Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-12-21 / 26. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP tes béke megteremtésére. Imádkozom az Istenhez, hogy e lépést áldásával kísérje. Bizonyos vagyok afelől, hogy ugyanazon hősiességgel tovább fog küzdeni, mig a békét kikény- szeritettük, vagy amig az ellenséget döntőleg megvertük. Bécs, 1916. december 12. Károly. Vilmos német császár a fentihez hasonló tartalmú hadseregparancsot bocsátott ki. A császár napiparancsa a következő: Katonák! Érzetében a győzelemnek, amelyet vitézségetekkel kivívtatok, én és a szövetséges államok uralkodói az ellenségnek békeajánlatot tettünk. Hogy az ehhez kapcsolódó célt elérjük-e, az még eldöntetlen marad. Isten segítségével az ellenséggel szemben továbbra is ki kell tartanátok és meg kell azt vernetek. Nagy főhadiszállás, 1916. december 12. Vilmos. * A békeajánlatot a Szentszékkel is közölték. Közgyűlés. 1910. évi december 6-án. Elnök: Farkas Jenő kir. tan. polgármester, jegyző: Spáczay Gyula h. főjegyző, v. tanácsnok. 1. Napirend előtt elnök megemlékezik Lik- ker Károly képviselőtestületi tag elhalálozásáról, aki egyik buzgó s szorgalmas tagja volt a közgyűlésnek és mint a szakbizottságok tagja is élénk részt vett közügyeinkben, indítványozza, hogy elhalálozása felett a közgyűlés részvétét jegyzőkönyvileg is fejezze ki s azt hozzátartozóival közölje. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta s nevezett elhalálozása felett sajnálatának és őszinte részvétének jegyzőkönyvileg is kifejezést adni s azt hozzátartozóival közölni határozta. 2. Az 50.000 K-ás kölcsön felvétele ügyében. A közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottság véleményével megegyezőleg tekintve, hogy amiatt mivel a rendes bevételek, ezek között az erdő eladásból előirányzott két nagyobb tétel nem folytak be, a pénztár oly nehéz helyzetbe jutott, hogy a folyó kiadásokat már fedezni nem képes, indokoltnak látja a kölcsön felvételét és egyhangúlag meghatalmazni határozta polgármestert, hogy a már engedélyezett de ez ideig még igénybe nem vett 50.000 K-ás kölcsönt vegye fel s azt a gazdasági pénztárba vételezze be. 3. Olvastatott Bay Károly rendőrkapitány beadványa, melyben állásáról lemond és nyugdija, esetleg kegydija megállapítását kéri. A közItt üldögélek. A múlt időkre gondolok. Mert az öreg ember békés perceiben mindig a múltak emlékein éldegél. A régi András-napok jutnak eszembe. Mert régen . . . régen sokan voltak Andrások. Most itt-ott halljuk az András-nevet. Mert a különféle, külföldről importált, sokszor lehetetlen nevek a divatosak. A régi magyar név parasztos. Ákos, Aladár, Alfréd . . . Georgina, Rózsa, Ibolya — úri név. És most mindenki ur. De a névnapokat sem ünnepük most úgy, mint régen, mikor a vele összekötött lakomával csak másnap, reggel vetődött haza az ünneplő sereg. Persze, más világ van most. Eszembe jut, mikor én is, testvéreimmel együtt szüléimét, meg a hozzánk tartozókat nevük ünnepén megköszöntöttem. Persze verset mondtam. Mert akkor a vers járta. Még a tankönyveket is részben versben Írták. Mosolygok, mikor eszembe jut a verskórság. Mosolygok, mikor eszembe jut, hogy Felsőbányán az igazgatóm fölszólított, hogy a tankönyveket szedjem versbe. Mert az ember azt nem felejti el, amit versben tanult. „Hm - válaszoltam szintén mosolyogva - ha nekem annyi költői képességem volna, hogy mind a 10—12 tankönyvet elfogadható, a verstan szabályainak meggyülés a bizottság javaslata elfogadásával a lemondást elfogadni és állásától felmenteni határozza és részére, tekintve, hogy kinevezése, illetve állása elfogadása idején nyugdíj