Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)

1913-10-02 / 20. szám

Felsőbányái Hírlap Molnár Károly máramarosszigeti segédlelkész bízatott meg. — Segédlelkésznek Máramaros- szigetre Bártfai Kálmán felsőbányái káplánt küldte az egyházmegyei hatóság. Himenhir. Dr. Varga Sándor, a nagybányai áll. főgimnázium rendes tanára, szeptember hó 28-án délután 4 és l/s órakor tartotta esküvőjét Budapesten a budai evang. templomban Boha- csek Hússal, Waigandt Anna nagybányai áll. polg. leányiskolái igazgató unokahugával. Az ifjú párt Scholcz Gusztáv budapesti evang. püs­pök eskette meg. Gyászhir. Kágyi Virág Lajos nagybányai h. anyakönyvvezető, a nagybányai urikaszinó igazgatója, Szilágysomlyó város nyugalmazott főjegyzője 71 éves korában Nagybányán meg­halt. A közszeretetben és tiszteletben álló fér­fiú részt vett a város közéletében és minden társadalmi mozgalmában és igy halála nagy részvétet keltett az egész városban. Temetése szeptember hó 22-én volt, melyen a város, a kaszinó, az asztaltársaság stb. testületileg je­lent meg. Kilenc percent vármegyei pótadó. A vár­megyei pótadók is lavinaszerüleg nőnek. Ezelőtt egy-két évvel még csak 2—3% volt a várme­gyei pótadó, ma már felugrott kilencre. A f. évi október hó 9-én tartandó közgyűlésre — ugyanis a vármegye alispánja a következő pót- adők megszavazására tesz előterjesztést: %°/o közművelődési célokra; lV4°/0 vármegyei tiszt­viselői nyugdíjalapra ; 3% rendkívüli vármegyei tisztviselői nyugdíjalapra; iya°/0 a különféle célokra fölvett kölcsön törlesztésére ; iy2% a h. é. vasutak segélyezésére fölvett kölcsön tör­lesztésére ; 1% az elhagyott gyermekek segély­alap javára. A beiratások befejeződtek múlt hó végé­vel. A r. kath. és ref. népiskolába és a gazda­sági népiskolába beiratkozott 533 tanköteles, összeiratott 207 be nem iratkozott tanköteles; ezeknek beiskoláztatása iránt a hatóság a leg­erélyesebben intézkedett. Az altisztkópző bényaiskolába 32-en vétet­tek fel és pedig: I éves 9 ösztöndíjas 5 magán­tanuló, II. éves 8 ösztöndíjas, 2 magántanuló III. éves 5 ösztöndíjas 3 magántanuló, összesen 22 ösztöndíjas 10 magántanuló. Elmaradt az országos vásár. A szeptember 29. és 30-ra eső országos vásárt a koleraveszély miatt a vármegyei alispán betiltotta. A városi tanács most november hó 24. és 25-ére orszá­gos pótvásár engedélyezéseért folyamodik a kereskedelemügyi miniszterhez. A városi muzeum részére adakozások Far­kas Jenő egy drb ásvány, Gábor Sándor Nagy­bánya, geológiai felvétele régi logarithmusok táblája, régi tanterv, cselédrendtartás 1864. 7 drb könyv. Szatmármegyei térkép (régi rajz.) Fizély Sándor: Ferencz és Ferdinánd királyok emlékköve (Bóditó.) Bodenlosz József: Magyar- ország térképe (részlet.) Münnich Sándor: Ké­pes levelezőlapok 76 drb. Az ajándékokért kö­szönetét mond Farkas Jenő polgármester. Hajdudorog készül a püspökszentelésre. Okt. ötödikén a kis Hajdudorog felé fordul az or­szág figyelme. Ekkor szentelik fel ugyanis Mik- lóssy Istvánt, a hajdudorogi uj magyar gör. kath. püspököt. Nagy ünnepe lesz ez az egész magyar görög katholikusságnak. Ezer számra zarándokokolnak el a hívek Hajdudorogra, amely bámulatraméltó energiával kitudta vívni régi vágyának teljesülését: a magyar gör. kath. püspökség megalapítását. Nagyon természetes, hogy ez az imponáló törekvésű hajdumegyei község már teljesen a püspöki installáció fon­tos s nagyérdekü eseményének hatása alatt áll. Az egész Hajdudorog lelkesen készül erre a nevezetes, történelmi jelentőségű napra. Elmaradnak az ellenőrzési szemlék. A hon­védelmi miniszternek a vármegyéhez érkezett rendelete szerint a cs. és kir. közös hadsereg nem tényleges állományú legénységének ellen­őrzési szemléi, nemkülönben a m. kir. honvéd­ség nem tényleges állományú legénységének ellenőrzési szemléi is a folyó évben nem tar­tatnak meg. A tartalékos tisztek, tisztjelöltek- valamint a hadapródok szokásos tiszti bemutat­kozása a folyó évben is meg fog tartatni. Uj huszkoronások. Holnap uj huszkoronás bankjeggyek kerülnek fergalomba. Az uj husz­koronás megjelenésével a régieket, melyeket 1907. évben bocsátottak forgalomba, fokozato­san fogják bevonni a forgalomból. Harmadik osztály a gyorsvonatokon. Az év eleje óta a Máv. több vonalán kisérletképen gyorsvonatokon harmadosztályú kocsikat is járatott. A kísérletek beváltak, úgy, hogy a Máv. igazgatósága elhatározta, hogy ősztől kezdve összes vonalain gyorsvonatokat harmadosztályú kocsikkal fog járatni. Fajunk szerelme. Szikratávirat jelentette Márkus Emmának, hogy a leánya felesége lett Nijinszkynek, a férfi-ballerinának, ennek a ki­váltságosán szép arcú és szép testű orosz le­génynek, aki után szükebb honán kívül Páris, London, Budapest legszebb női bolondultak s akinek férfiszépsépéről költeményeket zengtek komoly öreg zsidók. Magyar lányt vett maga mellé ez az elkapatott világfi, aki angol szőke­ségekben, olasz feketeségekben, francia karcsú­ságokban meg orosz keménységekben válogat­hatott. És magyar lányt vett feleségül Kubelik is. A nagy, az egyetlen Kubelik. Aki előtt Eu­rópa és Amerika földig hajolt. Magyar férjet vett magának Vanderbilt Gladys, a milliárdos amerikai miss, akinek szintén módjában lett volna világhirességeket, szellemiekben és va­gyonban magasan tündöklő férfiakat szerelmi rabláncra fűzni. Magyar férjet választott magá­nak — ha csak futólag is — a szép Chimay hercegnő, aki ugyancsak kiváló volt a maga nemében: szépségében és férfi válogató gour- mandériájában. Mégis Rigó Jancsi kellett neki. Se szeri se száma ezenkívül is az olyan sze­relmi egyesülésnek, ahol az egyik fél egy fej- lődötten magas klasszisu előkelő idegen, a má­sik meg egy szép példánya a magyar nőnek vagy férfiúnak. Nem érdektelen gondolkozni ezen a dolgon. Ha ez a mi barbár keleti fajtánk olyan belső és külső tulajdonságokkal rendel­kezik, — mert igy kell lennie, — amelyek kü­lönös, más hasonló népektől eltérő, fokozot­tabb — ingert, erősebb szerelmi vágyat kelte­nek nálunk sokkal kulturáltabb fajták legfino­mabb egyéneiben. Valami külön race lehetünk a civilizáltabb, nyugatibb emberek szemében, amely mint bóditó parfüm csiklandozza idegei­ket s kiváltságos férjekké feleségekké és sze­retőkké tesz minket. Olyanok lehetünk előttük, mint a Móricz Zsigmond parasztlegénye az unat­kozó grófasszony szemében Csupa kíváncsiság, ideges vágyódás szállhatja meg őket, hogy a rangbélitől eltérőt, valami szokatlant próbálja­nak. Ez lehet az idegen-magyar vérmezallián- szok igazi pszihológiája. Ha sok egyéb dolog-' ban nincs is kellő kivitelünk, itt nem lehet pa­nasz. A szerelmi tőzsdéken bennünket mindig magasan jegyeznek Olyan cikk vagyunk, amely­nek árfolyamát még az állandó háború sem szállította le. Aki velünk játszik, az nem ve­szíthet. Sőt néha szerezhet is valamit.1 L'ome. Szerencsétlenség a bányában. Múlt hó 25 én a Nagybánya-borpataki lepi »Miksa bá­nyatársulat* bányájában egy 22—23 métermázsa súlyú kődarab reáesett Molcsán Antal 18 éves láposbányai illetőségű bányamunkásra. A sze­gény munkás ennek következtében szörnyet halt. A megejtett nyomozás adatai azt derítet­ték ki, hogy Molcsán Antal a maga gondat­lanságának áldozata lett. A további vizsgálatot e szerint beszüntették. Hogyan osztják fel az árvízkárosultak se­gélyéi ? A földmivelésügyi minisztériumban leg­utóbb ülést tartott az árvédelmi bizottság, me­lyen a beérkezett 157.000 K segélyösszeg fel­osztását a következőkép osztották fel: Abauj- Tornavármegye árvízkárosultjai részére 35.000 K, Alsó-Fehérvármegye 2000 K, Borsodvár- megye 2000 K, Hunyadvármegye 8000 K, Kis- Küküllővármegye árvízkárosultjai részére 9500 K, Máramarosvármegye 18000 K, Marostorda- vármegye 14000 K, Szatmárvármegye 27000 K, Szilágyvármegye 5200 K, Szolnokdoboka vármegye 4000 K, Udvarhely vármegye 15400 a dolga. Váltig üldözte a balsors. Sőt egyszer tönkre is ment s a harangozót is magával rán­totta a bajba. Tudja, hogy ő az oka a testvére nyomorúságának. És a harangozó megpróbálta talpra állítani, de nem sikerült. Mert olyan ember volt az öreg, hogy nem lehetett rajta segíteni. Csapás csapásra szakadt reá, meg nem is volt életre való. A harangozó hát éltető napja lett a család­jának A testvére pedig mindig segítségére szo­rult. Övére is, másokéra is. És sohse hálálhatta meg a jóságukat. Édes istenem, hogy is hálálhatta volna meg ! Hisz olyan szegény volt. Látnád csak a rozoga kalyibályát odafönn az erdőben ! Tudja, hogy komor, nekibúsult voltával örö­kösen terhére volt testvérének, meg másoknak is. De lám utoljára mégis csak gazdag ember lett belőle. íme, talpra állott s most visszaadja a kölcsönt. Segít a testvérén, a harangozón, a ki teljes életében fénylő napja s öröme volt. Segít neki az éneklésben, hogy el ne veszítse az állását. Templomba nem jár, mert azt hiszi, mindenki megcsodálná, hogy nincs ünneplő ruhája. De va­sárnap felballag a templomhegyre, megnézni nincs-e koporsó a fekete bakon a községháza előtt ? És ha van, elkíséri a sirig. Ott fakó ka­bátjában kiteszi magát az élczelődősnek és segít a rosszhangu testvérén. A kis öreg jól hallja, hogy rosszul énekel az öccse. Mögé áll tehát, nem tolakodik előre a sirhoz. És énekel. Ha a harangozó hangja el talál akadni, sebaj; ott a bátyja kisegíti. A temetőben senki sem neveti ki az éne­kes öreget. De mikor haza érve lerázzák maguk­ról az áhítatot: meghányják vetik a templom előtt történteket s jóizüt nevetnek a harangozó énekén is, a testvéréén is. Ám a harangozó rá sem hederit; olyan a természete. De a testvére nem vetheti ki a fejéből s ugyancsak emésztődik miatta. Egész héten retteg a vasárnaptól, de azért csak pontosan megjelenik a temetőben s megteszi, a köteleségét. Ám te nem tartod oly rossznak az éneket odalenn a koporsódban, sőt szerinted finom zene. Nemde, ezért az énekért is szeretne az ember Svartsjöben halni meg? Ks zeng a gyászdal: »Minden siet a sírba.* S amint együtt énekli a két öreg, akkor érzi csak igazán az ember, mily nehéz az élet s mily nagy boldogság : meghalni. Majd véget ér a gyászdal. A lelkész egy marék földet hint a koporsódra s imádkozik érted. A két öreg újra rázendíti: »Im, égbe szállók.« És ezt a verset éneklik különben mint a többit. Mentül tovább éneklik, annál jobban el­gyengül s bereked a hangjuk. Előtted pedig föltárul a nagy, a belátha­tatlan végtelenség. A boldogság szorongó érzé­sével szárnyalsz magasra, ahol elhalványul, szét- foszlik minden földi dolog. Utoljára mégis a szerétéiről meg hűségről hallasz valamit a múlandóság honából. És a siral­mas ének szorongó szárnyalásod közben fölujitja emlékezetedben mindazt, a mit itt alant tapasz­taltál. Ez magával ragad, átragyog, mint a dics­fény s megszépít, mint egy angyalt. Lagerlőf Zelma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom