Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-06-07 / 12. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP mondotta az angol dölyf, és hatalmát mindig azzal szemben aknázta ki, a kit legfélelmetesebb ellenfelének tartott. A napóleoni háborúk idején Franciaországgal, most Németországgal szemben. Nagy Napoleon volt az első hatalmas ellenfél, a ki ez erkölcstelen hatalom ellen tört, 1806-ban Berlinben kiadott rendeletével kihirdetve a kontinentális zárat a brit szigetek, ellen. Ö volt az első, ki nem csak saját korát hanem az utána következő évszázadot is megelőzve, átlátta és kifejtette, mily veszedelmet jelent a kérlelhetetlen angol tulhatalom a világkereskedelemre nézve és miért kell Angliát minden rendelkezésére álló eszközzel ártalmatlaná tenni. Háborúban álló szövetségesünk csak e világégés kitörésekor értette meg igazán a napóleoni gondolatot s a korlálan buvárhajóharcz, melynek napjait éljük, egyenesen ebből a gondolatból fogant. Napoleon nem érhette el czélját, mert nem álltak hozzá rendelkezésére azok a fegyverek, melyeket száz évnél hosszabb idő múltán megteremtett a német tudomány és a hatalmas német ipar. Napoleon gondolatát mindenek fölött érdekes felidézni testtéválásának mostani napjaiban. Keressük tájékozódásunk t magánál Napóleonnál, ki ezt mondja róla Sz.-t Ilona szigetén irt emlékirataiban. „A császár tisztába jött vele, minden győzelme, minden katonai sikerei ellenére sem lesz ura a helyzetnek, ha nem tud határt szabni Anglia fondorlatainak. Angliát szivén kellett találnia. S ezzel a szándékkal bocsátott ki Berlinben 1806. november 21-én egy rendeletet, melynek hatásától remélt minden eredményt. Ez a rendelet igy szólt: „Mi Napóleon, a francziák királya, Olaszország királya, stb. ezennel kijelentjük: Anglia megsérti a nemzetközi jogot, melyet a többi nép általánosan elismer; Anglia az ellenséges ország minden a’attvalóját ellenségnek tekinti s ehhez képest hadifoglyoknak nyilvánítja nemcsak a hadihajók, hanem a kereskedelmi hajók legénységét, a kereskedelmi ügynököket és a kereskedőket is; Anglia kiterjeszti hóditó jogait, me yek csak állami tulajdonra alkalmazhatók, a magánosok hajóira, árucikkeire és tulajdonára is ; Anglia visszaél blokádjával, mely minden más nép felfogása szerint csak erődített helyekre alkalmazható, amennyiben kiterjeszti oly városokra, kereskedelmi helyekre és folyamtorkolatokra is, melyek nincsenek megerősítve. Anglia ostromzár alatt levőnek nyilvánít egész partvidékeket és országokat is, melyeknek kiterjedése oly nagy, hogy minden egyesitett tengeri hadereje sem — Nono — mondtam csöndesen — ezt a sonkát nem loptam. Ez a sonka az én barátomé. Most vette. "Ms fizette. — És minden erőmmel igyekeztem, jgy most már gyanús helyzetemből szabaduljak. De Marosán ur nyakon csipett, egy lépést sem tehettem és folyton kiáltozta: tolvaj, tolvaj! Ekkor már egy csomó ember gyülekezett körülöttünk, akik nevetve, csúfolva vettek körül. Volt is min nevetniük. Amint látták, hogy huzzuk- vonjuk egymást. Csakhamar rendőrt pillantottam meg, aki, mikor a csődületet meglátta, felénk sietett. Hogy annak sem volt más dóga, mint hog , épen arra sétáljon. Nem is sokat teketóriázott velem ; az összegyűlt közönség nagy lármája között kezeimet összeláncolta és idevezetett. Most itt állok. Egész ártatlanul. Nem tudom, mit akar nak velem, mikor a sonka az én barátomé volt. Biró: Ki az a jóbarátod? Hogy hívják? Hol lakik? Gyuri: Ha én azt tudnám ! Biró : A nevét sem tudod ? Gyuri: Nem tudom. Biró: Hogy nevezheti valaki jóbarátjának azt, akinek még a nevét sem tudja ?! Gyuri: Jaj, kérem, tekintetes uram, sok olyan jóbarátom van nekem, akiket csak az utcáról ismerek. Tekintetes urnák is bizonyosan van ilyen ismerőse. Bíró: Tehát nem mondod meg a nevét? Gyuri: Nem mer’ nem tudom. Biró: És azt sem ismered be, hogy tolvaj vagy? Gyuri: Mit mondjak, amit nem tudok. Semmit sem mondhatok mást, amiket mondtam. Biró: De azt beismered, hogy a sonkát te hoztad föl a pincéből?! Gyuri: Azt igen. Már mondtam is. Biró: Tehát te vagy a tolvaj és ezért át- j kisértetlek az ügyészségre. Gyuri: Ha máskép nem lehet! De amint j mondtam, az igaz az utolsó betűig. volna elég, hogy végrehajtsa vele az ostromzárat. A blokádjog eme visszaélésszerű kiterjesztésének csak az a célja van, hogy megkárosítsa a többi néppel való forgalmat s az angol kereskedelemnek előnyöket szerezzen a kontinensen levő minden más nép kereskedelmének rovására. Minthogy Anglia nyilvánvalóan ezt a célt követi, mindenki, aki a kontinensen angol áruval kereskedik, bűntársává szegődik Angliának. Angolországnak ez a viselkedése, mely a barbárság legrégibb korszakaira emlékeztet, óriási előnyt biztosított e hatalomnak mások rovására. Az ellenséghez azokkal a fegyverekkel kell hozzáférni, melyeket ő maga használ; saját harczmo- dorát kell ellene fordítani, mikor lábbal tápod minden igazságos eszmét, minden szabadelvű érzelmet, az emberi haladásnak ez eredményeit. Ennek következtében elhatározzuk, hogy Angliával szemben alkalmazni fogjuk ugyanazokat a szokásokat, melyeket felvett saját tengeri jogába alkalmazni fogjuk mindaddig, inig Anglia el nem ismeri szárazon és vizen ugyanazt a hadijogot, mely beéri az államtulajdonnal s óvja a magán- tulajdont és elrendeljük a következőket: I. fejezet. A brit szigetek ostromzár alatt vannak. II. fejezet. A brit szigetekkel való minden kereskedelem és minden levelezés tilos. (A rendelet itt következő kilenc bekezdése szabályozza az ostromzár részleteit s köztük a következő határozatokat foglalja magában:) V. fejezet. Minden áru, mely Anglia tulajdona, vagy Angliának gyarmataiból származik, jogos zsákmánynak tekintendő. VI. fejezet. Az elkobzásból eredő, jogos zsákmánynak nyilvánított áru és tulajdon vételárának fele ama kereskedők kártalanítására fordítandó, kik azzal szenvedtek kárt, hogy angol cirkáló hajók elvették a kereskedelmi hajóikat.“ Napoleon a következő megjegyzéseket fűzi emlékirataiban ehhez a rendeletéhez: „Anglia és Franciaország egymás közt való viszálya lassankint valóságos élet-halálharccá fejlődött ... Az angol miniszterek a maguk részéről gondoskodtak a szenvedélyek felszitásáról, a mennyiben alkalmazásba vették a hamisításnak és a csalásnak minden eszközét, hogy népszerűvé tegyék azzal a háborút. Nyílt parlamenti ülésben kihirdették az örök, vagy legalább az élethosz- sziglan tartó háborút. Pitt uralkodott az egész európai politikán, kezében tartotta a népek sorsát és visszaélt e hatalmával: lángba borította a világot és neve égő tűzként marad fenn, miht Herosztratosz neve. Az első szikrák, melyek lángra lobbantották a forradalmat, az ellenszegülés annak, a mit a nép kívánt és végül azok a szörnyű büntettek, melyeket a forradalom során követtek el —: mind, mind az ő müve volt. Huszonöt évig állt lángban Európa, minden országa ziláltság és pusztulás képét mutatta. A vér özö- neinek kellett folynia. Anglia, mely mindezt pénzelte, a bűnnek irtózatos terhét vette magára; dögvészként terjedt szét a kölcsönök rendszere, mely most kiszívja az országok velejét ... Az utókor annak fogja felismerni Pittet, a ki valósággal volt: az emberiség szörnyű ostorának. . . De a mit az utókor mindenekfőlött szemére fog vetni Pitinek, nem más, mint az a gyalázatos iskola, melyet örökül hagyott: ez iskolának orcát- lan macchiavelizmusa, feneketlen erkölcstelensége, hideg önzése, az emberi viszonyok és minden igazságos világfelfogás megvetése. Napóleon mindig békében akart élni Angliával, a mennyiben össze lehetett egyeztetni azt Franciaország becsületével. Nem táplált előítéletet, nem viseltetett gyűlölettel vagy becsvágyó féltékenységgel Angliával szemben. Nem bánta, ha Anglia virágzik és gazdag, csak azt akarta, hogy Francziaország is ugyanabban a kedvező helyzetben legyen. Nem vitatta ei Angliától a háromágú szigonyt mint a tengereken való uralkodás jelét, csak azt kívánta, hogy tisztelje a tengeren Francziaország három- szinü lobogóját is.“ így Napoleon és száz év előtt kelt írásában elég Pitt neve helyett csak Greyt, Asquithot vagy Lloyd-Georgeot, Franciaország helyett Németországot mondani s az egész olyan, mintha ma Írták volna. De a friss irás és a mostani események hatásából fakadt vélemény erejével hat az is amit a Macaulay, az angol történetiró mond Pitt életének e szörnyű korszakáról. „E férfiú — írja Pitt Williamról szóló essayjében — úgy látszik, csak azért élt tovább, hogy zsarnoki uralkodással . . . s az újkor legköltségesebb és legvérengzőbb háborúival mocskolja be nevét.