Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-10-28 / 22. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP nyeinket is túlhaladja. De még sok nehézséggel kell szembe néznünk. Testvéreink, fiaink óráról-órára, napról- napra kint a csatamezőn vérüket ontják a hazáért, az itthomaradottaknak ismét össze kell gyűjteni, minden fontolgatás nélkül, nemcsak a fölösleget amit már kétizben odaadtak, de mind azt nélkülözhetik, hogy hadseregünk odakint az élethez és küzdelmekhez szükségesekkel továbbra is el legyen látva. Erkölcsi kötelessége ma mindenkinek hazáját szolgálni, a dicsőséghez segíteni a szebb és jobb jövő reményében. Aki filléreit adja éppen annyit ad, mint a vagyonosabb koronáival, százezreivel. Akinek lelkében visszhangra talál a segítségért könyörgő embermilliók haza és ujéletre vágyó sóhajtása : az nem áldozatot hoz, de önmagával tesz jót, ha a harmadik hadikölcsönre jegyez. Ez a harmadik hadikölcsün össz.egyiijtése uj dicsőség lesz a történelem lapjain az itt- honmaradottak részéről, akik ezáltal hadseregünkkel egyenlő arányban vívják meg küzdelmes, de dicső harcaikat. A hadikölcsön valóban a nemzet kölcsöne legyen. A nemzetet pedig kiválóan a nép teszi . . . A magyar nép értelme, józan felfogása pedig már is erős abban, hogy itt nemcsak hogy semmi kockázat nincs, de oly pénzműveletről, mely fokonkint a legnagyobb biztosítékot nyújt, a legerősebb bizalmat kelt és fokról-fokra megfelel annak az eredménynek, melyet az állam Ígért és biztositott. Érdekes a hadi kölcsön fejlődésének mindig erősbülő tekintélye. Az első hadikölcsön idején, mikor az orosz Galicia egy részét birtokolta és Kárpátainkat döngette aggódó kislelküek még rizikót láttak a Jegyzésben és áldozatot. A második kibocsátáskor hadaink már erőt vettek az ellenen s reményteljes volt bizalmunk, hogy nem maradtunk alul. Mig most a harmadik kölcsön kibocsátásakor, — mikor győzelmes seregeink szövetségeseinkkel mindenütt ellenfeleink földjén állanak, midőn bírjuk a kétszínű belgák országát, elfoglaltuk észak Franciaországot s egész Orosz-Len- gyelország felszabadítása után az Orosz birodalom testében és Szerbiába nyomulnak elő hon- védeink - biztos tudattá vált győzelmünk, nincs ma már semmi kockázat a hadikölcsön vásárlásánál, kitűnő üzlet az, mely a jegyzőt egészen érdemetlenül fonja körül a hazafias áldozatkészség koszorújával. A körülmények úgy adták, hogy népünknek anyagi helyzete a háborús időkben erősödött. Nem irigyeljük. Csak azt kívánjuk, hogy vegye elő a magyar ember a józan eszét, gondoskodását, világos felfogását és siessen a hadikölcsön jezyzésével. Boldogulásának, állandó jövedelmi forrásának legbiztosabb alapját rakja le ezzel a jegyzéssel. Mert nem lesz mindig igv. Az a forrás, melyből most oly bőven merit: nem lesz mindég keze ügyében és gáltak ki. Diner után kis társaságunk (e penzióban csak 12-en voltunk) ^sétára kelt. Megnéztük a Galéria Umbertet. Óriási áruház keresztalakban ez a corzó rossz időben. A földalatt ugyanolyan méretű az épület. Itt van Nápoly éjjeli élete. Mozzi, orfeum stb. 11-kor haza s másnap reggel körvasuton Pompeibe. Megrendítő egy városnak pusztulása századok múlva is. De a borzalmat főként akkor érezzük, mikor a múzeumban látjuk a szörnyű haláltusában eltorzult alakokat. Fölfrissitőleg hatott, mikor Pompeiben ebéd után hajóra szálltunk s a gyönyörű Sorentó és Capri partvidékét végig hajóztuk. Hajón utazni egy külön élvezet. Nem rab az ember, mint a vasúti kocsiban. Felséges levegő, a viz szinjá- téka, föltünedező hajók, delfinek és sirályok harca. Előbbi győzött, levitte a sirályt magával. S mi nem voltunk tengerbetegek. Én boldog, jókedvű voltam a hajón, pedig hullámzott ám Caprinál. Itt egy mulasztást követtem el: nem mentem ki a szigetre, mely állítólag a föld paradicsoma. De a társaságunkból senki nem volt tudtommal. A hajó nem kötött ki, csak horgonyt vetett s csoinakon ment kis része a társaságnak vagy a kék barlangba, vagy a szigetre. Elég élvezet volt a hajóról is. Kis olasz gyerekek apró csónakokon a hajóhoz jöttek s pár soldoért énekeltek, bukfenceztek lélekvesztőikben. Korall, narancsárus lányok kínálták áruikat. 2 órai vesz- teglés után Nápolyba mentünk s este 8-kor megérkeztünk. Estebéd, aztán séta a tengerparjönnek idők, mikor elapadnak a mostani bőséges keretnek forrásai. Mily áldás lesz a népnek, ha biztositott forrásai a hadikölcsön révén megnyílnak. A magyar városok állandó bizottsága és az élelmiszerhiány. A magyar városok kongresszusának középponti szerve az állandó bizottság, e hó 14-én tudvalevőleg értekezletet tartott a közélelmezés kérdésében. Ezen értekezleten nyilvánvaló lett az a szomorú valóság, hogy nem csak a főváros, hanem valamennyi vidéki város egyformán küzd a közélelmezés nehézségeivel és a rendkívüli drágasággal. A tanácskozás a székesfővárosnak a közélelmezés kérdésében hozott közgyűlési határozatából és a kormányhoz intézett feliratából indult ki. Csak általános vonásokban jelzem, hogy a főváros határozata rámutatva az ijesztő mértékben növekedő drágaság okaira, megjelöli a drágaság enyhítésére szolgáló módokat is, úgymint: az elsőrendű fogyasztási cikkek árának maximálását és az eladási kényszert, másszóval rekvirálást, továbbá a beszerzés központi szer- | vezését és végre az élelmiszerdrágitók szigorú megbüntetését. Mivel pedig a főváros nem rendelkezik hatalmi eszközökkel a drágaság ilyen módon való csökkentésére, egyedül a kormánytól kér és ! vár eredményes intézkedést. Hozzátette még, hogy a magyar királyi kormány intézkedése is csak úgy vezethet a ki- ] vánt célhoz, ha az osztrák kormány és a legfőbb katonai adminisztráció egyöntetűen jár el a drágaság okainak megszüntetésében. Az állandó bizottság Nagy Ferenc dr. miskolci polgármester előadásában még egyszer részletesen tárgyalás alá vette a kérdést és a tárgyalás eredményeként a főváros közgyűlési határozatát egész terjedelmében magáévá tette. Megállapította hogy a drágaság legfőbb oka a háború, amin, sajnos, semmiféle kormányintézkedésekkel sem lehet egyelőre segíteni. A háborún kivül a drágaság közgazdasági okokra és a nagymérvben kifejlődött üzleti speknlá- ciólcra vezethető vissza. Ez utóbbiakat már meg lehet szüntetni, vagy legalább is nagy mértékben csökkenteni. Az állandó bizottság tehát egyhangúlag elhatározta, hogy fölir a kormányhoz és felhatalmazást kér a helyhatóságok részére az elsőrendű fogyasztási cikkek árának maximálására és e cikkeknek készpénz fizetés ellenében való rekvirálására. A maximális árakat külön kéri megállapítani a termelőnél, a nagy és kiskereskedőknél. ton. Gyönyörű holdas, meleg este. Mulattunk a halászokon, kik gazdag zsákmányukat nem bírták kihúzni. Biztattuk őket: húzd, később ők is nevetve a huzd-ot kiáltották. Adtak egy kis csi- kócát s valami szörny halat. Eldobtuk. 1-kor feküdtünk le. Másnap a városban kóboroltunk gyalog, kocsin, villanyoson és siklón, amint a sors hozta magával. Muzeum és templommal már telve voltunk. Délután 2-kor betelve az élvezetiekkel vissza utaztunk Rómába. Vacsora a pályaudvaron, vissza a vasútra. Ankónáig, reggel 6-ig megsem álltunk. Hajóra szálltunk. Itt azt a kellemetlen fölfedezés tette vagy 100 utas, mi is, hogy nincs a nagy koffer, mert a rendezőség a nápolyi utasok csomagjait Rómába felejtette. Nincs, még ma sincs meg. Megnyugtattak, de mégis nyugtalankodunk. Ma távirat jött, hogy már jön, ő jön: a nagy pakk. Kellemetlen incidens volt. Nélkülöztük a rendesen öltözött- séget emiatt vagy 4 napig. Mi apával még Fiúméban maradtunk, megnéztük a Frangepánok festői fekvésű várát: Terzattot, Susákot, a su- sáki híres templomot. Abbáziát; ez is gyönyörű. Aztán Budapesten félnapot töltve, Szatmáron megpihenve 2 