Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-03-21 / 6. szám
Felsőbányát Hírlap 3. Olvastatott előterjesztés a kövezetvám- szedési jog meghosszabbítása tárgyában. Városi tanács és gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy az 1913. évi nov. hó 1-én lejáró kövezetvám szedési jognak újabb 12 évre, a most érvényben levő vámdijtételek és feltételek mellett leendő meghosszabbítása iránt az 1890. évi I t.-c. 82. §-a alapján a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz folyamodik. A város ugyanis a Nagybánya—felsőbányái vasút építéséhez 80000 koronával járult hozzá, melylyel nagy áldozatot hozott, mert a szükséges összeget kölcsönvette és a vámtársaság által adott megfelelő értékű törzsrészvények a városnak eddig semmit nem jövedelmeztek. Azonkívül a város belső területén fekvő vasúti állomáshoz vezető útvonal fenntartása a városnak további tetemes kiadásokat okoz, melyek fedezésére a város gazdasági pénztára nem képes és igy miután a városnak jövedelmi forrásra van szüksége és a vámszedés valamely harmadik személynek hasonló jogait nem érinti, a város a vámszedési jog meghosszabbításának kérelmezését határozta el. 4. Olvastatott a Ganz-cég értesítése a közvilágítási dijra vonatkozólag. Közgyűlés a Ganz-cég értesítését, mely szerint a város az évi közvilágítási díjnak 1914. évi január 1-töl évi 1200 koronával való csökkenéséhez hozzájárult, tudomásul vette. A húsvéti tojás. Tavasznak napsugaras ünnepe, magasba- törő, áhilatos lelkek husvétja, hajnalhasadásnak, élelrekelésnek és megdicsőülésnek szép és nemes ünnepe: légy üdvözölve! Az emberiség sohasem tudott belenyugodni abba a gondolatba, élni azzal a szörnyű tudattal, hogy minden földi törekvésnek egy és ugyanaz az eredménye: a feloszló vég, a végső megsemmisülés I Hogy minden nemesebb vágyával, érzésével könnyű páraként tünékenyen elhal, teste szétesik, emléke elmosódik, nyoma elvész. Hitében, az emberi lélek legmagasabb képzetében, mélységes érzelemmel az elmúlás és teljes megsemmisülés gondolata ellen olyan szimbólumokat iparkodott maga elé állítani, melyek vigasztalják magárahagyatottságában, edzetté tegyék lelkét a minden szépnek, nagynak és nemesnek vége, elmerülése és bukása, a rideg halál, a Pallida Mors ellen! Ezért a pogányok tavasz kezdetén, a keresztények husvétkor tojással ajándékozzák meg egymást. Minden vidéknek, minden népnek egymástól teljesen elütő a húsvéti tojása. A festés, színezés, rajz és díszítés, mely a tojást részben vagy egészben borítja, az illető nép művészi érzékének, szin- és alakérzékének hű kifejezője. A vallásos eszme halja át leginkább a népet: az érzése... Szeszélyes, követelő, sokszor méla és élettelen ... De nekünk élni kell, küzdeni kell, mert sir a család. A kenyér mindenütt elfogy, mindenütt ur az élni vágyás és mi elkeseredünk, eldurvulunk, minden érzés, minden idea életösztönné fakul, mig csak egyszer eltemetnek és fiaink majd folytatják, kezdik élűiről. .. — Igaz — felelt a jegyző — de nektek ezt elbeszélni nem szabad, mert megbotránkoznak rajta a gyarlók. Hidd el, sohasem házasodom meg. Ezzel fejezte be a vitát a fiatal jegyző, azután kiitta sörét. Elváltak. A házasembert az asztalnál hagyva, vígan fütyörészett, amikor kiért a népes utcára. Hosszú, szikár termetével nesztelenül suhant. A széles, szürke aszfalton sokan jártak. Sokan ismerősök, még többen idegenek. A jegyző mindenkit megnézett. Csak úgy szokásból tette. Megbámulta a nők hihetetlen nagy kalapját. Eimélázott egy-egy ibolyát áruló kis leányon és szervuszt köszöntött a cigányprímásnak. Egyszer csak hopp . . . Valakibe bele- vágodott. Zavarábon először csak egy óriási kalapot látott, de csakhamar fölfedezte benne a szőke huncutkás fejet, meg egy csinos leányarcot, amelyik arc rámosolygott. — Pardon — mormogta a szót és tovább