Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1912-11-14 / 23. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR MOLDOVÄN FERENC

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

A pánszláv veszedelem.

A balkáni háború szláv sikerei ismét ráirányítják figyelmünket a hazánkat fenyegető pánszláv veszedelemre, mely már rég idő óta veszélyezteti az európai egyensúlyt. A magyaroknak a törökök iránt érzett rendkívüli szimpátiája jókora önzésen alapult, mert Törökország fogta fel a pánszláv áramlatot, s e védőfal mellett eleddig nem éreztük a pánszláv áramlat kártékony hullámvetését. A pánszláv eszmék mindjobban elhatalmasodnak a szláv népeknél s már oly erőt tudnak kifejteni, meljel szemben a minden oroszok cárjának akarata is megtörik.

A szláv faj területileg 2/3-ad részét foglalja el Európának, népességére nézve pedig V3-ad részét teszi. Ennek a hatalmas néptömegnek testvéri szövetségét, egy erkölcsi testületbe való egyesítését, s nyugat felé irányuló területi terjeszkedését célozza a pánszlávizmus. Ezen eszme irodalmilag már évszázadok óta él, mint politikai doktrína Nagy Katalin cárnőnél kezdődik, s ez idő óta a pánszláv eszme vezére Oroszország, mely folyton fentartja intimus viszonyát az összes szláv államokkal.

A nagy szláv egységet az éjszaki szlávok a cár fenhatósága alatt birodalmi egységben akarják létrehozni, mig a déli szlávok a szláv országok konfederaciójában látják eszméjüknek megtestesülését. Kollár, a szlávok hires nemzeti költője igy jósolta meg a leendő szláv nagyságot:

»Arany trónon ül Szláva istenasszony. A szobor feje Oroszország, lába Szerbia, keze Csehország, karja a balkáni államok, s kezében horvát, tót és vend népekből kovácsolt karbyt tart. Európa megrémülve

fog térdreesni előtte. Az óriás egyik lába a Boszporuson, másik az Adrián áll. Elsöpör minden nemzetet, s egy hatalmas, egy szokásu, egy erkölcsi birodalomban élnek a szlávok, mint Európa urai. Szláv dalokat dalolnak az Elbe, a Duna, a Szajna partjain. A pánszlávizmus, mint a vizözön fogja elönteni a világot.*

Kollárnak ezt a versét, mint Nagy Péter végrendeletének költői átírását ünnepelte az egész szlávság. Ne gondoljuk, hogy a pánszlávizmus csak a költeményekben hatalmas. Oroszország, s a kisebb szláv népek minden politikai lénye ez eszme megvalósítására törekszik. Ez okozza a béke folytonos megzavarását. A civilizáció szülte békét a szláv népek azonnal készek feldönteni, mihelyt kilátásuk nyílik területi terjeszkedésre.

A béke-egyesületek is a szláv államok bünéül róják fel, hogy az európai béke meg nem valósítható. A pánszlávok ezen váddal szemben azzal a szofista védekezéssel élnek, hogy ők a pángermanizmust ellensúlyozzák, s igy kiegyenlítve az ellenáramlatot, — békét teremtenek. Ez azonban olyan okoskodás, mint az anarchistáké, akik azt állítják, hogy nem ők akarják a társadalom ellen az erőszakot alkalmazni, hanem a létező társadalom alkalmazza ellenük az erőszakot, midőn sablonjaiba szorítja őket. Bűnös eszme a pánszlávizmus, mely területi terjeszkedésért minden pillanatban kész a háborúra, s merem állítani, hogy Európának legnagyobb veszedelme. Tolsztoj, a legnagyobb szláv, undorral fordul el a harcos pánszlávizmustól, mely egy talpalatnyi területért tengernyi embervért kész ontani.

Mi magyarok szabadságharcunk csúfos leveretését köszönhetjük a pánszláv eszmének. Ausztria 1849-ben Oroszországnak Magyarország leveretése ellenében egy nagy délszláv birodalom alakítását helyezte kilátásba s az orosz ezen Ígéretért fojtotta vérbe a magyar szabadság küzdelmet.

Hatalmas eszme ma már a pánszlávizmus, mely roppant erőkifejtésre képes. Tudja ezt a legkoldusabb kis szláv állam is. Szerbia a boszniai annexió idején mozgósítani mert Auszlria-Magyarország ellen. Á közelmúlt napokban pedig Albániától eltiltó diplomáciai üzenetünket tiszteletlenül dobta sutba, s csak azért is bevonult Albániába. Merne-e a nagyhatalommal szemben csak megmoccanni is, ha nem tudná, hogy a pánszlávok sok milliója áll a háta mögött.

Törökország immár a végső összeomlás előtt áll, a szláv lett úrrá az egész Balkánon s ijesztően szükül a pánszláv gyűrű hazánk körül. Hej de sok vér, szegény magyar vér fog még folyni a pánszlávok miatt. Nagy suttogás van a diplomáciában: általános mozgósítás, magyar-osztrák-román társulás, magyar-osztrák-orosz konfliktus, szóval háborús szellő már is, a fékevesztett pánszláv törekvések miatt.

Ha pedig a háború kitör, sok szenvedésnek küszöbén áll szegény hazánk.

Városi közgyűlés.

A városi képviselőtestület f. hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat mindössze tiz pontból állott s különösen lényegesebb tárgya nem volt. Éhez

Rám hajol az éjjel Az utoán ballagok. Ha nem is akarom; Házad előtt vagyok.

Azt se tudom miért ? Lábujjhegyen járok, — Ha nem is akarom: Csöndesen megállók.

Hd nem is akarom: Vágyakozom egyre. . Sóhajtva gondolok Hervadt szerelmedre.

Ha nem is akarom: Ott marafzt a bánat, — S kellő virradatig Őrzöm kapufádat. . . Erdélyi Lajos.

Rám hajol az éjjel

Szeretnék . . .

Szeretnék csodás nótát írni Hozzád, Nagy, büszke dalt, mielőtt meghalok. Csengő hangjai, hogy majd visszahozzák, Amit elvitt magával a halott.

Ott zokogna telkedben örökké,

Ügy gondolnál. könnyet hullajtva rám... De nemi. .. Álmodni nem tudnál te többé, Ha a lelkem helésóhajtanám.

JReszler Sándor,

Utazás féláru jegygyei.

Irta : Balázs Dezső.

Nyolc év kellett mig végre meggyőztem Grünfeld urat, közvetlen főnökömet, hogy kvalitásaim nem mindennapiak, ügy oktattam ki és bántam a biztosítási üzletszerzőkkel, hogy még egy halálraszánt tengerészkapitányból is biztosítási szakembert, a legleleményesebb aquisiteurt alakítottam. Karácsony előtt lévén, a zárlati munkálatok még a különben szabad estéimet is lefoglalták. Kapy aligazgató ur nagyban dicsérve szerénységem mellett is feltűnő szaktudásomat és ambíciómat, tudtomra adta, hogy másnap üzletileg, napidijjal és költségeim megtérítése mellett Kolozsvárra utazom. Ez a kiküldetésem a közeli jövőben történő előléptetésem és használhatóságom lüzpróbája. Diszkréten kioktatott egyben, hogy az ilyen kiküldetésnél, különösen az útiköltségekben, helyes beosztással igen szép összeg takarítható meg.

Másnap kora reggel már megrohantam egy régi barátomat, Tarján Aladár vasúti tisztet és röviden előadva kiküldetésem czéiját és Kapy ur tanácsát, baráti érzelmeinek megnyilvánulásaként egy Kolozsvárra és vissza érvényes féláru vasúti jegyet kértem. Eleinte hallani sem akart róla. Beszélt nekem büntetéspénzről, fegyelemről, kidobásról.

— Szóval — moudá — ezt képtelenség

megkoczkáztatni, ha már más miatt nem, már csak azért is mert névre szól a jegy.

No de azért vagyok én a rábeszélés szaktekintélye, bogy a képtelenségből is a legszi- vélvesebb hajlandóságot alakítsak át. Tarján barátom végre másfél órai meggyőzés után hosszas instrukcióval adta át nekem a véletlenségbő! ép ez útra nála levő jegyet.

— Kedves barátom, szivesentettem.de hidd el, még veszélyessé, esetleg végzetessé is válhatik reám és egzisztenciámra nézve ez a szívességem. Mivel e jegy nevemre szói, mindenütt és mindenkivel szemben utazásod alatt mint Tarján Aladár szerepelj. Kerüld az ismeretséget a vasúton! Ezt különösen a lelkedre kötöm, s biztosan elvárom, hogy ennek a bár kissé nehéz, de csekély feltételnek lelkiismeretesen eleget tégy.

Természetesen szentül megfogadtam, hogy Budapesttől Kolozsvárig és vissza Tarján Aladár leszek.

Barátom, annak daczára, hogy félelmét meggyőző becsületszavam adásával csökkentettem, kikisért a pályaudvarra és saját megnyugtatására a kalauztól szinte kiabálva kérte:

— Tarján Aladár barátomnak jó helyet adjon! Ne engedjen a kupéba senkit, slb. stb. Te pedig Tarján barátom — mondá hingosan, de meghatott hangon — írjál azonnal, mihelyt megérkeztél.

Ismét Ígéret, eskü és becsületszó, A vonat