Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-07-23 / 15. szám
XIX. évfolyam. 15. szám 1014. J-U.1ÍTAS S3. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = ■ Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : Dp MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő mtfiéíe fi Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora iO fillér. A Kárpátegyesület napja. A Magyarországi Kárpátegyesület Keleti Kárpátok osztálya ez évben Nagybányán tartotta közgyűlését folyó évi julius hó 18-án. Az osztály és főkép az újonnan alakítandó Nagybánya és Felsőbánya vidéki csoport érdekében a közgyűlést Nagybányán több értekezlet előzte meg, melyeket Farkas Jenő ügyvivő alelnök hivott össze, hogy az érdeklődést az osztály céljai iránt a közönségben felköltse. Az alelnök fáradhatatlan buzgalmának szép eredményei lettek, amennyiben az osztályba számos új tag lépett, az osztály elnöki tisztségére pedig sikerült gróf Teleki Pált megnyerni. Nagybánya és Felsőbánya város turistaságának, idegen forgalmának és ezáltal tetemes gazdasági előnyöknek alapköve lesz és kell legyen a julius 18-iki közgyűlés, mely impozánsan, lelkes hangulatban és szép jövőt Ígérő auspiciumok- kal folyt le. Ezt a fellendülést nemcsak a tagoknak, hanem a két város hivatalos köreinek is a legkomolyabban kell venni. A közgyűlés nagy programmjával a városokra valóságos kötelességeket hárított, melyek egy uj város fejlesztési, ideális célzata mellett erősen gazdasági jóléti irányzatot jelölnek meg. Reméljük, hogy a polgárság érdekeit szivükön viselő hatóságok vállvetve fognak az osztály vezetőivel a nemes és könnyen elérhető célok megvalósulásáért fáradozni. A közgyűlés lefolyásáról olvasó közönségünknek leközöljük a közgyűlés teljes jegyzőkönyvét gróf Teleki Pál felolvasásával együtt. Jegyzőkönyv. Felvételeit Nagybányán, 1914. évi jul. hó 18-án a nagybányai Casinó-egyesület termében tartott Magyarországi Kárpátegyesület Keleti Kárpátok osztályának XXXVIII. közgyűléséről. Jelen voltak : Farkas Jenő ügyvivő alelnök, dr. Moldován Ferenc titkár, jegyzőkönyvvezető, Stoll Béla, 1. Bay Lajos, Újhelyi András (Felsőbánya), dr. Rencz János, dr. Stoll László, Gábor Sándor (Nagykároly), Puskás Ferenc (Felsőbánya), Alexy Kornél, Fábián Lajos, Kende Dániel (Láposbánya), Makutz Gyula (Érmihályfalva), Bálint Imre, Ket- ney Mihály, dr. Makray Mihály, Révész János, Révai Károly, Gellért Béla, Brebán Sándor, Égly Mihály, Kupás Gyula, Németh Béla, Fülep Imre tagok; továbbá Bertalan Mariska, Stoll Sárika, dr Kossutány Ignác (Kolozsvár), Harácsek László (Budapest), gróí Teleki János (Koltó), Oblatek Béla, Szőke Béla, b. Kovács Géza, Kápolnai Pauer Viktor, Martiny István, Tóth Móric (Pató- háza), Riszdorl'er Lajos (Szatmár) Világossy Gáspár (Szatmár), Leitner Emil, dr. Stoll Tibor, Bertalan Miklós, Madarassy László, Harácsek Vilmos, Pokol Elek, Stella Sándor, Szaucsek Dániel, Kreutler János, Lessián János, Bálint László és még több vendég. Farkas Jenő ügyvezető alelnök melegen üdvözölte a közgyűlésen megjelent tagokat és vendégeket és a közgyűlést megnyitotta, a jegyzőkönyv vezetésére dr. Moldován Ferenc titkárt, hitelesítésére dr. Rencz János és Bálint Imre tagokat kérte fel. Bejelentette, hogy gróf Teleki Sándor a Magyarországi Kárpátegyesület elnöke az osztályt a közgyűlés alkalmából a legszivélyesebben üdvözölte, távolmaradását kimentette és „az Osztály működéséhez Isten áldását kérvén“, azon reményének adott kifejezést, hogy alkalma lesz az osztály iránt táplált meleg érzelmeit tanúsíthatni. Elmaradását kimentette és üdvözletét küldte még Dókus Gyula kamarás, Zemplénmegye alispánja, Kende Péter kamarás, orsz. gy. képviselő, Lőrinczy Jenő Ungmegye alispánja, Sipos Aladár dr. kassai keresk. és iparkamarai titkár, dr. Siegmeth Lajos budapesti egyesületi ügyvezető. A Magyar Turista-egyesület táviratban üdvözölte az Osztályt. Csik Imre földmivelésügyi miniszteri tanácsos, az állami fürdőtelepek és az ezzel kapcsolatos egészségügyi intézmények ügyosztályának vezetője a következő táviratot küldte az ügyvezető alelnöknek: „Keleti Kárpátok osztályának mai közgyűlésén sajnálatomra nem vehetek részt, közgyűlésnek, uj elnöknek üdvözletemet tolmácsold.“ Ezután ügyvivő alelnök felkérte a közgyűlést, hogy az osztály elnökét válassza meg. Közgyűlés alelnök javaslatb a közfelkiáltással nagy lelkesedés között gróf Teleki Pál pribékfalvi nagybirtokost, a Magyar Tudományos Akadémia tagját stb. választotta meg. Alelnök Stoll Béla, dr. Rencz János és Puskás Ferenc tagokat kérte fel gróf Teleki Pál meghívására. A küldöttség által meghívott uj elnök viharos éljenzés és taps között foglalta el az elnöki széket. Farkas Jenő ügyvivő alelnök lelkes örömtől eltelt beszédben üdvözölte az uj elnököt, kit nemcsak egyéni kiválósága, munkaszeretete, hanem a Teleki családnak Nagybánya, Felsőbánya és vidéke iránti hagyományos és családi traditióvá vált vonzalma miatt is óhajtott az elnöki székben látni és tudni. Az uj elnöktől mindenki méltán várhatja az Osztály fellendülését, virágzását és azon uj gazdag Programm valóra váltását, mely hivatva van a két városnak nemcsak hírnevét emelni, hanem gazdasági érdekeit is szolgálni. Gróf Teleki Pál elnök meghatottan mondott köszönetét megválasztásáért és a bizalomért, mit személye iránt táplálnak. Nagybányához és vidékéhez családi traditiók és érzelmi kapcsok fűzik és a „Nemo propheta in patria sua“ ellenkező példája nagy örömmel tölti el, mert őt ime haza hozták és egy nemes célokért fennálló egyesületnek zászlóját adták kezébe. Az elnök ismételt köszönetét fejezve ki, a közgyűlés vezetését az alelnöktől átvette és bejelentette, hogy Thierring Gusztáv a magyar Turista egyesület elnöke és gróf Teleki Sándor a Magyar- országi Kárpátegyesület elnöke nála levélben kimentették elmaradásukat és üdvözölték az osztályt a közgyűlés alkalmából. Gróf Teleki Pál ezután megtartotta felolvasását, helyesebben szabad előadását: „Meghívónk programmján felolvasásom van meghirdetve. Megtisztelő választásuk azonban változtatott a helyzeten s az előadói szék helyett az elnökiből kell szólanom. Önkéntelenül és ellenállhatatlanul csak egy tárgy felé fordulhat innen figyelmem, ami céljaink: a turisztika feladatai felé. A turisztikát annak mai formájában főleg a városiaskodásnak óriási mérveket öltött pro- cessusa teremtette meg. Egyáltalán a turisztika az utazásra való kedv, a természet szeretetének megítélésénél nem kapcsolhatjuk ki ezeket az emberiségnek különböző korokon keresztül való psychologiai és socialis fejlődéséből. A XIX. sz.-ban a háborúk kevesbbedése, a közbiztonság emelkedése, a jobbágyság eltörlése, az állami ténykedések és szolgálatok sokasodása és a föld könnyebb osztódásának lehetősége a városok óriási fejlődését tették lehetővé. És a század végén, a XX-nak forduló pontján az a processus, azon természetszerű törvénynél fogva, hogy az emberi telepek vonzóereje népességükkel együtt, egyformán nő, a több milliós világvárosok kialakulására vezetett. A természet befolyása, embertársaink támadása ellen csodálatos technikai és tudományos haladásunk, gazdasági erőnk megfeszített kihasználása és az erők kiegyensúlyozása által mindinkább megvédjük magunkat. A környezet befolyása ellen védett fejlődés, munka megerősödésével gyors növekedésével együtt jár difíerentiálódása. Egyed és társadalom fejlődése egyoldalúvá lesz. Ennek meg kell hogy legyen a reactiója. Az embert a természetből kiszakítani nem lehet. Vissza is tér hozzá legszabadabb érzéseivel, — az emberiség költői, festői, bölcselői által, — az egyes ember szabad óráiban. Ez a reactió szüli a turisztikát. A természet utáni vágy bennünk van ösz- tönszerüleg. Ha kihajt bennünket a szabad természetbe, első érzésünk az élvezet lesz, a bennünk volt ür kitelik. Majd tálán a csodálat érzése száll meg, a természet nagyságának még csak részben öntudatos érzete. A lelki harmónia és megnyugvás a belső megtisztulás és felemelkedés a természet szeretetérekell hogy vezessen. Amint azonban tűnik első emótiónk és megszeretjük a természetet, mert kezdjük megismerni, igyekezünk felderíteni formáinak, színeinek, jelenségeinek titkait, — a művész, a tudós érzése ez. Hol vannak itt a turisztika határai ? Nem kell-e elsősorban jó turistának lennünk, hogy ily impressiókat szerezzünk ? Nem kell-e annak lennie a tudósnak, a művésznek, hogy magából a természetből meríthesse ihletét avagy bölcsességét? — nem kell-e főleg annak lennie — a felfedező utazónak ? Egyike korunk legkiválóbb turistáinak, - Douglas Freshfield, - most májusban az angol földrajzi társaság elnökévé választatván, elnöki beszédében hangsúlyozta, hogy földrajzi tudományunk gjyökere a felfedező utazások, az utazás és a kalandok szeretete. Ami nagyban a felfedező, a kicsiben a turista. Hiszen lényegében csak fokozatok ezek és mint fogozatok közt rendesen, a határt lehetetlen megvonni. A Kaukázus és Tian-sán kutatóit: Fresfieldet, akit épen említettem, Merz- bachert és Déchy Mórt az Alpok, a Dolomitok gyakorolták, képesítették. És ilyen esetet százával lehetne említeni a föld felfedezése történetéből. — Csak egyet ragadok ki most a tudásért való küzdelemnek tanulságos történetéből. Charles Darvin, a nagy természetbúvár, hátrahagyott leveleiből csodálattal olvassuk, hogy nagy földkörüli útjára a „Beagle“ fedélzetén jóformán teljesen készületlenül indult. A természet maga képezte őt, az élesítette megj figyelőképességét, iskolázta gondolkodását. A természet maga tárta fel előtte titkos törvényeit, a melyeknek felismerése egész biológiai világnézetünket megváltoztatta. A természet könyve nyitva áll mindenki előtt és nincs könyv a világon, amely oly fokozatosan, oly teljes összefüggésben és hézagtalanul tudna tanítani. Idézzem-e emlékükbe a nemzet költőjét ? aki legszebb ihletét a mi hegyeink között nyerte,
