Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-11-09 / 23. szám
XXI. évfolyam. £20. szám. 1916. november 9. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN IVIiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = 5 Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. j Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére | Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá I ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Az uj hadikölesön. Sok csodát produkált már a világháború, a sok közül bizonyára nem a legjelentéktelenebb az az általánosan elismert és minduntalan hangoztatott megállapítás sem, hogy sok a pénz. Most, mikor Montecuccoli nélkül is tudja mindenki, hogy a háborúhoz sok pénz kell, mi most a háború harmadik esztendejében is bővelkedünk pénz dolgában, amit a háborús viszonylagok között is bátran nevezhetünk reálisabb néven vagyonnak is. Jogot ad erre az a körülmény, hogy Magyarország földmivelő, tehát termelő ország, hol a vagyon alapját a föld és annak művelésével szoros összefüggésben levő jószág állomány adja. Pénzintézeteink és talán még hivebben telekkönyveink világosan mutatják, hogy a földbirtokok tehermentesítése soha nem öltött olyan nagy arányokat, mint az utóbbi másfél év alatt, a tehermentes birtok száma napról-napra szaporodik, de nagy számban fogy a sze- méiyhitellel terhelt adósok száma is. A földárak magasak. A jószág állomány sem csökkent, lényeges a háború alatt és különösen nem a háború miatt. Ami hiány az igás szarvasmarhánál mutatkozik, az csakhamar pótolódik a megnövekedett számú növendékmarhából, mellyel zsúfolva vannak legelőink. Némi apadás észlelhető a lóállománynál, mely azonban a kellő időben megtett óvintézkedések folytán szintén gyorsan pótolható lesz. A sertés és juh állomány pedig ha mutat is némi apaR „Felsőbányái Hírlap" tárcája Veszteségek a háborúban. A hadműveletek czélja az ellenség katonai erejének megtörése, még pedig saját részről lehetőleg mennél kevesebb áldozatokkal. Bármennyire menjen is azonban az emberanyaggal való gazdálkodás, természetes, hogy a háborúk mindig jelentékeny veszteségekkel járnak. Ezeknek a veszteségeknek nagysága mindig csak jóval a háborúk lezajlása után állapítható meg valamennyire elfogadható bizonyossággal. A hadvezetőségek jelentéseiben említett „csekély veszteségéből, „aránylag csekély veszteségéből semmi következtetést sem vonhatunk. Épp igy nem adhatnak kimerítő és megbízható felvilágosítást a háború folyama alatt közzétett veszteségi kimutatások, amint másfelől olyan közlésekből, melyek arról szólnak egy-egy nagyobb támadás alkalmából, hogy az ellenség legalább is ennyi és ennyi száz vagy ezer em- bernyi veszteséget szenvedett halottakban és sebesültekben, szintén lehetetlen a veszteségek nagyságát az egész háborúban csak megközelítő pontossággal is megállapítani. A háborúk veszteségei egészen más képet mutatnak, ha azokat katonai vagy általános szempontból tekintjük. Katonai szempontból veszteség az emberanyagnak mindaz a kisebbe- dése, ami a hadsereg számerejét, akcióképessédást, az a különféle járványos kórok következtében állott elő, ami tehát békés időben is hullámzóvá szokta tenni a létszámot s igy a háború rovására nem irható. Mindezeknél fogva tehát ha a ládafiában csomóban fekszenek a bankók és a takarékpénztárak betétá lománya hatalmasan felduzzadt, ez nem csupán pénzbőséget, hanem egészségesebb kifejezéssel megjelölve vagyont jelent, ami bizony a háborús konjungturák mai örvendetes állása szerint olyan állapot, amely köz- és nemzetgazdasági viszonyainkra nézve a legszebb jövő kilátásait tárja elénk. Ettől a szép kilátásokknl kecsegtető jövőtől most még elválaszt a háború, de a sikeres befejezéséhez most már igazán egy utolsó erőfeszítésre van szükségünk. Ellenségeink sora Románia beavatkozásával bezárult és ez a minden tekintetben utosó ellenség is alig kezdte meg a háborúskodást, hadserege már szétverve fut a szövetségesek bosszúálló fegyverei elől. Egy — egyetlen atolsó erőfeszítésre van még szükség és ez az erőfeszítés elég erős lesz részünkről, mint amilyen tőlünk már nem egyszer kitelt, akkor megbillen a háborús mérleg serpenyője még pedig olyan lendülettel, melyet visszabillenteni nem lesz képes többé ellenségeinknek végleg megbénított ereje. Hadseregeink készen állnak erre az utolsó