Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-03-29 / 7. szám

Táplálkozásunk és a háború.

— Irta: Gáli Géz« dr. —

Sok mindent, amiben hittünk, megtépázott ez a háború, sok tudásunk vált alatta elavulttá. Az általa teremtett körülmények kényszerítő ereje alatt az egyén életmódja teljesen megváltozott. Az egyéni kedvtelések, az egyéni Ízlés összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben, mint eddig, az állam ellenőrzése alá kerültek. Az államnak az egyén életmódjába való beavatkozásai közül kétségtelenül legfontosabbak a táplálkozásunkat illető iutézkedései. Az állam a mindig több és több élelmiszerre alkalmazott „jegyrendszerével“ előírja, hogy minden egyes ember ebből vagy abból a tápszerből naponta mennyit fogyaszthat el. Ez a mennyiség természetesen nem lehet nagy. A kiéheztetési háború, amelyet ellenünk az entente folytat, az állam kötelességévé tette, hogy a rendelkezésére álló tápanyag mennyiséget a leggazdaságosabban ossza be és ily beosztás mellett természetes, hogy az egyén az egyes élelmi cikkekből — különösen azokból, amelyek a legnélkülözhetetlenebb tápszereinket teszik — nem fogyaszthat el annyit, amennyit akar, nem fogyaszthat el annyit, amennyit elfogyasztott háború előtt. Mindjárt az első időben, amikor a központi hatalmak életbe léptették háborús táplálkozási reformjaikat, hallatszottak is egyes hangok — és nemcsak ellenséges részről — amelyek e megszorításokban veszedelmet láttak. Attól tartottak, hogy e megszorítások csökkent ellentálló képességhez, kimerüléshez vezetnek. Az entente azt hitte, hogy kiéheztet bennünket, az itthoni sötéten látók pedig attól tartottak, hogy emiatt vesztjük el a háborút. Nem lett igy és nem is lesz igy. A háború sok dologról való iskolai tudásunkat tette elavulttá — mondottam az előbb és ezek közé tartozik a táplálkozásról való tudásunk egy része is. Uj tudás alakult ki a háború alatt és jórészt ennek is köszönhetjük, hogy ellenségeink kiéheztetési terve csődöt mondott.

Nézzük mi az, ami megmaradt a régi tanból igazságnak és mi az, ami megváltozott ?

Régi hasonlat az, de jobbat nehezen is találhatunk annál, amely az embert a gőzgéphez hasonlítja. A gőzgépbe szén alakjában kell energiát befektetnünk, hogy azt meleggé alakítsa j át, hogy működhessen, az emberbe pedig táp- i anyagokat. Az emberi szervezet azonban, amint azt az amerikai Atwater kimutatta, sokkal töké- j letesebben használja ki a befektetett energiát, I mint a gőzgép. Ez csak 15%-át tudja átalakítani ' értékes munkává - az ember a tápanyagok alakjában bevett energia 20%-át.

Azok az anyagok, amelyeket a szervezet , igy tud kihasználni: fehérjék, zsírok és szénhyd- j rátok. Ez a három anyag okvetlenül kell táplálkozásunkhoz, — ezek nélkül megélni nem tudunk. Vizre és sóra is van szükségünk, de ezek nem mint energiát adó anyagok fontosak a (mészsók |

Maasde parlamentében. Az alig tízéves ifjú megszomorodott szivvel élte át az 1870/7-es porosz francia háborút és ennek kapcsán Lotharingia elvesztését, igy lehet megérthető, hogy Poincaré a revanche eszméjének hive. Kitűnő polgári családból származik, mely már számtalan nagynevű férfit adott hazájának. A gimnázium elvégzése után Párisba ment, hogy ott a jogtudományt és a filozófiát elvégezze az egyetemen. Közben leszolgálta az önkéntességi évét is. 1880- ban végezte el a jogtudományi fakultást és a fiatal ügyvéd részint kitűnő képzettségének, részint összeköttetéseinek révén csakhamar elsőrangú pozíciót ért el és mint neves ügyvédet elárasztják kliensei ügyeikkel. 23 éves korában a párisi ügyvédi kamara titkárának választotta meg és ezt kétségtelenül már tisztán tehetségének és tudásának köszönhette. Jogi beszédei olyan nagyhirüek lettek, hogy összes ellenségei meghajoltak előtte. Beszédeit mint retorikai remekeket emlegették és ez csábította az ambiciózus fiatal ügyvédet a politikai pályára : mindazonál- | tál ügyvédi irodáját még hosszú ideig fenn tar- j tóttá. Szabad idejében nagy előszeretettel foglal- j kozott tovább is külömböző művészetekkel és j egy időben nagyobb Írói és újságírói működést j is fejtett ki. 1909-ben megválasztották az akadé- j mia tagjává és igy belépett a „halhatatlanok j közzé.

A politika azonban többé kevésbbé erős j kihatással van a jellemre is. Poincaré, aki egy , ideig hidegen hagyott mindenféle politikai sikert, '

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

például a csontok kifejlődéséhez szükségesek)

1 és emiatt most nem foglalkozhatunk velük. A fe- | hérjét megtaláljuk úgy az állati, mint a növényi tápanyagainkban. Állati eredetű például az izom fehérje (hús), tojás fehérje, a casein (sajtban). Növényi eredetűek a sikér a búzában, a hüvelyes veteményekben levő mag fehérje. A zsírok lehetnek állati és növényi eredetűek. (Utóbbi például ; az olaj.) A szénhydrátok közül főleg a növényiek fontosak az ember táplálkozásában. A cukron kívül nagyobb mennyiségben tartalmaznak szén- hydrátokat, a liszt, zsir, borsó, burgonya. Állati eredetű szénhydrát főleg a hizlalt állatok májá- : val kerül szervezetükbe.

Az az alapvető igazság, hogy ezen anya- ; gokra a szervezetnek szüksége van, a háborúban ! sem nélkülöztünk ezen anyagok szükséges napi 1 mennyiségéből. Német tudósoknak, külünösen Rubneruch és Veitnak vizsgálataiból derült ki,

! hogy más az ember táplálék szükséglete, ha pihen ! és más, ha munkát végez. Teljes nyugalomban levő embernek annyi táplálékra van szüksége, amennyi 1700 kalória meleget termel. Kis testi munkát végző embernek (szellemi munkásnak) 2350 kalóriára, nem tulnehéz munkát végzőnek (kovács, kőmives, gyakorlatozó katona) 3700, olyannak, aki nehéz testi munkát végez: (teherhordó, földmunkás) 5000 kalóriára van szüksége.

Hogy a fentieket megértsük, tudnunk kell, hogy kalória alatt azt a mely mennyiséget értjük, amennyi képes 1 liter viz hőmérséklet 1 C°-al emelni. Azt is tudnunk kell, hogy a tápszerek ugyanazt a meleget, kalóriát szolgáltatják akkor is, ha az emberi szervezetben égnek el, mint ha a kísérleti engedélyekben égetjük el őket. A régi iskola nem elégedett meg azzal, hogy kiderítette ezeket az igen fontos adatokat, hanem ezeken kívül kimutatta azt is, hogy e kalória mennyiség fedezésére az egyes tápanya- i gokból mennyi kell? Legfontosabbak a három j tápanyag közül a fehérje-félék. A testünket alkotó sejtek felépítéséhez folyton kopó, pusztuló élő-állományuk pótlásához nélkülözhetetlenek. A fehérjét a másik két tápanyag nem helyettesit- j heti — egy bizonyos mennyiségére a napi táp- i lálékban okvetlen szükség van. Nélküle az ember nem élhet. Veit 118 grammra becsülte a nem nehéz munkát végző ember napi fehérje j szükségletét. A másik két anyag a szénhydrát ! és a zsir, egy bizonyos fokig helyettesíthetik egymást, mert a szervezet a szénhydrátokból tud zsírt képezni. (Az állatok hizlalása ezen alapul — a lúd a kukorica szénhidráját zsir alakjában raktározza le a májba.) Ennek dacára mindkét tápanyagra szükségünk van, mert egyrészt az akármelyikkel is való egyoldalú táplálkozással emésztő szerveinket nagyon is megterhelnünk, másrészt meg a zsíroknak a szervezetben való elégéséhez szénhydrátokra okvetlen szükség van. Szénhydrátok nélkül a zsírok csak tökéletlenül égnek el, nagyobb meny- nyiségben keletkeznek ilyenkor oly savak, ame1890 óta csak politikai ambíciónak élt. Huszonhét éves korában volt először képviselő és harminckét éves korában kultuszminiszter. Sem azelőtt sem azután nem volt Franciaországban ilyen fiatal miniszter. 1904-ben pénzügyminisz- ! tér volt majd a Ribet-féle kabinetben újra kultusz- j miniszter, végül a Sarrien kabinetben megint j pénzügyminiszter lett. Közben megválasztották j szenátornak is. Midőn 1912-ben Caillaux lemon- J dott a miniszterelnökségről, a köztársaság el- j nőké Falliéres, Poincarét kérte fel egy uj kabinet alakítására, amit Poincaré nagy örömmel el is fogadott. Millenard mint hadügyminiszter, ■ Delcassé mint tengerészeti miniszter voltak fő- 1 leg munkatársai; ő maga az elnökségen kívül a külügyi tárcát tartotta meg. Mint külügyminiszternek abban az időben különösen nehéz helyzete volt a Marokkó-kérdéssel, amelyen azon ban Poincaré ellenfeleinek elismerését is kivívta magának. Elhárította a már-már kitörő német- francia hadüzenetet. Úgy látszik akkor még nem tartotta hazáját elég erősnek egy hadjárat elviselésére és oly ügyesen hátrált meg, hogy Franciaországnak nagyhatalmi tekintélyét teljesen megtudta védeni. Kemény és pompás diplomáciai munkát végzett 1812-ben Poincaré egy Sziantey nevű generálist küldött Marokkóba, hogy a lázadást elnyomja. A németekkel kiegyezett. A féltékenykedő Spanyolországot meg- j nyugtatta.

A balkáni háborúkban Franciaország mint az igazság és béke barátja lépett fel, ezáltal :

lyek a szervezet megmérgezéséhez vezetnek, amint azt a súlyos cukorbetegeknél látjuk, akiknek szervezete képtelen elégetni a szénhyd- j rátokat.

Veit vizsgálati e két tápanyagra vonatkozólag azt derítették ki, hogy zsírból naponta 56, szénhydrátokból 500 grammra van szükségünk. A gazdasszonyok és szakácsok tapaszta- I lata azonban, függetlenül a tudománytól arra is rájött, hogy nem elég ha a tápanyagok megvannak a napi táplálékban, hanem lényeges az, ; is, hogy a táplálékok, élelmiszerek megfelelően j legyenek keverve. Nemcsak ezért fontos ez, ; mert az egyhangú táplálkozás nem hat elegendő i ingerként idegrendszerünkre, amelynek a táplálék feldolgozására az emésztő mirigyek működésére nagy befolyása van, de azért is, mert egy táplálékból rendkívül sokat kellene ennünk, ha ezzel akarnánk fedezni a naponta szükséges kalória mennyiséget.

Különfélék.

Alispán-helyettes választás. A múlt csütörtökön tartatott meg az alispán-helyettes választás, amikor is dr. Péchy István vármegyei főjegyző i egyhangúlag, nagy lelkesedéssel alispán-helyettessé választatott meg.

Helyettesítés. A kereskedelmi miniszter az i állami építészeti hivatal főnökének Kacsó Károly műszaki tanácsosnak febr. hó 20-tól szabadságot i engedélyezett, a hivatal vezetésével Bogsch Kál- j mán kir. főmérnököt bízta meg.

Előléptetés és kitüntetés. Hegedűs ^Zoltán kohómérnök, tart. váríüzérhadnagyot Őfelsége a király' főhadnaggyá nevezte ki és a Signum Laudis-szal tüntette ki.

A király képe az uj pénzeken. A pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be a képviselőházban a koronaérték megállapításáról szóló törvény némely intézkedésének módosításáról. IV. Károly király trónralépte ugyanis szükségessé teszi a magyar szent korona országaiban vert arany- és ezüstérmek veretének megváltoztatását. A javaslat szerint a 10, 20 és 100 koronás arany értékérmek képlapjára Károly király egész alakja kerül koronázási öltönyben a következő körirattal: „Károly I. K. A. Cs. és M. H. Sz. D. Ap. Kir.“ ami azt jelenti: „Károly Isten Kegyelméből Ausztria Császára és Magjmrország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok Apostoli Királya.“ Az 1, 2 és 5 koronás ezüstérmek Károly király mellképe ugyanezen körirattal, mint amely az arany értékérmeknél alkalmaztatik. A 20 és 100 koronás arany, valamint az 1, 2 és 5 koronás ezüstérmek karimájára mélyített betűkkel Károly király által választott következő jelmondat alkalmaztatik: „Harcban és békében a hazáért.“ Az arany- és ezüstérmek verésére vonatkozó egyébb törvényes rendelkezése váltomegnyerte az európai hatalmak szimpátiáját. Végre 1913-ban elérkezettnek látta az időt, Poincaré, hogy véleménye szerint hazájának ellenségén Németországon bosszút állhasson. Személyesen ment el Oroszországba, hogy ott a cári udvarral és a kormánnyal konferenciát tartson. A nyílt szemű és éleseszü polgár is elkábult a cári udvar pompájától, megvakitotta a •szívélyes bánásmód, melyben ott részesítették. Megvadult a cári kézszoritástó! és eszeveszetten rohant haza bosszút lihegve a gyűlölt Németország ellen. A nyilteszü politikus agyára mintha homály borult volna, annyira nem tartotta már szem előtt magasztos eszméjét, t. i. hogy országát naggyá tegye, csak egy gondolat vibrált folyton agyában : Bosszú, bosszú ! Pétervárről, mint elnökjelölt tért haza és az is lett. A mindenható cári kormánynak hosszúak az ujjai. Poincaré azt hitte, hogy ö cselekvő szabad akarattal biró hatalom, pedig nem volt egyéb, mint eszköz, mint báb.

Szegény Poincaré ma már elvesztette népszerűségét. A húsz millió frank ott van Oroszország zsebében és a dicső La France ezer meg ezer sebből vérzik. Szövetségesei közül ő küzdött a legnagyobb erővel és ő itta meg a legjobban a levét annak a kézszoritásnak, melyet a mindenható atyuska váltott egy Poincaré nevű polgári családból származó ügyvéd miniszterrel.