igényéről lemondott s azt a nyugdíj szabályzat újabb módosítása idején sem érvényesítette és igy ezúttal sem nyugdíjra, sem végkielégítésre igényjogosultsággal nem bir, azonban méltányolva eddigi 13 évi szolgálatát életfogytiglan évi 1200, azaz egyezerkettőszáz K kegydijat állapított meg s utalt ki azon kötelezettséggel, hogy ezen kegy- dijból évi 400 azaz négyszáz koronát külön élő neje Miskolczy Irma részére köteles átengedni, illetve ezen összeget nevezett részére utalja ki a közgyűlés. Egyidejűleg az állás betöltése és a pályázat meghirdetése az intézkedések megtételével a tanácsot megbízni határozta az állásnak a végleges betöltéséig leendő helyettesítésével pedig Spáczay Gyula közig, tanácsnokot bízta meg s részére havonként 150, azaz egy- százötven koronát megállapított és kiutalt. 4. A városi bérletekre nézve a közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a Petőfi- ligetet évi 50, azaz ötven korona bér mellett Alexy Pál, a Pörkölő kemence kertet évi 12 K bérért Frink Pál felsőbányái lakosnak 1017 ianuár 1-től kezdődőleg 3 egymásutánt ewtr, a piaci 4-ik számú boltot évi 340 korona bér mellett Stern József felsőbányái lakosnak 1 évre bérbe adni határozta, mig a ki nem adott bérletekre uj árverést tartani és az árverést foly ó évi dec. hó 21-re kitűzni határozta. 5. A vadászati jogot a közgyűlés a gazdasági és p. ü. bizottság javaslatával megegyezőleg a Felsőbánya város tulajdonát képező ösz- szes erdőségeire és külsőségeire Ádámcsik Gyula felsőbányái lakosnak évi 205, azaz kettőszázöt korona bérösszeg mellett 1917. évi január 1-től kezdődőleg 6 egymásutáni évre bérbeadni s a bérlővel kötött szerződést jóváhagyás végett a vármegyei törvényhatósághoz beterjeszteni határozta. 6. A városi alkalmazottak fizetési előleg iránti kérelmének a közgyűlés a kérelemnek a bizottság javaslata alapján helyt adott és előlegül 3500 koronát, azaz háromezerötszáz koronát megállapított és kiutalt azzal, hogy ezen előleg fizetéseikből 1917. év folyamán tiz egyenlő havi részletekben lesz levonandó. 7. A város gyámpénztárának 1913. évi mérlegét jóváhagyó 77301 -1916-XV-5. belügyminiszteri rendelet tudomásul vétetett. 8. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 52.250 — 1. B. 916. számú leirata, mellyel a város vámszedési jogát 1917. év október 31-ig meghosszabbítja tudomásul vétetett. 9. Klein János illetőségi ügyében a közgyűlés Budapesten 1895. augusztus 23-án Klein Teréziától házasságon kívül született Klein Jánost felsőbányái illetőségűnek elismeri, mert nevezett anyja szülei Felsőbányán ingatlannal birfelelő versekbe szedhetném ; aligha volnék felsőbányái tanító.“ De arra már nem mosolygok, hogy mily nehéz perceket okozott nekem ez a jelenet. Majdnem állásomba került engedetlenségem. Tehát verssel köszöntöttünk. A tanító nem győzte a sok verset fabrikálni, mi meg, ahonnan lehetett, megszerezni.' Szerzett is rakásszámra. Ha aztán a kunyeráló gyermek megjelent, előkereste a csomóból a verset. Az apróknak rövidebbet, a kamaszsorban levőknek hosszút. Sokat fáradoztam én is a versírással. Mert tanitókoromban gyakran részesültem az ilyen megtisztelő megkeresésben. Nem kis gondot okozott, mig egy-egy rigmust elkövettem. Mert a verset mindig az illető család viszonyaihoz alkalmaztam. Csak később tértem át a prózára, amelyet csakhamar megszerettek az illetők. Csakhogy itt-ott, különösen mikor az Alföldön tanitóskodtam, ugyancsak nyomorgat- tak a versért a régi divathoz szokott kékbeli gazdák. Mig igy a régiekről gondolkozom, eszembe jut az én első versem, amellyel nagyapámat András-napkor megköszöntöttem. Nagy büszkén tanultam meg, még büszkébben mondtam el. Le is irom, hogy megmutassam, milyen versektak, itt adóztak és igy nevezett az 1886. évi XXII. t. c. 6 §-a alapján az anyja illetőségét követvén felsőbányái illetőségű. 