Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-09-17 / 19. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP gyümölcstermelésünket veszélyeztető vértetü irtása ügyében intézkedéseket teszen. Egy ilyen intézkedést kívánt tenni a gazd. egyesület azzal is, hogy a m. kir. rovartani állomástól a vértetü irtását ismertető 300 drb füzetet kért, hogy az érdekelt gazdák között szétoszthassa. Minthogy a rovartani állomás csak nehány drb ilyen füzetet tudott küldeni, az egyesület vezetősége úgy határozott, hogy közérdekből a helyi lapokban fogja az útmutató füzetek tartalmát — a kevésbbé lényeges részek elhagyásával — közölni. Ugyanis a vértetü irtása kötelező, aki azt elmulasztja, tetemes pénzbírság éri s ezen kivid a hatóság az irtást a kertbirtokos költségén eszközli. Hogy Nagybányán gyümölcsfáinkat a vér- tetütől komoly veszedelem fenyegeti, bizonyítja az, hogy a veresvizi gyümölcsöskerteknek Veres- vizi-, Tárna-, Iskola és Sveicer-utcák által határolt részében levő fák a legnagyobb mértékben vértetvesek s ha ezen területen nem hajtják végre az irtást alaposan, úgy rendre ellepi majd a többi gyümölcsösöket is. Nem lehet azért eléggé a gazdák figyelmébe ajánlani, hogy ott, ahol a vértetü föllépett, az irtást saját érdekükből, de közérdekből is lelki- ismeretesen végezzék, valamint azt sem, hogy az összes kertbirtokosok, de különösen az említett utcák által határolt területtel szomszédos kertek tulajdonosai vizsgálják meg és kisérjék állandó figyelemmel, vájjon fáikat nem támadta-e meg a vértetü? A hatóság segítségére volt és Van a kerttulajdonosoknak az irtás munkájában. Hiszen az érdekeltek tudják, hogy a hatósági megbízott, Lengyel Andor úr házról-házra járva a fertőzött fák tulajdonosait az irtásra nemcsak felszólította, kérte és buzdította, hanem az irtás módját is lelkiismeretesen megmagyarázta még azoknak is, akik csak úgy félvállról akartak szóba állani ez ügyben. Gondoskodik a hatóság arról is, hogy a védekezéshez szükséges kátrányt érdekeltek beszerezhessék. (Jelenleg a Boczor-féle Felsőbányai-utcai vaskereskedésben kapható.) Rövid időn belül számba lesz véve, hogy az irtást érdekeltek végrehajtották-e eredményesen s méltán lesz várható és követelhető ezek után, hogy mindenki megtegye kötelességét. Az irtásról szóló útmutatás a következő: Hogyan ismerjük mega vértetüt? A vértetü csak az almafát támadja meg; kivételesen és nagyon ritkán a körtefán is akad. Az almafának csak fás részein élősködik, még pedig a derekán és ágain, azonképen ez utóbbiak további elágazásain, a gallyon, a vesszőn és a fásodó véghajtáson is. Ha a fának fattyúhajtása van és ha e fán vértetü is él, akkor biztos, hogy ez a rovar a fattyúhajtáson is bővében lesz. Rendesen a fa sebes részein fordul elő, a melyek akár metszés, akár törés, vagy esetleg jégeső következtében keletkeztek. Az ilyen hely forradásos s olyan dudorodás látható rajta, melyet a legtöbb kertészember „rák“-nak szokott nevezni. Ahol a vértetü letelepedett, ott azt a hehányszor erőltettek, hogy „Igyál még, igyál még“ ! mindig azt mondtam: „Nem a többit, elteszem, mire megöregszem.“ Szegény barátom ! Rövid időre be is végezte. A többiek is igy jártak. Mikor végükhöz közeledtek és velem találkoztak könnyezve beszélgettek a múltról. Most már nincs senkim a régiek közül, csak azok az öregek, akik akkor hátulgomboló butyogóban futkostak. Vagy kedves tanítványaim voltak. A köznép sem maradt hátra e tekintetben. Főleg a hónap hetedike körül, mikor a bányatermékek árát kifizették. Ilyenkor szólt a muzsika. A minden nyolc-tizedik ház pincéjéből. Mert a szőlősgazda saját borát elmérhette. A cigány nem győzte a sok munkát. És csak kevés nagyobb pincébe jutott belőlük. Egyszer csak fölmerült a hir, hogy a bányászzenekart kell szerezni. Erre Herr bácsit kérték föl. El is fogadta. Meghozatta a rézinstrumentumokat. Szét is osztotta a jelenlevőknek. Csak a bombardonnal, a nagytrombitával volt baj. Aki rá vállalkozott, pár nap múlva vissza vitte, hogy nem bírja fújni, mert . . . beteg lett tőle. Végre mégis akadt reá valaki. A tanítás megkezdődött és