Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-06-07 / 12. szám

XXII. évfolyam. 12. szám. t \ 1917. junius 7.

——------------------——-------------------------------------——1——--------—-----------------------———-------------------------------------------------------—————----------------*---------------------------------------------—-———-----------------------------------------—

TÁ

RSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

— MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. =

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

3

I

■s

i

i

í

í

Felelős szerkesztő:

Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ

| A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére | Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- | zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Hálával gondolok az eddigi ha- dikölcsönöknél a lakosság összes rétegeinek rendkívüli teljesítményeire és annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a magyarországi tőke és a megtakarítások felett rendelkezők nagy köre a háború szerencsés befejezésére különösen fontos mostani időben ujból teljes értékű bizonyítékát fogja szolgáltatni törhetetlen anyagi erőnknek és hajthatatlan elhatározásunknak. — Én tizenkét milliót jegyzek a hatodik hadikölcsönre. IV. Károly.

Kövessük Felséges urunk példáját. Jegyezzünk hadikölcsönt.

A hadikölcsön-jegyzés-kötelesség.

Az még a legkisebb indító ok a minél szélesebb körű, tömeges jegyzésre, hogy ez a hatodik hadíkölcsön az elképzelhető legbiztosabb és legjövedelmezőbb üzlet. Emelkedjünk kissé föl a köznapi gondolkozás állapotából, emeljük föl tekintetünket kissé magosabb, szélesebb határokra.

A mai drágaság okát a papirpénz bőségében is szokás keresni. A papirpénz sokasága azt a hitet kelti a naiv tömegben, hogy

annak nincs kellő fedezete. Bármennyire is valótlan és alaptalan ez a gondolkozás, mert a pénzünk bankszerü fedezettel teljes mértékben biztosítva van, — mégis mindenkinek érdeke az, hogy ez az állapot megszűnjék. Ennek egyik kiváló módja az, hogy elsősorban a készletekben felgyülemlett és tőkegyűjtésre szánt papírpénzt átváltoztassuk pénzpapirrá, hogy Így a papirpénz az Osztrák-Magyar Bankhoz, illetve az állam pénztáraihoz visszaözönöljön. A hadikölcsön, mint értékpapír minden pénztárnál kellő fizetési eszköz lesz, és különösen mint folyó számla, giró, csekkszámla biztosíték, a készpénz nélküli átutalási forgalomban fogja papirpénz helyettesitő hivatását betölteni.

A modern pénzügyi műveleteknél a fizetések és elszámolások nem történnek készpénzben. Minden kereskedőnek, nagyobb gazdaságnak, ha összeköttetéseik szélesebb körűek, a fizetések és bevételek lebonyolítása körül, idő és munkamegtakarítást jelent, ha azokat nem pénzzel hanem bankszerüleg eszközük. Nem is kell beszélni vállalatokról és intézetekről, amelyek ezt a rendszert régóta követik.

A köz ellen vét, aki papírpénzt halmoz fel, mert ezzel pénzünk külföldi relációban valutánk javításának megakadályozását mozdítja elő és ezzel elősegíti a külföldről behozandó áruk aránytalan drágaságát.

Ha a hadikölcsön kötvénynek ily módon nagyobb keresletét idézzük elő, természetszerűleg ennek árfolyama is állandóan magasan fog járni, ami a külföldi forgalommal való viszonylatoktól eltekintve is, elsőrendű eredményt jelent e kölcsönkötvények tulajdonosai részére.

Csak akkor lehetünk igazán nemzetközi életre, jobb időkre, gazdakságra érdemes és hivatott ország, ha a gazdasági és pénzügyi életnek ezeket az elemi ismereteit magunkévá tesszük, követjük, gyakorlati életünkben megvalósítjuk.

El kell tanulnunk az ügyes nemzetektől a boldogulás és vagyonosodás eszközeit és félre kell tennünk a nemtördőés és hanyagság megrögzött rossz elméleteit.

Minden fölösleges papiros-bankóból csináljunk vert aranyat, jegyezzünk belőle hadikölcsönt !

A százéves háború.

(A kontinentális zár és a korlátlan buvárhajóharcz.)

Britannia rules the Waves ? Még mindig azt mondjátok, hogy Britannia uralkodik a vizeken ? — kaáltá a német buvárhajó parancsnoka harmadfél évvel ezelőtt a megtorpedózott agol hajó kapitányának. Wait and séd! — felelte az angol. Türelem, majd elválik!

A két hajósnak ezt a vitáját fogja eldönteni az a harcz, melyet most vettünk fel Németország és mi, keserű elszántsággal a tengerek szabadságáért. Elő a buvárhajókkal! — harsant meg a német jelszó és 1917. február elsején megkezdődött a szörnyű mérkőzés, melynek nincs párja a világtörténelemben.

