Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-05-24 / 11. szám
TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ i 1 A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Uj korszak felé. (A hatodik hadikölcsön) Ma még sejteni is alig lehet, .hogy mikor ér véget a világháború, azt azonban mindenki érzi, hogy bevégződésével uj korszak indul meg a nemzetek életében. A pusztítás munkáját minden téren az újjáépítés váltja majd föl, hatalmas lendület ragadja magával közéletünket és nem áll meg azon a fokon, ahol a háború kitörése előtt voltunk, hanem a fejlődés magasabb köreibe szárnyal velünk. Ez nem titkos megérzésből fakadó jóslat, hanem konkrét jelenségekből vonható logikus következtetés. Az osztályok érintkezése sohasem volt bensőségesebb, megértőbb, a szeretett munkálkodása buzgóbb, az egész társadalom tevékenysége tudatosabb és nagyobb arányú, mint napjainkban. Ifjú királyunk érett uralkodói bölcsessége a jogok kiterjesztését, népjóléti intézmények szaporítását tűzi feladatul a kormánynak. Ezek az erők ma még a háborús terhek elviselhetőbbé tételét szolgálják, a békekötés után azonban felszabadulnak és minden emberi számítás szerint megteremtik az anyagi és szellemi gyarapodás uj korszakát, amelyet boldog reménykedéssel, áhítozva vár minden ember. Nem szükséges azonban, hogy tétlenül várjunk. Minden embernek módjában áll azt siettetni, kisebb-nagyobb mértékben részt venni létrehozásában. Kétségtelen ugyanis, hogy annál hamarább és annál P „Felsőbányái Hírlap" tárcája A tenger. •— Irta és a Petőfi-Társaságban székfoglalója alkalmával felolvasta : Révai Károly. — Mikor már nincs egy talpalattnyi föld, Mit ember vére meg nem öntözött, A végzet újat rendel: Jön a tenger ! Jön végtelen síkjával, örvényével, Hullámhegyével, mely az égig ér fel; Kristálycsöppjével, sötét iszapjával, Kőszirtjeivel, korallzátonyával, Vad szörnylakói millióival És fölrivall: — Most jövök én, hogy véget vessek És minden élőt eltemessek! Hallgasd meg ember! Most jövök én: a tenger! ... És jönni fog a vészes óceán, Hogy ur legyen e nagy világcsatán. Ő dönti el a népek igazát, Elsöpör régit, teremt uj hazát. Lemossa a sok bűnt, mit elkövettek Hamis próféták, szerencse kegyeltek. A viz tükrén s a viz alatt, kedvezőbb föltételekkel érhetjük el a békét, minél nagyobb mértékben rendelkezik vitéz hadseregünk a küzdelem anyagi eszközeivel s minél jobban megdöbbentjük ellenségeinket pénzügyi téren való erő- kifejtésünk nagyságával. Ennek az útja pedig a május tizedikén kibocsátott hatodik hadikölcsönnek tömeges, minden eddigit felülmúló arányokban való jegyzése. Ettől senki se maradjon távol, valakinek csak tehetségében áll bár a legkissebb ösz- szegii kötvényt is egyszerre vagy részletekben megvásárolni. A magyar emberről azt mondják, hogy ha egyszer pörlekedésre adja a fejét az utolsó vánkosától is megválik, csakhogy végiggyőzze a pert költséggel. Hát a világháború óriási perét sem veszíthetjük el s nem hagyhatjuk abba költség hijján, ha mindjárt szájunkból vonjuk el a falatot. Hiszen jön már az ítélet és mi leszünk a nyertes fél. Jön már fényes hajnalával az uj korszak. Ki nem akar akkor boldog lenni abban a büszke tucatban, hogy erejéhez képest kivette részét a világháború éjszakájának terheiből? Révai székfoglalója. Az akadémia termében, Budapesten, máj. 13-án d.e. 11 órakor tartott ülésen foglalta el helyét Révai Károly hazánk jeles költője, lapunk egyik munkatársa igen szép ünnepség keretében. A fölolvasóterem zsúfolásig megtelt válogatott közönséggel, különösen elegánsan öltözött szép hölgyekkel. A társaság tagjai is a szokottnál számosabban vettek részt az ülésen. Ott láttuk Zichy Géza grófot, Ferenczy Zoltán, ..................................................... in— Ki t utolér, — megfojtogat A halálangyal, a pokol szülötte S elnémít mindent körülötte. Aztán, amikor vajúdásba kezd, Ezer meg ezer szörnyszülöttje lesz: Bősz farkasok, tigrisek és hiénák, Kik kárörömmel ott lesik a prédát. Kincsek merülnek tenger fenekére, Patakként ömlik embereknek vére ; Sehol nem lészen irgalom, Csak jajgatás és borzalom ! Vulkánok nyílnak a habok alatt, Miket a vizek el nem oltanak. Maga a viz is velük forrni kezd Perzsel, eléget s mindent elsülyeszt S végül kicsap a szárazföldre gőze, Hogy az utolsó embert is legyőzze! Ember! Még ez sem rettent téged vissza ? Ajakad most is társad vérét issza? Jöjj hát özönvíz, tenger borzadálya ! Te légy a népek Ítélő bírája! Táncoljon a hullámok hátán Száz meg száz acél Leviáthán. Haragod egy uj világot teremt, Megsemmisíti a múltat s jelent. Ferenczy Ferenc, Zempléni Árpád, Pakots József, Jakab Ödön, Pékár Gyula, Várady Antal, Pap Zoltán, Vértesy Gyula, Peterdy Andor stb. tagokat. A közönség körében ott volt Neubauer Ferenc min. tanácsos, Révai Erzsiké, Révész János, Révész Ilike, Vadnayné, Felsőbányáról Farkas Jenő kir. tan. polgármester, Apából Papolczy Zoltánná Bartók Ida, akiknek közelében Révai egészen otthonn érezhette magát. Az egész szép és magas színvonalon áilott ülésről nem hozhatunk részletes tudósítást már csak lapunk szűk kerete miatt sem, azért csupán arra az egy pontra szorítkozunk, amikor a mi költőnk bemutatkozott. Mindjárt a megnyitó után Révai volt az első. Nyugodtan ment a felolvasó asztalhoz, körülvéve a lelkes nagy közönségtől, melynek száz és száz szeme várakozóan tekintett felé. Révai állva szavalt: „A Rozsály és Gutin,“ „Az én régi kardom,“ „Erzsikéről,“ „Az uj megváltó“ cimü műveit adta elő nagyszerű hatással, amely folyton fokozódott. Minden vers végén lelkesebb, őszintébb és közvetlenebb tapsban és éljenzésben tört ki s végül orgonavirággal is megdobálták a költőt. Az. elnök pedig (Ferenczy Zoltán alelnök) üdvözlő beszédében elsősorban hangsúlyozta, hogy „ezekkel a gyönyörű költeményekkel foglalta el Ön székét társaságunkban és megmutatta, hogy egyszerű témákat is lehet művészien kezelni.“ Révai rövid meleg szavakkal válaszolt, ígérve, hogy a társaság rótta kötelességeit szivén fogja viselni, ügy ekkor, mint az ülés végén sokan körülvették a költőt, siettek őt jó- kivánataik kíséretében üdvözölni, többen a fiatalabb leánykák megrohanták és autografot (névaláírásokat) kértek tőle emlékkönyveikbe, amit a jószivü poéta meg is adott sokaknak. Igen sok üdvözlő sürgöny is érkezett a társasághoz, amiket a zárt ülésen olvastak föl. A következő táviratokat sikerült följegyeznünk. Szülővárosa Abrudbánya igy üdvözölte: Abrudbánya r.-t. bányaváros tanácsa és Ha nem volt jó a bethlemi jászol, Mely védett minket bűntől és a gyásztól: Légy uj megváltó e világtusán, Haragos tenger, gyilkos óceán! . . . A nők és a színek. Egy hires esztétikus, sokat emlegetett regényíró, alapos tanulmányban fejtegeti, hogy az egyéniség mindenkor összhangban van az általa választott színekkel — azaz, abból, hogy ki milyen szinü ruhákban jár, minő szint kedvel legjobban lakásának berendezésénél hogyan és mily módon alkalmazza — a nagy iró szerint — majdnem csalhatatlanul meg lehet ítélni az ember jellemének, lelkületének sajátságait. Különösen a nőknél. Amely nő a narancsszínű, méregzöld, aranysárga árnyalatoknak kedvelője - az házsártos, civakodó, konok természetű, mondja az esztikus. Aki télen-nyáron világos kalapokat hord és mindenek fölött hódol a violaszinnek — az megbízhatatlan, állhatatlan lény. Azoktól pedig, akik ok nélkül mindig feketébe öltözködnek — azoktól óvakodjunk, kivált ha gyöngydiszekkel, lengő fátyolokkal, kreppekkel súlyosítják a sötét megjelenésnek hatását. A feketeség bus gondolatokat szül, melankóliát táplál, rósz emlékeket kelt föl a lélekben, viselői szinte belerögződnek a valódi vagy képzelt bánatba és idővel elsava- nyodottá, kedélytelenné lesz mindegyik. Az állandó fekete környezet levertté teszi még a
