Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)

1913-10-02 / 20. szám

Felsőbányái Hírlap számadásokkal. A jövőben a járásbizottság­nak lesz a feladata a községi számadások­nak behatóbb felülvizsgálása. A járásbizott­ság tagjai ugyanis ismervén a körzetükbe tartozó községeknek ügyeit, nemcsak érdek­lődéssel viseltetnének azok iránt, hanem közvetlen tapasztalataik alapján behatóbban is tudnák mérlegelni a községek igényeit és szükségleteit.“ Tehát mégis történik valami ezen a téren. Nem sok. Csak egy terv. A járásbi­zottság szervezése ugyan még nem lehet betetőzése a teljes reformnak, de minden­esetre egy olyan fokozata ez az előrehala­dásnak, amit örömmel kell a további fej­lődés érdekében üdvözölni. Az időpontra vonatkozólag természetesen még nem le­hetett nyilatkoznia az államtitkárnak és bizonyos, hogy jó néhány év múltán lehet csak szó a törvény teljes kerestülviteléről. Egyelőre várjuk be a teljes konszolidáltsá- got, a nyugalmat, az üzletek rendes mene­telét, a pénzpiacz megjavulását. Majd csak azután lehet sző a vármegye megrend- szabályozásáről. Múzeumunkból. Ismertetés. Felsőbánya város mint civitas a királyi sereghez két teljesen felszerelt úgynevezett ne­héz lovassal és négy gyalogossal szállott táborba. Azonkívül volt a városnak a hatósági karhatalma, mely 20—30 hajdúból és a polgárság egy bizo­nyos különítményéből állóit; a hajdúk, szol­gák zsoldosok — felfegyverkezéséről és ruháza­táról a város gondoskodott, a polgári őrségben kiki magát szerelte föl. A XVI. század előtt ezen nehéz lovas fej- és nyakvédővel, páncéllal vagy drótinggel, nehéz karddal, buzogánynyal, lándzsával, nyiltokkal, nyíllal és pajzszsal volt felfegyverkezve. Mikor a XVII. században a vasnemü felruházás a harc­ban a puskák és ágyuk terjedésével már idejét múlta és a nehéz öltözet csak a mozgást gátolta, legfeljebb nagy urak díszruhának használták: ezen nehéz lovas-felszerelés a városi lomtárba került a tömött vas és acélrészeket lassankint felhasználták, a többi pedig bánykálódott, hol a padláson vagy tisztiszobában, hol a kamarában, hol épen útban nem volt; úgy hogy a XVIII. század vége felé a köznép már nem is tudta ezen felszerelés eredeti mivoltát, csak bámulta, mikor egyszer megint felszínre került; okosko­dott, mire való volt ez tulajdonképen és miután akkor még mindig az 1710—1711. évi Felsőbá­nyán tartott Pintye Grigör-féle tanúkihallgatások izgatták a lelkeket, ráfogták a drótingre — szám­talan más mende-mondával együtt — hogy Pintye Grigor a hires oláh rabló felsőbányái sze­retőjénél, Kovács Mártonnénál hagyta, hol a vá­ros ezt lefoglalta, mikor Pintye maga éjjel fél- mesztelenül kénytelen volt elszökni, A fej- és nyakvédőről semmit sem tudtak mondani, 'de nem is sejtették, hogy mire való volna ezen furcsa szerkezet, özvegy Kovács Mártonná orgaz­dánál talált holmiról pontos leltár létezik, benne természetesen drótingről szó sincs, nem is lehet, Pintye korában ilyesmit már nem is használtak, ő maga ritkán járt lovon, ilyen nehéz ruhadara­bot pedig csak lovas viselhetett, gyalogosra nézve csak akadály lehetett. Ilyen drótháló még érté­kes sem volt s Pintye inkább aranyat lopott volna. A város most ezen fenmaradt ősrégi ruhá­zatot a múzeumban őrzi. A két fejvédő és a dróting minden esetre szintén bizonyítéka annak, hogy Felsőbánya, mint szabad királyi város, már régen, Nagy Lajos előtt létezett és híven követte királyát a véres csatákban. Hiszen az egyik fej- és nyakvédő az 1100 iki évre utal, mert akkor dívott ezen különleges forma, divatból ki is jött, de