10. Rogozsán Mátyás illetőségi ügyében a közgyűlés Rogozsán Mátyást felsőbányái illetőségűnek elismeri, mert Éelsőbányán 4 évnél tovább folytonosan lakott itt ingatlanul birt, adózott, a község terhéhez hozzájárult a város pedig ellene az 1836. évi XXII. t. c. 9 §-a a), b), c) pontjában megállapított kifogásokat nem érvényesítette és igy a hivatolt t. c. 10 §-a alapján Felsőbánya város kötelékébe tartozónak kell tekinteni. 11. Prokáj György illetőségi ügyében a közgyűlés Szatmárnémetiben 1887. évi november hó 17-én született Prokáj Györgyöt felsőbányái illetőségűnek elismeri, mert nevezett hasonnevű atyja Felsőbányán született és itt eredeti illetőséggel bir, a megejtett nyomozás szerint pedig Felsőbányáról eltávozása óta máshol uj illetőséget nem szerzett, igy eredeti illetőségét megtartotta és igy fiát is az 1886. évi XXII. t. c. 6 §-a alapján felsőbányái illetőségűnek elismerni kellett. Gyűjtések és adományok. A katonák karácsonyi ajándékára adakoztak: Stoll Béla 10 K, Takarékpénztár 25 K, Farkas Jenő 5 K, Spáczay Gyula 2 K, Puskás Ferencz 2 K, Pap Márton 2 K, Lévay Misi 1 K, i Weisz Sámuel 2 K, Schultz Ferencz 2 K, Róth Lázár 3 K, Salamon Mayer, Klein Sámuel, Bó- ! nis Sándor, Wider Lázár, Végh Jenő, Török Lajos 2-2 K, Matyasovszky Sándor 1 K, Ber- novits Emil 2 K, Bradofka Frigyes 6 K, Szellemi László 5 K, Lányi Gyula, Orosz György, Nánásy Jánosné, Papp Géza 1-1 K, Ferencz Ferencz 2 K, Novy 1 K, Hoffman, Kosztróber Gy., Illés Sándor, Bugesch Matyika, Rábay Istvánná 2 K, Nagy Mihályné 1 K, Jakab Mór 2 K, Wider Jenő 1 K, Hámori Nándor 4 K, Dá- csek Péterné 4 K, Vigyikán Anna 1 K, Lupán Mária 2 K, Fizély Sándor 5 K, Róth Tibor 2 K, Bartos Janka, Magyar László, N. N. 1-1 K, Wolf Mihályné, Várady János, Dimand József 2-2 K, Faulvetter János 10 K, Dukrét Gyuláné 1 K, Lőrincz György 2 K. Bartos Julia 1 K, Aradi Mór 2 K, Árus Jenő 1 K, Kilián Béla 5 K, Szász Béla, Eötvös Péter 1 K, Holló János 1 K, Miklós Pál 50 f, Páska János 1 K, Papp Gyula 50 f, Herchenrötter József 1 K, Bauer Sándor 1 K, Dr. Szokol Pál 4 K. Bergfest Árpád 3 K, Dóra Rózsika 1 K, Janky Arpádné 2 K, Minár Ignáczné 2 K, N. N. 5 K, Lévay Károly, Porosz Armin, özv. Lévay Ferencné 2-2 K, Pircsy Lujzika, Grozinger É. Neubauer Leó, Lisztes Péter, Lévay Betike, Jagos Flóriánná, Marcsics Ilonka, Hajdú Teréz, Medvecz Emma, Jancsö Janka, Boczor 1 — 1 K, ifj. Róth Lázárné kel köszöntöttük Győr városában a névnapi ünnepeket. íme a vers: Mosolyog az hajnal szent András napjára. Az égen pirosul sugara szárnyára. Kívánom Istentől, hogy soká éltesse, Kegyelmes kezéből soha ki ne vesse. Kormányozza Isten élete hajóját, A mennyei Erő hajtsa vitorláját, Kedves öregapám, szivünknek öröme Bőven kiterjedett dicső neve napján. Tiszteletet szerzett szivünk szívessége Kivánom Istentől, hogy soká éltesse . . . Pompásan sikerült a mondóka. Jó nagyapám egy szép bundasapkát nyomott a fejembe, hogy meg ne fázzék, mikor a távol levő iskolába megyek. A bundasapkát elviseltem. Es úgy megszerettem, hogy azóta is télen mindig bundasapkában járok. Pedig már most nem divat. A verset sok más társam is megkapta. Használhatta azt akárki, csak a „szent András“ helyett más, az illető nevét... az „öregapám“ helyett meg az illető címét irta oda a mester ur. Csak azt csudálom, hogy 70 esztendő múlva szóról-szóra eszembe jutott a vers. Pedig azóta, mikor elmondtam, soha nem foglalkoztam ezzel a kificamodott verssel.
