Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-11-23 / 24. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP a tett jelentést tudomásul veszi s annak alapján a mutatkozó különbözetet, mint „talált többle­tet“ az anyag-számadásba bevételezni határozza. 3. A tanács beterjeszti a Ganz-féle villa­mossági R. T. 1915. évi üzleti évéről szóló zá­rószámadást, a főszámvevő által megvizsgálva a gazd. és p. ü. bizottság javaslatával. A köz­gyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a számadást tudomásul veszi és egyben határoza- tilag kimondja, hogy Nagybánya város közgyű­lésének a kimutatott 74.383 K 24 f veszteség 1/3-ának a befektetési tőkéhez csatolását elfo­gadó, esetleg megtagadó határozatához csatla­kozik, illetve nevezett város által hozandó hatá­rozattal egyértelmüleg jár el; egyidejűleg meg­bízza a tanácsot, hogy amennyiben a világítás ellen az utóbbi időben több panasz merült fel, hívja fel a Ganz R. T.-ot, hogy szerződési kö­telezettségének tegyen eleget. 4. Főszámvevő jelentése a f. é. végével lejáró bérletek ügyében. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és a bizottsági javaslat alapján a vendéglő bérlakásul kiadott részeinek bér­beadását mellőzi; mig a többi bérleti tárgyak bérbeadását f. hó 28. napjára kitüzeti s a to­vábbi intézkedések megtételével a tanácsot meg­bízni határozza. 5. Jelentés Szmik Antal újabb múzeumi ajándékairól. A képviselő testület a felajánlott emléktárgyakat a múzeumban megőrizni és lel­tárba venni, egyidejűleg az ajándékozásért kö- szönetének.„jegyzőkönyvileg is kifejezést adni határozza. 6. A tanács beterjeszti a kiküldött bizott­ság által összeállított 1917. évi virilis képviselők névjegyzékét. A közgyűlés a legtöbb adót fizető képviselőknek névjegyzékét a feltüntetett adó­összegek alapján következő sorrendben állapítja meg: Takarékpénztár 4595 K 21 f, Rom. kath. egyház 1237 K 46 f. Bradofka Frigyes* 977 K 40 f, dr. Csausz Károly* 899 K 40 f, Újhelyi András* 838 K 08 f, Fizély Sándor* 572 K 72 f, Szellemy László* 498 K, Erdőkincstár 540 K 60 f, Kincstári bányászat 465 K 32 f, Kilián Béla* 451 K 84 f, Nagy Lajos* 434 K 72 f, Salamon Mayer 428 K 15 f, dr. Szokol Pál* 427 K 40 f, Spáczay Gyula* 367 K 15 f, Bernovits Emil* 345 K 50 f, Dácsek Péter 335 K 96 f, Pály Ede* 324 K 58 f, dr. Tóth Gábor* 289 K 40 f, Adám- csik Gyula* 280 K 80 f, Farkas Jenő 260 K 06 f, Vider Lázár 259 K 55 f, özv. Kremnitzky Al- bertné 251 K 23 f, dr. Berks Aurél* 246 K 92 f, Szabó Károly 229 K 32 f, reí. Egyház 217 K 81 f, Varga Gyula* 202 K 86 f, Bónis Sándor 184 K 48 f, dr. Moldován Ferenc* 175 K 10 f, Novy Salamon 173 K 94 f, Pap Márton 171 K 24 f, H. Riedl E. 158 K 32 f, Haranth Gyuláné 156 K 83 f, Literáthy Zsigmond 188 K 78 f, Pram- perger Dezső 137 K 72 f, ifj. Róth Lázár 135 K 92 f, Klein Sámuel 129 K 37 f, Lupán Athanáz* 128 K 12 f, özv. Lévay Ferencné 127 K 87 f, Háder Ferenc 127 K 80 f, Bay Károly 123 K 87 f (a csillaggal jelöltek adója kétszeresen szá­erdei erdőőri szakiskola rendkívül érdekelte. Az intézet annyira megnyerte tetszését, hogy Frigyes főhercegnek is, aki csak három órát töltött itt, elsősorban ennek bemutatásával kedveskedett. Evégből előző napon felkereste a polgármestert és vele részletesen megbeszélte a fogadtatás programmját és délután Krahmer őrnagyot fel­kérte, hogy a polgármesterrel gépkocsiján - órával a kézben — tegye meg a próbakörutat. Napi teendőit órapontossággal végezte, íróasztalánál dolgozott kora reggeltől félkilenc óráig, tizenegytől egy óráig, amikor lakásából, a Korona-herceg-szálloda tiszti étkezdéjébe in­dult ebédhez s az ezt követő séta után délután három órától este nyolc óráig ismét dolgozott. A tiszti étkezdében elköltött vacsora és tiszt­jeivel való társalgás után hazament. Csapatainak felvonulását és később támadásait részint küiön- vonaton rendszerint éjjel, részint gépkocsin tett utazásai közben szemlélte meg. Ha itthon volt, vasárnaponként díszbe öltözötten az evangélikus templomba ment, amelyben a német tábori lel­készek istentiszteletet tartottak a katonáknak. 