a város, kiméivé a költségeket, csak is avval ruházlatta a kiküldött nehéz lovasát. A dróting is régi keletű, ez is a Nagy Lajos előtti korra mutat és már meglehetősen megviselt állapotban van, bizony néhány golyó keresztül is hatolt rajta, hogy ad oculos bebizonyítsa ilyen ruházat feleslegességét. Szerencse, hogy az idők viszon­tagságaiban mégis ez a nehány darab megma­radt és mi kegyelettel megszemléljük egy régi kor viseletét, mely városunk szabadságáról, ne­mességéről ősrégi fennállásáról tesz tanúságot, oly időkről szól, melyekben Felsőbánya polgár­ságát élet-halál tusáját küzdötte, kitartássál, lan­kadatlan elszántsággal, hogy utódjainak szebb kort teremtsen. Ez legyen a mi feladatunk is! Miinnich ‘ Sándor. Különfélék. Személyi hírek. Bradofka Frigyes főbánya­tanácsos budapesti útjáról hazaérkezett. — Stei- gerwald Alajos butorgyáros, az aradi kereske­delmi és iparkamara alelnöke 2 hetet váro­sunkban töltött. — Sziklay Emil erdőfelügyelő Debreczenből hivatalos ügyben 3 napig váro­sunkban időzött. — Farkas Jenő polgármester a polgármesterek nagyváradi országos kongresz- szusáról hazaérkezett. Bírósági kinevezések. A király Morvay Ká­roly szatmári törvényszéki bírót kir. táblabiróvá nevezte ki s a szatmárnémeti i kir. járásbiró­[ sághoz vezetői minőségben áthelyezte, Leitner Emil szatmári kir. ügyészt a szatmári kir. tör­vényszékhez bíróvá, dr. Gajzágó Béla debre- czeni táblai tanácselnököt a nagyváradi kir. tábla elnökévé, dr. Pászkán Sándor huszti já- rásbirósági jegyzőt az ökörmezői járásbíróság­hoz albiróvá kinevezte. Az igazságügyminiszter dr. Gyöngyössy Zoltán nagybányai kir. járás- birósági joggyakornokot az ügyészségi meg­bízott állandó helyettesévé nevezte ki. Beregmegye uj főispánja. A hivatalos lap közli, hogy a király Patay Andrásnak, Bereg- vármegye főispánjának ezen állásától saját ké­relmére való felmentése alkalmából a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta s helyébe Bereg- vármegye főispánjává Buttykay Ferenczet ne­vezte ki. Plebánosi vizsgálat. Láng Pál szaniszlói s.-lelkész a prosynodalis vizsgálatot szeptember 9. és 10-én sikeresen letette. Helyreigazítás. Lapunk kiadásánál már ré­gebben tévedés van a számozásban, amennyi­ben most nem a 19i-k, hanem a 20 ik szám következik és a lap nem a XVII., hanem a XVIII. évfolyamában van. Gróf Teleki Géza I Szatmárvármegyének, 1 sőt az egesz ország­nak gyásza gróf Teleki Géza pribékfalvi föld- birtokos, volt belügyminiszter és valóságos belső titkos tanácsos halála. Szeptember hó 27-én halt meg Budapesten 71 éves korában. Ritka példánya volt azon magyar mágnásoknak, kik össze voltak forrva a magyar közélettel s in­tézményeinek vezére és lelkes hive volt mind­halálig. A tudomány, a közgazdasági élet, a történelem, földrajz mind vonzották őt körükbe, de leglelkesebb hive a bányászatnak volt. Nagy előszeretettel viseltetett a bányászat iránt, mely­hez a vonzalmat és érzéket nagybányai diák­élete alatt szívta magába. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesületnek ügybuzgó elnöke volt és csak egy éve is itt járt a ke­gyelmes ur mint az egyesület elnöke városunk­ban, itt örült a nagybányavidéki osztály, a két bányász testvérváros, a jól rendezett bányászati kongresszus és az első önálló nagybányai ma­gyar bányászati kiállítás sikereinek. Szeretet­teljes, barátságos egyénisége, jó kedélye, hu­mora és a tudományok, ipar, közgazdaság te­rén való kiváló szerepe sokáig fogják emlék­ben tartani a legnemesebb magyar grófoknak egyikét. Azt a nagy űrt, amit halálával százfelé