Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-05-27 / 11. szám
« __ t , j évfolyam, 11. szám. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : 1/ MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Olaszország ellenünk. Minden magyar embernek haragra gyullad az arca és ökölbe szorul a keze hallattára annak a hírnek, hogy régi szövetségesünk, Olaszország háborúval támad ellenünk. Ahelyett, hogy mellénk állott volna mint szövetséges és jóbarát, akit írott egyezség kötelez arra, hogy fegyverrel is támogasson bennünket, nemcsak cserbehagyott a háború kitörésekor, hanem egyenesen az ellenség oldalára állt. Ekkora álnokságot, ilyen árulást és gonoszságot még nem látott a történelem. Pedig nem lehet benne kételkedni, dörögnek az olasz fegyverek; beledördülnek a népek nagy csatájába, hogy segítsenek a muszkának, franciának, angolnak, belgának, szerbnek, montenegróinak és a japánnak. Ennyi ugyanis a mi ellenségünk. A sokfajta népből látható, hogy sokkal számosabban vannak ellenünk, mint velünk. De igy volt ez a háború kezdete óta. Mindig többszörös túlerővel kellett harcolnunk és hála Istennek és katonáinknak, mindig győztük a túlerőt, állottuk a korai és kései telet, a sok hónapos esőt, az időjárásnak és a háborúnak mindenféle viszontagságait. Tiz hónappal a háború megkezdése után seregeink diadalmasan nyomulnak előre, foglyaink száma sok százezer, ellenségeink túlereje pedig jelentékenyen megfogyott. Ilyen körülmények között nyugodt lélekkel fogadhatjuk és fogadjuk is az olasz árulást. Hisz belőle kiderül nemcsak az olasz nép egyes vezetőinek hitszegése és gonoszsága, hanem a mi ellenünk szövetkezett hatalmaknak gyengesége is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az angolok, franciák és oroszok fűt-fát ígérhettek Olaszországnak, hogy a maguk számára megnyerjék, különben érthetetlen volna, hogy az olasz, mely meg volt kiméivé a háborútól, amelyet senki meg nem támadott, amelynek népe nem akarta a háborút s csak egy kis töredéke lármázott, mégis belement önként saját vérének, jólétének és nyugalmának feláldozásába. Hogy ellenségeink mindenáron a legnagyobb áldozatokkal is rávették Olaszországot erre, ez azt bizonyítja, hogy rosszul állanak s ezért égető szükségük van újabb segítségre. Jól tudjuk, próbálták megnyerni a görögöt, a bolgárt, a románt, izgatják ellenünk Amerikát, mindezt eddig- elé sikertelenül. Egyedül annál az országnál értek el eredményt, amelyről pár hónappal ezelőtt még senkisem hitte volna ezt a hitszegést. Hogy mindenki tisztán lássa az olasz pártfordulás gálád voltát, elmondjuk, hogy mi előzte meg az ellenünk való támadást. Olaszország szövetséges részére sem ál- talotta országrészeket követelni a mi monarchiánktól. Bármennyire szörnyűséges is ez a zsaroló fellépés, a monarchia kormányai mégis hajlandók voltak Olaszországnak ilyentén jogtalan követeléseit teljesíteni. Biztosítani akarták a monarchia békéjét s kötelességüknek tartották, hogy amikor annyi ellenséggel állunk szemben, ne zúdítsunk magunkra újabb támadást. Tisza István gróf Andrássy Gyula gróf kérdésére a képviselőház egyik legutóbbi ülésében tudtára adta a világnak, hogy igenis felajánlottunk osztrák területeket az olasznak s ezért semmit sem kértünk tőle, csak azt hogy semleges maradjon, vagyis hogy ne avatkozzék a háborúba. Megmondta Tisza azt is, hogy ezt az ajánlatot ősszinte szívvel tettük meg, hogy Olaszország bizonyos vágyait kielégítsük és a vele való állandó barátságot biztosítsuk. Mi tehát megadtuk Olaszországnak azt, amit tőlünk kért. Odaadtuk ingyen és nem kívántuk, hogy azokért a gyönyörű területekért segítsen bennünket a hadseregével. És ime, Olaszország miután látta, hogy megkapja amit követel, egyszerre megondolta magát és nem fogadta el a mi ajánlatunkat, hanem mindenáron háborút akart velünk. A kiváló olasz államférfiak, az olasz nép zöme, az olasz munkásság, az olasz törvényhozás nagyrésze hiába tiltakozott a hadviselés ellen, az álnok Salandra-kormány által támogatott kisebbség olyan gyalázatos botrányokat rendezett, hogy a béke híveit megfélemlítette. Az olasz képviselőház tegnapi ülésén a béke híveinek nagyrésze már nem is mert megjelenni s igy a képviselőház nagyrésze nagy többsége “Éljen a háború“ kiáltással bizalmat szavazott a hitszegő kormánynak. Szólnak tehát az olasz fegyverek is. Ám félelmet nem ismer a magyar. Ezer éven át mindig egyedül állott a világon s megkezdött minden viharral. Milyen más most a helyzet! Nagy, erős az ellenségek vihara most is, de a magyar nem ál! egyedül, hanem oldalán harcolnak a hatalmas és vitéz németek, vele együtt Ausztria népei és Szent István koronájának összes idegen nyelvű, de hűséges T A R C A. A poroszlói harang legendája.- Irta: Révai Károly. A poroszlói kálvinisták Ma irigyelt halandók, Mert leszedték a kis toronyból A legnagyobb harangot. Ott hirdette vagy kétszáz évig Az Úristen kegyelmét És a híveket összegyüjté, Hogy az ige beteljék. De mi történt? Vén presbiterek Újságot forgatónak S azt olvasták, hogy ágyú kéne A magyar katonának. »Fogytán az érc !“ — igy szólt az egyik „S a harc ég, mint pokolláng. Nos tiszteletes ur, mit gondol? Mi is magyarok volnánk !“ „Itt a harangunk, oda adjuk!“ — A tiszteletes ur szól, — És öreg, reszkető kezével Megkonditja utólszor. . . . Aztán elvitték s most ott bömböl A kárpátok tetőjén S szavára — a bősz ellenségnek, - Ketté nyílik az örvény. De nem eddig van a legenda! Mi történt Poroszlóban? Attól a naptól a toronyban Egy harang aranyból van. Ki tette oda? Tudja Isten! De igy van Poroszlóban. . . . A hazaszeretet minálunk Színtiszta aranyból van . . . Moltke — a háborúról. Nincsen benne semmi rendkívüli, hogy egy olyan kiváló hadvezér és katonapolitikus, miatt a milyen Moltke volt, sokat gondolkozott egy majdani világháborúról, sőt papírra is vetette rávonatkozó gondolatait. Bámulatos, mennyire előre látta a szedáni győző egy ilyen háború fantasztikus méreteit, de még csodálatosabb, hogy katona létére, — a kinek a háború végre is életeleme, - mennyire átérezte az irtózatos felelősséget, mely egy ilyen háború előidézőit fogja terhelni a történelem előtt.- Ha a háború - irta többek közt egy fenyegető pillanatban, mikor a reváns-őrület lángja szinte már az egeket csapdosta, — ha a háború, mely mint egy Damokles kardja függ a fejünk fölött, egyszer mégis csak kitör, kiszámíthatatlan : mennyi ideig fog tartani és mi lesz a vége? Európa legerősebb hatalmai fognak egymás ellen hadba szállani s úgy fölfegyverkezve, mint soha még azelőtt. E hatalmak egyikét sem lehet majd egy vagy két hadjáratban annyira tönkretenni, hogy legyőzöttnek vallja magát, hogy súlyos föltételek mellett békekötésre lehessen kényszeríteni, hogy újra talpra ne álljon és élőiről ne kezdje a háborút, ha mindjárt egy esztendő múlva is. Újra jöhet egy hétéves háború, egy harmincéves háború - és jaj annak, a ki Európát lángba borítja, a ki bedobja a szikrát a puskaporos hordóba! És nyomban védelmébe is veszi a-német népet, melyet ellenségei oly régóta rágalmaznak hóditónak és nagyravágyónak. — Mindig a germán faj harcias hajlandóságáról fecsegnek! Lapozzuk át a XIX. század históriáját: oka volt-e Németország csak egyetlen háborúnak is? Németország elérte célját, egységes lett újra és semmi oka sincs arra,
