Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-05-24 / 11. szám

közönsége büszke örömmel veszi tudomásul Révai Károly urnák, mint a Petőfi-Társaság tagjának a mai napon a tudományos akadé­mián tartott székfoglalóját és midőn a Petofi- Tápsaság iránt belső igaz hálánkat tolmácsol­juk, kérjük az ünnepeltet is, megemlékezé­sünkről értesíteni kegyeskedjék. Abrudbánya, 1917. május hó 12-én. Incze polgármester. Nagybányáról táviratoztak: a nagybányai nők, a m. kir. bányaigazgatóság, a Teleki-Társa­ság, a nagybányai műkedvelők nevében Stella Sándor, Stoll Béla, Mártonná és Irma, Waigandt Anna igazgatónő és a polgári iskola tantestülete, Németh Béláék, Brebán Sándor, Nagybányai Hírlap. Felsőbánya, a testvérváros sem feledke­zett meg az ünnepekről. Innen sürgönyöztek : A város h. polgármestere, dr. Tóth Gábor kaszinó-elnök, a felsőbányái nők, a Felsőbányái Hírlap. A nagybányai műkedvelők sürgönye ez: Szeretett házi szerzőnk Révai Károly székfoglalója alkalmából a nagybányai műked­velők melegen üdvözlik a Petőfi Társaságot. Stella Sándor. A felsőbányái kaszinóé: Nekünk a legszebb nyelvnek, imádásig szeretett édes magyar nyelvünknek költői dí­szes sorába, a Petőfi Társaság tagjai közé, mai beavatásod alkalmával fogadd úgy te, mint a nagyrabecsült és szeretett társaságnak minden egyes tagja, a felsőbányái Casino ösz- szes tagjai nevében kifejezett legőszintébb szerencse kívánságainkat. Adja Isten, hogy még sokáig zenghesd sokat szenvedett hazánk mielőbb elmúlt dicső harcainak diadalát és a kis bimbónak: Erzsikédnek teljes virággá fej­lődését. Dr. Tóth Gábor elnök. Nagyág bányatelep szintén megszólalt. Sür­gönye következő: Révai Károly székfoglalója alkalmából 27 évi munkásságának színhelyéről szívélyesen üdvözli az ünnepeltet és az ünneplő Petőfi Társaságot a nagyági m. kir bányamű igaz­gatósága. A felsőbányái nőké: Lelkesedéssel köszöntjük ünnepeltetése napján aranyszívű költőnket, Révait, ki oly közvetlen melegen fejezi ki csodaszép gondo­latait. Felsőbányái nők. Egy órakor az akadémia palotájából a kö­zönség általában azzal a meggyőződéssel távozott el, hogy a Petőfi Társaság méltó taggal gazda­godott, Révai az a költő, aki közel tud férkőzni mindig a magyar szívhez. Hétfőn már mindenki tudta Nagybányán, hogy a mi költőnknek igen szép és igen nagy sikere volt. Adja Isten, hogy mint a Petőfi Társaság tagja sokáig pengethesse lantját. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Osztálygyülés. (Folytatás és vége.) Jelentés az országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányavidéki osztályának 1915. és 1916. évi pénztári állapotáról. Bevétel: Pénzmaradvány 1914. évről .... 793'17 K Tőkésített kamat ................ 10'92 K Ta gdijakból befolyt............ 402'74 K Ok mánybélyeg..................... 2'— K összesen . . . 1208 83 K Kiadás: A mellékletek szerint........ 54'96 K Pé nzmaradvány. . . 115387 K Ebből gyümölcsözés végett elhelyezve a városi takarékpénztár 3614. sz. betétkönyv szerint........ 337'07 K Ké szpénzben ................................ 20'— K Bé lyeg................................ 2'— K Ka szinónál....................................... 600' — K 85 0. és 851. sz. hadikölcsönkötvények- ben (kezdő szelvény 1916. máj. 1.) 194'80 K Összesen . . . 1153 87 K Tagdíj hátralék............................... 