Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-05-28 / 11. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP A Habsburg-ház hatalmát, Ausztria keletkezését a magyaroknak köszönheti. A jelen háborúban a magyar mellett ott vitézkednek bolgár, török testvéreink is, hogy csapást mérjünk a zsarnok cárizmusra. Ami pedig a jövőt illeti, semmi kétség, hogy a nagy leszámoláskor az összes turánság együtt lesz, mert a turánság érdekei Európában is, Ázsiában is közösek. A germánok, turánok szövetkezése ilyen értelemben majdan a világbékét viszi előbbre, mert a 600 milliós turánság kapcsolata Németországgal, Ausztriával, s az ezek érdekkörébe eső államokkal olyan hatalmat fog képviselni, amellyel szemben minden másféle szövetség eltörpül s Így egy újabb véres világháború eshetősége jó ideig lehetetlennek látszik. Mert a világbékét nem csodaszerrel, nem hágai határozattal, hanem a turáni szövetséghez hasonló hatalmas szervezkedéssel lehet megközelíteni. íme, a turáni szövetkezés óriás jelentősége. De lesz más haszna is. Biztosítani fogja Magyarország és Ausztria gazdasági jövőjét arra az esetre is, hogy ha Németországgal vámunióba lépnénk. A néinet-oszt- rák-magyar vámunió folytán beállható ipari, kereskedelmi veszteségünket a turáni gazdasági kapcsolat bőségesen kártalaníthatja. Kelet rokon népei velünk szívesen kötnek üzleteket, mert tudják, hogy mi gyarmatokra, világkereskedelemre nem vágyunk, érdekeiket török szövetség utján Elő-Ázsiában szerezhet kitűnő piacokat. De legfőbb jelentősége a turánizmusnak az, hogy ez a turánságot mindenféle eshetőség ellen meg tudja védeni. Jöhet bármilyen idő, a diplomaták tervezhetnek bármit: az öntudatra ébredt turánságot többé semmiféle hatalom nem lesz képes leigázni. (Folytatása következik.) Fölhívás és kérelem „Az orosz fogságból hazatérő hős katonáink emberfeletti szenvedések és viszontagságok után mind tömegesebb és tömegesebb számban érkeznek városunkba, ahol magyaros és a város s a megye közönségéhez méltó vendégszeretettel óhajtjuk vitéz fiainkat fogadni és ellátni. A város közönsége azonban egyedül nem elegendő ahhoz, hogy a 10.000-re menő hazatérő vendégeket méltó módon elláthassa, azért testvéri és atyafi- ságos szeretettel fordul az ő érdekükben Szatmár vármegye hazafias vezetőségéhez és áldozatkész közönségéhez és azon kérelmét terjeszti elő, hogy ezen nagy feladatunkban bennünket támogatni szíveskedjenek. Szatmár város közönsége ezen célra egyetlen nap alatt lefolytatott gyűjtéssel 5 0'. koronát adományozott és még további lelkes uelybeli adományokra van kilátás. Ez azonban magában véve nem elégséges, azért arra kérjük a nemes vármegye közönségét, hogy e célra adakozni és széleskörű gyűjtést szervezni szíveskedjék. Bizva bízunk, hogy ezen akciónkat a testvér törvényhatóság hazafias lelkesedéssel és szeretettel fogja támogatni. A befolyó készpénz adományokat a cél megjelölésével kérjük Szatmár város közpénztárába, a természetbeli adományokat kérjük a Vörös Kereszt Egylet alelnöknőjének, Szlávy Dezsőné úrasszonynak címére küldeni, aki a Vörös Kereszt Egylet által fentartott üdítő étteremben a megérkező foglyok legelső ellátásáról gondoskodik. — Szatmár-németi sz. kir. város tanácsának 1918. március 22-én tartott üléséből. Vajay s. k. kir. tanácsos, polgármester.“ Pénzadományokat szerkesztőségünk is szívesen továbbit. Különfélék. Személyi hírek. Gábor Sándor m. k. erdőtanácsos hivatalos ügyekben egy pár napig itt időzött. Tnry József miskolezi fürdő és téglagyár igazgató és Jury Lajos zilahi birtokos nejeikkel édes atyjuk temetése alkalmából itthon voltak. Strohmayer József nagykárolyi államépitészeti hivatali mérnök az állami óvoda épületének rendbehozása ügyében itt járt. Farkas Jenő honvéd tüzér hadnagy, IV. éves erdőmérnök hallgató ki a selmeci főiskolai rövidített tanfolyamra az olasz frontról szabadságot kapott, pár napig itthon időzött. A Károly király gyermeknyaraltatás ügyében a városházán f. hó 27-ikén értekezlet volt Fodor Imre gyermekek menhelyi gondnok kiküldött részvételével. A városi vendéglő bérbeadása ügyében az árverés f. hó 22-re volt kitűzve, de ajánlattevő nem jelentkezett. Berendelés. Homola László dr.-t a nagybányai kir. járásbíróság jegyzőjét a kir. táblához rendelték be tanácsjegyzőül Debrecenbe. Népiroda. A hadi gondozás intenzivebbé tétele céljából a vármegye terülelén 5 népiroda lett felállítva, ahol az özvegyek, árvák és rokkantak ügyeit teljesen díjmentesen kötelesek elvégezni. Felsőbánya a nagybányai népirodához van beosztva. Ezen népiroda igzgatója Dr. Stoll Tibor s az iroda a városházánál levő tisztiügyészi hivatalban van elhelyezve. Az iroda május 1-én működését megkezdte. Hadisegély ügyek elintézése nem tartozik semmi vonatkozásban sem az iroda hatáskörébe. Kitüntetések1 Bölényi János szakaszvezető ezüst érdemkereszteí kapott a vitézségi érem szal- lagján az ellenség előtt tanúsított szolgálata elismeréséül. Strébeli Gusztáv őrvezető bronz vitézségi érmet kapott vitéz magatartásáért. Gyász. Súlyos csapás érte Varga János állatorvosunkat és nejét utolsó gyermekük Schiller Imre, piskii állami kántortanitó nejének, Varga Teréznek rövid betegség után való elhalálozásával. A megboldogult halála előtt egy kis leánynak adott életet. Növelte a csapást azon körülmény, hogy a megboldogult édes anyjának súlyos kartörése miatt a szülők sem a bétegágyhoz, sem a temetésre nem utazhattak el. A részvéí a bánatos szülők iránt általános. Meghalt Tury Ferencz, városunk legöregebb, derék polgára 91 éves korában egy pár napi betegség után. Nagyon szép kort ért el a megboldogult és pedig mondhatni teljes szellemi és testi frisseségben. Legrégibb tagja volt a városi képviselőtestületnek s a ref. egyház presbitériumának. Úgy is mint ember, mint családfő, mint hazafi, mint jó polgár mintaképül szolgálhatott mindenkinek. Derék gyermekeket nevelt, akik mind hasznos tagjai a társadalomnak s a hazának. A család gyászjelentése igy szól: „Kezedre bízom ielkemet, Te váltasz meg engemetóh Uram, hűséges Isten.“ Tury Nelli, István, Lajos, József, gyermekei, Tury Istvánné szül. Bud Anna, Tury Lajosné szül. Kovács Mária, Tury Józsefné szül. Fűrész Irma menyei, Szabó Károly veje, Kuhajda József sógora, Tury Lajos, Ferencz, Ida, József, Zoltán, Erzsiké, Magduska, Lacika, Szabó Béla, Károly, Sándor, Balázs Etelka unokái, valamint a számos rokonság nevében is fájdalommal telt szívvel, de Isten akaratában megnyugvással tudatjuk, hogy a gondos jó apa, após, nagyapa: Túry Ferencz lakatos mester és városi képviselő fáradhatatlan munkás életének 91-ik évében folyó hó 19-én reggel 8 órakor rövid szenvedés után áldott lelke a boldogok honába költözött. Drága halottunk hült tetemeit f. hó 21-én d. u. 2 órakor fogjuk az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezni. Legyen siri álmod csendes és a föld, mely tőlünk elválaszt, könnyű. — Felsőbánya, 1918. május 19. Temetése a legnagyobb részvét mellett ment végbe. Nyugodjék békében. r Olomár. A bányakerűleti fémkohómüvek- nél beváltandó bánya és kphóterményekben foglalt ólomnak 100 kg.-kénti beváltási árát 1918. évi május hó 1-től 130 koronában állapította meg a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság. Az uj terméarendelet. Felemelik a fejadagot. — A Haditerménynél szerezhető be csak az évi szükséglet. Az Országos Közélelmezési HiTury Ferencz. Négy éve már, hogy ő is elköltözött oda, ahol többé nem fáj semmi. Ott pihen Anti mellett a gör. kath. temetőkert akácfái alatt. Azóta nincs cigányzenész a városban. Hol van a cigánybanda, amelynek a város nyári egyenruhát készíttetett, mely 40—45 évvel ezelőtt a mai gyógyszertár téren, hetenként egyszer, szombat délután 5—7 óra között térzenét játszott. Mikor a hires Balog Imrének, a kitűnő