1 A katonaság a templom előtt várt rá s ő „Guten Morgen Kameraden“ szavakkal üdvözölve kato­náit, ezek: „Guten Morgen Excelenz“-el felel­tek. A templomban a katonák mindegyike kis imádságos könyvből énekelt és Mackensen maga is a lakásából magával hozott kis énekes köny­vét zsebéből kivéve, a gyülekezettel együtt éne­mitva). Ezen névjegyzékből kihagyatnak azon tisztviselők, kik hivatalból tagjai a képviselő- testületnek; továbbá azon választott képviselők, kik továbbra is mint ilyenek óhajtanak a kép­viselőtestületnek tagjai maradni. Ezen utóbbiak, valamint a névjegyzékbe felvett jogi személyek nők és özvegyek megbizottjaiknak az aiispáni hivatalhoz leendő bejelentésére a tanács által | [elhivatni határoztatnak. 7. A tanács beterjeszti László Jolán illető­ségére vonatkozó iratokat. A közgyűlés 1895. január 5-én Monoban született László Jolánt felsőbányái illetőségűnek elismeri, mert nevezet­tet Takaró Sándor felsőbányái illetőségű örökbe fogadta s az örökbefogadás fennállása Szilágy vármegye árvaszékénék 9594/1916. sz. átiratával igazolva lett és igy az 1886. évi XXII. t.-c. 6. §. harmadik bekezdése alapján felsőbányái illető­sége megállapittatott. 8. Az élelmiszerek árának megállapítása ügyében a gazdasági és pénzügyi bizottság ja­vaslata. A közgyűlés a bizottság véleményével megegyezőleg Felsőbánya város területére is elfogadja s megállapítja a Nagybánya város te­rületére megállapított piaci árakat a következő eltéréssel: egy tojás 20 f, 0-ás liszt ára kg-ként P06 K, főzőliszt 70 f, kenyérliszt 52 í, rozsliszt 55 f; a sertéshúsra nézve pedig, mivel áz alis­pán! rendeletben feltüntetett maximális árak mellett Felsőbányán sertéshús be nem szerez­hető, a kikészített sertéshúsért a következő ára­kat állapítja meg: kg-ként átlagban 6 K; fej, csánk, pofa, láb és köröm 3 K, sózott szalonna 10 K, füstölt és paprikás szalonna 11 K, disznó­sajt (II. rendű), hurka és véres 4 K, nyers kol­bász 7 K és ezen áraknak Felsőbánya város területére engedélyezése iránt vtn. alispán úrhoz előterjesztést tenni határozza. Jelen piaci árak folyó év november 18-tól lépnek életbe; azok közzé tétele iránt intézkedéssel polgármestert bízza meg. Följegyzések a világháborúból. Hindenburg nyilatkozata a háborúról és békéről. A „Neue Freie Fresse berlini levelezője beszélgetést folytatott a német nagy főhadiszál­láson Hindenburg vezértábornaggyal. Hinden­burg a hadihelyzetről a következőket mondotta: — A lehető legkedvezőbben állunk s tovább is igy fog menni. Arra a kérdésre: még meddig, azt vála­szolta Hindenburg: Ez ellenségeinktől függ. Én csak annyit tudok, hogy mi a háborút végig fogjuk har- czolni egészen a döntésig. Ludendorff első főszállásmester megerősí­tette ezeket a szavakat mondván : — Nem gondolunk békére és eltökélt szán­dékunk a háborút folytatni, ami a szövetséges í hadvezetőségek minden intézkedéséből világo- ! san kitűnik. kelt. A szentbeszédet áhítattal és figyelemmel hallgatta és a neki tetsző részeket fejbólintás- sal kisérte. A város lakói közül is sokan elmentek a templomba s többen szentbeszéd közben léptek be, ami nem történhetett zaj nélkül. Ez bán­totta a hadvezért, úgy, hogy ezután az isten- tisztelet megkezdése után a templomajtót be­záratta. A gyermekeket rendkívül szereti Macken­sen. A temesvári gyerekek ezt az első perctől kezdve megérezték és coníidens bizalmassággal közeledtek „Mackensen-bácsihoz.“ Lakásából ki­jőve, a lépcsőn mindig ott találta a házbeli gye­rekeket szalutálva, vagy éljenezve; az utcán les­tek rá a kis diákok és emlékkönyvükbe vagy Mackensen-képre kérték és kapták autogramm- ját. Több gyereket névről ismert és előre tudta, hol fog azzal találkozni. A vadászerdőbe ve­zető ut mentén mindennap egy kis szőke fiú az ablakból kiáltotta feléje az „Eljen“-t s ezt any- nyira megszokta, hogy mikor egy nap nem volt a gyerek az ablaknál, beszólt a lakásba, hogy nem beteg-e a fiú. * Október huszonkilencedikén bucsulátoga- tást tett a polgármesternél megköszönte a vá­ros vendégszeretetét. Még aznap este a legna­gyobb csendben elutazott. Hindenburg ezután tudakozódott az auszt­riai és a magyarországi hangulatról. Arra a vá­laszra, hogy jó és bizakodó a hangulat, azon­ban itt is, mint mindenütt, vágyódnak a háború j végére, azt mondta: — Mindnyájunknak ez a kívánsága. Ezt meg tudom érteni. Ausztria és Magyarország j népei ebben a háborúban kötelességüket telje- i siteíték és meghozták mindazt a súlyos áldo- : zatot, a mit meg kell hozni, de még újakra van szükség, hogy az eddigiek ne legyenek hiábavalók. Arra a kérdésre, hogy az orosz tömegek nem merültek-e ki, igy válaszolt Hindenburg: — Már kimerültek. Erről elsősorban az orosz hadvezérek gondoskodnak. Mindenesetre Oroszországban is felnőnek az emberek, ez azonban nem számit. Nekünk is elég emberünk van. Németországnak bőségesen van pótlása és Ausztria-Magyarországban a tartalékok még távolról sem fogytak el. Az új orosz hadseregek i épp oly jók és épp oly rosszak, mint a régiek. ! Az orosz katona kiváló tulajdonságának meg­maradt a vak engedelmessége. Katonai szem­pontból nem fejlődött. Csak az orosz tüzérség teljesítő képessége fokozódott, aminek az a magyarázata, hogy franczia és japán tisztek ké- j pezik ki: Azonban a német és az osztrák-ma- j gyár tüzérség még mindig fölényben van vele í szemben. A nyugati harcztérről a hadvezér a követ­kezőképen nyilatkozott: — Nyugaton a front szildaszilárdan áll s ha az ellenség óriási tüzérség és lőszer felhasz­nálásával itt-ott tért is nyer, keresztültörni so­hasem fognak! Még harmincz évig kellene tá- madniok, ha volna ehhez emberük. — Erdélyben — mondta Hindenburg — kitünően megy, a románok hátrálnak és meg­fizetünk nekik. Örültem, amikor nekünk támad­tak, mert ezzel kikerültünk a pozicziós har- czokból. Mennyi lakossága van Szerbiának? A belgrádi főkormányzóság még ez év júniusában népszámlálást rendelt el az igazga­tása alá tartozó szerb területen. Ennek a június 10-15 között végrehajtott népszámlálásnak az adatai most kerültek nyilvánosságra és meg­döbbentően mutatják annak a pusztulásnak a képét, amely a háborút lelkiismeretlenül felidé­zett Szerbiát érte. A népszámlálás szerint ugyanis az osztrák-magyar igazgatás alatt álló szerb területek lakossága 1.118.027 főre rúg, ebből azonban 719.312 a nők és 498.027 a férfiak száma. Ez az óriási, kétszázezer főt is megha­ladó különbözet a férfiak és nők száma között a háború következése. A viszonyok Szerbiának Bulgária által megszállott területein sem lehet­nek jobbak. Szerbia csaknem összes raeglett- koru férfilakosságát elvesztette s csak az aggas­tyánok maradtak meg és a gyermekek. A nagy, fellengős reményekkel megindult háború álmai jgy váltak valóra és a jövő Nagyszerbia helyett jgy következett be a meglevő Szerbia romlása. Szégyenlapra velők 1 A szipolyozók lelketlen és szívtelen hadát különféle módokon próbálja a hatóság átj-ag el­járásukról leszoktatni. így az elitéit uzsorások neveit a budapesti rendőrség legújabban a hir­dető oszlopokra ragasztatja ki, hogy az illető­ket megszégyenítse és a közmegvetésnek tegye ki és adja át. Szatmár városának rendőrkapitányi hiva­tala is állandóan kéri a helyi lapokban s hiva­talos hirdetéseiben a közönséget, hogy minden árdrágító visszaélést nyomban jelentsen fel, hogy az elkövető névsorát mindenkor közhírré' tehesse. A „Szamos“ nov. 9-iki számában kü­lön rovaton közli is névsor szerint felsorolva 5 kereskedő bűnét és megbüntetését. Valóban itt az ideje, hogy mi is tegyünk már valamit a köztünk élő és garázdálkodó paraziták megfékezésére. Hívja fel a rendőrség nálunk is a nagyközönséget mindenféle uton- módon (lapok, hirdetmények, dobszó stb. utján), hogy az árdrágító szipolyozókat rögtön jelentse fel. Ezenkívül a rendőrség az elitéit uzsorások neveit szintén tegye közhírré. Hirdető oszlopok nálunk nincsenek, azokat tehát nem tehetjük az árdrágítók szégyenoszlopává, nálunk csak szégyenkeritésekről lehetne szó, ámde onnan a mi éretlen sihedereink úgy is egy-kettőre le­tépnek minden hirdetést, úgy, hogy meg sem hagyják száradni. (Ez ellen is jó lenne valamit I

Next

/
Oldalképek
Tartalom