hagyott, sokáig nem fog lehetni betölteni, ha­sonló nagy embert pedig nehezen fog adni az országnak a felső tízezer. Személyi változások. Koller Béla mátészal­kai lelkész saját kérelmére Viskre küldetett helyettes lelkésznek. Az igy megüresedett máté­szalkai plébánia ideiglenes adminisztrálásával kíséreted jelentéktelen, szegényes. Nem pompás városiak, csak egyszerű, szükséggel küzdő svarts- jőiek. Csupán egy nagy s tekintélyes ember van az egész gyülekezetben, s ez te vagy a kopor­sódban, mert már meghaltál. A többinek másnap megint durva, nehéz dologhoz kell látnia ; öreg, rozoga viskóban guny- nyasztania; avult, foltos kabátot viselnie. A többieket tovább is gyötri, sorvasztja, őrli és megalázza a nyomorúság. Ha egy idegen kisérne ki a sírodig, jobban elszomorodnék a gyásztisztességtevőkön, mint azon, hogy meghaltál. Neked nem kell többet vizsgálgatnod a kabátod bársönygallérját: nem kopott-e a széle ? Nem kell újra összehajtanod a selyemkendődet, hogy ne lássék rajta a sza­kadás. Nem kell hitelért könyörögnöd a falubeli szatócsnak. Nem kell rettegned attól, hogy egy­szer majd terhére leszel a gyülekezetnek. A temetőbe menet mindenkinek az jár az eszében, hogy legjobb csak meghalni; jobb fehér hajnali felhőn mennybe szállni, mint örökösen tűrni az élet viszontagságait. S mikor a gyászmenet kiér a temetőbe; a felásott sir mellett kicserélik a posztót erős kö­telekkel. A halottvivők fölállnak a kihányt földre és lebocsátanak a sírba. Aztán jön a harangozó. Megáll a sir szélén és elkezd énekelni: »A sírba térek«. Egyes-egyedül énekli a gyászdalt, nem segít neki senki. Se a pap, se más valaki. De a ha- rangozónak énekelni kell, zúghat az északi szél, arezélre tűzhet a nap. A harangozó egész öreg ember, alig bir immár énekelni. Jól tudja, hogy a hangja már nem cseng olyan szépen, mint mikor fiatal korá­ban siratta el a holtakat, de azért csak énekel : kötelessége. Mert azon a napon — ezt csak beláthatod — amikor teljesen elveszítené a hangját és nem énekelhetne többé, le kellene mondania az állá­sáról. S ez rá nézve egyet jelentene a koldusbotra jutással. Ezért aggódik éneklése alatt az egész gyüle­kezet, hátha ki se bírja kopott hangja a vers végéig? De mégse segít neki senki. Mert nem is illik s nem is szokás. Svartsjöben sohase éne­kelnek a sírnál. A templomban is csak egy ver­set énekelnek, az elsőt a karácsonyi reggeli isten­tiszteleten. De ha valaki jól figyel, észre kell vennie, hogy a harangozó mégse énekel magában. Egy hang kiséri, szakasztott olyan, mint az övé. S a két hang úgy összeolvad, mintha csak egy volna. Ez e másik hang egy hosszú fakó kabátos kis öreg emberé. Az éltes emberke még a haran- gozónál is vénebb. De összeszedi a maradék­hangját, csakhogy segíthessen a társán. S a hangja, mondom, épen olyan, mint a harangozóé. Annyira hasonlít egyik a másikhoz, hogy lehetetlen nem csodálkozni rajta. De ha jobban figyelünk, észrevesszük, hogy az ősz emberke is szakasztott olyan, mint a ha­rangozó. Olyan az orra, ajka, szája, csakhogy kissé öregebb s jobban megviselte az élet. És azt gondoljuk magunkban: ez a szegény emberke nyilván testvére a harangozónak. Aztán meg­tudjuk azt is, miért segít neki? Az öregnek, látod, világéletében rosszul folyt Kolozsvári Kristály Gőzmosósrvár Csomagolás és szállítás M díjtalan I & Felsőbányán Elvállal fehérnemüek mosását és vasalását, női és WW férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. CX-5 képviselve: SÉEA ÖDÖN kereskedő ur által. Csomagolás és szállítás M díjtalan!

Next

/
Oldalképek
Tartalom