Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-07-23 / 15. szám

XXII. évfolyam. 15. szám. 1917. julius 23.

TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.

ifizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 íillér.

Felelős szerkesztő:

Dr. Moldován Ferenc helyett

FARKAS JENŐ

||| A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére jíj Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá j.j ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- l’<| zendők. —• Nyilllér garmond sora 40 fillér.

Vármegyénk uj főispánja.

Őfelsége a király bulyi és jékei Jékey Sándort, a fehérgyarmati járás érdemes fő- szolgabiráját, Szatmárvármegye és Szatmár szabad királyi város főispánjává nevezte ki.

Uj főispánunk életrajzi adatai a következők :

Született 1869. évi május hó 10-én Fehérgyarmaton. Édes atyja volt bulyi és jékei Jékey Kálmán földbirtokos, harmincz éven át ottani kir. járásbiró, édes anyja pedig nagylónyai Lőnyay Erzsébet. Elemi iskoláit Fehérgyarmaton végezte, a szatmári katholikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait, jogot részben Kassán, részben pedig Budapesten végzett, ahol az államtudományi államvizsgát letette.

Ugyanazon évben a vármegye szolgálatába lépett, ahol mint tiszteletbeli aljegyző kezdte meg működését; 1891-ben IV-ed aljegyzővé, 1892-ben pedig III-ad aljegyzővé választották s ebbeli minőségében 1896-ig működött, amikor is egyhangúlag a fehér- gyarmati járás főszolgabirájává választották meg. Az 1911. évben május 11-én tartott rendes törvényhatósági bizottsági gyűlésen a VII-ik fizetési osztályba léptették elő.

Jékey Sándor 1893-ban október havában lépett házasságra, nőül vevén néhai Domokos László volt kir. Ítélőtáblái biró és neje született Domahidy Irén leányát alsócsernátoni Domokos Margitot. E házasságból két fia született, Ferencz hadnagy és Sándor zászlós, mindketten a 14-ik huszárezredben, jelenleg a harcztéren vannak.

Házassága révén tehát közeli rokonságban van a Domahidy családdal, mert

neje unokája vármegyénk volt főispánjának : Domahidy Ferencznek.

Jékey Sándor huszonegy éve áll a fehérgyarmati járás élén és járásának nemcsak pontos, lelkiismeretes tisztviselője, hanem a járásnak bálványozott atyja volt, mert kötelességtudó, szorgalmas, munkás, előzékeny tisztviselő, aki nemcsak a járásbeli községek és tisztviselők, hanem — amennyiben az a közérdeket érinti — az egyesek ügyeivel is törődik.

Járásában a közigazgatás mintaszerű, az utak kifogástalanok, az egészségügy kívánni valót alig hagy hátra, a közélelmezés a viszonyoknak megfelelően rendes.

Városi közgyűlés,

— 1917. julius hó 4-ón. —

1. Elnöklő polgármester előterjeszti, hogy egészségének helyreállítása végett fürdőt kell igénybe vennie, ezen őzéiből 4 hét szabadságot kér. A közgyűlés a kért szabadságot megadni határozza.

2. Olvastatott a nagynéltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter írnak 10736—1917. I. B. sz. rendelele a városi kövezet vámszedési jogának engedélyezése tárgyában. A közgyűlés a felolvasott miniszteri leirattal megküldött vám- dijszabályzat mintának megfelelőleg összeállított szabályzatot egyhangúlag elfogadja azzal, hogy az ott felsorolt vámdijtételeket 2 fillérrel magasabban állapítja meg s az ekként megállapított vámdijszabályzatot az iratok kapcsán a vámszedési fej újabb elhelyezése végett a nagyméltó- ságu m. kir. miniszter úrhoz felterjeszteni határozza.

3. Előterjesztés a piaczi helypénzszedési szabályzat piaczi díjtételekre vonatkozó részének életbeléptetése iránt. A közgyűlés a piaczi hely pénzszedési szabályrendeletnek a helypénzsze- désre vonatkozó részét f. é. julius 1-től kezdődő- leg életbeléptetni határozza.

4. Olvastatott Báthy Lajos rendőrkapitány jelentése Búd Sándor szökése ügyében. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi.

5. Előterjesztetett, hogy amennyiben a koldulás megszüntetésére a jelenleg kivetett 15%-os pótadó a közsegélyeket nem fedezi s a város pénztára csaknem olyan összeggel járul hozzá a pótadó felemelendő lenne. A közgyűlés utasitja tanácsot, hogy a szóban lévő hiány megfelelő fedezetéről más jövedelmi források intensivebb kihasználásával tegyen újabb javaslalot.

6. A tanács előterjeszti a kisbányai újabb sorozatú segédterületen kihasználásra kerülő famennyiség eladására javaslatát. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg egyhangúlag elhatározza, hogy amennyiben a kisbányai vágásterület faállagának eladása a megkisérlett árverések mellett sem sikerült és ezen eladásból remélhető jövedelem bevételként már 3 éven át előirányozva lett s erre kölcsön felvétele is történt: az eladás biztosabb sikere érdekében a most vágás alól kerülő faanyagnak ezzel együttes elad- hatását kérelmezze: további intézkedések megtételével a tanácsot bízza meg.

7. Előterjesztés a vágóhid dijak felemelése ügyében. A közgyűlés tekintettel a háborús viszonyok miatt megdrágult és jelentő kényes emelkedett árakra a vágóhid dijakat következőleg állapítja meg és pedig:

1 drb szarvasmarha után . 3 K — f

1 „ borjú után

. 1 „ — „

1 , sertés után. 1 „ 20 „

1 „ malacz után .... — „ 60 „

1 „ juh vagy kecske u. — „ 50 „

1 „ bárány v. gödölye u. — „ 25 „

Orvosi vizsgálati dijak:

1 drb szarvasmarha után . 3 K — f

1 „ sertés után............ 2 K. — „

1 „ juh után. 1 „ — „

1 „ malacz után .... — „ 50 „

1 „ juh vagy kecske . . — „ 50 ,

1 „ bárány v. gödölye u. — „ 15 „

Ezen dijak azonnali életbeléptetésével a tanácsot bizza meg.

A „Felsőbányái Hirlap„ tárcája.

Bruszilov.*

„Büszke vagyok arra, hogy sohasem tartoztam a vezérkarhoz.“ Az orosz offenziva megindulása után kolportálták Bruszilovnak, a Prip- jettől délre harczoló öt hadsereg főparancsnokának ezt a mondását. Az életrajzi adatai között csakugyan nincs nyoma, hogy Bruszilov egész hoszu katonai, pályafutása alatt a vezérkarban dolgozott volna. Bruszilov tábornok nem ok nélkül nyilatkozott ilyen keserűen és éles kritikával az orosz vezérkari bölcsek ellen; ez a mondása pedig hadve- zéri programúinak is beillik. Az orosz hadveze- íőségnek a két esztendős hadjárat folyamán az volt a legkarakterisztikusabb hibája, hogy nem tudta kellőképpen megmozgatni a tömegeket, a stratégiát elvontan alkalmazta anélkül, hogy beilleszkedett volna a szükséges keretekbe; a kellő szervezettségre való tekintet nélkül, a népléiek- hez való alkalmazkodás és hozzásimulás nélkül.

A katonai kritika nem hiába nevezte az orosz tömegeket „holt tömegeknek“, mert hiszen ez az óriási haderő ellenállhatatlan lökő erőt sohasem tudott produkálni. Az első helyi sikerek után minden, akár kisebb, akár nagyobb orosz támadás holtpontra jutott; megállóit. Az orosz néplélek megnyilatkozása volt ez, a lomha, sze* Az uj orosz offenziva alkalmából.

rény, kisigényű orosz népé, amelyből hiányzik a lendület, a föllobogó, előrehajtó tűz. Ezzel a néplélekkel két esztendőn keresztül nem számolt az orosz hadvezetés, mintha csak belenyugodt volna abba, hogy ez változhatatlanul igy van. Nemcsak az orosz tömegek voltak holt tömegek, az orosz Stratégia is holt stratégia volt.

Két esztendő óriási véráldozatának tapasztalatai kellettek hozzá, hogy az orosz hadvezetőség felismerje e népháboru legdöntőbb tényezőjét: azt, hogy minden nemzet hadseregeinél a nemzeti tulajdonságoknak, a nemzeti temperamentumnak megfelelő módon kell alkalmazni a stratégiát és taktikát. Az orosz hadvezetőség számára a legsúlyosabb probléma volt: hogyan lehet ellensúlyozni a tömegek lomhaságát. A többi, nem kevésbbé fontos feladatot: az offenziva or- ganizálását a műszaki kiképzést, a front mögötti szolgálat pontossá tételét, a hadiszerekkel való ellátást elvégezte Anglia és Francziaország, amely kiképző és ellenőrző tiszteket is kiküldött az orosz hadsereg számára. A tömegek lomhaságának eltüntetését pedig talán nem Bruszilov eszelte ki, de a részletekben megnyilvánuló borzalmas táp- lálékonysággal, az őt jetlemző kegyetlenséggel hajtotta végre. A módszer: a vértaktika alkalmazása. A rohamozó tömegeket gyakran negyven, de állandóan legalább tizennégy sornyi mélységre tagozta, igy aztán elérte azt, hogy a hátul levő sói ok az előbbre levőket valósággal magukkal söpörték. Hogy pedig e hátrább álló sorok se állhassanak meg: az úgynevezett előretoló zárótüzet kreálta a front mögött, a roham megindulásakor megszólaltatta a tüzérséget, amely függönyt vont a rohamozó csapatok és a saját fő- hadállásuk közzé, igy figyelmeztetve őket arra, hogy nincs visszafelé, csak — előre. Ez a tűz- függöny azután méterenként egyre előbbre tolódott. Vértaktikájának kulminácziós pontja, hogy azokat az orosz oszlopokat, amelyek elérték az ellenséges hadállásokat, az ellenséges katonasággal együtt pergőtűz alá vétette, a közelharc közben. Az orosz pergőtűz elpusztította ugyan az orosz katonákat is, a célt mégis elérte: őr támadt az ellenséges frontban, eiőre lehetett hajszolni a újabb rohamoszlopokat.

Hogy igy történt az orosz offenziva első periódusaiban, hiteles adatok számolnak le róla. igazi orosz módszer: az orosz tömegek lomhaságának ilyen módon való leküzdése, de jellemző egyszersmind arra is, hogy a lelkesedést, a harci kedvet, az életre-halálra szóló küzdelem fontosságának átérzését, amely az orosz néplélekből hiányzik, igy kell pótolni.

„A front mögött különösen szükség van megbízható emberekre és gépfegyverekre, hogy adandó alkalmakkor előnyomulásra kényszerit- hessék a katonaságot. Nem szabad habozni és egész csapatrészekeí is tűz alá kell venni, ha megkísérelnék a visszavonulást, vagy a mi még rosszabb, meg akarnák adni magukat az ellenségnek.“ Bruszilov egyik napiparancsából való ez az idézet. Vértaktikájáról pedig ő maga szerényen igy nyilatkozik, hogy a legjobb taktika és