A tengerek szabadságáért harczolunk. Százéves ez a mostani harcz és száz éve mindig Anglia ellen folyik. Száz éve? Jóval több annál s a kezdetei a mily érdekesek, épp oly meglepően tanulságosak is. Britannia rules the Waves, —

A „Felsőbányái Hírlap“ tárcája.

A zászlós.

— Irta: Slemers Kurt. —

Olykor, bíborban égő éjszakán, Hangokat csalt a koboza hurjábul S hozzá dalolt, mit ö szerzett talán, A szerelemrül, rózsárul s lovárul.

Illat kelt, mintha aranyhajból szállna A dalok nyomán s ringatá szivét A zászlósnak, ki olyan, mint a pálma S ki be sem tölté húsz esztendejét.

Ó kinek ásnak sirt, kinek?

Az ifjúnak, a delinek,

Aki a zászlót lengeti És hegedűjét pengeti.

Rózsa virít a rét ölén,

Egy ifjú a halálba mén,

Aki a zászlót lengeti És hegedűjét pengeti.

Miért sírsz szőke kis leány? Mert nem néz többé már réám, Aki a zászlót lengeti És hegedűjét pengeti.

Rózsás hajnalfényt önt a napkelet, Szendergés üli meg a völgyeket;

Az ifjú hős meglengeti zászlóját S madárdal mellett golyó jár szivén át.

A hangja elhal, sóhajtása búg,

Mint amikor szétszakítják a hurt S végig szalad a völgyi pázsiton:

— En szőke Margitom!

Sirt a hegedű, elnémult a dal Az álmodozó zászlós ifjúval,

Dalát a szellő vitte széjjel A zászlósról, ki lantját pengeté,

Aki a zászlót büszkén lengeté Szivében a Margit nevével.

Németből: Révai Károly.

A sonka.

— Irta: Kárpáti Endre. —

„ ... I Rendőrbiró.

Személyek: ) Qyuri

Biró: Na, Gyuri, már megint itt vagy ?

Gyuri: Nem tehetek róla, tekintetes ur, nem jószántomból jöttem.

Biró: Tudom. Javithatatlanságod, tolvaj természeted hozptt ide.

Gyuri! Ártatlanul.

Biró: Igen. Egész ártatlanul csíptek meg Marosán kereskedő boltja előtt, kezedben egy hatalmas sonkával.

Gyuri: Mondom, tekintetes ur . . .

Biró: (Közbevág). Ne mondj mást, csak azt, mikép jutottál a sonkához.

Gyuri: Elmondom, amint volt, tekintetes ur. Igen egyszerű, de különös történet.

Biró: Csak az igaságot! Ne csürd-csavard a dolgot!

Gyuri: Hát tegnap délután sétálgattam a Fő-utcán. Mert hát ebben a fölfordult világban ráér az ember sétálni. Alig akad egy kis dolog, hogy az ember egy-két garast kereshetne. Amint igy járkálok, elémbe bukkan egy jóismerősöm és rám kiált:

— Jó napot, Gyuri!

— Jó napot — felelek neki. Aztán igy folytatja:

— Tudod-e Gyuri a nagy újságot?

— No — mondok neki.

— Hát élelmiszer-kereskedést nyitottam. Meglátogathatsz. Meg is uzsonáztatlak. Hanem az üzletet csak most kezdtem meg. Éppen abban járok, hogy bevásároljak. Marosánhoz megyek. Sonkát vásárolok. Jöjj velem.

— Jól van — mondok — megyek. Aztán el is mentünk Marosánhoz. Az udvaron körülnézett a barátom. Nem volt senki ott. Bizonyosan a pincében lesznek. Menjünk le. A pincében sok füstölt sonkát találtunk. Rudakon lógtak. Az én barátom nézegeti, tapogatja, emelgeti ükét és az egyiket, a legszebbiket leakasztja.

— Mit szólsz hozzá ? — kérdi.

— Ez jó lesz — feleltem. És az én barátom a sonkát letette a lépcsőre.

— Nahát ezt megveszem Marosántól. Te itt várakozzál, mig visszajövök. És fölment egy par perc múlva leszólt, hogy vihetem a sonkát. Én a sonkát keszkenőmbe csavargattam, hónom alá vettem és mentem föl a pincéből. Amint fölérek, körülnézek, seholse látom az én barátomat. Mintha a föld nyelte volna el. Hanem láttam helyette mást: Marosán urat, aki nagy lármával futott felém és tele torokkal kiáltozta: tolvaj, tolvaj, sonkát lopott a pincémből.