Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-02-20 / 4. szám
IX'VIH. évfolyam. 4. szám. 1913. februéir SO. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 koróna. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: DR MOLDOVÁN FERENC---- ' ----- ■!' A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A látszat országa. Széchényi »Hitel* c. munkájában a gazdasági bajok föokaként a vállalkozói szellem teljes hiányát említi. Ha Széchényi korában ez baj volt, bízvást elmondhatjuk, hogy megfordított időket élünk, amannyiben a mai gazdasági bajok főoka a vállalkozói szellem tultengése. Nálunk, ahol a gipszpaloták, fényes öltözetű existenciátlan emberek, nagyhangú vállalatok élik aranykorukat, érdekes bepillantani az üzleti kuliszák mögé. A legnagyobb hangú, legcifrább c. vállalatok mögött bízvást valamelyik pincehelyiségben meghúzódó üzemet kell keresnünk és ez a tempó a komoly vállalatoknak megbízhatóságát is rontja. Bizony nagyzási mánia vált uralkodóvá a kis kaliberüeknek piacán és az üzleti könnyelműségnek ilyen genre-e nyugateurópai szint kölcsönzött a napi életnek. Ugyanolyan ez, mint azok a fényes paloták, amelyeknek homlokzatáról ha levakarjuk a gipszornamentumot, meglátjuk mögötte a törmelékből épített falat. Csakhogy a gipsz magától is lehull és a törmelékfal nem bir el nagy súlyt. Az épület, mely büszkén hivalkodott márványtömbös szomszédai között, egy szép napon összeroppan. Ez volna nagyon sok vállalkozásnak a képe, amin nem is kell csodálkozni, mert természetes, hogy a nagyzási hóbort, amely kikezdte a divatot, a családi életet és minden lényegesebb dolgunkat, az üzleti életben is -felüti a maga fejét. Csakhogy ami más külsőségekben a puszta külsőségnek problémáját képezi, a gazdasági életben fontos lényegbevágó kördéssé nő, rajta épül fel a bizalom, ő képviseli az üzleti tisztességnek nimbuszát, és előmunkása a nagy közönség jóhiszeműségének. Ezek a dolgok tehát, amely külföldön például egy hosszú és becsületes üzleti múlt után jár csak ki, nálunk a komoly vállalatok csekély száma folytán, sokkal könynebben elérhető visit— kártyára nyomandó cim és látszatkórsággá degradálódnak. Egészséges gazdasági élet csak úgy képzelhető el, ha az a folytonos fejlődés törvényszerű kereteibe illeszkedik. Elvégre nem szükséges az, hogy minden vállalat, a nagyvállalkozás látszatával bírjon, szükség van a kis vállalkozásra is. És ha az üzlet és üzemalapitásoknái az emberek nem vállalkoznának erejükön felül, hanem a fantasztikus optimizmusuk helyeit, a józan számítások kis kaliberű méreteiben mozognának, bizonyára általánosabb volna a boldogulás. A kis vállalatokból azután idővel fejlődés- szerüieg keletkezhetnek nagy vállalatok ezen nagy vállalatoknál azonban már van mire építeni, a múlt eredménye áll biztosítékul a közönség előtt és a gazdagabb tapasztalatok, a szakmának jobb ismerete minden esetre komolyabbá és tiszteletre méltóbbá teszik a vállalkozás hasisát. Egy érdekes jelenséget tapasztalhatni manapság. Ha nagyhangú vállalatról van szó, úgy annak vezető emberei rendszerint valamely egészen más szakmából kerültek ki, ugyannyira, hogy mikor az ügynökök megjelennek egy-egy ilyen uj cégnél, sohasem mulasztják el megkérdezni a főnök vagy igazgató urat »Pardon, uraságod szakember?« Mi ennek az oka? Nagyon egyszerű. Csizmadia sohasem adja fiát csizmadiának, szabó fiából sem lesz szabó. Már most az emberekken, akikben a fart pour l’art való vállalkozás szelleméért születnek meg az üzletalapitási ideák, mindig előnye van az idegen branche-nak, amelynek csak jó oldalait látja meg gyermekes optimizmusuk, mig saját szakmájának csak nehézségei élnek szeme előtt. Egyáltalában rossz politika az, amely a nehézségek legyőzése helyett a nehézségek elkerülését tűzi ki, mert a gazdasági életnek mindenféle utján nehézségekkel találkozunk és ha egyik-másik elől ki is tudunk térni, az csak arra jó, hogy újabbakba ütközzünk. Csalódások csak várakozások után érik sz embert, már pedig nálunk a kereskedelmi élet legtöbb ága csupa várakozásra van felépítve és ha az előre képzelt tervezetbe keresztülhúz sorokat a véletlen ujja, akkor kész a gazdasági krízis. Ha egy napilapnak hirdetéseit figyelemmel kisérjük, csodálattal konstatáljuk, hogy a vállalkozóknak a kis hirdetés rovata mennyivel bővül napról-napra. Nem mellékes, bogy éppen kis hirdetésekben szerepelnek a legnagyobb jövőt ígérő kecsegtetések, mig ha nagyobb hirdetések között böngészünk, csupa látszatra kisebb jelentőségű discrétebb hangú esetekkel találkozunk. A befektetés csekélysége egyenes arányban áll a vállalkozási reménynek a nagyságával. Ha az üres elképzelés helyett ugyanannyi időt szánnánk a produktiv munkának, bizonnyal sokkal szilárOtthon. — Irta: Rácz Pál. — A mama jókor odahagyta az ebédet. Elő- ráncigálta a cselédeket és takarításhoz fogott. Éppen délben, éppen vasárnap. Hiába. Most gondosabban kell leporolni a virágvázákat, meg a színekben kacérkodó nippeket, amiket a házikisasszony csak felületes gyorsasággal szokott naponkint megtörölgetni. A szőnyegeket felborzolták. A viseltebb bűtordarabokat kikene- gették és még az előszoba üvegajtaját is aranytisztává tette a gondos szakácsnő. Most következett maga a házikisasszony. Ez szőkének mondható filigrán teremtés volt, kinek szeszélye, csacskasága már öt udvarlót riasztott el a házasságtól. Éppen most várják a hatodikat. Ezért a nagy sürgés, forgás, takarítás, csinosítás, hogy legalább ez a hatodik maradjon meg valamiképen. A mama most leányát vette elő, hogy kellőképen kioktassa. Mert ilyenek a lányok, nagy libák, m:g a mama okkal-móddal ki nem oktatja, elő nem készíti őket az udvarlók fogadására. Ezt nem lehet megtanulni senkitől. Ezt nem tanulják semmiféle iskolában sem. Ehhez csak a mamák értenek, ez az ő specialitásuk... Azért kár okolni egy leányt, ha férj nélkül marad. A mama volt a gyáva! — Aztán jól viseld magad — kezdte leckéjét a mama. — Ne hunyorgasd a szemed, mintha ideges volnál. Végy magadra fűzőt, szorítsd jól össze, hogy ne légy olyan szétmál- lott termetű. A frizurádat meg igazítsd ki. A fűzőt meg ki lehet tömni zsebkendővel . . . hogy itt máskép álljon. Nem árt az és legalább feszül, domborodik elől a blouz. — Melyik ruhát vegyem fel ? — érdeklődött a leány. — Ruhát? Hogy gondolsz ilyet? Háziasnak kell lenni. Végy fel egy karton pongyolát, mintha itthon mindig csak dolgoznál. A kezedbe meg a locsolót — úgyis elviselhetetlen szárazság van — és locsold rendre a gruppokat a filagó körül . . . Persze, hogy igy kell. Mert tudod lányom a férfiak kényesek. Szeretik a szép alakot, a formás termetet, a piciny kezeket, de keresik a háziasságot is. Ez a főkellék !“ — De igy nem fogadhatom, mama! — Eredj már csacska 1 Úgy teszel, mintha szörnyen meglepődnél. Odacsapod a locsolót a földhöz. Sikoltva szaladsz be és felöltözöl. Azután bejösz és kimented magad, hogy nem Csomagolás és szitás ti dijtalan! ti Elvállal fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhaneműek vegyileg* tisztítását és festését. Felsőbányán képviselve: SÉEá ÖDÖM kereskedő ur által. rí KJ rí