Hiegel- hornistának a „havasikürt“ bűbájos, elragadó melódiája a Füstös-féle kert dombjáról zengett s az egyes accordokra a „Bányahegy“ alját ko- szoruzó tölgyerdők adtak viszhangot. A főutcán hazafelé tartott és a Jeszenszky- féle, most a Hámoriné Riedl Etelka tulajdonát képező házra tapad tekintetem. Eszembe jut a boldog gyermekkor, amikor e ház egyik ablaka alatt — az iskolából kijővén — kis csoportban megállottunk és kíváncsian fürkésztük, vájjon az ablak virágai között ki van-e téve a „német“ ember. Ez egy körülbelül 15 cm. magas, 10 cm. széles szekrény alakú, önműködő készülék volt s valószínűleg valami garatja volt, melybe aranyakat lehetett önteni. A szekrényke tetején egy karos-széken egy öreg „német bácsi ült, aki a szék alá egy nyíláson át egyre-másra rotyogtatta a valóságos aranyakat egy rakásra. Hogyan csu- dáltuk, mennyire elbámultuk — soha se feledem el! Gyermekésszel azonnal meg is magyaráztuk, magunknak, hogy miből lett oly gazdag a hosszú, ősz szakállu főverkes: Jeszenszky János, a ma is élő Szaitzok nagyaíyja, déd- és ük atyja. Látom a Moldován Pista-féle egyszerű, mestergerendás faházat, melynek gazdája szintén egyik tipikus alakja volt a városnak, aki a magyar ruha viseletét haláláig nem hagyta el. Jó- rr Hu szülők gyermeke volt; de mert a tanulás. nem volt hajlama: szappanos mesterségre adtáií; de az iparágat hivatásszerűen nem űzte; azaz űzte, mert nem szerette, nem folytatta; nem volt rá szorulva. A Péter-deák bánya, melyben nehány részvénye volt, csaknem halála napjáig elég bőven ontotta az osztalékokat. Volt tehát mit apritania a tejbe. Az öreg Pista, aki a szabadságharcban is részt vett honvéd káplári nyugdijat is élvezett. Nem nősült meg; agglegény maradt. Lelkes kuruc volt, aki nem engedett a „48“- ból. Jámbor, vallásos, tréfás, melegszívű ember, akit mindenki szeretett. Eltűrt ő minden ártatlan évődést, tréfa űzést. Még azért se haragudott meg, amikor néhai Csausz Tivadar a kihűlés végett kitett gyertyaöntőcsőbő! a belet kihúzta s e miatt még egyszer kellett a gyertyát megönteni. Azt se vette zokon, hogy néhai Sarudi Lajos a templomi zenésmisén, a kóruson, hol ő is énekes volt, kóta helyett egy régia-ürlapot adott a kezébe. Még' a felett se igen bosszankodott amikor a szomszédnője, Sz. Nellinek a kiszabadult majma a veteményes kertjében a karalábé- palántokat szálanként kihuzogatta és egy más táblába a gyökérrel felfelé ismét beszurkálta. Ámde a „Gotterhalte“ tréfás rázenditésével és ! Görgei Artur emlegetésével rögtön kilehetett hozni a sodrából és felheviilésében képes volt otthagyni a társaságot, amelyet pedig nagyon szeretett — s vénségében is 85. életéve dacára gyakran felkeresett. Hat év óta ott pihen ő is a csendes temetőben. Vele dűlt ki az élők seregéből az utolsó 48-a^s honvéd, aki a szabadságharcnak tanúja volt. A Muzsek-féle házról, eszembe jut a hajdani gazda, aki egykor cipészinester volt; később azonban vendéglőssé vedlett s a Nép-kertet mai nevén : Petőfi-ligetet és kocsmai jogát áren- dálta a várostól. Muzsek ötletes, zaftos humorú, tréfás ember volt, akinek ízletes, zamatos, önmaga készítette virslijét nemcsak a helybeliek, de a nagybányaiak is szerették és házhoz vitették. A hét minden szombatján d. u. 5—6 óra tájban a Nép-kert lugasaiban virsli-kompánia gyűlt össze. Egy alkalommal 1877. nyarán, a rendes időpontnál később — 8 óra tájban boldogult dr. Dengi János, Herr Ödön, Török Jóska, Nagy Sándor és én a Nép-kertbe vetődtünk; az egyik lugasba beplántáltuk magunkat s mindenekelőtt bort és savanyúvizet kértünk asztalunkra. Majd azt kérdjük Muzsektől: nem kaphatnánk-e fejenként 3;—4 pár virslit? — Sajnálom, uraim már nem szolgálhatok vele, — mert már — elfogyott; de mégis — tessenek várni — megnézem : hátha akad még a „ház“ körül. És — tényleg akadt is. Belügyeinket rendezvén, — mi tagadás benne — bizony mi ott maradtunk. Gyönyörű
