Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-07-23 / 15. szám
fesőbAnyai hírlap Román levél Bratianunak. Egy bukaresti újság szerint Románia egykori berlini követe, a Dániában tartozó Beldimán az alábbi levelet irta Bratianunak: A levelet 1915. decz. 16-án, azon a napon irta a volt berlini követ Bratinu miniszterelnöknek, mikor csapataink bevonultak Bukarestbe. A nagy érdekességti levél Így hangzik: Miniszterelnök Ur! Hazánk füstölgő romjai fölött intézem Önhöz a kérdést én, a ki teljes két esztendőn keresztül szakadatlanul óvtam Önt szerencsétlen politikájának következményeitől, miképpen vél helytállani népünk előtt azért a borzalmas szerencsétlenségért, a melyért a teljes felelősség Önt és fivérét illeti. Ma már előttünk a világos bizonyítéka annak, hogy hamis volt az Ön minden számítása és föltevése, melyen az Ön háborús politikája föíépült. Kilencz hónapon keresztül bolondította ön az országot azzal, hogy a Dardanellák eleste kikerülhetetlen. A legsúlyosabb károkat okozta Ön gazdasági életünknek a mig egy kicsiny klikk a legbotrányosabb kegyenczgazdálkodás alapján hallatlan nyereségeket vághatott zsebre. A mig Ön konokul megtagadott minden felvilágosítást a valóságnak megfelelő katonai és politikai helyzet tekintetében és ezáltal minden komoly és gondolkozó embert megfosztott annak lehetőségétől, hogy beható tanulmányozás alapján maga alkosson magának véleményt, addig Ön az ország sorsa fölött olyan lelkiismeretlen hamisítások alapján döntött, amelyeket maga a kormány hozott minden rendelkezésre álló eszközzel forgalomba. Csak természetes, hogy mindaz, a mi ilyen alapon épült, azon módon össze is omlott. Ön háborúba lépett. 1. Abban a föltevésben, hogy a Dobrudzsában nagy orosz hadsereg áll készenlétben, mely a mieinkkel együtt fog operálni. Ez az egész hadsereg nem létezett. Oroszország mindössze kéí-három hadosztályt rendelt ki a Dobrudzsa számára. Az óvatosság legelemibb szabályai megkövetelték volna, hogy mielőtt ön hadat üzen, a legabszolutabb bizonyságot szerezzen a felől, hogy milyen haderők állanak rendelkezésre egy bolgár offenziva ellenében. Arra se hivatkozhatik Cin, hogy az oroszokat csak előre nem látható körülmények akadályozták meg abban, hogy idejében közbelépjenek, mert az alatt a három hét alatt is, a mig Tutrakán eleste után Mackensen táborszernagy offenzivája szünetelt, lehetett volna az orosz Dobrudzsa-hadsereget olyan állapotba hozni, hogy megakadályozhatta volna Kostanza elestét és ezzel elháríthatta volna a legnagyobb csapást, mely országunkat érhette. Hogy ez a csapás mit jelent ránk nézve azt talán majd csak a későbbi időkben lehet teljes nagyságában értékelni. Én idejében tájékoztattam Önt, hogy megbízható közlések szerint a czentrális • hatalmak jelentékeny német—bolgár haderőt tartanak készen, hogy azzonnal bevonuljanak a Dobrudzsába, mihelyt Ön akczióba lép. Mikor elvesztettük Konstanzát és a csernavodai vasúti vonalat, a múlt év októbernek végén, még akkor is meg volt Önben az a szomorú bátorság, a mely kellett annak a nyilvános kijelentéséhez, hogy Románia a legnagyobb veszélyen túl van, sőt ezt Ön még az európai franczia és angol sajtóban is hangoztatta. (Lásd a „Daily Chronicle“ 1916. november 1-i számát.) 2. Ön Sarrail tábornok offenzivájára is számított tervei alátámasztására, noha már Londonban se hitte senki, hogy ez az offenziva a czentrális hatalmak balkáni pozícióját érinthetné. Ma már Párisban is ismerik az igazságot: Monasztir elfoglalása semmi egyéb nem volt, mint egy kis részlettörlesztés a szerencsétlen szerbenek, a kiknek a sorsában most az Ön jóvoltából Románia is osztozik. 