Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-09-01 / 5. szám
4 Felvidéki Méhész. Az üres lépeken telelő méhek a méz határán lassan fölfelé haladva táplálkoznak és amikor elfogyasztották az alsó keretsor lépei- ből a mézet, fölkapaszkodnak a fölső keretsor mézeslépeinek a széleire. Ha 5 - 8 mm.-nyinél nagyobb a két keretsor között a távolság, hidaljuk át azt az egymás fölött levő két-két keret közé beillesztett lépszeletekkel, hogy fölkapaszkodhassanak a méhek a fölső lépekre; mert megeshet, hogy nem tudnak följutni a nagy köz miatt és éhenhalnak az alsó üres lépeken, noha mézzel bőven teltek az azok fölött levők. A fölső keretsorba szükséges mennyiségű és jól megtelt, s be is födelezeü mézeslépeket — természetesen — a költőtérben és a méz- ürben talált legszebbekből válogatjuk össze. Ha nem találnánk elég befödelezett mézeslépet, akkor olyanokat is beadhatunk -- egyet-kettőt — a fölső keretsor középsőinek, amelyek nincsenek ugyan egész fölületükön befödelezve, de a sejtjeik lehetően mind teltek. A család téli fészke fölé beadott nyílt mézeslép tartalmát előbb elfogyasztja táplálkozásra és a februá- riusban már megindúló hasítás nevelésére a nép, s esak azután nyúl hozzá a fészek szélsőbb mézeslépeihez, amelyek azonban befödeíezettek legyenek, mert különben tavasz felé vérhast okozható romlás érhetné a födetlen mézet. A költőtér elrendezés után kimaradt lé- pekről söpörjük be a méheket a garaton át a kaptárba, s zárjuk el ablakkal-ajtóval a kaptárt. A kimaradt lépek között lesznek üresek, nyílt mézesek és esetleg befödelezett sejlű mézesek is. Az üresek a tartaléklépek közzé valók. A befödelezett mézeslépeket — ha kevés is bennük a méz — tartsuk száraz, szellős helyen, lécekre akasztva, egymástól 3—4 újjnyi távolságban, de úgy, hogy se méh, sem egér hozzá ne férhessen és por se lephesse. Nagyértékű hasznát vesszük ezeknek a jövő tavaszon. Zárt helyen, t. i. szekrényben, ládában, vagy üres kaptárban azért ne tartsuk, mert a rejtett helyen hamar ott terem a viasz.moly, amitől csak kénezéssel óvhatjuk meg a mézeslépet is; a kén pedig meg sem szerezhető most és ha kapható volna is, füstjétől kelletlen szagú lesz a mézeslép. A födetlen mézeslépek nem tarthatók el tavaszig. Por lepné, s vizenyőssé válnék, vagy megsavanyodnék tartalmuk. Ezért — ha érdemes — pörgessük ki belőlük a mézet; ha pedig nem akarunk ezzel babrálni, vagy esetleg tán hiányosan telt mézeslépeket is adtunk télire a méhcsaládoknak, hordassuk be a sejtek tartalmát a méhekkel. E végből vegyük ki a költőfészek ablakának az aljáról a küszöbdeszkát, s rakjuk be az ablak és ajtó közé kaptáronként 2—4 ilyen nyílt mézeslépet és csukjuk be az ajtót. Ha meleg idő jár még, hamar behordják a méhek az ablak alján levő nyíláson át a mézet és ezzel is tömörítik netán hézagosán telt mézeslépeik tartalmát; s a kiürült lépek helyére újra beadunk az ablak és ajtó közé megint 2—4 nyílt mézeslépet. De hűvös időben nem hordják be a méhek az így berakott lépek tartalmát. Ezért vegyük ki az ablakot és tegyük be azon belül, a többi keret után a kevéssé mézes lépeket, vagy helyezzük be azokat utolsóknak mindjárt az őszi rendezéskor. Innét is beljebb hordják a méhek a mézet, s miután megtörtént ez, szedjük ki az üres lépeket. A télire elrendezett költőiéi' ablaka jól zárjon. Az ablakráma közűi a legkisebb hézagot is tömjük el alkalmasan összehajtogrdolt és beillő papírosszelettel. Az olyan kettősfalú kaptárba, melynek a falközei tömöttek, s a kaptár jól készült, fölösleges a belső téli takaró, amit legfölebb ott alkalmazunk, ahol erős szelek dúlnak télen. Az anya megfigyelését nem is említettem, mégpedig a miatt, mert ennek a legfőbb szükségét a legmaibb kezdő méhésznek is mindennél előbb tudnia kell. Az őszi elrendezés idején nem igen van már hordás és ha meleg az idő. hamar rablásra gerjedhetnek a kiszedett lépek szerteáradó illatától a méhek. Ezért csak a reggeli hűvösebb órákban bontogassuk és rendezgessük a kaptárokat. A kijárónyílást semmiesetre se szűkítsük meg télire a kaptáron. Az egér és cickány be- furakodásának nagyon alkalmas gátja a kijárónyíláson a Hanemann-rácsból szabott és odaillesztett megfelelő nagyságú darabocska, melynek a 4y2 cm-es nyílásait 7-8 cm-re bővítjük olyképpen, hogy a rács nyílásainak az alsó során kivágjuk ollóval a hosszában levő közöket, a keresztben levő közökből pedig annyit csípünk le az ollóval, hogy 7—8 cm. magasnak maradjon a nyílás. Ezen át sem egér. sem cickány be nem hatolhat, de a levegőcserének semmi sem állja útját; tavasszal pedig a halottaikat kicipelő méhek is, meg a virágporral hazatérők is fönakadás nélkül könnyen közlekedhetnek. Ott — kivált burgonyát nagyban termelő helyen — hol a halálfejű lepke mézet rabol a kaptárakból, ennek a garázda méhel- lenségnek a járásakor is nagyon alkalmas védőeszköz az ilyen rács a kijárónyíláson.