erőfeszítésre, csak adjuk meg részére a szükséges anyagokat, illetve azok előteremtésére a szükséges költséget. gét csökkenti. Tehát a harctéren elesett épp úgy veszteség, mint aki megsebesült, vagy megbetegedett, ha a háború tartama alatt többé nem használható, vagy aki eltűnt vagy hadifogságba került. Az időnkinti veszteségi kimutatások természetesen a sebesülteket is veszteségekként tüntetik ki, mert azok egyelőre az erő gyöngitését jelentik. Ámbár egészen pontos számadatok a háborúk veszteségeiről a dolog természetéből folyó- lag ma sem állapíthatók meg s ilyenek a korábbi idők háborúiról még kevésbbé állnak rendelkezésünkre, azt egész határozottan állíthatjuk, hogy a modern háború veszteségei, dacára az alkalmazott emberanyag óriási voltának és a múlt század hatvanas éveitől kezdődőleg a hadi technika hallatlan fejlődésének, nemcsak, hogy nem emelkedtek a korábbi időkhöz képest, hanem egyenesen csökkentek. Hogy már az ősidőkben milyen véres csaták folyhattak, arról ámulva nyerhetünk fogalmat Wolters archeológus ásatásaiból, ki Eszak- amerikában az Arkansas folyó mellett egy területet tárt fel, melyen nem kevesebb, mint 75,000 emberi csontvázat talált s ezek egy részében a bennök maradt nyílhegyeket még egészen határozottan fölismerte. A geológiai réteg után ítélve, amelyben a csontvázak feltaláltattak, azok egy 20,000 év előtti csatában elesett katonáktól származtak. De a történeti idők is rendkívül véres csatákról értesítenek. Tudjuk, hogy a cannä-i csatában, 216 évvel Kr. e., a római 92%-a maradt a csatatéren; sőt a katalaumi Erre való lesz a legközelebb jegyzésre kerülő ötödik hadikölesön. Sok a pénz, sok a heverő tőke. Most pedig mikor minden erőre szükségünk van, a pénz erejét legkevésbé szabad he- vertetni. Akármilyen kicsiny, vagy akármilyen nagy az a tőke, hasznosabb és szükségesebb célra nem fordíthatjuk azt, mint, ha azzal elősegítjük a háború sikerét, elősegítjük annak győzelmes és mielőbbi befejezését, úgyszólván megvásároljuk azon a mindnyájunk által óhajtott békét. Katonáink vérüket, életüket áldozzák fel, ők adják mindenüket, amijük van, ami tőlünk még a heverő pénzünket sem áldozatként kéri a haza, hanem kölcsön, jó kamatra, rövid időre. Mikor tehát ilyen szent, nemes célra odaadjuk feleslegünket, egyúttal jól gyü- mölcsöztetjük pénzünket, olyan jól, melyet ma sehol másutt el nem érhetünk. Szép sikere volt eddigi hadikölcsö- neinknek, de a mai helyzet már olyan, mely garanciát hord magában arra nézve, hogy az ötödik hadikölesön minden eddigit felül fog múlni fényes eredményében, de kihatásában is, Vederemo! Városi közgyűlések. i. Az 1916. október hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésnek jegyzőkönyvi kivonata. 1. Olvastatott f. év szeptember hó 22-én megtartott pénztár vizsgálat alkalmából felvett vizsgálati lelet kimutatás, mely szerint a pénztár rendben találtatott. Tudomásul vétetett. csatamezőt is, 451-ben ^Kr. u., 180,000 hun harcos teteme borította. És közelebbi időket tekintve, az 1697. évi török-osztrák háborúban a szalánkemény-i ütközetben 20,000 török maradt a csatatéren, 10,000-et pedig a Tiszába szori- totttak s ezek közül csak 2000 tudott megmenekülni. Ezekkel az igen nagy veszteségekkel szemben a hadi történet megálllapitja, hogy körülbelül 200 év óta az egyes nemzetek veszteségi számai állandóan csökkentek. Legtöbb veszteségük middig a poroszoknak volt, őket az oroszok és francziák követik, mig az osztrákoknak és olaszoknak sokkal csekélyebbek a veszteségeik. Nagy Frigyes idejében a poroszok Kollin- nál 41 '5, Torgau-nál 37'5 százalékát vesztették el csapataiknak az oroszok Zorndorf-nál 37‘ 1 százalékát s mindezt rövid, 6-7 óráig tartó csatákban a Napóleoni háborúk nevezetesebb csatáinak nagy veszteségei a csapatok százalékában: Eglau-nál, hol a csata tizenkét óráig tartott, poroszok és oroszok 32'5, francziák 38; Aspernnél a francziák 37 3, Borodino-nál az oroszok 4L3 százalék. Ezzel szemben az újabb háborúk, nevezetesen az 1859. évi olasz-osztrák, az 1866. évi osztrák-porosz, az 1870. évi német- franczia, valamint az azóta lefolyt háborúk veszteségei jelentékenyen csökkentek. így az osztrákok vesztesége Magenta-nál 8' 1, Solferino-nál 9.8 százalék. Königgrátznél az osztrákok 8'7, a poroszok 4.1 százalékot, Mars-la-Tour-nál a németek 27.8, a francziák 11'4 százalékot, GraveT