Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-09-01 / 5. szám
Felvidéki Méhész. 3 A kitavaszodásig — március közepéig — csak elbírják valahogyan szegény méhecskéink, azután pedig fölsegithetők lesznek a tavasszal kilátásba helyezett kristálycukorral. Vigasztalásul megemlítjük azt a körülményt, hogy sok helyről azt az örvendetes híradást kaptuk, hogy a tisztesfű és egyéb őszi virág szépen mézel és talán nem is szorúlunk a segítésre. Végül fölhívjuk tisztelt tagjaink figyelmét lapunk januáriusi számára, melyhez mellékletül ismételten küldünk szét kimutatást, hogy az előreláthatóan áttelelt méhcsaládoknak a számát megtudhassuk, s a kilátásba helyezett cukormenny iséget a szükséghez mért adagokban szétoszthassuk. A Fölsömagyarországi Méleszegyesület Elnöksége. Betelelés. A méhcsaládok őszi átvizsgálásának és télire való elrendezésének az idejét naptár szerint megjejölni nem lehet. A vidék hordási viszonyaitól függ, hogy mikor történjék ez az őszi elgondozás; vagyis: ahol napiszükségletükön fölül nem gyűjtenek már a méhek, ott inkább ma végezzük el a szükséges dolgot, semhogy holnapra halasszuk. A hordás csökkenésekor szedjük kerettartóra a mézür minden lépét és a Hanemannrács eltávolítása, s a mézürben levő méheknek a költőtérbe való beterelése után takarjuk be födődeszkákkal a költőfészket, úgy, hogy a desz- kácskák élei a kaptár homlokfalához és egymáshoz szorosan odailljenek. Ha propolisz volna útban, takarítsuk le azt. Azért is jobb még a melegebb idők elmúlása előtt végeznünk ezt a rendezést, hogy a födődeszkácskák érintkezési fölületeit bepro- poliszozhassák a méhek. Némely méhész nem szedi ki télire a Ha- nemann-rácsot, hanem azon át tereli le a mé- heket és a rácsra fekteti a födődeszkákat. Semmi kárát nem tapasztaltam ennek; azt a hasznát vettem azonban, hogy a rácsnak tavasz- szal és ősszel való berakását-kiszedését elkerülő munkával az én dolgom is kevesbedett, s a méheknek sem kellett annyit propoliszozniuk. Nagyon ajánlatos, ha a költőtért födő desz- kácskák középsőjének a közepén 5—6 cm. átmérőjű kerek nyílás van, melyet még egy másik födődeszkácskával letakarunk. Márciusban, amikor már fiasít a család, az első alkalommal mézes és gyöngén langyos vízzel megtöltött és vászonnal bekötött olyan szélesszájú befőttes üveget, mint amekkora a födődeszkácskán levő kerek nyílás, ráborítunk arra. A kifogyó üveget ezután már — mivel a mézesvízre hamar odaszoktak a méhek — tiszta és ismét kissé langyos vízzel töltjük meg és így itatjuk a családot a rajzásig, vagy a mézür megnyitásáig. Mennyire kedves ez a méheknek, s milyen szépen gyarapodik a kívül való vízhozás veszedelmétől fölmentett család! Semmiféle itatási mód nem ilyen alkalmas és nem figyelhető meg olyan könnyen a víz fogyása, mint ezzel, amely módon éppen a fészek fölé adtuk be a vizet. Szükség esetén etethetünk is így; csak ritkább vászonnal kötjük be az üveget, hogy a méz, — ha hígítóit is — vagy a fölolvasztott cukor könnyebben szivárogjon a vásznon át. A mézür lezárása után rendezzük el a költőtért. Ebben a következő természetszerűségre ügyeljünk: A kijárónyílás mellett virágporos lép legyen ; e mögött az alsó keretsorban a fiasításos lépeknek van a helye, utánuk jó félig telt mézeslép zárja az alsó sort: a költőfészek fölső sorába pedig annyi befödött mézeslép kell, ahány keret az alsó sorban van. A kijárónyílás mellett levő lépbe sem nem fiasít, sem nem rak mézet a család, mert a fiasítás meghűlne ott, a mézet pedig könnyen elrabolnák a méhek ellenségei. Ezért használja ki az okos méhcsalád virágpor elrakására azt a lépet. Ha nem volna már fiasítás a lépekben, vagy a család népességéhez képest kevés lép- ben található fiasítás, akkor fiasításos lépek híján annyi félig-meddig mézes keret kell az alsó keretsorba, ahány lépet föd a nép és még egy záró — szintén félig mézes — lép utolsónak. A költőtér fölső keretsorába szükséges mézes lépek számát említettem már. A nyár folyamán nem háborgatott méhcsalád költőfészkében rendszerint ilyen az állapot, s az alsó kerelsor fiasításos lépein, a fiasí- tást koszorúzó mézig terjeszkedőén nyüzsög a nép és a fiasítás kikelése után is tömören ott marad a méz határa alatt, az üres lépeken, mert csak ott fejleszthet kellő meleget a telelő méhcsalád. Mézzel egészen telt lép nem való hát télire az alsó keretsorba, mert hamar megdermednének rajta a méhek. Ha tehát a fiasítás megszűnése után történik az őszi rendezés, akkor olyan lépek szükségesek az alsó keretsorba, melyeknek a fölső része egyharmadnyira mézes, hogy a méz határa alatt, üres lépeken helyezkedhessen el télire a méhcsalád.