3. Ön hamis informácziók alapján abban a téves föltevésben ringatta magát, hogy csak hadat kell üzennie a czentrális hatalmaknak és Bulgária cserbenhagyja szövetségeseit. A legfontosabb elhatározás alapjává tette Ön ezt a föltevést, noha mindennel ellentétben volt a mit önnek folyton- folyvást jelentettem Berlinből, Bulgária és a czentrális hatalmak szövetségének a természetéről, arról a szövetségről, a melyet döntő módon épen Ön hozott létre a Dardaneila-kérdésben 1915-ben elfoglalt álláspontjával. Emlékeztetem önt Averescu tábornoknak a „Daily Telegraph“ 1916 október 9-iki számában megjelent leleplezésére, a hol rámutat a katasztrofális katonai eredményekre, a melyeket az abszulut téves alap- nélkül való föltevés a háború egész sorsa tekintetében maga után vont. 4. Ön terjesztette katonai és politikai körökben azt a hitet, amely szerint számításba vehető, hogy Németország magára hagyja Ausztria- Magyarországot a Románia által rákényszeritett háborúban. Tette ezt Ön annak dacára, hogy hónapokkal előtt a legkaíegorikusabb módon kijelentette Önnek, hogy ilyesmire gondolni se lehet. Régesrégen felvilágosították az Ön kormányát arról, hogy Románia hadüzenete a monarchiával szemben tüstént maga után vonná Németország hadüzenetét Romániával s/emben. De mindezt Ön semmibe se vette, mihelyt az pászolt az Ön terveihez, hogy e nagyon lényeges dolog tekintetében a hadsereget és a népet tévedésben tartsa. 5. Ön szilárdul épített arra, hogy az oroszok Köveinél és Lembcrgnél döntő csapást fognak mérni. Mindaz, a mit Önnek e tárgyban a legjobb forrásból tudomására hoztak és a minek Önt komoly megfontolásra kellett volna birnia, még arra se volt elég, hogy tájékoztassa magát a tényleges katonai erőviszonyok tekintetében, amelyek voltak a szóban forgó frontokon, miután a legutóbbi orosz offenziva főczélját, az áttörést nem tudta elérni. Maga Bruszilov tábornok jelentette ki a „Times“ november 10-iki számában, hogy Oroszország csak a jövő tavasszal lesz katonai a legszerencsésebb stratégia a támadás. „Mindig támadni kell, — mondotta egy angol haditudósító előtt — még akkor is, ha az ellenség sokkal erősebb, egy pillanatig sem szabad nyugton hagyni az ellenséget. Meg kell előzni a támadást, aztán szakadatlanul folytatni a nekirohanást. Ebben van a titok.“ Természetes, hogy Bruszilov nemcsak a tömegek kíméletlen előrehajszolásával keresi a sikert ; ezenfelül nagy súlyt helyez a tüzérségi munkára is, egyszóval arra, hogy a modern háború tapasztalatainak megfelelőleg az eleven erőt a géppel támogassa, a súlypontot azonban mégis a maga sajátos vad és brutális harcmodorára helyezi. Stratégiája a legkiválóbbak közül való. A helyzetet mindig a legtisztábban tekintette át, a szükséges rendszabályokat mindig a kellő időben alkalmazta, előtörései alkalmával tisztában volt azokkal a veszedelmekkel, amelyek fenyegették és szívósan, kitartóan dolgozott azon, hogy a fenyegetést elháritsa. Az ellenrendszabályok alkalmazásában pedig eléri a ruszkiji nívót gyors, energikus intézkedéseivel és kombinativ erejével. Stratégiájának kedvelt formája a szárnyakon való támadás ; ebben a régi iskola hivének mutatkozik. Brutális harcmodorát — bármilyen ellentmondóan hangzik is — higgadtan és óvatosan alkalmazza. Kétségtelen: az orosz hadjárat legvéresebb fejezetei Bruszilovnak, e háború kegyetlenebb hadvezérének nevéhez fognak fűződni, akinek a csorda-stratégiája még a Dragomirov és Miklós nagyherceg-féle rettentő harcmodort is fölülmúlja. 1916. junius 4-ike, a múlt évi az orosz offenziva megindulása x3ta világhíressé vált a neve. A legkeményebb szivü orosz hadvezér 1853-ban született. A cár apródjai között nevelkedett, majd lovastisztté lett és részt vett a törökök elleni háborúban. Az orosz-japán hadjáratban nem volt jelentősebb szerepe, 1909-ben lovassági tábornokká és a 14. hadtest parancsnokává nevezte ki a czár; vasszigoráról egész Oroszországban hires volt. A mostani háború kitörésekor a Vili. orosz hadsereg főparancsnokságával bizták meg; a lem- bergi csatát ő döntötte el azzal, hogy hadseregével Halicsnál átkarolta haderőnk jobbszárnyát és ezzel kikényszeritette a visszavonulást. A limano- vai csata idején kevesebb sikere volt; ebben a módfölött bonyolult és izgalmas csatában az volt a feladata, hogy Limanovánál áttörje a Dimit- rievet oldalazó hadseregünket, a parancsot azonban nem hajthatta végre. Limanova után a Kárpátokban harcolt; a gorliczei áttörés után a félig megsemmisülésből, roncscsá vert hadsereggel mégis meg tudott menekülni. Az újévi beszará- biai csatában, ahol az oroszok minden addigi méretet felülmúló tömegtámadásaikat intézte, még a Vili. hadsereg parancsnoka volt, Ivanov távozása után pedig öt bizták meg a Pripjettől délre harcoló hadseregek főparancsnokságával; őt szemelték ki arra a feladatra, hogy az orosz