Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1917-09-01 / 5. szám

4 Felvidéki Méhész. Az üres lépeken telelő méhek a méz ha­tárán lassan fölfelé haladva táplálkoznak és amikor elfogyasztották az alsó keretsor lépei- ből a mézet, fölkapaszkodnak a fölső keretsor mézeslépeinek a széleire. Ha 5 - 8 mm.-nyinél nagyobb a két keretsor között a távolság, hi­daljuk át azt az egymás fölött levő két-két ke­ret közé beillesztett lépszeletekkel, hogy fölka­paszkodhassanak a méhek a fölső lépekre; mert megeshet, hogy nem tudnak följutni a nagy köz miatt és éhenhalnak az alsó üres lé­peken, noha mézzel bőven teltek az azok fö­lött levők. A fölső keretsorba szükséges mennyiségű és jól megtelt, s be is födelezeü mézeslépeket — természetesen — a költőtérben és a méz- ürben talált legszebbekből válogatjuk össze. Ha nem találnánk elég befödelezett mézeslépet, akkor olyanokat is beadhatunk -- egyet-ket­tőt — a fölső keretsor középsőinek, amelyek nincsenek ugyan egész fölületükön befödelezve, de a sejtjeik lehetően mind teltek. A család téli fészke fölé beadott nyílt mézeslép tartalmát előbb elfogyasztja táplálkozásra és a februá- riusban már megindúló hasítás nevelésére a nép, s esak azután nyúl hozzá a fészek szélsőbb mézeslépeihez, amelyek azonban befödeíezettek legyenek, mert különben tavasz felé vérhast okozható romlás érhetné a födetlen mézet. A költőtér elrendezés után kimaradt lé- pekről söpörjük be a méheket a garaton át a kaptárba, s zárjuk el ablakkal-ajtóval a kaptárt. A kimaradt lépek között lesznek üresek, nyílt mézesek és esetleg befödelezett sejlű mé­zesek is. Az üresek a tartaléklépek közzé valók. A befödelezett mézeslépeket — ha kevés is ben­nük a méz — tartsuk száraz, szellős helyen, lécekre akasztva, egymástól 3—4 újjnyi távol­ságban, de úgy, hogy se méh, sem egér hozzá ne férhessen és por se lephesse. Nagyértékű hasznát vesszük ezeknek a jövő tavaszon. Zárt helyen, t. i. szekrényben, ládában, vagy üres kaptárban azért ne tartsuk, mert a rejtett he­lyen hamar ott terem a viasz.moly, amitől csak kénezéssel óvhatjuk meg a mézeslépet is; a kén pedig meg sem szerezhető most és ha kap­ható volna is, füstjétől kelletlen szagú lesz a mézeslép. A födetlen mézeslépek nem tarthatók el tavaszig. Por lepné, s vizenyőssé válnék, vagy megsavanyodnék tartalmuk. Ezért — ha érde­mes — pörgessük ki belőlük a mézet; ha pe­dig nem akarunk ezzel babrálni, vagy esetleg tán hiányosan telt mézeslépeket is adtunk té­lire a méhcsaládoknak, hordassuk be a sejtek tartalmát a méhekkel. E végből vegyük ki a költőfészek ablakának az aljáról a küszöbdesz­kát, s rakjuk be az ablak és ajtó közé kaptá­ronként 2—4 ilyen nyílt mézeslépet és csukjuk be az ajtót. Ha meleg idő jár még, hamar be­hordják a méhek az ablak alján levő nyíláson át a mézet és ezzel is tömörítik netán hézago­sán telt mézeslépeik tartalmát; s a kiürült lé­pek helyére újra beadunk az ablak és ajtó közé megint 2—4 nyílt mézeslépet. De hűvös időben nem hordják be a méhek az így bera­kott lépek tartalmát. Ezért vegyük ki az abla­kot és tegyük be azon belül, a többi keret után a kevéssé mézes lépeket, vagy helyezzük be azokat utolsóknak mindjárt az őszi rendezéskor. Innét is beljebb hordják a méhek a mézet, s miután megtörtént ez, szedjük ki az üres lépeket. A télire elrendezett költőiéi' ablaka jól zárjon. Az ablakráma közűi a legkisebb héza­got is tömjük el alkalmasan összehajtogrdolt és beillő papírosszelettel. Az olyan kettősfalú kaptárba, melynek a falközei tömöttek, s a kaptár jól készült, fölös­leges a belső téli takaró, amit legfölebb ott al­kalmazunk, ahol erős szelek dúlnak télen. Az anya megfigyelését nem is említettem, mégpedig a miatt, mert ennek a legfőbb szük­ségét a legmaibb kezdő méhésznek is minden­nél előbb tudnia kell. Az őszi elrendezés idején nem igen van már hordás és ha meleg az idő. hamar rablásra gerjedhetnek a kiszedett lépek szerteáradó illa­tától a méhek. Ezért csak a reggeli hűvösebb órákban bontogassuk és rendezgessük a kap­tárokat. A kijárónyílást semmiesetre se szűkítsük meg télire a kaptáron. Az egér és cickány be- furakodásának nagyon alkalmas gátja a kijáró­nyíláson a Hanemann-rácsból szabott és oda­illesztett megfelelő nagyságú darabocska, mely­nek a 4y2 cm-es nyílásait 7-8 cm-re bővítjük olyképpen, hogy a rács nyílásainak az alsó so­rán kivágjuk ollóval a hosszában levő közöket, a keresztben levő közökből pedig annyit csí­pünk le az ollóval, hogy 7—8 cm. magasnak maradjon a nyílás. Ezen át sem egér. sem cic­kány be nem hatolhat, de a levegőcserének semmi sem állja útját; tavasszal pedig a halot­taikat kicipelő méhek is, meg a virágporral hazatérők is fönakadás nélkül könnyen közle­kedhetnek. Ott — kivált burgonyát nagyban termelő helyen — hol a halálfejű lepke mézet rabol a kaptárakból, ennek a garázda méhel- lenségnek a járásakor is nagyon alkalmas védő­eszköz az ilyen rács a kijárónyíláson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom