Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-03-21 / 6. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN KÜNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Jézus a kereszten. Ismeretes a szent történet. Emlegetjük, hirdetjük, sőt csudálkozunk rajta, miként lehetett, hogy egy nép, mely benne anyagi érdekeinek háttérbe szorításával csalatkozott, keresztre juttatta az ártatlant, az igazat, a szentet. Pedig az eshetett volna másként is. Isten, a mennyei Atya ót megtorolhatja. Jézus nem kényszerűségből, önként ment halálra. S mi, akik csodálkozunk a gyászos történeten, hányszor feszitjük keresztre Jézust ! Mi, akik érette bőjtölünk, fogadott napokat tartunk, hányszor tagadjuk meg őt, hányszor öljük meg az igazságot. Nem jut eszünkbe, hogy az igazság ellen fordulni, egyre megy Jézust megfeszíteni. Jézus az egész világ bűnét vette vállára s az ember ezzel akarja bűneit betakarni. Azt gondolja, elég neki Nagypénteken Jézus halálát emlegetni, elég neki az átkos keresztkészitőket szidni, már akkor vére érette is hullott, már akkor ö szabadon járhat a bűnök széles mezején, tágas kapujánál. Ls jár is a keresztyén ember — a magát Jézusról nevezett — megy a vétkek feneketlen tengerébe merülve, a bűn posványába fuldokolva, túl téve a pogányon, túl a Jézust keresztre vivő zsidón. Jézusunk ^az egész emberiség javát, üdvét munkálta., Ma is akadnak, kik a közjóra áldozzák tehetségüket, erejüket, idejüket, nyugalmukat, kik — ha utói nem érik is — legalább nyomába jutni törekszenek az emberiség megváltójának. S mi gyakran a jutalom? Feszítsd meg! Feszitsd meg! Nem kell messze mennünk. Akad néhány gondviselésszerü kiváló alak, kiket az Ur jókedvében teremtett. Igazán oszlopai a nemzetnek. S ott vannak aztán az irigyek, a hatalmasnak látszani szeretők, a koncra éhesek. Útjába állanak az erőszak, az olcsó dicsőség vesszőparipájára ülve, bolonditják, ámítják a népet, akárcsak a Jézus-korabeli farizeusok, Írástudók. A nép szemeit bekötő lármás had karöltve a kézmosó Pilátusokkal, veszni hagyják az igaz ügyet. De keresztfára jutott bár az Idvezitő, Isten csak harmadnapig hagyta örülni ellenségeit. Aztán diadalmat nyert az élet a halálon, az igazság a gonoszságon. Ma sem lehet a szent ügy elnyomóinak állandó győ- zedeime. A gonosznak bukni s megszégyenülnie kell. Jézusnak egész élettörténete egy minket nevelő nagy iskola. Ha mi születéséből, életéből, halálából s feltámadásából nem okulunk : akkor mi hasztalan valljuk magunkat Krisztus híveinek. Csak névleg, valóban nem azok vagyunk. Halála s feltámadása különösen tanulságos. Nemcsak azért, hogy a jó ügy nem maradhat végleg eltemetve, de azért is, hogy miként Jézusunk feltámadt, úgy mi is uj életre kelünk. Sirassuk bűneinket, lelki gyászt öltve, melyek keresztre juttatták az ártatlant, a szentet. Örvendjünk, hogy nem maradt Jézus a koporsóban. Vigadjunk, hogy életet nyert a halálon. Nagy Lajos. Városi közgyűlés., A városi képviselőtestület f. hó 15-én rendkívüli közgyűlést tartott. Áz állatorvos a hivatali esküt letette. Remélhetőleg hosszú ideig nem lesz részünk ismét állatorvos-változásban, mely a város közönségére és az amúgy is gyenge állattenyésztésre sok hátránnyal járt. A kövezetvám- szedési jogot ismét kérjük a kereskedelmi minisztertől, mert a városnak szüksége van jövedelmi forrásra. A közgyűlés a múlt évi gyampénztári zárszámadást jóváhagyta és megnyugvással vette tudomásul a Ganz-cég előzékenységét, hogy a közvilágítási dijat évi 1200 koronával mérsékelte. Részletes tudósításunk a következő: A polgármester távollétében Spáczay Gyula helyettes elnök a közgyűlést d. e. 11 órakor nyitotta meg és a jegyzőkönyv hitelesítésére Kilián Béla, Szalai László és Puskás Ferenc képviselőket kérte fel. 1. Helyettes elnök az eskütételre jelentkező Varga János állatorvost fölhívta, hogy a hivatali esküt tegye le. Varga János városi állatorvos az 1886. évi XXII. t.-c. 85. §-ában irt hivatali esküt a főjegyző előolvasása után a közgyűlés színe előtt letette, mely után elnök üdvözölte az uj városi tisztviselőt, és működéséhez erőt és si- sikert kívánt. Állatorvos megköszönte a belé helyezett bizalmat és ígérte, hogy tapasztalatait és munkakedvét a város közönségének javára fogja érvényesíteni. 2. Beterjeszletett az 1912, évi gyámpénztári zárszámadás. Városi árvaszék határozata és jelentése alapján közgyűlés az 1912. évi gyámpénztári számadást és mérleget helyesnek találva és elfogadva, a mérleget 66677 K 42 f fedezettel, a gyámoltak és gondnokoltak követelését 52364 K 97 f és igy az árvaszéki tartalékalapot 14313 K 95 f összeggel megállapítja és egyidejűleg a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költségeinek fedezetére a tartalékalapból 664 K 10 f összeget határoz fordítani. Közgyűlés az összes iratokat jogerőre emelkedés után jóváhagyás végett felsőbb helyre terjeszteni határozza. Közös sors. — Irta: Rácz Pál. — — Nem vagytok őszinték ti házasemberek. — Miből gondolod, öcsém? A fiatal jegyző érvelni kezdett: — Ti megházasodtok. Egy rideg társadalmi szokást ismételtek ép úgy, mint apáitok tették. Borzasztóan egyforma minden. Ostobán szerelmesek lesztek, mint apátok volt. Udvaroltok, mint a harmadik ősötök. Belehabarodtok és feleségül veszitek az imádottat, mint nagyapáitok tették. Azután . . . Azután meg kiábrándultok . . . — És? — És ? ... Mi és ? Hiszen azt [magad is tudod. — Mit? — Hát kiábrándultok. Rájösztök a nő számtalan elviselhetetlen hibáira, amit raffinál- tan eltakart leánykorában előttetek. Megutáljátok ideges vérét, gyűlölitek féktelen hiúságát és . . . és megbántok, keserűen megbántok mindent. Na, éppen úgy, mint a tizedik ősötöktől kezdve apátokig, csakhogy mind ravaszok, rosszakaratuak vagytok . . . — Hogy érted ezt, öcsém? — Hát úgy, hogy be nem váltjátok. A családi béke szentsége, a félelem, a szégyen hallgatásra késztet benneteket. Es hallgattok. Ostobán hallgattok, mig, ha beszélnétek, ha figyelmeztetnétek rá a jövő generációt, ha megmutatnátok azt, ami lelketek mélyén felgyülemlett, azt a sok keserűséget, megbánást, gyűlöletet, csalódást. .. — Elég! Te, öcsém, pesszimista vagy. — Legkevésbé. Csak tudod bátyám, elfogulatlanul gondolkozom. És én beszélek, de te némán hallgatod és lelki szemeid előtt végigvonul egy elhibázott családi életnek minden tragikuma. No ugye borzalmas, mi? —- De vannak örömök is. — Vannak! Egy halálos rettegés közepette megszületett gyermek, ki aranyosan kedves, mig ragyogni tud, mig ki nem tudja mondani azokat az átkozott szavakat, miket mi napról- napra monoton egyszerűséggel morzsolunk. És akkor egyszerre megváltozik. Érzi a fegyvert, mit saját szülője adott neki és megbánt, megsért, megcsufol saját gyermeked De ti nem szóltok semmit. .. Rendkívül kényes dolognak, intim természetűnek találjátok és nem szeretitek felfedni, tanácsot adni még kevésbé. És a mi sorsunk közös. Beleesünk mi is, miként apáink beleestek. Szenvedünk mi is és mi is hazudunk majd gyermekeinknek egy rózsás álmokkal átszőtt ábrándos múltat, melyet a szerelem aranyozott ! be, satöbbi, satöbbi. Hiszen értesz, csak nem akarsz. A házas ember szürke szemeit hirtelen visszakapta a merengésből. Megindultan beszélt: — Isten adja, öcsém hogy igy gondolkodjál egész életeden és ne kelljen érezned az egyedüllét fakó sivárságát ... A házasélet egészen más, egészen más .. . Ti kíváncsian szeretnétek csak egy percre is bekukkantani, hogy tanulhassatok, okulhassatok. De hiába, ott takarva van minden, ügyesen, raffináltan, hazugul. Ez a mi életünknek a purgatóriuma, ez a hallgatás, ez . . . A kivétel pedig kevés, nagyon kevés. A sokféle szenvedés, aggodalom között a remény boldogító csilláma az, ami tovább vonatja velünk az igát. Mi pedig törtetünk keresztül a terhes napokon és azzal fekszünk, azzal kelünk, hogy hátha, hátha ... a holnap örömet hoz ... Azok a pillanatnyi örömek, az a múló mámor, az mind nem érné meg. De hogy mi éri meg mégis, hogy miért érdemes szenvedni, miért érdemes magunkat lekötni egy nőnek, azt . . . azt öcsém én nem tudom. Nem tudják apáink sem, mi is csak majmoljuk őket és misztikus színbe öltöztettük ezt a valamit. .Mi is csak igy találtuk szépnek az életet, mi is kerestük, mint Ádára a párt, azt a másikat, aki majd a szerelem lázas perceiben a miénk lesz egy percre . . . de csak egy percre ... és azután ismét a nagyvilágé a gondolata, a divaté a szive, a hiúságé
