitást találtam, az anyát kivettem és egy anyátlan kaptárban tettem át és 2 anyafiasitást kimetszettem és egy szintén anyátlan kaptárba tettem be. Az anyák már kikeltek, s most kíváncsian várom, hogy mikor kezdik meg a petézést. Méhlegelő nincs semmi, szomorú nyár után szomorú ősznek nézünk elébe! Tyúkod, 1917. aug. 14. Lőrincz Gyula. Ami az augusztusi hordást illeti, azzal teljesen meg vagyok elégedve. Régen nem volt e hónapban ilyen bő mézelés. A rengeteg napraforgó, a meglehetősen sikerült tisztesfű s más ilyenkor virágzó mézelők bőven ontják nektárjukat. Most csak az a baj, hogy mire ez a nem remélt rendkívüli hordás bekövetkezett, családaim valósággal anyanevelőkké gyöngültek, teljesen elnéptelenedtek. A magukra hagyott rajok — leginkább a kezdőknél — nagyrészt elpusztultak. A fiasitás a családoknak kb. 50%-ánál még mindig igen kevés. Azt hiszem, kevés néppel fogunk az idén telelni, minek kihatása lesz a jövő évre is, amennyiben serkentőetetés nélkül — ha ugyan lesz mivel etetni — aligha fognak törzseink idejére kifejlődni. Egyébként a téli élelem az öreg törzseknél — kevés kivétellel — biztosítva van. Feleslegre nem számitok, mert a mézkamrák üresek, ami kevés méz egyik-másik családnál fent van, a hordás megszűntével bizonyára hamarosan lekerül. Méhészetem mai állapota szerint a 30 műrajomat és a megosztott 12 törzsemet csak etetéssel tudom betelelni. E hó 21.-én kertemben egy termékeny anyás rajt találtam. Ugyanez időtájban egy másik falumbeli méhésznek is volt raja. E helyütt felhívom méhésztársaim figyelmét a négy hét óta folyton virágzó japánakácra. Nálam kevés méh látogatja. Úgy emlékszem régebben hallottam ily irányú panaszt. Kérem azokat a méhészeket, kiknek községében ilyen fák vannak, szíveskedjenek ezirányu megfigyeléseiket lapunkban közölni. Nagymajtény. Fischer Pál.