egyszer csak helyreállt a banda. No, lett most muzsika. Esténkint beállítottak tnás-inás pincébe. És fújták. Egyik helyen flótát, másikon a vadászkürtöt, harmadikon a helikont, még a bombardonra is nagy szükség volt. Ez is fújta, recsegtette instrumentumát. Hogy miféle zeie lyet sajátszerü hószinfehér gyapjas váladékával majdnem egészen betakarja. Legjobban látható ez a váladék tavasszal május és junius hónapokban, valamint szeptember havában is néha, a mikor az kivált az elálló ágakról és gallyakról valóságos kis pelyhek alakjában csüng le. Nyár derekán ez a gyapjú váladék már csekélyebb meny- nyiségü. Télen a vértetütől okozott seb kékeshamvasnak fog látszani, de fehéres színe akkor is kirívó. Ezek a vértetü-foltok leginkább a fa szélvédte oldalán s a föld felé tekintő részén találhatók. Az ahnafa levelén, vagy a faderék sima és teljesen ép kérgén vértetü soha nincs. A faiskolában, vagy a hol a vértetves fák igen gyéren állanak és gyér a koronájuk is, akadhat a vértetü a föld alatt a gyökér nyakán és az oldalgyökereken is. Ha a vértetves foltról a fehér váladékot lefújjuk, lehorzsoljuk, akkor a kártevő rovart, a vértetüt, tömeges mennyiségben találjuk meg alatta, mert a vértetü e fehér váladéka alatt él, még pedig nem egyenkint, hanem kisebb folton száz-, nagyobb folton pedig ezerszámra. A vértetü színe hamvasbarna. Hogy biztosabban meggyőződjünk arról, vájjon ezen fehér váladék alatt tanyázó telii valóban vértetü-e, nem kell egyebet tenni, mint azt szétnyomni. Ha piszkos vérszinü a folt, akkor biztosak lehetünk, hogy vértetüvel van dolgunk. Szabó Jenő, egyl. jző.- titkár. A viliin tlsli Min sin MMrl. Kolozsvár, 1918. szept. 9. Katonai méltóságok, úri hölgyek, az Orsz. Történelmi Ereklye Muzeum és a sajtó képviselői jelenlétében nevezetes aktus folyt le egész csendben ma d. e. fél 9-kor a kolozsvári sétatéren. Az első kapavágást tették ama ponton, ahova a városi hatóság kijelölése folytán egy 8 m. magas, Kárpát-hegyláncolat gerincén álló honvédet ábrázoló kolosszális monumentum építése veszi a mai nappal kezdetét, a világháború emlékére. E honvédemlék gondolata dr. Bakó András honvédszázadostól származik. A szobor megalkotása Führer Rikárd honvédszázados, szobrászművész munkája. A honvédszobor felállításának szép gondolatát dr. Bakó százados, lábbadozó- osztag-parancsnok a katonai vezető körök előtt hozta napirendre s ott kedvező fogadtatásra találván, a felállítás művelete katonai gyorsasággal kezdetét is vette. A ma lefolyt aktus részleteirő- a következő tudósítást adjuk: A szobor felállitási-munka műveleténél a sétatér végén, a fősétány és a kocsi járóval átellenben ma reggel a következők voltak jelen: Eberswaldi Siegler Konrád gyalogsági tábornok, honvédkerületi parancsnok, Szathmáry Géza tábornok, a prsemysl-i hős, szegedi honvédek győzelmes velehetett az, mindenik más pincében más-más hangon fújta a maga nótáját, torkaszakadtából ! Csak úgy recsegett az egész város. Micsoda éjjeleket töltöttünk mi, akik a pincék közelében laktunk. A zenebona már oly nagy mértékben emelkedett, hogy a hatóságnak kellett rendezni a dolgot. Áz aztán rendeletileg utasította a bandát, hogy hol, mikor és minő instrumentumokkal szabad játszani. Ekkor megszűnt a hamis, taktusnélküli, tra-ra-ra és bumbumbum. Csöndes most a város, még a cigánybanda is megszökött. A bányászzenekar csak kommandóra játszik, kedves klaszikus darabokat, ünnepélyeken, és a szombati térzenéken. Csendes a város. Nincs most sok borosgazda. A szőlők jórésze idegen kézre került. Akinek megmaradt, az is iparkodott, hogy mielőbb túladjon rajta, nem vesződik és csak engedelem- mel vesződhetik egyik-másik a literezéssel. Aztán nem is igen kell a bor. Hová lett a tizkraj- cáros bor! A családi összejövetelek megvannak, de a féktelenség teljesen megszűnt; csendes, baráti beszélgetéssel, tervezgetésekkel telnek el az esték, úgy hogy a régi időkbeliek talán rosszul is éreznék magukat a kedves, csöndes társaságban. (Folytatása következik) zére dr. Porszász Károly százados, dr. Jékás Lajos százados, dr. Bakó András százados, a mű tervezője