102'- K öz v. Szellemy Gézáné alapítványa 200 K értékű 4 százalékos járadékkölcsön-kötvény (az 1916. évi kezdőszelvénnyel). Nagybánya 1917. évi március 23-án. Kápolnai Pauer Viktor s. k. Tisztelt közgyűlés ! Az Országos Bányászati és Kohászati Egye­sület nagybányavidéki osztályának számadását mai nappal megvizsgáltuk és azt egyezerkettő- j száznyolc (1208) K 83 fillér bevétellel és ötven­négy (54) K 96 fillér kiadással, ezeregyszázöt- venhárom (1153) korona 87 fillér pénztári ma- ! radvánnyal rendben találtuk. Tisztelettel javasoljuk, hogy a pénztáros­nak ennek alapján a fölmentvényt megadni mél- tóztasson. Nagybánya, 1917. évi márczius 24-én. Veress József s. k. Fábián Lajos s. k. A közgyűlés úgy a pénztáros, mint a pénztár megvizsgálására kiküldött bizottság jelentését örvendetes tudomásul veszi s a pénz­tárosnak a felmentvényt megadja s egjdaen működésűkért úgy neki mint a bizottságnak jegyzőkönyvi köszönetét szavaz. 5. Költségelőirányzat az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányavidéki osztályának 1917. évi bevétel és kiadásáról. Bevétel: Eredmény Előirányzat 1914. 1917. Pénzkészlet 1917. év elején 91423 115387 K Tagsági dijakból .... 228'­200-­K Kamat ............................... 10 22 25'­K Bélyeg............................... 2'­2'­K Összesen . . . 1154'45 1380-87 K Kiadás: Nyomtatvány, postaköltség 8'24 30-­K Munkadij, segély .... 220'­150-­K Kisebb kiadás .................... 19 '­30­K Előre nem látható .... 60'­50-­K Országgyűlési költség . . 53'44 60-­K Pénzmaradv. mint egyenleg 793T7 1060-­K Összesen . . . 1154'45 1380-87 K Nagybánya, 1917. március 23-án. Kápolnai Pauer Viktor s. k. Tudomásul szolgál. Elnök jelenti, hogy ügyrendi szabályzatunk 15. §-a értelmében a tisztviselők s a választ­mány jelenleg újból választás alá kerülnek; te­kintettel azonban a jelen háborús viszonyokra, a választmány úgy az üresedésben lévő elnöki állás betöltését, mint a választások megejtését a háború végéig elhalasztani s a mostani tiszt­viselők és a választmány tagjait felkérni ajánlja, hogy tisztségeiket továbbra is megtartani szí­veskedjenek. A közgyűlés a választmány ajánlatát el­fogadja s a választásokat a háború végéig elhalasztja. De miután alig van kilátásunk, hogy Gellért Béla pénztárosunk rövid időn belül szolgálatképes lesz, erre való tekintet­tel felkéri Várady Albert számvizsgáló urat, hogy a pénztárosi teendőket ideiglenesen el­látni s a pénztárt az ellenőrtől a titkár jelen- I létében átvenni szíveskedjék. A megbízatást nevezett köszönettel el­fogadja. 7. Elnök a választmányi ülésen tett azon indítványt, mely szerint a pénztáros által nyil­vántartott 102 korona tagdijhátralékot, amely­nek behajtása már többször megkisérelteíett, de sikertelenül, további felszólítás nélkül egy­szerűen törüljük, elfogadásra ajánlja. A közgyűlés az ajánlatot elfogadja s a legellenállóbb hangulatot is. Sokszoros tapaszta­lat bizonyítja azt, hogy azok a nők, akik ko­rán, tüntetőén kezdtek feketét viselni, néhány év alatt belegubóztak a fásultságba, sőt irigy­kedve hasonló modort és viselkedést követel­tek a környezetüktől is. A nevetés, az egészsé­ges élet lüktetése fájt nekik. Azonban a feketéknek ellentétei, az állan­dóan fehér ruhában járók se kifogástalanok az értekező esztétikus szemében. Aki csupán fe­hérrel övezi szépségét, fiatalságát - az kacér, könnyelmű, lepkehajlandóságu, férfiszivekkel játszó. A lőcsei fehér asszony: Jozefin császár­né, Mm. Recamier és Tallie asszony ékes példái a fehér elmélet igazának — ezek a varázslatos pillangók mindig hófehér habkönnyű selymek­ben, musszlinokban, batisztfodros ruhákban mu­tatkoztak a világ előtt és otthon is csak fehér pongyolát öltöttek magukra. A rózsaszín ruhát rendszerint a harminc éven felül levő asszonyok hordják. Általában a piros, a lazacszin, a hajnal rózsás, a barackvi­rág meleg árnyalatainak sok a kedvelője. S mindezek a nők mosolygósak, vidámak, tréfára készek, szeretetreméltók — minden tekintetben előnyükre válik a nevető rózsák színeinek vi­selése. A tizenhatéves lányok —kevés kivétellel — valamennyien rajonganak a fekete és a sötét színekért. Ám ez a rajongás csak átmeneti hó­bort, illetőleg elképzelés, amely nem tart sokáig náluk. Magyarázata az az ellentét, amely diadal­masan tönteti fel az üde tavaszt a szomorú árnyalatból, - úgy mint mikor a nap kiragyog a felhők közül. A kék szin minden kornak jól áll, kicsi gyereknek, fiatal leánykának bájosan illik, a szép asszony igézőén kedves kék ruhában, de még az érettebb arc mellett sem hat kihivóan a nyárra emlékeztető buzavirágszin s a horten- zikék. A nyájas kék színeknek kedvelői többnyire szelídek, mélyérzésüek, nemes gondolkodók. A vig napokban a halványpiroshoz, ég­kékhez, rozsás színekhez ragaszkodunk. A bol­dogságnak’, az örömnek jelképezői ezek és ön­kéntelenül megkívánja látásukat az elégedett lélek. Szürkét és drapszinüt azok választanak leginkább, akik már nem találnak gyönyörűsé­get a mozgalmas életben, már nem nyújt nekik örömet a mosolygó színes kép, de a kedélyük még fázik a komor lemondástól és arcuknak frisseségét még nem kell sötéttel elkomolyita- niok, ezek az ősz idei előtt késlekedő szépsé­gek finom érzékkel, szívesen öltöznek a herva- dásnak tompa színeibe. A gyöngyszürke, az özbarna, a sárgás drapszinek viselői nyájasak, kedvesek, mint az októberi napfény. A lilaszineket kiválóan szeretik a nők. Azok is, akik szépek, azok is, akik már nem azok, akik egykor ünnepeltek voltak és akik még mindig bájosak és akik szépek maradtak idős korukban is. A lila az asszonyok leghűsé­gesebb kísérője. Illik a fiatal teremtésnek az árvácskaszinü, a bíboros lila, violaszinü bársony­ruhában előkelő jelenség az unokája esküvő­jén pompázó nagymama, de szép az orgona­virágos kalapban az öt ven éves asszony is. Egyetlen szin, amely általánosan viselhető. A rikító színek rosszul állanak minden nő­nek és közönségessé teszi a legkecsesebb ala­kot is, egyszersmind közönséges hajlamokat, feltűnési vágyakat árulnak el. Jóizíésü asszony óvakodjék a kiáltó vörös, kék, kanárisárga, erős­zöld viseléstől, minden tekintetben hátrányára válik az efféle kísérletezés. A zöld veszedel­mes szin, amennyiben kevés archoz áll előnyö­sen, kivétel a lágy tónusu almazöld, de ezzel is óvatosan kell bánni, csak nagyon jókedvű, teljesen friss, üde arcbőrü nők merészkedhet­nek a zöld színnek gyakori alkalmazására. A hires esztétikus értekezése végéhez hozzáfűzi még azt a tanácsot, amelyet egy jó barátnőjéhez intézett, de amelyet minden társa­ságbeli nőnek szánt, válaszszon fehéret, rózsa­színűt, égszínkéket a ruháihoz, atnig fiatal, szür­két, drapszinüt és lilát, ha már a lemondás felé közeledik — igy mindenkor dísze lesz bár­mely körnek és derül varázsol megjelenésével a társaságba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom