Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-11-12 / 23. szám
Hatóságilag megcsípni a kuvikot alig lehet, mert az álhirt terjesztő egyszerűen rá fogja, hogy a piacon, vagy máshol hallotta és éppen ő volt az, aki megbotránkozás hangján nyilatkozott az elterjedt pletykáról. Nem kevésbé veszedelmes teremtménye az Istennek a jól értesült. Ez már előkelő helyeken is igyekszik lebélyegeztetni szemenszedett koholmányait. - Nagyképűen, a bus hazafi magatartásával jár, s a hozzá intézett kérdésekre csak lemondó kézlegyintéssel felel. Ne akarjunk mi Felsőbányiak ezekhez a kuvikokhoz hasonlók lenni s kérjük különösen az intelligenciát, hogy addig, amig rossz hireket megbízható forrásokból nem kapunk, nem ij- jeszteni, hanem bátorítani igyekezzünk a város közönségét. Veszteségeink. Felsőbányáról hősi halált halt a drinai ütközetben szeptember 3-án Drumár Sándor gyalogos, ki a visegrádi kórházba való szállítása közben adta ki lelkét; a visegrádi (Bosznia) temetőben temették az ötödik sírhelybe; megsebesültek Babies Demeter, Bukovszky Ferenc, Brebán János, Horgos Kosztán és Lázár Miklós. A kórházakban az 5-ik ezredből 150 sebesült legényt ápolnak és 46 beteg katonát. Az 5-ik ezred vesztesége a tisztekkel együtt ösz- szesen az eddig kibocsátott kimutatások szerint 250 ember, ehhez jön még 4 tiszt és 1 legény, kik fogságba estek, összesen 255 ember. A felsőbányái fiuk közül a 12-ik honvédezredben megsebesültek Bauer Mihály, Burda János, Labina József és Kanalas Mihály ; a 12-ik népfölkelő ezredben Habina Adám és Szabó Tamás. Betegen feküsznek Miskolczon Májercsik János és Eperjesen Hitter János tüzérek. Ha tekintetbe vesszük, hogy úgy a sebesülések, mint a megbetegedések könnyebb természetűek s hogy ezeknek nagyobb része vagy szabadságoltatott családjához, vagy pedig már újból bevonult, kitűnik, hogy mostanáig még nem nagy a veszteség; alig lehet 1 %-ra tenni. A hivatásos tisztek közül egyik sem betegedett meg. Miután az 5-ik cs. és kir., 12-ik honvéd és 12-ik népfölkelő ezred már sokszor volt tűzben, az aránylag nem nagy veszteséget csak a megfontolt és kíméletes vezetésre lehet visz- sza vinni, ami nagyon megnyugtató. Münnlch Sándor. A hadsereg titkai. Boroevics Szvetozár, hadtestparancsnok, a III. hadsereg vezére maga köré gyűjtötte a főhadiszálláson az ottlevő újságírókat. Mit mondott, mit nem mondott nekik, nem is nagyon fontos, csak egy mondása volt, amit külön ki kell emelnünk és ez az, hogy : A hadseregnek nincsenek titkai. Mikor biztatott, mikor türelemre intett bennünket, akkor a katona beszélt belőle, de akkor, amikor ezt mondta, akkor már az ember szólt hozzánk. Tény és való, hogy neki, mint hadtestparancsnoknak, aki az ügyek intézésében aktiv részt vesz, nem is szabad mást, mint biztató kijelentéseket tennie. Hogy a tudósítók előtt elmondott beszéde nem volt üres szóbeszéd, az a hivatalos vezérkari jelentések és offenzivánk nagyszerű eredményei bizonyítják. És épen, mert ez a biztatás nem volt üres és jogtalan, épen ezért joga volt Boroe- vicsnek arra a kijelentésre is, hogy a hadseregnek nincsenek titkai. Emlékezzünk csak vissza: milyen dühvei és gyűlölettel beszpl- mindenki a hadvezetésről mikor azt merte mont dani, hogy Lemberg feladása taktikai okokból történt. És emlékezzünk vissza, mennyire bosz- szantott bennünket a hadvezetőség szigorú hallgatása a grodeki csata után 3 hétig. Felsőbányái Hírlap — Minek ez a titkolózás ? — mondta mindenki. - Hadd tudjuk meg az igazat. Titokban tartotta a hadvezetőség azt, ami készülőben volt és ezek a titkok mégsem a hadsereg titkai voltak. Nem, ezek a titkok a mi titkaink, a lét és nemlét, titkai voltak. Hadvezetőségünk mivelünk nem közli a be nem fejezett dolgokat, nem közli a megkezdett harcokat és nem közli azokat a harctéri eseményeket, vagy intézkedéseket, amelyeknek nyilvánosságra jutása kárunkra szolgálna, mert az ellenség is megtudná ? A hadvezetőségünk nagyon komolyan és bizony elég liberálisan kezeli az eseményekről szóló értesítéseket. A mi hadseregünknek mi előttünk nincsenek titkai. Látjuk és tudjuk, hogy hadseregünk sziklaszilárdan áll, mikor arra van szükség és diadalmasan, kitartóan halad előre, mikor ez a cél. Ebben meg kell nyugodnunk és ebből a nyugodtságból, ezzel a nyugodtsággal kell néznünk az események és hadseregünk munkáját. Nyugalmunkat pedig ne engedjük megzavartatni azáltal, hogy lelkiismeretlen emberek rémhíreket terjesztenek a legkülönbözőbb eseményekről. Ezek a rémhírek sohasem igazak, vagy ha legjobb esetben van is bennük valami igaz mag, semmi esetre sem úgy igazak, ahogy azt egyesek terjesztgetik. A hadseregnek nincsenek titkai, ez legyen a direktíva, amelynek alapján a hadi eseményekkel foglalkoznunk kell. Biznünk kell hadseregünk vezetőségének jelentéseiben, mert ez a bizalom erősít meg bennünket az itthoni küzdelemben, — az itthoni küzdelmes munka pedig erős hátvédet ad a hadseregnek további harcaiban. Boroevicsnek ez a határozott kijelentése, hogy a hadseregnek nincsenek titkai, nagyon nagy jelentőségű volt. E kijelentésben hinnünk kell és szem előtt kell tartanunk mindig. He vásároljunk francia és angol árucikket! Különfélék. A miniszterelnök Szatmáron. Gróf Tisza István miniszterelnök Chilány Imre föld- mivelésiigyi miniszter kíséretében Máramaros- szigeten időzött, ahol Szábó alispán üdvözletére a következő szavakban válaszolt: „Isten nem hagyyja el a magyarokat, akiket annyi nagy megpróbáltatás alatt is megsegített. Önökkel pedig, akik a báboru szenvedéseit oly közvetlen érezték, a nehéz napok alatt együtt érzett a nemzet minden fia. A kormány tagjai közvetlen tapasztalat nyomán akarják sebüket begyógyítani.“ A miniszterelnök Máramarosszigetről azután Szatmárra ment, azonban az egész szatmári látogatása nem tartott 20 percet. Legelőször is a felállítandó kolerabarakkok iránt érdeklődött a miniszterelnök, akinek Csaba Adorján főispán, Vajay Károly polgármester és Doboss csendőralezredes szolgáltak felvilágosításokkal. A miniszterelnök megkérdezte, hogy mennyi beteg fér el kényelmesen a Szatmáron felállított kórházakban. Kijelentette, hogy különösen nagy súlyt helyez a kolerabetegek teljes elkülönítésére. Nem tartja viszont helyesnek a miniszterelnök a szigorú elkülönítést az életveszélyes sebesültekkel szemben, mert azoknál az esetleges műtéti beavatkozás megkésése végzetessé válhatnék. - Az operáló orvos, mondotta a miniszterelnök, kellőképen tud védekezni az ellen, hogy az esetleges ragályt továbbterjessze, de különben azokkal a harctéren megsebesült katonákkal szemben, akiknek sérülése életveszélyes, az itt- j honmaradtak is vállaljanak annyi rizikót, hogy ! azoknak gyógyulását ne hátráltassák megfigye- | lésekkel. Ezt annál könnyebben meglehet tenni, [ mert a fertőzés a legcsekélyebb pedantériával j elkerülhető. A miniszterelnök ezután megkérdezte, hogy a vasúti állomáson jutnak-e élelemhez az ideérkező és átutazó katonák. - Ennél, mondotta gróf Tisza István, nem kérdés, hogy kinek a hatáskörébe tartozik s kinek a teendője, ezt társadalmi utón kellene elintézni. Később, a miniszterelnök távozása után, a jelenvoltak e kérdés tárgyalása közben az aggodalmukat fejezték ki, hogy a társadalom nem szívesen fogja vállalni ezt a kötelezettséget, mert tartani fog kolerától, mire György Endre nyug. miniszter megJegyezte, hogy hiszen a koleragyanu egyik- legfőbb kritériuma az étvágytalanság. Tehát aki eszik, az már nem lehet gyanús sem. Tárgyalás közben a polgármester felemlítette a miniszter- elnök előtt, hogy a katonaság minden iskolát lefoglalt kórházi célokra, ami által az iskolákban szünetelnie kell a tanításnak. - Ez lehetetlen állapot, mondta a miniszterelnök. Ez esetben azonnal sürgönyözzenek nekem, hogy elintézzem a dolgot. Különben is a főispán ur rövidesen megkapja a kormánybiztosi kinevezését és akkor saját hatáskörében is elintézheti ezt az ügyet. A tanításoknak nem szabad szünetelni. A főispán ezután a kis tanácsterembe felteritett lunch-re invitálta meg a miniszterelnököt, aki azonban sürgős útjára való tekintettel elhárította a meghívást. Megbízás. A Belügyminiszter az északi harctérről elszállított sebesült és beteg katonák elhelyezése céljából 14 megfigyelő állomást létesített, ezek közül egyet Szatmárnémetiben s ennek vezetésével ideiglenesen Csaba Adorján főispánt bízta meg. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük; akinek van, küldje e címre: Hadse- gélyző hivatal Budapest, Váczi- utca 38. A posta ingyen szállítja. A 24-36 évesek népfölkelési bemutató szemléje Nagybányán lesz és pedig dec. 30-ik napján, amikor is a már jelentkezettek alkalmasságukhoz képest fognak osztályoztatni. Leszállították a rátát. Az Osztrák-Magyar Bank a kamatlábat 6 Vo-ról 5 és fél °/0-ra szállította le. Vármegyei közgyűlés lesz f. hó 2-ik felében, melyen a jövő évi háztartási költség- vetés tárgyalása alkalmából alispán előterjesztést fog tenni 3/4 °/'e közművelődési, 1 Vs °/0 vasuthozzájárulási, 1 V2 °/0 különféle célú, 1 és lU % nyugdíj, 3 és */g °/0 rendkívüli nyugdíj és 1 % elhagyott gyermek-segélyi pótadó kivetésére. Dr. Moldován Ferenc, tart. honvéd hadnagy, szerkesztő Kassán, mint a megfigyelő iroda vezetője teljesít szolgálatot. Királyi közjegyzőség Nagysomkuton. Az igazságügyminiszter a nagysomkuti királyi járásbíróság területére Nagysomkut székhellyel külön közjegyzői székhelyet rendszeresített. Ezzel Nagysomkut községnek régi vágya teljesedett. Haláleset. Fekete (Schwartz) Lajos magyar királyi bányamérnök, néhai Schwartz Márton volt fernezelyi kohófőmérnök és özvegye Riesenberger Anna fia, Farkas Jenő polgármester unokatestvére a harctéren szerzett betegsége következtében elhunyt. A galíciai Tukla községben temették el. Béke hamvaira! A máramarosszigeti jogakadémia megnyitása. A jogakadémián, melyen az igazgatói teendőket dr. Pap Tibor elhalálozása folytán jelenleg dr. Gergely György végezi, a beiratások befejeződtek. Az előadások folyó hó 3-án megkezdődtek s hetedikéig az index aláírások is megtörténtek. Megnyugtató hir ez arra nézve, hogy Máramarosban az orosz betörés által megzavart rend teljesen helyre- állott.
