Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-10-28 / 22. szám

XIX. évfolyam, Í3Í3. szám, TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére \ Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A hatóságilag megállapított árak túllépésének meggátlása. Belügyministerl rendelet. A közszükgségletek kielégítése, a közélel­mezés rendjének az üzérkedés hátrányaitól való megóvása érdekében, a kormány — a törvény- hatóságok sürgető kérelmeinek is eleget téve — gondoskodott a legíontosabb közszégleti és élelmezési cikkek árainak — részben országos, részben területileg elkülönítetten való - ható­sági megállapításáról s megadta ezzel a legerő­teljesebb eszközök egyikét arra, hogy a piaci helyzet kizsákmányolásán alapuló indoko­latlan és túlzott ár felhaj lások hátrányaitól az erre hivatott hatóságok, a közönséget megvéd­hessek. Ennek ellenére az ország különböző meg­bízható forrásokból ismételten arról értesülök, hogy a megállapított hatósági árak be nem tar­tatnak és azok túllépése nemcsak kellő megtor­lásban nem részesül de sőt hallgatólag bizonyos elnézéssel találkozik. Ilyen körülmények között a kormány min­den gondoskodása meghiúsulna s kárt szenved­nének vele mindazok a nagy érdekek is, ame­lyek ahhoz fűződnek, hogy a háború által te­remtett bonyolultabb helyzetet egyesek jogo­sulatlan előnyök szerzésére ki ne aknázhassák, a közszükségletek kielégítése meg nenehezit- tessék és a közönség megélhetésének terhei ok nélkül ne fokozlassanak. Az ilyen helyzet fenmaradását, vagy ahol az még be nem következeit, annak elő­állását minden erővel meg kell akadályozni. Részemről teljesen tisztába vagyok azok­kal a nehézségekkel, amelyek az e téren fel­merülő kihágásoknak felderítése tekintetében fennallanak, tisztába vagyok azzal is, hogyha hatóság eljárásának sikere a vásárló közönség részéről való folytonos támogatást feltételezi. Az összes közélelmezési és rendőri ható­ságoknak ugyanis nemcsak abban áll a fel­adata, hogy a konkrét feljelentések alapján a hatáskörüknek megfelelő módon eljárja­nak, hanem abban is, hogy állandóan figyelő szemmel kisérjék a felmerülő jelenségeket, gondot fordítsanak a gyanút ébresztő tüne­tek felderítésére s ha a kihágások egyrésze még mindig kisiklik is a törvény keze ódul a kinyomozott esetekben mindent megtegye­nek arra, hogy elriasztó példát állítsanak a hazafiatlan elemek elé, akik a mostani idők­ben sem citálják önös érdekeiket a közcélok fölébe venni. Emellett azonban hathatós eszköz kínál­kozik a baj orvoslására a közönségnek aziránt, hogy minden mástól eltekintve saját érdekét is szolgálja, ha az árak túllépésének minden ese­tét a hatóság tudomására hozza. — Nem árul- kodás ez, hanem hazafias kötelesség. - Ne hagyja magát a közönség befolyásoltatni attól az aggálytól, hogy ilyenformán az áru megsze- rezhetésétől elesik, mert az illető árusok ha lát­ják, hogy kísérleteik meghiúsulnak, sőt bünte­tésnek teszik ki magukat, némi visszatartási törekvés után végre is kénytelenek lesznek cikkeiket piacra vinni, nem is szólva arról, hogy komoly szükség esetén a kormány meg tudja találni a módját annak, hogy az üzérkedés ál­tal visszatartott készletek a közfogyasztástól el­vonhatok ne legyenek. Felhívom ehez képest, hogy úgy a közön­ségnek az elmondottak értelmében való felvilá­gosítása, mint a hatóságok utasítása által min­dent tegyen meg, ami a hatóságilag megállapí­tott árak megfelelő érvényesülése érdekében szükséges, önként értetődik, hogy legelső sor­ban a legszigorúbban ügyelni kell arra, hogy a törvényhatóság által vagy a törvényhatóság ré­szére történő avagy bármely más hatósági jel­legű vásárlásánál a maximális árakat sohase lép­jék túl. Különösen szigorú ügyelettel kell lenni továbbá arra, hogy följelentett, vagy a hatóság­nak másként tudomására jutott esetek a legbe- hatóbban kiderittessenek és erélyesen meg- toroltassanak; hogy továbbá az erre hivatott hatóságok nyomozás utján is igyekezzenek a történt kihágásokról tudomást szerezni s azok­kal szemben való eljárást lehetővé tenni. A közönséget ezúttal alkalmas módon arra kell figyelmeztetni, hogy a hatósági árnál maga­sabb áraknak nemcsak a követelése, de meg­adása, sőt minden e tekintetben való közre­működés is kihágás s amazzal egyenlő elbírálás alá esik. Budapesten, 1915. évi október hó 4-én. Sándor János s. k. A harmadik hadiköicsön. Több mint tizenhárom hónapja áll Magyar- ország egy olyan ellenséges világgal szemben, mely számban szoksororosan meghaladja, de sokszorosan meghaladja, de minden gyilkoló, romboló eszközét furfangosan felhasználva sem tudja felülmúlni erejét. A letelt idő fényes bizonysága annak, hogy milyen nagy előrelátással alapozta meg, készült elő az ország az elkererülhetetlen háborúra, amit ránk erőszakoltak és aknamunkával ké­szítettek elő ellenségeink. Hadseregünk kitartó ereje, szívóssága és minden egyes embernek külön-külön és az összes­nek együttes áldozathozása tette azt, hogy idáig diadalmasan győztük és győzzük úgy testi, mint lelkierővel a nagy Molochchal felvett küzdelmet. Ahogy ma állunk, a legvérmesebb rémé­T A R C A. Levél Olaszországról. 