heti vándorlás után itthon vagyunk. Egészségesen, jó kedvvel. Semmit nem sajnálva, nem fáradtan, sőt frissülve. Bár sokba került, de fölérte azzal a sok szép képpel, mely ágyunkba rajzolódott. Jenkő ! Ezt az utat meg kell tenned, még jobban elkészülve. Szerető édesanyád. A rekvirálást és a maximálást pedig kéri kiterjeszteni a kenyérmagvakra, lisztre, főzelék-félékre, rizsre, dióra és mákra, húsra, zsírra, szalonára és élő sertésre, azonkívül egyéb szükségleti cikkekre, úgymint tűzifára, szappanra, denaturált szeszre stb. Kéri továbbá a kormány intézkedését az üzleti spekuláció korlátozására, valamint a nagy bankok élelmiszer üzleteinek szigorú ellenőrzés és felügyelet alá helyezésére. Kéri a büntető határozatoknak a termelőkre és a nagykereskedőkre való kiterjesztését, mert csupán a kis elárusítók büntetése célra nem vezet. Igen fontos tárgya volt az értekezletnek a hadseregszállitások rendezése, aminek szintén nyomatékos kifejezést kívánt adni a föliratban. Kétségtelen tény ugyanis, hogy többek közt a hús árának fölhajtása tisztán a hadsereg fogyasztásának tulajdonítható. Kérte ennélfogva a kongresszus egy nagy egység és beszerzési központ szervezését és ennek körébe a haditermények és hadiszükségletek beszerzésének bevonását. A tejinség enyhítésére az állandó bizottság- tejelő tehenek külföldről való behozatalát és c tehenek megszerzéséhez a gazdák részére állami hitel nyújtását kérte. A tengeri rekvirálás tekintetében a kongresszus felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a tengeri hizlalási célra épolyan szükséges, mint közfogyasztásra, a rekvirálási rendeletben tehát eziránt is intézkedést kell tenni. Az állandó bizottság gyűléséből azt a konklúziót lehet leszögezni, hogy helyi intézkedések eredményre nem vezetnek. Itt országos intézkedés kell, még pedig sürgősen. Bárczy István polgármester, értekezleíi elnök megnyugtatta az értekezleten a jelenvoltakat, hogy a kormányban meg van az akarat és tud is segíteni, csak az kár, hogy ez az akarás akkor jön, mikor utána vagyunk a bajnak amikor azt már megelőzni nem, csak orvosolni lehet. A kongresszus abban állapodott meg végül, hogy a fölirat szövegének véglegees megállapítása és a kormánynak való átnyujtása végett 10-12 napon belül ismét összejön, Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbányán, 1915. évi október hó 24-én a városi tanácsteremben a Magyar- országi Kárpát Egyesület Keleti Kárpátok Osztályának közgyűlésében. Jelen vollak: Farkas Jenő ügyvezető alelnök, Háder Ferenc pénztáros, dr. Szokol Pál, Pap Márton, Puskás Ferenc, Újhelyi András, Münnich Sándor, Likker Károly, Mikola A. Gyula, Dimand Károly, Spácay Gyula, dr. Tóth Gábor, Tury István, Varga János, Kosztróber György tagok és Schultz Ferenc mint jegyző. Ügyvezető alelnök üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Spácay Gyula és Mikola A. Gyula tagokat kérte fel. 1. Ügyvezető alelnök előterjesztése a tiszti kar és választmánynak további egy évre való meghagyása tárgyában. Egyhangúlag elfogadtatott. 2. Ezután felolvastatott 1914. évi zárszámadási jelentés. Mindenekben egyhangúlag elfogadtatott s a pénztárosnak a felmentvény megadatott. 3. Következett az 1916. évi költségvetés tárgyalása, mely szerint készpénz maradvány 1914. évről 197 K. 82 f. Tagdíj 220 tag után 1012 K.f. összesen 1209 K. 82 f. Kiadás: Útjavítás, utjclzés és menedékházak javítására 650 K. — f. Tag illetmény a központnak 352 K. — f. Nyomtatványokra 80 K. — f. Posta és távirda-dij 60 K. — f. Kézbesitési-dij 40 K. — í. Uj ügyrend kinyomatása 60 K. — f. Előre nem látható kiadásokra 27 K. 82 f. összesen 1209 K. 82 f. Tehát a bevételi előirányzat egyenlő a kiadással. Mindenekben egyhangúlag elfogadtatott. 4. Ügyvezető alelnök felolvassa az 1914. évi vagyonkimutatást Hoverla menedékház 500 K. Sigmeth menedékház a Fekete hegyen 600 K
