Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-12-21 / 26. szám
TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. == Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára intézendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. „ _v______ __________________________========= Tr ónváltozás. Azok az emberek, akik szeretnek általában nagy hangon beszélni és nagy szavakat használni, már a mióta a háború kitört, azt mondják, hogy történelmi nagy időket élünk. De arra még ezek az emberek sem számítottak, hogy egy valóba:4 szomorú gyászeset kapcsán egy váratlan történelmi aktusnak, a trónváltozásnak is szemtanúi lesznek. Bármennyire is véges az emberi élet, bármennyire tudtuk, hogy Ő felsége Első Ferencz József erejének, életének fogytán van, mindnyájan, a magyar nemzet fiai úgy éreztük, hogy ősz uralkodónk szinte hozzátartozik életünkhöz, amelyből nem szabad eltűnnie, kimaradnia. Károly Ferenc József főherceget pedig mindig és mindnyájan úgy tekintettük, mint a trónörökösünket, a magyar királyfit, hozzánőtt a szivünkhöz, különösen a háború alatt, de szinte szem elől tévesztettük azt, hogy belőle, a fiatal főhercegből valaha komoly, fenkölt uralkodó lesz. És Isten akaratából ime elkövetkezett a perc, amikor egy ősz, fáradt fej örök álomra hunyta le a szemét, hogy mellette egyszerre kimagasodjék, kiemelkedjék egy fiatal fő, amely várja, hogy Szent István koronája ékesíthesse homlokát. IV. Károly, Magyarország uj uralkodója olyan időben lép a trónra, amely nagyon hasonlít dicső elődjének trónralép- téhez. Akkor is vértenger borította Európát, de akkor a forradalmak szele száguldott végig a vén Európa földjén, ma azonban a népek csatája folyik és ma nenTbelpo- litikusnak kell lennie az uj uralkodónak, hanem külpolitikának, ami még nehezebb helyzetet teremt számára a trónralépés pillanatában, I. Ferencz Józsefre is nehéz feladatokat jelentett a trón és a korona és ugyanolyan nehéz feladatokat jelent IV. rv°' °hogy I. Ferencz József megbirkózott ezekkel a feladatokkal, úgy fog megbirkózni egész bizonyosan IV. Károly is. És uj uralkodónknak a helyzete valamivel könnyebb is, mint volt fenkölt elődjének, IV. Károly a maga szemével, a maga leikével látta a magyar nemzetet amikor Sopronban nevelkedett és amikor a harctereken megedződött. Magyar katonák, magyar honvédek vették őt körül a harctéren és nem képzelhetünk el olyan férfiúi, olyan uralkodói, katonai lelkületet, amely ne vette volna észre künn a harctereken, hogy mi az a magyar lélek, mi az a magyar katona. És amint Erzsébet királynét egykoron szinte előlegezett bizalommal fogadta a magyar nemzet és az előlegezett bizalmában nem is csalatkozott, úgy előlegezi bizalmát az ország és a nemzet ma, nemcsak az uralkodónak, hanem Zita főhercegnőnek, mai királynőjének is. A mai uralkodópár a nemzet szemében mindig a legnagyobb szeretetnek örvendett, már házassága idején is, de a háború alatt ez a szeretet és népszerűség valósággal meghatványozódott. A trónváltozás pillanatában, mikor a hódolat egyik koronás főről átszáll a megkoronázandó másik főre, a nemzet egy pillanatra gondolkozni kezdett és e gondolkodás az örömben és üdvözlésben olvadt fel. És az uj uralkodó ért hozzá, hogy ezt af örömet, ezt az üdvözlést és ezt az előleges bizalmat már első kormányzati és uralkodói ténykedésével megszolgálja, honorálja és jutalmazza. Amit eddig tett, amit eddig végzett, mind azt bizonyítja, hogy csak az ország alkotmányának szem előtt tartásával, tiszteletben tartásával fog uralkodni és nagy súlyt fektet rá, hogy a magyar nemzetnek, a melyet e csaták tüzében, gránátok süvi- tése