“ Nem illik ez Pittnek most élő utódaira s követőire is ? S véleménye Pitt ámító, hazug módszeréről: „Valóban el kell szomorodnunk, látván, mint iparkodik évről-évre elhitetni bámuló hallgatóságával, hogy a gyalázatos köztársaság már teljesen kimerült, hogy tovább már fenn nem állhat, hogy hitele végképp elenyészett s utalványai nem érnek többet, mint az a darab papiros, melyre nyomtatták.“ Tegyük ismét Pitt nevének helyébe Grey vagy Lloyd George nevét, mondjuk Franciaország helyett Németországot s előttünk áll a száz éves módszer és a száz éves hazugság, mely Pitt William óta semmiben sem változott. Csak éppen hogy most Németország ellen fordult. Különfélék. Farkas Jenő kir. tan. polgármester, kit a magyar békeegyesület választmányi tagjává választott meg, Budapestről, a Császár-fürdőből haza érkezett. Hadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Delhányí Ernő 32. honvéd gyalogezredbeli zászlóst, az erdélyi hareztéren küzdött „tigris“ külö- nitvény vitéz katonáját, ki meg is sebesült s vitézségéért kitüntetést is nyert, hadnagygyá nevezte ki. Esküvők. Lévay Imre v. szám- és adótiszt, ki orosz fogságban van, meghatalmazás utján házasságot kötött f. év május 28-án Szigyártó Erzsikével, Szigyártó József polgártársunk leányával. Meghatalmazott volt Lévay Lajos polgártársunk. A házasságot Spáczay Gyula h. anyakönyvvezető kötötte meg. Tanuk voltak: Farkas Jenő és Pap Márton. — Dr. Tharzó György ügyvédjelölt, tart. hadnagy f. év május hó 29-én tartotta eskővőjét néh. Kondor Sándor m. kir. számtanácsos és neje Szaitz Adél leányával: Adéllal. A házasságkötésnél mint tanuk Szaitz Mihály és Langer Sándor szerepeltek. Spáczay Zoltán kitüntetése. Másolat. Szatinár vármegye alispánjától. 10463/1917. sz. Polgármester urnák Felsőbánya. Spáczay Zoltán felsőbányái lakos II. oszt. ezüst viíézségi éremmel tüntettetett ki az ellenség előtt tanúsított bálor és vitéz magatartásáért. Erről a címet azzal értesítem, hogy nevezett kitüntetését az erkölcsi és hazafias szellem ápolása céljából az iskolában hirdesse ki, hozza mentői szélesebb körben nyilvánosságra. Nagykároly, 1917. máj. 3. Péchy s. k. h. alispán Teraztyánszky Vilmos kitüntetése. Őfelsége folyó év május hó 12-én kelt legmagasabb elhatározásával Tersztyánszky Vilmos 10. honvéd gyalogezredbeli népfölkelő főhadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a III. oszt. katonai érdemkeresztet a hadi ékítményei és kardokkal adományozta. Nevezett főhadnagy felsőbányái születésű s bevonulása előtt a kapniki m. kir. bányahivatalnál szolgált. Vármegyei közgyűlés. A megtartott vármegyei közgyűlésen Csaba Adorján vármegyénk főispánja utalva a politikában beállott fordulatra, bejelentette, hogy elhagyja a főispáni széket és meleg szavakban vett búcsút a vármegy ■ közönségétől. Szuhányi Ferenc országgyűlési képviselő és Dr. Falussy Árpád méltatták a főispán 7 éves működését, igazságosságát, pártatlanságát, conci- liáns modorát s holott az általa képviselt politikának tántoríthatatlan hive volt, megszerezte a vármegye szeretetét, tiszteletét a nagyrabecsülését. Ezután a főispán megemlékezett a 12. honvédgyalog ezred nagy hadi tetteiről és indítványára a vármegye csodálatának és hódolatának adott jegyzőkönyvileg kifejezést és erről az ezredparancsnokot táviratilag értesíteni rendelte. A gyöngyösi tüzkárosultak részére a megyei gyűjtést elrendelte és 2000 koronát megszavazott a közgyűlés. Heves vármegyének a miniszterelnök és kormányzata iránti bizalomnyilvánulása tárgyában kelt átirata igen élénk és nagy vitát keltett, melyben Szuhányi Ferenc, N. Szabó Antal, Dr. Adler Adolf, Dr. Jármi Béla, Dr. Falussy Árpád, Kende Zsigmond báró, Rónai István és a főispán vettek részt melynek végeredménye az volt, hogy az állandó választmány javaslata egyhangúlag elfogadtatott. Eszerint a vm. váláspontja az, hogy: „az általános választói jognak a magyar faj supremációja érdekében szükséges védelmi korlátok nélkül való behozatalát egyenesen végzetesnek tekinti és különösen kiemelni kívánja azt, hogy bármiképpen alkossák is meg a választójog reformját, az a magyar állam létérdekéből a szerzett jogok sérelme néikül a választójog a magyarul Írni és olvasni tudáshoz köttessék.“
