Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-11-14 / 23. szám
Felsőbányái Hírlap képest arányos volt a képviselők érdeklődése, mert összesen 20-an gyöltek össze. Részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő polgármester a rendkívüli közgyűlést délelőtt 10 órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Pethe Lajos, Puskás Ferenc és Tury István képviselőket kérte fel. 1. Olvastatott várm. törvényhatósági határozat a csendőrlaktanya ügyében. Közgyűlés a csendőrlaktanya építésére és bérletére vonatkozó városi közgyűlési határozatunk jóváhagyását tudomásul vette s a kölcsön felvételének jóváhagyása végett a főispán utján a belügyminiszterhez való felterjesztését határozatilag kimondja. 2. Olvastatott alispán értesítése a tűzoltó- egyesület alapszabályainak kormányhatósági jóváhagyásáról. Közgyűlés a jóváhagyást tudomásul veszi és az alapszabályokat a tűzoltó-egyesület elnökének kiadni határozza. 3. Olvastatott a nagyváradi posta- és (ávirda- igazgatóság értesitése a Nagybánya—felsőbányái telefon ügyében. Közgyűlés telefon létesítése érdekében tartott, a kereskedelmi miniszter által közigazgatási bejárásnak való jóváhagyását tudomásul veszi, egyben, miután az készen van és a köz- használatnak át lett adva, közgyűlés a létesítés és a gyors kivitel körüli fáradozásukért Siket Traján posta- és távirdaigazgatónak, Búzás Elemér műszaki tanácsosnak és Stoll Béla tiszti ügyésznek jegyzőkönyvi köszönetét szavaz 4. Tanács előterjesztést tesz a behajthatatlan követelésekről. Közgyűlés a gazd. és pü bizottság javaslata alapján a kimutatásban foglalt követeléseket, melyek részben vagyonhiány, részben elhalálozás, vagy miniszteri rendelet folytán be nem hajthatók, törli s azoknak leírását elrendeli. 5. Olvastatott jelentés a faraktári vizsgálatról. Közgyűlés a faraktári vizsgálati jelentést, illetve az átadás és átvételről tett jelen- j tést jóváhagyólag tudomásul vette. 6. Olvastatott jelentés a városi bérletekről. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a Petőfi-ligetet 160 korona évi bérért Kocsis Imrénének, a felső lisztőrlő malmot 1086 korona évi bérért Roth Mihály és Salamon Mayer- nek 3 évre, az állomás feletti rakodótérből a Kosztróber-féle szénraktártól a fütőház felé 500 G-öl területet Porosz Ármin és társa cégnek, 100 D-öl területet mellette Salamon Mayer- nek 20 fillérjével egy évre bérbe kiadja. A többi még ki nem adott hérlettárgyak árverés nélküli bérbeadásával közgyűlés a tanácsot bízza meg, miután ezekre a határidőhöz kötött árverés már harmadizben eredménytelen maradt. 7. Olvastatott Wider Lázár felebbezése, illetve utóajánlata faeladási ügyben. Közgyűlés a gazd. és pü. bizottság javaslata alapján egyhangú határozattal kimondja, hogy a Wider Lázár felebbezésre irányuló utóajánlatát figyelembe nem veszi, miután a Roth Mihály és társa által megvett fa eladása a tanács hatáskörébe tartozott s a tanács Wider Lázárnak elegendő módot és alkalmat nyújtott ajánlattételre, ki egy ajánlatot tett és a város azonban a többet Ígérő Róth és társának adta el a fát és vele a szerződést meg is kötötte és igy a tanács teljesen szabályszerűen járt el. 8. Olvastatott Schultz Ferenc kérvénye családi pótlék megállapítása iránt, Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés Schultz Ferencz városi iktatónak 256 korona családi pótlékot állapit meg, miután kérelmezőt 3 ellátatlan testvére után, kikről ő gondoskodik, az 1912. évi XXXV. t. ez. 6 §-ában megállapított mérvben és a város fejlesztési törvényben előirt bármely pótlék, jelen esetben a failletmény pénzértékének betudásával a fenti pótlékra igénye van. 9. Olvastatott Jékiy Károly kérelme községi közmunkájának törlése iránt. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy miután Jékíy Károly 60-ik életévét már régen betöltötte, az 1910 — 1912. évekre kivetett, vagy esetleg már be is fizetett községi közmunka adóját törli, illetve javára, visszautalja. 10. Olvastatott Nászodi Antal kérvénye közmunkaadójának törlése iránt. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy Nászodi Antalnak 1911. évre befizetett 1 kor. 60 fillér községi közmunka adóját részére visszautalja a folyó évre kivetett 1 korona 60 fillér adóját pedig törli, miután kérelmező 60. életévét a bemutatott keresztlevél tanúsága szerint 1910. évben betöltötte. Az pH üípzlísea time hill íMéí. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy ideje volna már megalkotni az uj ipartörvényt, mely a mai viszonyoknak megfelelőleg biztosítaná a dolgozni tudó iparosságnak a munkaszabadságot, biztosítaná a tisztességes munka védelmét, biztosítaná jól képzelt iparosnemzedék kialakulását. De éppen a fentebb elmondottak folvamányaként már is szükségesnek farijuk az állami iparfel- ügyeielnek kiterjesztését, mely nélkül a legjobb törvény sem ér semmit, csak Írott maiaszt marad. Szomorú tapasztalaíok'kényszerilenek bennünket annak kimondására, hogy a vidéki iparosság zömének a törvényben való teljes tájékozatlansága a legfőbb oka annak, hogy iparosaink között összetartást teremteni teljes lehetetlenség. Az iparosokat érdeklő törvényekben való tökéletes járatlanság a főoka annak, hogy a vidéki iparos csak panaszkodik, jajgat, irigy- kedik egymásra és ennek következtében attól sem riad vissza, hogy a saját kárán okozzon kellemetlenségeket iparostársának, mert a törvényekből csak annyit tud, amennyit a hatóságok részben a folytonos végrehajtások, részben a gyakori bírságolások utján megtaniltattak vele, de arról, hogy az a törvén}', mely reá kötelezettségeket szab, az a törvény neki jogokat is ad, védelmet is nyújt, halvány sejtelme sincs. Hogy hatóságainknál sem sokkal több a törvényben való jártasság, nem szorul bizonyításra. Az iparengedély kiadásakor a szolgabiró ur csak azt nézi van-e a munkakönyvben két vagy három évi gyakorlat igazolva, aztán kiadja az engedélyt. Ami ezután következik, az csak hivatkozás a büntelő szakaszokra. A műhelyt senki sem látja, [nincs aki útbaigazítást adna, nincs aki figyelné, hogy a törvény rendelkezéseit I betarlja-e az illető, csak ha a kihágás napfényre jön, kerül le a poros polcról az ipartörvény, melynek betűrendes tárgymutatójából kikeresi a referens a büntelő paragrafust, mely aztán 4— 500 koronájába kerül a szegény iparosnak, anélkül hogy tudná mit tett olyant, amit nem volna szabad tennie. Igaz, hogy az ipartestület volna hivatva arra, hogy az iparosokat a nekik szükséges tudnivalókra kioktassa. De aki ismeri a mai ipartestületi életet, annak nem kell bizonyítgatni, hogy addig, mig az ipartestülelnek csak egy elnökük és csak 12—24 tagból álló elöljáróságuk lehet, addig hiábavaló minden ilyen törekvés. Az ezen célt szolgáló tanfolyamok rendezése üdvös, hasznos dolog. De kérem hányán vesznek részt eféle tanfolyamokon? Csak egy dolog I segít a bajon, olyan elemi iskolai-féle kötele- ! zettség: kötelező oktatás, kötelező tanulás. Ez pedig másként, mint az állami iparfelügyeletnek kiterjesztésével, nem lehetséges. Ha I az iparfelügyelői állást minden vármegyében szerveznék, minden iparfelügyelő mellett az iparosok számához mért, kellő iskolai és gyakorlati tapasztalattal biró iparfelügyelők látó- I gatnák a műhelyeket, ellenőriznék a munkaadót, munkást és tanoncot, az ott tapasztaltakhoz mérten mindjárt a helyszínén oktatnák őket a szükséges tudnivalókra: akkor remélhetőleg felkelthetnék bennük azt az érdeklődést saját ügyeik iránt, amelyre annyira szükségük van. Ennek az iparfelügyelőnek helyet kell biztosítani még a városi képviselőtestületekben, a tanácsban, az ipari és gazdasági bizottságokban, akkor lesz az iparosoknak kellő képviseletük mindenütt és informálódva lesznek mindenről, amit tudniok kell és ludniok előnyös. végre elindult. A jó kalauz — úgy látszik — megszívlelte barátom kétségbeesett kérését, egy »nem dohányzóknak« való szakaszt adott, hol kívülem egy jelentéktelen kis szőke, 35—40 évesnek becsült úriember lehetett. Mit sem törődve vele, újságokat vettem elő s olvastam. De utitársam unatkozott. Két-három pardon után hozzám fordult és melegen ajánlva hideg felvágottját, kinátgatni kezd. Bármennyire szabadkoztam, nem térhettem ki. Lassan-lassan belemelegedtünk a társalgásba. Eleinte időről, házasságról, majd politikáról beszéltünk. A kormányról volt ép szó, mikor én, állandóan a barátomnak tett fogadalomra gondolva, nagy önérzettel eldicsekedtem, hogy mi vasutasok mindig mellette állottunk és most is rajongunk érte. — Uraságod vasutas ? Én Beregi Mór biztosítási tisztviselő vagyok, mondta utitársam örömmel. Természetesen Tarján Aladár Máv. tisztviselőnek mutatkoztam be. Mivel további beszélgetésünk folyamán érdeklődtem a Beregi ur által képviselt társaság viszonyai iránt, felköltöttem érdeklődését. — Tarján ur nős? Vannak gyermekei, avagy lesznek gyermekei. Észrevetlem hibámat és azt helyre akarván hozni, a leghatározottabban kijelentettem, hogy gyermekeim nincsennek és hogy nincs szándékom magamat biztosítani. Késő volt! Beregi ur »svungba« jött s daczára annak, hogy később már rá sem hallgattam, lapot olvastam, alvást szimuláltam, folytatta az ostromot. Már átkoztam magamban saját hivatásomat, meg Beregit, da leginkább Tarjánt, mert nem vághattam most ennek a szerencsétlennek az arczába, hogy vagyok olyan legény mint ő. Hallgatnom kell, végig kell hallgatnom, amit magam tanítok hat év óta. Rosszul éreztem magam, össze voltam törve. Még egy ily éjszaka és öngyilkos leszek! Szolnokon már annyira voltam, hogy Beregi urnák becsületszavamat adtam, hogy nem is lesznek gyermekeim soha. Mind hasztalan volt, tovább érvelt. Hogy Aradig mikép utaztam, annak az Isten megmondhatója. De ott már megtelt a pohár, megfogadtam, hogy vagy megölöm a nyomorultat, vagy bevallók neki mindent. Visszaemlékezve családomra, hivatalomra, az utóbbit választottam. Aradon kidülledt szemekkel, vérvörös arccal, teljes erőmből ragadtam meg Beregit, ki már boldogan szorított a kezei közt egy ajánlati űrlapot, s magammal vittem az állomási étkezőbe: — Szerencsétlen ember, tudja meg, hogy én nem vagyok Tarján Aladár, nem vagyok vasutas, nem vagyok nős, nem vagyok nőtlen, nem vagyok semmi I Látva ezek után szegény utitársam ijedt arczát, lanyhább tónusban bevallottam neki mindent. Bemutattam magam teljes valómban, sőt igazoltam magam előtte szabadságlevelemmel is. Kolozsvárig egy hang sem zavarta utazásom monoton csendjét. Itt is szinte siránkozó hangon csak annyit hallottam : — A viszontlátásra Tarján ur! Mire fölkeltem Beregi ur már eltűnt. Napimádás. Rám ragyog fénye, Heve is éget, De közelébe Hogy jutok, írek? Nincs az a szárny, mely Érne odáig, Sorsom epedni Szomjan halálig. Látom jövoni és Sejteni kezdem, Hogy mindenkép csaJc O lesz a vesztem : Mi napimádók Vagy célt nem érünk, Vagy ha elérjük, Akkor elégünk 1 Lomb Dénes. Engem hiába Vigasztal bárki, Hálátlan sors a Napot imádni . . Oh napirnádó Miért is lettem, Akit imádok, Elérhetetlen!