közben ismert meg, igaz, hű nemzeti uralkodója legyen. A béke galambja . . . Annyi elszállott reménység, annyi csalódások után most már beszélhetünk biztosabban, bátrabban, a lelkeknek jogosult reménységével... a bekövetkezendő békéről. A m. kir. kormány a következendő hivatalos kommünikét közli: — Miután a háborút védelmi célból kezdettük és tőle létünk biztosítását vártuk, elért sikereink alapján a semleges hatalmak utján az ellenséges hatalmaknak ajánlatot tettünk a béketárgyalások megkezdésére. A király a következő hadsereg- és hajóhad parancsot adta ki: Hadseregem és flottám katonáihoz! Isten kegyes segitsége, a Ti vitézségtek és kitartásotok, valamint a hü szövetségeseké olyan helyzetet teremtett, amely a mi végleges győzelmünket többé már nem tüntetheti fel kétesnek. Attól a törekvéstől vezetve, hogy a nehéz időben férfiasán helytálló csapatoknak a béke áldását visszaadjuk. En és fenkölt szövet- vetséges társaim kísérletet tettünk a becsüleR „Felsőbányái Hírlap" tárcája Élni akarok!- Irta: Révai Károly. — Ne vonj még fátyolt gyöngülő szememre Halállovag! Rút, csontkezed ne merje Érinteni e felhős homlokot! Valamivel még adósom az élet: Hazámnak fényes jövendőt remélek. Ne bánts hát engem! Élni akarok! Bár hosszú szál csüng éltem guzsalyárul, Nem élveztem az áldó napsugárbul, Bealkonyult körül a láthatár. S én mégis - mintha csak üdvömre várnék, Harcra kelek, hogy ne jöjjön az árnyék, Ne érjen utói most még a halál. Feszült izmokkal küzdők, mint a féreg, Fölkorbácsolom csöppjeit a vérnek, Szivemet tépem, mely alig dobog; Lázas szemekkel tekintek az égre És földöntúli segedelmet kérve, - Mind azt kiáltom : élni akarok ! Ám üdvösségre nem a testem vágyik. Az én sorsom, hogy szenvedjek halálig És nélkülözzek földi élveket. Csak honszerelmes szivemnek van vágya, Mert forró vérem minden kis paránya A magyar haza sorsáért remeg. Gaz népek szántják a magyar barázdát, Az ezeréves oszlopokat rázzák, Hogy összedüljön menthetetlenül. A hitvány féreg oroszlánra támadt S most azt lesik, ha a szivébe vágnak, A lábuk előtt holtan elterül. Jajszót sikoltnak az erdélyi bércek, Minden sóhajt, mint tőrszúrást megérzek, Szép szülőföldem vérzik, liáborog. Be mig vetését kalászba nem hajtja Es minden vér csöpp föl nem szárad rajta: És nem halok meg ! Élni akarok! Sohase' féltem eddig a haláltól, Pedig leselgett közelben és távol; Nyugodtan vártam: mit mér rám a sors ? De most Uram, csak benned van bizalmom S könyörgök hozzád: ne engedj meghalnom, Mig hazám földjén ellenség tapos! Ha most életem fonalát elvágod S a hősök előtt az égben megállók, Mit mondjak nekik édes Istenem ! A százezrek, kik ajkaimra lesnek, — Hősi halállal másodszor elesnek És kárhozatba dűlnek mind velem ! Halállovag! Ne közelíts szivemhez, Mig magyar földön bárhol ellenség leszl Jöjj akkor értem, ha nincs több veszély! Boldog mosollyal szállók akkor útra, És igy kiáltok a honvéd fiukra: — Magyar hazánk él! Mindörökre él! . . . András napján. — Irta: Id. Kárpáti Endre. — Sötétedik. Közeledik az est: szent András előestéje. Akiket szivük hajlékomba vezetett, hogy szeretetükről, jóindulatukról biztosítsanak, már eltávoztak. Napi sétámtól elkéstem. Sötétben, lámpák világánál nem jó az öregnek járkálni. Itt ülök megszokott, velem megvénült karosszékemben. Pipázgatok. Lassú tempóban, hogy a keservesen megszerzett drága dohány, mennél tovább tartson. Mert a mi gazdag dohánytermő országunkban is föl kell osztanunk a dohányt, mint a napi 20 deka lisztet. Mert ha ezt elmulasztjuk, hidegen marad a pipánk. Pedig mihez fogjon az öreg ember, ha már a pipája is elhagyja.