dr. Lorenz Béla a lábbadozó osztag főorvosa, a hadsereg képviseletében, huszkó István az Orsz. Történelmi Ereklye Muzeum igazgató t. alelnöke és dr. Georgevits József ügyvéd, jogtanácsos (Budapest), a Muzeum képviseletében. Szép számmal vettek részt a katonatisztek nejei is. Adott jelre katonák állottak félkörben, ke- zökben lövészárkot készítő ásókkal s a tábornok intésére megkezdték a műveletet. Ezt megelőzőleg dr. Bakó András százados a következő közvetlenül ható szép beszéddel üdvözölte Siegler generálist: „Kegyelmes Uram! Egy évi munka után elérkezett az a pillanat, midőn a honvédelem szobránaka alapkövéhez az első kapavágásokat megtehetjük Európa minden hadjáratában részt vett nemzetünk. A harctereken patakként folyt a vér, itthon patakként folyt a köny. — Hőseink i kardjukkal írták be a világtörténelembe nemztünk | dicsőségét s itthon a nagy tetteket nem örökíti meg semmi, nem hirdeti semmi, s azok, akik a névtelen hősöket adják, nem tudnak ezekről semmit, talán olvasni sem tudják nemzetünk történelmét. Ezen a téren beszélő történelemnek Írjuk meg az első fejezetét. Mert ez a szobor beszélni fog, ez a szobor tanítani fog. Beszélni fog, hisz titáni harcokra emlékeztet. Tanítja azt, aki átdőzsölt éjszaka után itt ődöng a szép fasorok között, hogy a hazáért dolgozni kell. Tanítja azt, aki összetört szívvel, lélekkel, hit és reményveszetten keresi a megsemmisülést: hogy a hazáért élni kell, megtanít arra is, hogyha az idők úgy kívánják, meg is kell halni a házért! A kora reggeli órákban levett kalappal, meg- illetődve áll meg előte a kérges tenyerű napszámos is, mert tudja, hogy nincsenek névtelen hősök, mert tudja, hogy ez a szobor kőszivébe zárja azoknak neveit, akik meghaltak a hazáért. Miért nincs itt a város apraja, nagyja, hogy a nyár utolsó virágaival halmozza el azokat a köveket, amelyek nemzetünk dicsőségéről beszélnek, hazaszeretetről beszélnek s megörökítik azoknak, a neveit kik életüket adták oda a hazának. Nincsenek itt, mert ma nem ünnepelünk, csak emlékezünk, talán könnyes szemekkel emlékezünk meg azokról a bajtársakról, akik elmentek s nem jönnek vissza soha. Az első kapavágás legyen azoknak emlékére, akiket ez a szobor kőszivébe zár, legyen azoknak emlékére, akik elestek a becsület mezején. Amikor mi ünnepelünk, akkor már tavasz lesz; tavasz erdőn, mezőn, réteken. Talán a szivekben is. Akkor itt lesznek azok is, akik most távol vannak s tüzet hoznak magukkal. Tüzet, akkor ez a szobor oltára lesz a hazaszeretet örökké égő lángjának. Akkor lesz a mi ünnepünk, akkor hozzátok el ide a tavasz első illatos ibolyáit. Akkor a tiszta tavaszi éjen eljönnek Csaba vezér vitézei is, hogy hódolatukat bemutassák s a csillagok lehajolnak, megcsókolják a hősök emlékét dicsőitő kis ibolyát!“ A százados lelkes szavai után Siegler Konrád kerületi parancsnok meleg hangon üdvözölte a jelenlevő hölgyeket és urakat. „A nemzet — úgymond — csak addig él, mig tagjai hős fiaikat tisztelik, dicsőítik, nagy tetteiket elismerik. Ennek ápolása a történetírónak, művésznek, költőnek feladata." Ez ünnepies kapavágás alkalmából szerencsét kíván a mü sikeres megalkotásához. Ahoz, hogy e testet öltő gondolat minél érthetőbbé tegye a célt, melyet elérni törekszik. Dr. Bakó századost üdvözli a kitűnő gondolatért, köszönetét mond a buzgalomért, fáradságért, mely- lyel eszméjét megtestesíteni igyekszik. Gratulál Führer Rikárd százados szobrászművésznek is s óhajtja, hogy szép terve minél tökéletesebb alakban testesüljön meg. Gratulál a közreműködőknek nemcsak a kerület katonai parancsnoksága, de a nemzet nevében is. Elrendeli a szobor munkálatának megkezdését. A tábornok meleghangú beszédét megéljenezte a jelenlevő közönség. Azután a korcsolya- pavillon földszinti termébe vonultak, hol egy ne- gyednagyságu méretű modellben elkészült honvédelem szobrát megszemlélték. A szobor alakja egy erőteljes, határozott arckifejezéssel biró magyar honvéd, ki a kárpátok egyik gerincén áll és a keleti hadszíntérre tekint, néma tekintetével kifejezve, hogy ezen a gerincen át magyar földre ellenség a lábát tenni nem fogja soha.
