Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-09-14 / 19. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP madásával. Mindig éreztük, hogy az olasz nemzetnek monarchiánkkal való szövetsége kényszerhelyzeten alapult és ezért az olaszokat oly durva hálátlansággal nem vádolhatjuk, mint a románokat, kik barátságot színlelve lopva támadták meg államunkat. Nem akarunk terjedelmesen foglalkozni a román hadüzenetnek a történelmi tényekkel merőben ellentétes, szemenszedett hazugságaival, de egy részletének idézését azonban nem mellőzhetjük: „Több mint 30 éves időtartam alatt a monarchia románjai nemcsak hogy nem látták sohasem oly reform behozatalát, amely alkalmas lett volna, hogy elégedettségüknek csupán látszatát is nyújtsa, hanem ellenkezőleg, mint alárendelt fajjal bántak velük és arra lettek kárhoztatva, hogy el kellett viselniük oly idegen elem részéről való elnyomást, amely csak kisebbséget képvisel ama különböző nemzetiségek között, amelyekből az osztrák-magyar monarchia alakult. Mindazok az igazságtalanságok, amelyeket testvéreinknek ily módon kellett tapasztalniok, országunk és a monarchia között az izgalom tartós állapotát teremtették meg, amelyet a királyság kormányai csak nagy nehézségekkel és sok áldozattal tudták lecsillapítani.“ Ennek a diplomáciai okiratnak szemenszedett hazugságai homlokegyenest ellenkeznek a tényekkel és legfeljebb arra alkalmasok, hogy Európa azon nemzeteit, kik a helyi viszonyokkal ismeretlenek, megtévesszék a való igazság felől. A magyar állam területén jogegyenlőség van, az alól a román nép sem kivétel. A törvény nem ismer faji vagy nemzeti különbséget. A román nemzetiségek is ugyanazon elbánás alá esnek, mint az uralkodó magyar nemzet tagjai. Ha a román államnak a román nép kulturális és gazdasági elnyomásának felszabadításáért missziója lehet, akkor azt ne Magyarország, hanem Románia területén keresse. Keresse az orosz elnyomás alatt nyögő Beszarábiában és a román Dobrudzsa területén sínylődő románoknál, kik oly nyomorult életviszonyok között tengődnek, hogy hozzájuk mérten a magyarországi románok magasan álló kulturnépnek tekinthetők. Ott végezzen Románia misszót és ne lépjen fel orvtámadóul oly nép felszabadításáért, mely ellen maga a felszabadítandó nép is tiltakozik. Hiszen mióta a hadüzenet megtörtént, az erdélyi részek legkiválóbb főpapjai és szereplő politikusai — igy Pop Cs. István, a román nemzetiségi párt nevében a törvényhozás előtt - fejezték ki a román népnek a magyar király és a magyar haza iránti hűségét és a nagy világ előtt tettek tanúságot, hogy a magyar állam területén lakó románok sorsukkal nemcsak megelégedettek, hanem ragaszkodnak Magyarországhoz s tiltakoznak az ellen, hogy Románia ily orvtámadással felszabadításukra siessen. Hiszen Románia földmivelő népe ma is sűrűn lázad fel a hatalmaskodó bojárok és földbirtokosok ellen és a lázadókkal szemben Románia vezérállam- férfiai mindig Bukarest világvárosi fejlettségére mutatnak, arra a Bukarestre, melynek társadalmát és közszellemét a francia ledérség annyira inficiálta, hogy ezt a közerkölcsökben megromlott várost seprűvel kellene Romániából ki- tisztani. Nem vagyunk megijedve Románia rablási szándékától s azért intjük a hazánban lakó román népet, hogy ne engedje magát félrevezetni soha nem teljesülhető álmok és ábrándok által, mert a magyar nemzetnek elég ereje van ahhoz, hogy országának minden ellenséggel szemben megvédje és csonkitatlanul meg is tartsa ősi hazáját. M. K. Á hazai románok és Románk hadüzenete. A hazai románok vezető emberei Románia orvtámadásával szemben mindenütt ünnepélyesen kinyilatkostatják, hogy a világháború ezen uj fázisa hazafias magatartásukat, eddigi hazafias hűségűket, a trón és haza iránti törhetetlen ragaszkodásukat nem ingatja meg, sőt polgári és hazafias kötelességeiknek még fokozottabb mértékben való teljesítésére sarkallja őket. Örömmel állapítjuk meg, hogy nem riadnak vissza a legnagyobb áldozathozataltól sem, hogy ezt a reánk kényszeritett világháborút dicsőségesen fejezzük be. A Román hadüzenet által teremtett uj helyzetben nyíltan felemelik tiltakozó szavukat az orvtámadás ellen azok, kik hivatva vannak a hazai románság gondolkozását nyilvánítani — kifejezést adnak azon egyedül reájuk nézve is jótékonyan ható törekvésnek, hogy e hazának hűséges fiai óhajtván maradni, annak megerősítésére és felvirágoztatására karöltve, testvéries egyetértéssel fognak a jövőben is munkálkodni. A románok vezető emberei a román hadüzenet alkalmából mindenütt sietnek kinyilatkoztatni, hogy a világháború ezen uj fázisa hazafias magatartásukat, eddigi hazafias hűségűket, a trón és haza iránti törhetetlen ragaszkodásukat nem ingatja meg, sőt polgári és hazafias kötelességeiknek még fokozottabb mértékben való teljesítésére sarkalja őket. Ily nyilatkozatok érkeztek vármegyénk románsága vezetői részéről és ennek egyik vezető tagja, Marchis Romulus szatmárvármegyei főesperes f. hó 2-án tett nyilatkozatában szintén kijelentette, hogy e vármegye román papjai és tanítósága hazafias hivatásának magaslatán egy pillanatra sem fog megszűnni a nép között a fenti hazafias eszméket hirdetni és táplálni s a népet oktatni, buzdítani és lelkesíteni, meid reájuk is vonatkoznak, hogy: „A nagy világon e kívül nincsen számunkra hely, áldjon vagy verjen a sors keze itt élnünk, és meghalnunk kell.“ A románság lelki vezetői Nagybányán is bizalmas értekezletet tartottak Brebán Sándor esperes-plébános elnöklete alatt a felekezeti iskolában. Az értekezlet tárgya volt az itteni román ság hazafias együttérzésének és munkálkodásának megnyilatkoztatása és biztosítása a bennünket álnok módon becsapott Románia részéről kiküldhető fizetett izgatókkal szemben. Az értekezlet, mely mindvégig a ieghazafiasabb hangulatban folyt le, hódoló táviratokat küldött. Őfelségének a következő távirat ment: A nagybányai és felsőbányái gör. kath. esperesi kerületek mai értekezletéből hódolatteljesen járulunk Apostoli Királyunk magas trónzsámoja elé, hogy alattvalói hűségünk és tántoríthatatlan lojalitásunk érzelmeinek adjunk a legaiázatosabbr n kifejezést - örömmel ontván ki utolsó csepp vérünket a Trón és Haza védelmére. Tisza István miniszterelnöknek pedig ezt sürgönyözték: A nagybányai és felsőbányái gör. kath. román esperesi kerületek mai értekezletéből tiszteletteljesen üdvözöljük Nagyméltóságodat, mint a magyar-román barátság egyik megalapozóját és egyben biztosítjuk a szatmármegyei románságnak a magyar haza iránt való tántoríthatatlan hűségéről, amely érzelmeinknek Őfelsége Apostoli Királyunk trónzsámolya előtt is kifejezést adtunk. Az értekezlet minden jelenlevőnek legszentebb erkölcsi kötelességévé tette, hogy figyeljen meg minden gyanús alakot, aki akár korcsmázás, akár más bármilyen jellegű összejövetelen - avagy magánházakban is a Király, Haza, avagy a magyarság ellen izgatna és azt azonnal minden késedelem nélkül jelentse be az illetékes hatóságnál; a megyei románságnak az lévén egyik legforróbb óhaja, hogy az a jó és barátságos összhang, amely e megye magyarsága és románsága között fennállott — a legkisebb gyanúra okot szolgáltatható körülmény által se legyen a jövőben sem megbolygatva. A táviratra gróf Tisza István következően válaszolt : Brebán Sándor esperes-plébános urnák Nagybánya. Fogadják szives megemlékezésükért hálás köszönetem. A hazai románság hazafias magatartása a veszély pillanatában velük szemben tanúsított bizalomteljes magatartásom legjobb igazolása. Ez fogja lerakni egy bizalmon és szeretőien felépülő szebb jövő biztos alapjait. yv riumok voltak tele ilyen jóslatokkal. Albertus Magnus és Michael Nostradanus igen nagy hírre emelkedtek e jövendőmondók közül. Ez utóbbiról azt állítják, hogy már 1500 táján megjósolta a csaknem három évszázaddal később bekövetkezett nagy francia forradalmat. Napoleon bukását, sőt a most dúló világháborút is. Mint hihetetlen csodát említette föl, hogy abban a világháborúban a katonák a levegőben járó gépeken fognak csatázni s ez a nagy háború Anglia megsemmisülésével fog vőgződni. Egy Cerotte nevű francia iró már 1702-ben megjósolta a francia forradalmat. A természeti jelenségeket is jóslásokra használja föl a nép. 1854-ben egy porosz lap azt irta, hogy január 22-én Rüderich közelében, Arnberg megyében, fata morgana jelent meg, a mely nagy csatát ábrázolt s még a katonák egyenruháját is meg lehetett különböztetni. Ebből azt következtették, hogy itt fog lejátszódni a világ legnagyobb csatája, de hogy mikor, erről senkise volt tisztában. 1813-ban Westfáliában, Rüdesheim mellett, bezártak egy Benedek-rendi kolostort. A rendfőnök a kolostor bezárása után ezt jósolta: Nagy háború fog kitörni, amelyben a világ minden népe résztvesz. Az ó- és uj világ- fog egymással szemben állani. Ez lesz a legutolsó háború a földön, de egyúttal a legborzalmasabb is. Egy jámbor, istenfélő, békebarát uralkodó fog győzni s megfogja verni Isten / ellenségeit. Ez a háború száz esztendő múlva kezdődik, amikor a poroszok aratásra indulnak. A rendfőnök tehát az időpontot csaknem hajszálnyira eltalálta. Noha ezt mindenki előre látta s maga Tolstoj gróf is megjövendölte, ő azonban 1912-re tette a kitörés idejét. Minket leginkább érdekel Nostradanus jóslata, aki sze- szerint ez a világháború Anglia megsemmisülésével fog végződni. Olyan világhatalom, mint Anglia, ugyan végleg meg nem semmisülhet, de már most is azon az utón van, amely előbbi nagyságának összeomlásához vezet. Casement kivégzésével saját hazájában olyan krátert nyitott meg, amely szünetlenül háborogni fog s ha a szenvedély hamuesője el is takarja a lappangó tüzet, később annál hatalmasabban fog kitörni. Egyiptom és a Szuez csatorna, valamint India könnyen kicsuszhatik a talpa alól s ha ezeket elveszti, vége ősi világuralmának. De ha egy hatalmas birodalom élén olyan rövidlátó politikusok vannak, mint Angliában, akkor az a nemzet megérdemli a sorsát. Ahol a józan észt elnyomja a vak gyűlölet, a belátást a bosszúvágynak lángja, ott a végzetes fordulatnak előbb-utóbb be kell következnie. És senkise fogja sajnálni Anglia bukását, mert egyedül ő az oka a háború czéltalan el- nyujtásának. A mi háborúnk ön. édelmi harcként szakadt reánk. Ősz királyunk elhatározásának súlyos, sőt rettentő óráiban is, lelkiismeretének teljes megnyugvásával mondotta ki a nagy szót: — Mindent meggondoltam. A nemzet nemcsak általában, egyetemesen érezte, tudta királyának, a békeszerető, az élet alkonyához jutott, uralkodása elhatározásának, felfogásának kényszerítő rugóját; de egyenként egyénileg is ezt a reánk kényszeritett harcot — önvédelmi harcként tekintette. Mikor aztán a világháború borzalmai kezdődtek : akkor a gondolkodók kutatni kezdették, hogy hát mi is a háborúnak oka ? A hadakozók egymást okolták és ma is okolják ennek a világháborúnak előidézéséért a felelősséget, a pusztításért és pusztulásért, amilyent sem emberben, sem anyagban, sem kultúrában hatezer év óta nem ismer a történelem — egymásra hárítják. Az elméleti kutatásoknak, miket a gondolkodók végeztek, nagyban hozzájárult és döntött az a mindig erősebb és erősebb - távolabbi ok és rejtett cél, ami a háború alatt a gyűlendő fellegekből, ellenségeink részére megdöbbentő fordulatokból kialakult a háború okait és céljait illetőleg. Ma már kétségtelen, hogy e világháborúban a hadakozás céljaként két megdönthetien ok áll egymással szemben: /