akart menni, de a kis szőke megszólította: — Nem tud vigyázni? — Bocsánat, de félrenéztem . . . ennek jelképe a kereszt legkezdetlegesebb rajza némely vidéken a húsvéti tojásnak. A szászoknál, Nagyszeben vidékén semmi egyéb disz nincsen a húsvéti tojásokon, mint apró, fehér, sűrűn egymás mellé rajzolt kereszt. A kalhoiikus vidékeken pedig bárányok, a reformátusok lakta vidékeken pedig kakasok ékesítik a tojásokat. Ez alakok, azt lehet mondani, állandó motívumok, legföiebb annyi változás esik raj luk, hogy a bárány templomi zászlót visz; ez a zászló egy nagy keresztre erősített lobogó, hermelin köpeny keresztezése fölött töviskoszoru lebeg. Más vidékeken, nagyon természetesen, a húsvéti tojás dísze változik: néhol művészi kar- czolás és szomorufűz ékeskedik a tojáson. Reformátusok laknak az ily vidékeken (Debreczen, Jász-Nagykun-Szolnok megye), kik azt a fát, mint vallási szimbólumot, néhol egyházi pecsétjükön is használják. Gyakori disz a kukorikoló kakas is, valamint a hit, remény és szeretet szokásos jelképei: a bárány, a horgony és a lángoló szív. Ez utóbbi néha erotikus jelentőségűvé vált; a két egymásba fonódó lángoló szív, a két egymásért lángoló, szerelemnek élő ifjú érzelmét jelképezi vagy a virággal, többnyire nefelejtssel és ibolyával, vagy rózsával körülvett két csóko- lódzó galamb. Általában azt lehet mondani: minél művészibb érzékű és műveltségű a nép, annál díszesebb a húsvéti tojása is. Egy darab nép-lélek és hit nyilatkozik meg e festett tojásokon, melyekről az ahoz értő szem épugy leolvassa a nép gondolkozását, mint a ,Persepolis emlékére Írott hieroglifeket a tudós. Épen ez okból nem volna hiábavaló dolog, ha összegyűjtenék a különböző vidékek husvéu tojásait, mint a néplélek meg nyilatkozásának kézzelfogható dokumentumait! Különfélék. Lapunk előfizetőinek, olvasóinak és barátainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. Személyi hírek Farkas Jenő polgármester a láposvöigyi vasút és a város több más ügyében Budapesten járt. — Eoléczy Gyula állam- épitészeti főmérnök egy napot városunkban töltött. Áthelyezett bányatanácsos. A pénzügyminiszter Veress József seimeczbányai bányaianá- csost Nagybányára helyezte át. Veress bánya- tanácsos néh. Weisz György bányatanácsos őrökét veszi át s a gép- és építészeti hivatal főnöke lesz. Veress banya*anácsos már megérkezett Nagybányára. Lelkészi megbízás. A Müller Károly apát- plebános halálával megüresedett mármarosszi- geti plébánia ideiglenes vezetésével Molnár Károly s -lelkészt bízta meg az egyházmegyei hatóság. — Tudom, mert maga lumpfráter. A jegyző elpirult erre a kvalifikálhatatlan feleletre és mentegetőzni kezdett. — Oh, dehogy ... De hát honnan tudja? — Honnan? — és megindultak mind a ketten. — Hát onnan, hogy szervuszt köszön a prímásnak és. . . és belém ütközött. Külön ■ ben pedig,szíveskedjék magát bemutatni. — Én vagyok a jegyző. — Maga az? No akkor már ismerem. Én meg a körorvos leánya vagyok és elég szemtelen is, gondolja magában, ugy-e ? — Isten ments! Hogy is gondolhatnék ilyet ? Lassan hazakisérte a leányt és amikor gondolataiba mélyedve ebédelni ment, már kis tündérnek nevezte. Ma a leves nem volt jó neki. A szakácsnő piszkosan bánik vele. Látszik, hogy nem magának csinálja. A hús meg olyan kemény, mint a kalucsnija talpa, ehetetlen. Persze másnak hozza, nem magának. A vastagétel pedig kozmás volt, mert a szakácsnő a katonájával traccsolt. Rossz kedvű lett. Nem is ér ez igy semmit. Mennyire más volna, ha az a kis szőke tündér, a körorvos lánya főzné meg mindezt. Talán el is sózná egy kicsit, no de meg lehetne enni, hiszen^még fiatal, most tanul, meg aztán kezet is lehetne csókolni a javáért. Már any- nyira beleélte magát ebbe a gondolatba, hogy nem is tudott tőle szabadulni. Áthelyezés. Angermayer Bélát, a Ganz-cég népszerű üzemvezetőjét a központi igazgatóság Nagyenyedre helyezte át. A szimpatikus tisztviselő távozását városszerte sajnálják. Esküvő. Kiskoltói Mikszáth Kálmán föld- birtokos, a fiatal jogásznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, Mikszáth Kálmán, a nagy iró fia kedden délben 12 órakor vezette oltárhoz a budapesti fasori ág. ev. templomban Földes Líviát, Földes Béla, a kiváló tudós és pulitikus, népszerű orsz. képviselőnk leányát. Mint tanuk szerepeltek a menyasszony részéről Gaál Jenő főrendiházi tag és Grubiczy László m. k. testőrkapitány, a vőlegény részéről Benczúr Gyula főrendiházi tag és Hornyánszky Lajos. Eskütétel. Varga János városi állatorvos a március 15-én tartott rendkívüli közgyűlésen a hivatali esküt letette és hivatalát nyomban átvette. Márczius 15. A magyar szabadság fenséges ünnepét ez évben is lelkesedéssel ülték meg városunkban. Délelőtt 9 órakor a református templomban ünnepi istentisztelet volt, melyen Nagy Lajos lelkész igen szép és eszmékben gaz dag beszédet és imát mondott. Istentisztelet után a ref. népiskolai növendékek a templomban ünnepélyt tartottak az alábbi műsorral. Dal. Áldd meg Isten ezt a hazát. Énekelték a leányok. Szabadság ünnepén. Szavalta Szász Lenke. Március 15 Szavalta Bányi Sándor. A magyar zászló. Énekelték a fiuk és leányok. Márciusi napok. Szavalta Hajdú Teréz. Határon. Szavalta Bálint Lajos. Kinyílott az idő. Énekelték a leányok. Kossuth Lajos azt üzente. Szavalta Boczor Juliska. Emlékezés 1848-ra. Szavalta Papp László. Honfidal. Énekelték a fiuk és leányok. 1848. Szavalta Marcsics Ilona. Kesereg a holló. Énekelték a leányok. Ünnepeljünk. Szavalta Krupa Matild. Dal a hazáról. Szavalta Berkeszi Pál. Háromszinü zászló. Énekelték a leányok. Márciusi dal. Szavalta Kormos Ilona. A toborzó Kossuth. Szavalta Pelládi Etelka. Kossuth Lajos azt üzente. Énekelték a fiuk és leányok. Az istentiszteleten a város és bányakincstár tisztviselői testületileg jelentek meg A nagy közönség a templomot egészen megtöltötte. Este a polgári olvasókörben társas vacsora volt. melyen mintegy 35-en vettek részt. Spáczay Gyula alelnök szép beszédben méltatta az ünnep jelentőségét s a hazát éltette. Pap Márton igen ügyes és sikerült költeményét olvasta fel, mely erős politikai vonatkozásai miatt nem közölhető. A szerzőt a hallgatóság melegen ünnepelte. Csonka József tanító 8 kis leánynövendékével szép alkalmi verseket szavazatott. A leánykák minden zavar nélkül szerepeltek és megéljenezte őket a társaság. Spáczay még Csonka Józsefnek mondott köszönetét azért a fáradozásáért, melylyel úgy a templomban, mint az estén sikeresen szereplő tanítványait betanította. Az ünneplő társaság vidám nótázás és zene mellett késő éjjelig maradt együtt. Úgy valahogy, másnap is találkoztak. Harmadnap megint a körorvos leánya került elő, végre már a házukhoz is elment, Megkóstolta a kis szőke befőttjeit is és azt találta, hogy sokkal melegebb volna igy a fészek egy szőke turbékoló asszonykával. Nemsokára érezte, hogy szerelmes és töprengeni kezdett: — Mit is mondott az az ember, az a házas ember? Sok, nagyon sok rosszat mondott. Rosszabbat, mint én, mert ő tapasztalatból beszélt, nekem meg csak teóriáim voltak ezek. Persze! Az az ember életunt, vagy léha . .. És elvette a körorvos bájos, szőke leányát. Boldog volt, hogy elnyerhette, hogy övé lett az, akit szeret és lett meleg, puha fészke . . . Egy év múlva ismét találkozott a házas emberrel. — Megházasodtál öcsém? — kérdezte részvéttel a jegyzőtől. — Igen . . . meg. Azután mind a ketten elhallgattak. Meredt szemmel, mozdulatlanul bámultak el egymás megett, lelkűk egyszerre kiválott belőlük és végigszaladta az elszenvedett kálváriát. Érezték, hogy nincs már mit egymásnak elmondaniok, hiszen mind a ketten tudják már azt . . . És szó nélkül váltak el.
