Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-11-23 / 24. szám
il TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = | * Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona, jj Eg)'es szám ára 20 fillér. j Felelős szerkesztő: Dr. Molűován Ferenc helyeit FARKAS JENŐ ? A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére í Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá jj ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- | zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Az élelmezési miniszter. s Megalakult az Élelmezési Hivatal, az a központ, az diktatúra, amelyet Németország már rég megállapított, amelyre már az egész ország várt. Az ország- népe a legnagyobb örömmel üdvözli a kormányt, hogy ezt a hivatalt végre meg alkotta, mert csak ettől remélhetjük igazán, hogy az ország közélelmezésében olyan rendet teremt, amilyenre már rég lett volna szükségünk, olyan rendet, amely biztosítja, ha talán háborús szükségben is, de mindenkinek a rendes élelmezését és ellátását. A hivatal megalapításáról szóló rendeletben egy örvendetes meglepetés érte az ország közönségét. Az ellenzéki politika orgánumainak támadásaiból az világított ki, hogy a kormány itt egy közönséges adminisztratív hivatalt akar felállítani, amely alá lesz rendelve egyes kormányközegeknek és igy végeredményében ezeknek a kiilömböző kormányközségeknek, illetve azok ma annyira kifogásolt rendeletéinek lesz a közvetlen végrehajtója. Ebben a formájában a Központi Elelmiszerhivatal valóban nem tudott volna megfelelni a kivánalmaknak, amelyeket hozzá úgy az állam mint a lakosság fűzött. A kormány azonban sokkal jobban felismerte a valódi helyzetet és a központi élelmiszerhivatal szüségét sem hogy, ilyen félintézkedést csinált volna. Az ország a legnagyobb meglepetéssel, de egyben, örömmel olvasta a rendeletet, amely a Központi Elelmiszerhivatal fellálitásáról szólt és amely határozottan körvonalazta R „Felsőbányái Hírlap" tárcája ennek a hivatalnak teljesen önálló és a népélelmezés minden részére kiterjedő hatáskörét. Kétségtelen, hogy ez a hivatal a mai formájában képes lesz arra, hogy a háború alkotta határok között a lakosság I közélelmezését lehetőleg feljavítsa. Ter- i m.észetesen, hogy a hivatal elnöke Báró i Kürthy Lajos milyen nódon fog hozzá | fogni az élelmezés küldésének rendezéséhez erről ma még közelebbi adatokat nem tudunk, de egv már bizonyos, hogy az a teljes és kiterjedt hatáskör, amellyel őt a kormány a rendelete alapján felruházta, mindem setre biztató momentum, mert igy valóban egy kézbe lesz összpontosítva m.ndaz, ami az élelmezés kérdésében fontos és lényeges. Az élelmezési hivatalról és annak vezetőjéről szólván, még egy rendkívül fontos momentumot akarunk leszögezni. Ez a momentum Báró Kürthy Lajos egyik hírlapi nyilatkozatának egyik mondata. Az uj élelmezési diktátor — úgy hisszük, szabad ezt a maghatározást használnunk - egyik hírlapi nyilatkozatában kijelentette, iiogy minden alkalommal meg fogja hallgatni a szőnyegen forgó kérdések nem hivaíalbeli szakértőit is. Ez a liberalizmus az, amit nagyon alá kell huznunk, mert ez lesz a legnagyobb garancia arra, hogy az élelmezési hivatal működése valóban meg fog felelni a kivánalmaknak. A helyzet ugyanis az, hogy a hivatalokban ülő íróasztal mellett dolgozó hivatalnoknak, még ha a legkitűnőbb elméleti tudással rendelkeznek is, nincs annyi tapasztalatuk a háborús viszonyokat illetőleg, mint a gyakorlati embereknek. A háború már Vihart üvöltő sötét éjszakán. S inig énekeltek s a papok miséztek, A székelyföldi nagy tüzek benéztek A lacfalusi templom ablakán. Egyszerre csak bús, jajgató hang támad, Lábához kúszik zokogó anyjának, Egy őszliaju pap, fehér, mint a hó. Megtört szemében esdeklő nagy búval, Tépett ruhában, tövis koszorúval. A lacfalusi hazaáruló . . . A lacfalusi legenda.* *) —-Irta: Révai Károly. — Hol a villámok pergő tüze játszik, A havas Rozsály tetejéről látszik A lacfalusi Dóm és papilak. Régi lakója hazátlan bitangol, Nincs egyebe a magyarföldi rangból, Papi palástnak tépett rongya csak. a vén vipera eladta hazáját, Erdélyre hozta a rablók csatáját, Vérest, kegyetlent, bosszút hirdetőt. A Székelyföldön özvegyek és árvák Miatta most a Kálváriát járják És zokognak a szent kereszt előtt. Ősei mind-mind magyar temetőben Mely kivirágzik minden esztendőben A délibábos magyar ég alatt. S ő rámutatott a hantok porára, — Bosszuállásnak most ütött órája: — „Dúljátok föl az ősi hamvakat!“ S az ősi hamvak kifordultak sorban És egybegyűltek a hatalmas Dómban, *) A lacfalusiak azt beszélik, hogy hírhedt papjok megjelent egy éjszaka a templomban és sokáig sirva térdelt az oltár előtt. Mackensen tábornagy Temesvárod. Geml József Temesvár polgármestere igen érdekes feljegyzéseket készített Mackensen tábornagy temesvári tartózkodásáról, ezeket a föl- jegyzéseket most könyv alakjában is kiadta. Néhány részletet e följegyzésekből itt közlünk: Szeptember 18-ikára jelezték a főparancsnok megérkezését - Írja Geml József. A fővezér nevének hallattára a Lloyd-palota második emeletén lakó özvegy Rózsahegyi Ferenczné a legnagyobb előzékenységgel, ellenszolgáltatás nélkül átengedte hat szobából álló fényesen berendezett lakását. Itt lakott tehát Mackensen Ágost tábornagy és személyi segédtisztje, Krah- mer őrnagy 1915. szeptember 18-ikától október 29-ig és itt látta vendégül október 22-én Frigyes főherceget. Ettől az időtől kezdve megkezdődött a főhadiszállás igazi pezsgő élete. Tagjai voltak sok mindenféle gazdasági elméletet felborított és ezeket az elméleteket ha ma a közélet terén alkalmazni akarjuk, abszurdumokat idéznek elő. Ugyanez a helyzet a közélelmezésnél is. Ma csak gyakorlati szempontból készült intézkedések állják meg a helyüket, mert a legjobban kitervelt, kicirkalmazott és megalapozott elméleti rendelkezések is csődöt mondanak, mihelyt a mindennapi élettel érintkezésbe jutnak. Örömmel kell tehát az egész ország nevében üdvözölnünk az uj élelmezési hivatalt, amely remélhetőleg felhasználván nagy hatalmát és gyakorolván a fentebb vázolt szüséges liberalizmust, valóban meg fogja oldani a háborús közélelmezés rég vajúdó kérdését. Városi közgyűlés. — i9iö. évi november hó ió-án. — Elnök:' Farkas Jenő kir. tan., polgármester, jegyző: Spáczay Gyula v. tanácsnok, h. főjegyző. 1. A tanács beterjeszti az ujabb háborús segélyben részesülő városi közigazgatási alkalmazottaknak a főszámvevő által összeállított névjegyzékét a gazdasági és p. ü. biz. véleményével. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegye- zőleg az előterjesztett névjegyzéket minthogy az a 164065/916. számú újabban kibocsájtott B. M. körrendeletnek megfelelőleg lett összeállítva egyhangúlag elfogadja s az abban feltüntetett összegeket a városi alkalmazottaknak ujabb egyszeri háborús segélyül egyhangúlag megállapítja s a jegyzéket elfogadási záradékkal ellátva a törvényhatósághoz beterjeszteni határozza. 2. Olvastatott főszámvevö jelentése, a tűzifa készletre megtartott rovancsolásról. A közgyűlés a bizottság véleményével megegyezőleg a főhadiszállásnak: Waldemar porosz királyi herceg, János Albrecht mecldenburgi herceg, Albrecht, Urach hercege, Albert, Holstein hercege. Ezenkívül rövid látogatáson voltak a főhadiszálláson : Frigyes cs. és kir. főherceg őfensége, Wild von Hohenborn porosz hadügyminiszter, Von Falkenhayn, a német nagyvezérkar főnöke, Frigyes Adolf mecldenburgi herceg, kövesházi Kövess Hermann tábornok és von Gallwitz német tüzérségi tábornok. A nagy hadvezérnek a megérkezése percétől kezdve mindenre kiterjedt a figyelme és érdeklődése. Első tisztelgő látogatásomkor, érkezése utáni napon, Íróasztalán találtam a város legújabb térképét, amelyet tanulmányozott. A várost sokszor és minden irányban megtekintette. Reggelenként kilenc óra előtt kilovagolt segédtisztjével, Krahmer őrnaggyal és két halál- fejes kucsmáju huszárral. Lakásáról a Jenő herceg térnek a katonatiszti kaszinó előtti részén ellovagolva, a fák alatt sétáló városi urak reggeli üdvözletét szívélyesen fogadta, gyakran barátságos szót váltva a polgármesterrel. Rendesen a gyakorló-tér felé és a Vadászerdőbe és onnan féltizenegy óra tájban vissza a Gyárvároson át lovagolt. Ismerve lovaglási szenvedélyét, Jékey Alajos lovas generális a Vadászerdőben Török Sándor főerdőtanácsos hozzájárulásával ugrató akadályokat készíttetett, melyeket a fővezér fiatalos bravúrral átugratott, kedélyesen odaszólva Jékeynek, hogy nem lesz többé alkalma még egy tábornagyot ugratáshoz vinni. A vadász
