Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-09-17 / 19. szám

XXIII. évfolyam,

19. szám.

1918. szeptember 17.

TÁRSADALMI

jAZDASÁGI, ÉS VÉGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK KEDDEN.

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona.

Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő:

Dr. Moldován Ferenc helyett FAKRAS JENŐ

j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő rímére é Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá , ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sírra 40 fillér.

Városi közgyűlés.

1918. szeptember 14-én.

Elnök: Farkas Jenő, kir. tan. polgármester, jegyző: Spáczay Gyula, közig tanácsnok, h. főjegyző.

Napirend előtt elnök részvéttel emlékszik Bugesck Károly és Maksay Lajos volt képviselő- testületi tagok elhalálozásáról; indítványára emlékük a mai ülés jegyzőkönyvében megörökit- tetik.

1. Főszámvevő előterjeszti az általa a városi közig, alkalmazottak újabb beszerzési előlegéről elkészített kimutatást. — A bizottság a 10.886/1918 B. M. sz. körrendelet határozmányának megfele- löleg elkészitett és felolvasott kimutatásban kitüntetett előlegeket megállapítani és kiutalni, a kimutatást pedig jóváhagyási záradékkal ellátva a törvényhatósághoz beterjeszteni határozta, s egyidejűleg meghatalmazta polgármestert, hogy az ezen beszerzési előlelegek kifizetésére szükséges összeget addig is, mig az állam által megküldve és kiutalva lesz, a helybeli takarékpénztárból kölcsön felvehesse és az előlegeket a tisztviselők s alkalmazottaknak kiutalhassa.

2. Olvastatott a tanács javaslata, melyben indítványozza, hogy felterjesztés tétessék a nagy- méltóságu m. kir. vallás és közoktatásügyi Miniszter Úrhoz, az iránt, hogy a felsőbányái róm. kath. templom pénztár vagyona kezeléséről az évi zárszámadás Felsőbánya városának is megküldessék, hogy ezen vagyonnak, mint amely egyedül a felsőbányái lakosok által befizetett úgynevezett bányaurburából gyűlt össze, kezeléséről a városnak is tudomása legyen. A felsőbányái templom pénztár a nagyméltóságu m. kir. vallás és közoktatási minisztérium 1959/1884 sz. rendelete szerint azon feltétellel adatott át kezelésbe a szatmári székesegyházi káptalannak, hogy a jövedelemnek azon része, mely az egyházi költségek után fennmarad, közoktatási célokra fordítandó. Hogy a nevezett káptalan nem a rendelet szerint jár el, igazolja az, hogy az irgalmas nővérek már két

Ízben fordultak a városhoz tüzifasegélyért, illetve kedvezményes áru tűzifa kiadásáért. — Ez ismét azt igazolja, hogy nincsenek az egyház által úgy ellátva, mint kellene, pedig a templom pénztár az egyházi kiadásokon felül könnyen fedezhetné az irgalmas nővérek összes szükségleteit. Viszás dolog tehát, hogy a városnak ezen kizárólag felsőbányái egyházi alapnak kezeléséről s jövedelmének hova torditásáról semmi tudomása nincs, azért elhatározta a képviselőtestület, hogy kérelmezni fogja nagyméltóságu m kir. vallás és közoktatási Miniszter Úrtól, hogy elrendelni méltóztas- sék, miszerint a nevezett káptalan minden év végén köteles legyen a várossal közölni azt: 1. hogy a templom pénztárnak mennyi volt a jövedelme, 2. mennyi volt a kiadása és mily célokra s 3. mennyi a vagyona. Ehhez a városnak feltétlenül joga van, mert csak igy ellenőrizheti ezen kizárólag felsőbányái vagyon kezelését és a rendelt célra való fordítását.

3. Olvastattak a m. kir. államvasutak által a kövezetvám szedésére megküldött feltételek. — A közgyűlés, mivel az államvasutak eddigi gyakorlat szerint is a felolvasott teltételek mellett ! teljesítette a szerződést, azokat elfogadta.

4. Olvastatott Szilágysomlyó város tisztviselőinek átirata a tisztviselők fizetési osztályainak újabb megállapítása tárgyában. — A bizottság a felolvasott kérelmet abban felhozott indokok alapján elfogadásra és az illetékes helyre juttatni határozta.

5. Olvastatott Özv. Róthstein Mihályné kérelme a városi vendéglő bérlete iránt. — A bizottság az ajánlatot, mivel a megígért évi bér a kikiáltási áron jóval alul van és a nevezett mellékjárandóságok fizetését sem vállalja, — elutasítani határozta.

6. Olvastatott Bajnok Anna szinérváraljai lakos ajánlata a vendéglő bérletére. — A bizottság mivel az ajánlatban biztosíték kitüntetve nem lett mint tárgyalás alá nem vehető, elutasítani határozta.

7. Csíkszereda az ellenséges betörés folytán károsult lakossága részére anyagi támogatást kér.

— A közgyűlés mivel a város a jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetében megfelelő támogatást nyújtani nem képes, a nevezett város részére az állami támogatás mielőbbi kiutalása iránt a m. kir. Belügyminiszter úrhoz szintén felírni határozott.

8 Olvastatott Calkó Mihály ajánlata a vasúti alsó ház megvételére. A közgyűlés tekintettel arra, hogy ezen ház jókarban tartása a megajánlott vételárnál jóval többe kerül és a város szélén a rongálásoktól meg nem védhető, sem a ház tartozékainak megőrzése nem lehetséges, a házat névszerinti szavazás után 800 K árban eladni határozta, azzal, hogy a háztól nyugatra eső területből 150 o-öl udvarnak adassék hozzá, □-ölenként egy korona^ ár mellett.

9. Olvastatott Weisz József és Maksai Ferenc mészárosok ajánlata a Korona vendéglő alati bolt bérletére. — A bizottság ajánlattévők közül Maksay Ferenc mészárosnak, évi 480 K bér mellett a szóban lévő bolthelyiséget 6 évre bérbe adni határozta azzal, hogy köteles lesz a helyiséget saját költségén kicementeztetni.

10. A városi bérletek kiadása iránt intézkedés. A bizottság a lejáró bérleteket: a Korona fogadót évi 2400 K, az Árpád-utcai korcsmát 1225 K, a 4. sz. piaci nagy boltot 600 K, a városházi nagypinczét 500 K, a timárszint 50 K, az I-ső számú kisboltot 200 K, a 4-ik számú kisboltot 200 K, a lisztelő malmot 1500 I\. a vasúti lakást 150 K, a gubaványolót 12 K, a serházi utilakot 120 K, az Epreskertet 80 K, a Szabadi réti lakást évi 150 K kikiáltási ár mellett újólag bérbeadni az árverés határidejéül f. év szeptember hó 30-át kitűzni és az árverés megtartásával a tanácsot megbízni határozta.

11. Szellemy László illetősége ügyében a közgyűlés nevezett illetőségét nem állapította meg.

A vértetű irtásáról.

A gazdasági egyesület választmánya múlt f. hó 11-én tartott ülésén elhatározta, hogy a gyümölcsfákat károsító s veszedelmes volta miatt egész

A „Felsőbányái Hírlap“ tárcája.

Emlékeim.

— Irta: Kárpáti Endre. —

(Folytatás.)

Régi magyar jó szokás, hogy jóbarátok, egyes családok össze-összejönnek, különösen téli estéken és vidám beszélgetés és poharazás közben meghányják-vetik, a világ folyását.

Ezek az összejövetelek különösen a szabadság- harc után bekövetkezett nehéz időkben igen gyakoriak voltak. Ilyenkor búsulta ki magát a magyar, ilyenkor panaszolkodott el, hogy mi lett édes hazánkból, mint ül nyakunkon a hatalom, mily óriási csapás a bevándorolt hivatalnoksereg. És ezek ellen semmit sem tehettünk. Jaj lett volna nekünk, ha csak görbe szemekkel pillantottunk volna is a legalsóbbrendü hivatalnokra, aki az ilyen összejövetelekre rendesen hozzánk szegődött. De nemcsak az összejöveteleket, hanem az egyes családokat is szerencséltették látogatásukkal. Nekem is volt részem egyik állomásomon ilyen piócában. Fia hozzám járt és ő eljött e réven látogatni. Udvariasan fogadtam. Csakhamar megismételte látogatását. Most már megkínáltam borral. Megint jött. . , jött . . . jött. Már később lámpását is elhozta s az asztalra tette, hogy észrevegyük, hogy ő vacsorára jött, és csak későn, lámpással megy haza. Vacsorát készíttettem. Vacsora után szivarral kináltam. „Majd a tea

után“ — válaszolt. Pedig akkortájban még nem volt oly elterjedt a teaivás. Én sem szoktam. Nem is volt készletem hozzá. Későn, kilenc óra után jártam körül ismerőseimet teáért és rumért, hogy vendégemnek adhassak, nehogy haragját magamra vonjam.

Annyi családi összejövetelben, mint Felsőbányán, sohasem vettem részt. Eleinte aggódva néztem körül, nincs-e valami Beamter köztünk, aki bajt hozhatna reánk. Nem volt. Az az egy-kettő, aki Nagybányáról átrándult, igen jámbor ember volt. Felsőbányán pedig nem voltak Beamterek. Nem volt cs. k. hivatal, vigan folyt tehát a mulatság, a vacsora és a finom borvizes bort. Nekem volt nehéz dolog; a lakosok egy részének szőlője volt. Termésüket alig tudták elhelyezni. Nyitott házat tartott minden jómódú lakos. Ki is aknázta a vendégszeretetet, különösen a fiatalság. Ha délelőtt kopogtattak be, vendéglátó házhoz, az asztalon termett az „égettbor“ söprű- és törkölypálinka. Nem ismertük akkor a konyakot, a különféle likőröket. Fényes hatása volt a hetven-nyolcvanfokos égettbornak, melléje a friss tepertőspogácsa vagy egyéb sütemény. Délutáni látogatáskor meg ott volt a finom sikárlói, váraljai, misztótfasusi bor. Megfelelő harapnivalóvál. Megtörtént, hogy egy délelőtt bekopogtató vendéget ott fogatak ebédre, uzsonnára, és csak reggel télé bocsátották ki a kapun, melyet előtte bezártak.

Folytonosan a mulatság, az ivás járta. Mondom, főleg a fiatalság részéről. De az öregek sem nagyon húzódtak tőle. Aztán, ha korán vége

volta mulatságnak, a társaság elment a „Seres“-be, a nagy vendéglőbe. Sok ilyen estélyen vettem részt, de csak nagy ritkán eset meg, hogy nem sikerült idejében megszöknöm. Hanem a vendéglőbe nem tudtak becsalni soha. Volt eset, hogy erővel megfogtak és beakartak hurcolni, ilyenkor rendőrért kiáltottam. Furcsa dolog volt ez, de annak köszönhettem, hogy soha semmi kellemetlenségem nem volt. Annak köszönhettem, hogy soha beteg nem voltam és ami tő, ilyen kort értem ! Mig kartársaim, azok a derék, hozzám képest athléták, már harminc-negyven év előtt elköltöztek. Valóságos hősiesség volt részemről, hogy abb:n a sajátságos világban el nem merültem. . . . Fájdalmasan emlékszem egyik barátomra. Mikor később, mint képezdei tanár, hazamentem vakációra, ellátogattam hozzá. Az udvaron találtam egy karosszékben. Sápadtan, nehezen lélek- zelve szíttá pipáját.

Fehérhátu laput pipált, dohány helyett. Azt ajánlott neki Wágner doktor.

— Az ördög vigyen el —- szavakkal fogadott.

— Ejnye, igy fogadsz engem ? szólok.

— Igen, de nem téged, hanem engem vigyen el. Mért nem is követtem példádat. Mért nevettelek ki, mikor a rendetlen élet miatt figyelmeztettél. Van-e még borod ?

— Van. Sok van. Lassan fogyasztom, hogy soká tartson.

— Már nekem nincs. Én már régen megittam a részemet.

Ennek a párbeszédnek az a nyitja, hogy vala-