Gorliczét produkálja. jakó János. teljesítő-képességének tetőpontján, amely lehetővé fogja számára tenni az elvesztett tartományok visz- szahóditását. Kérdem Önt, micsoda sors az, amelyet Ön hazánkra zúdított távol a tavasz beköszönte előtt. Német haditudósítók akik szemtanúi voltak a romániai harcoknak, sőt maguk a német hivatalos jelentések ismételten csodálkozással emlékeztek meg arról a bátorságról, szívósságról és hősiességről, amellyel a román katonák apáik országát a legsúlyosabb körülmények között védelmezték. Mindezt a sok rettentő áldozatot vagyonban és vérben és életben Ön és az Ön üzlettársai hozták a népre azáltal, hogy két éven keresztül folytonosan megtévesztettek bennünket a legfontosabb katonai és politikai események tekintetében. Szervezett csalás által ütötte Ön reá a pecsétet ennek az országnak a sorsára. Én minden időben aktákkal és okmányokkal fogom bebizonyítani, hogy Ön közvéleményünket a dolgok valódi mibenállása tekintetében megcsalta, amikor azt a hitei terjesztette el, hogy a sikerre való alapos kilátással léphetünk be ebbe a háborba, holott gyerekjáték lett volna az országot ettől az irtózatos katasztrófától megmenteni. Népünk legjobb erőit nem arra fordították, hogy országunknak egy szebb jövőt biztosítsanak, hanem hogy tönkretegyék és megsemmisítsék. Ez az Ön müvének és az ön czinkostársai művének igazi képe. Önnek lelke mélyéig meg kellene borzadnia, ha Önben a lelkiismeretnek csak egy szikrája is megmaradt volna. Vádirat tucaeiu László ellen. A Romániába menekült két erdélyi oláh agitátor, Goga Oktávián költő és Lucaciu László, volt laczfalusi pópa ellen a kolozsvári ügyészség még a románok betörése előtt megindította az eljárást hazaárulás büntette címén azokért a cikkekért és szónoklatokért, amelyekkel a két véres- szájú izgató Romániában a Magyarország elleni háborúra tüzelt. Miután Gogáék elérték céljukat és Románia, vesztére, beleavatkozott a háborúba és csapataink mindig mélyebben nyomultak előre Románia területére, a két izgató természetesen elmenekült a szaladó román sereggel s igy nem sikerült őket utolérni a győztes seregeknek. Az előhaladással egyidejűleg azonban a csapatokat követő politkai detektivesoportunk derekas munkát fejtett ki a Gogáék bűnei után való nyomozás ügyében. A kolozsvári ügyészség rövidesen összeköttetést teremtett Bukarestben és Románia más városaiban működő nyomozó közegekkel, akik a Gogáék ellen megindított eljárásban érdekes adatokat szolgáltattak a kolozsvári ügyészségnek, így a detektívek megállapították, hogy Magyarország elleni háborúra Gogán és Lucaciun kívül még 18 erdélyi származású és illetőségű ember izgatott elszánt lelkesedéssel. A detektívek megállapították az izgatok nevit, akik között több ismert erdélyi román család tagjait fedezheti fel a viszonyokkal ismerős ember, aki ellen a kolozsvári kir. ügyészség szintén megindította az eljárást. Ezek közül kettőt sikerült elfogni Románia meghódított területén, a többiek azonban idejekorán elmenekültek. E hét elején a kir ügyészség újabb adatokat kapott a Goga Oktávián elleni bíiripörben. A bukaresti nyomozó hatóságoknak sikerült lefoglaltok egy aktát, amely bizonyságul szolgál amellett, Lucaciu Oroszországtól óriási honoráriumot kapott a háborúba való beavatkozás melletti izgatásért s hogy ennek a minden valószínűség mellett kialkudott nagy összegnek részleteit egy odesszai bank bukaresti fiókjától vette fel szabályszerűen kiállított nyugták ellenében. Bár Goga és társai jelenleg olyan helyen vannak, ahová nem jut el a kolozsvári ügyészség köröző levele, az ügyészség a hivatalos eljárás szabályai szerint körözvényt adott ki a hazaárulók ellen. A magyar igazságszolgáltatás retorziójának esetleges sikerétől, vagy balsikerétől eltekintve, Lucaciuék működéséről a kolozsvári ügyészség kezére jutott adatok óriási fontossággal bírnak, mert azokból Románia elvakult népe tisztán láthatja, hogy a nemzeti érzés által Romániában vonzott erdélyi népbolonditók mennyire viselik szivükön a romániai nép érdekeit s menynyire a maguk érvényesülését. Azt hisszük, hogy a háború után, ha Romániában nyilvánoságra kerülnek Lucaciuéknak kisded üzletei, Romániában nagyot fognak esni az átmenekült stréberek ázsiója.