1910. (Folytatás és vége.) Innen Bolognán át Firenzébe mentünk. Program szerint legalább félnapot töltöttünk volna itt, de a mindenható rendezőség 1 órában állapodott meg. (1 óra Firenzében!) Nem éltünk a kegyes engedelemmel, csak a legközelebbi templomba kukucskáltunk be. A szerencsésebb halandók bemerészkedtek a városba is, körül kocsikázták; a még szerencsésebbek le is ma­radtak a vonatról s ezek élvezhették éjjeli 12 óráig Firenze gyönyörűségeit. Vagy 35-en vol­tak e kiválasztottak, köztük Ettinger tisztelendő ur is. Reggel 7-kor ők is ott voltak, ahol mi: Rómában. Roma ! az örökváros. Gócpontja vallásunk­nak, telve templommal, szent ereklyével, áhí­tattal, — s a régi pogányok, kegyetlenkedő, élvezethajhászó császárok idejéből fönmaradt merész hatalmas épületromokkal. Hogyan tud­tak akkor épiteni! A Caraccalia thermaiban a medence mozaikja még mindig erős; hatalmas ivű merész bolthajtások. Óriás méretű fürdő le­hetett ez. Pár darab márvány darabot sikerült emlékül elhoznom innen. A Forum Romanum, Forum Trajanum, Capitolium, hol kegyeletként két eleven farkast tartanak Romulus és Rémus emlékére ; ez ikerpár hatalmas két szobra őrzi a teret. Colesseum, Titus termái, Vesta szüzek temploma, Marcellus színháza (ez még látható) a Pantheon, régen pogány templom, most kirá­lyok temetkező helye, itt nevünket is beírtuk Umbertó király sírjánál az emlékkönyvbe. Itt van I. Viktor Emanuel sírja is: „V. E. padre della Patria“ felirattal. Ez a régi Róma Quriri- nál, vatikáni múzeumok és a Monte Pinco, fel­séges park gyönyörű kilátással Rómára és Göthe csodaszép fehérmárvány szobrával és a temető, ez a csoda szép műcsarnok, a bántalmak, elvá­lásnak szivig hatón kifejező emlékszobraival. Az­tán a templomok: a lateráni, hol a Syilveszter pápa emlékére állított emléktábla leleplezési ün­nepélye volt. Megható szertartás 16-ikán szépen rendezve. 17-ikén mise Sz-t. Péter templomban; óriás méretű ez a dóm, annyi művészi szobor­ral, freskóval, relieffel, hogy nem annyira áhí­tatot kelt, mint bámulatot. Mise után 0 Szent­sége fogadta a zarándokokat. Szerencsés vol­tam a trónszéktől mintegy hatodik lenni a sor­ban s igy közelről szemlélni 0 Szentségét. Csupa szivjóság. Nem igyekszik imponálni mégis meghódítja híveit. Sőt humor is van benne; amint körül sétált áldást osztogatva, kedélyesen megborzolta fejét egy magyar kis papnak. Szép csengő hangon üdvözölte a zarán­dokokat, megáldotta őket s udvarával kivonult. És mi egy szép emlékkel gazdagabban, sok megáldott olvasóval, éhes gyomorral kissé ká- bultan térünk vissza a Hotel Nuova Romába, hol a zarándokok egy csapata volt elhelyezve. Ez olyan turista szálló (inkább aibergó.) Elég kényelmes; mi csak a 4-ik emeleten voltunk, de sokan az ötödiken még közelebb az Istenhez. A liftet, (egy boros kosarat) sohase használtam. Az ellátás egész jó volt nekünk másodosztá- I lyu utasoknak. Tojásos ételt annyit kaptunk, hogy gyanúba fogtuk a tyúkokat: hogy legalább is kettőt tojnak naponta. Vasárnap este nagy kitüntetés érte a magyarokat: gróf Széchen, pápai nagykövet fogadott. Meleg fogadtatás, hideg buffet s három édes gyermek; ez az impressió az ott töltött fél óráról). 18-ikán ko­rán kelve mintegy 150-en Nápolyba mentünk. Délután 3-kor érkeztünk meg. A legszebb vi­dék, szőlő és olajfák, dús vetemények. Itt már bőkezűbb az Istenke. Termő narancsfák, zöldelő füge, platán és a tenger. Nápolyt fekvése teszi elragadóvá: hegyoldalon félkör alakban a ten­ger partján. Ez szép: a tengerpart. Gyönyörű virágos palotákkal. Széles szerpentin ut visz föl a San Martinóra, honnan festői a kilátás a Ve- zuvra. Bekocsiztuk a szép városrészt, mert van ám csúf, piszkos, szagos része is, nagyobb része. Megnéztük a National parkban a világhírű agna riumot, aztán még kóboroltunk s 7-kor siettünk haza a Pinto Storyba a dinerhez. Itt kedves szo­bánk volt, egyik ablak a tengerre, másik egy narancsos kertre nyílott. Bájos szobalányok szol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom