Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-10-03 / 20. szám
XVII. é-vfol-yaxn.SO. szám, LSŐBÁ N YAl TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Ili Felelős szerkesztő: D* MOLDOVÁN FERENC T í\ ... „ ;j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére • Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Tanulmányozzuk a gyermeket. A gyermekek századában élünk. Lelkesedünk, áldozatokat hozunk értük s tesz- szűk mindezt abban a reményben, hogy igy tán sikerül egy egységesebb s jobb társa- j dalom alapját lerakni. De hiábavaló min- j den lelkesülés és anyagi áldozat, ha helyes és céltudatos munkát nem végzünk ily irányban. A munkát már megkezdtük s csakhamar arra az eredményre jutottunk, hogy eszményeinket csak a gyermekek megismerésének utján tudjuk megvalósitani, mert miként a gyenge vadhajtásból is csak az a kertész tud pompázó, nemes rózsát varázsolni, ki a virágok fejlődésének minden titkát ismeri: úgy a könnyen hajlítható gyermekből is csak az nevelhet igazi kuítur- embert, ki a gyermeki lélek rejtelmeibe a gyermek minden cselekedetének indító okát látó szemeivel tekint be s a fejlődés utait ismerő bölcsességgel irányitja a gyermek sorsát. Az eddigi nevelői munkánk módjait és tanításunk anyagát filozófusok elmélkedései teremtették meg — a gyermek alapos ismerete nélkül; a mai modern nevelés szerint azonban meg kell ismernünk a gyermeket, hogy megtalálhassuk a nevelés helyes útját. A gyermek megismerésére irányuló munkásság, a gyermektanulmány (pedagógia) egy újabb tudomány-ág, melyet népszerűsíteni kell, melyet általánossá, ismertté kell tenni, hogy eredményeit a nevelésben és tanításban felhasználhassa szülő, nevelő, tanító egyaránt. E tudomány megindítói a nyugati államokban az orvosok, kik a gyermek testi fejlődésével foglalkoznak, a pszichológus a gyermek lelki életét vizsgálja, a pedagógus pedig értékesíti ezen eredményeket a nevelésben és tanításban. Tehát e téren találkozik az orvos, a pszichológus és pedagógus, sőt a jogásznak, a gyermekbirónak is szüksége van a gyermek- és környezet- tanulmányok ismeretére, hogy a züllött gyermekek életében előforduló bűnügyek megítélésében helyes utakon haladjon. A gyér- mekpatronusok és laikus szülők is sok oly kérdésre kapnak feleletet a gyermektanulmányozóktól, melynek ismeretére a javitás helyessége és a jó nevelés érdekében szükségünk van. Látjuk tehát, hogy korunk reálizmusában és önző harczaiban ezen az ösvényen együtt haladhat társadalmunk minden rétege ; érezzük, hogy csak a gyermekek érdekében kifejtett tervszerű munka hozhatja meg a szebb jövőt s a jobb társadalmat. Egyesüljünk tehát igaz szerettei a humanizmus nevében s munkálkodjunk a^jyermek- tanulmánijbzás szociális és gazdasági eredményeinek reményében. Ismerjük meg a gyermek egyéniségét, fejlődésének törvényszerűségét, hibáit, felfogó-képességét, az esetleges abnormis fejlődés okait, a külső körülmények hatását, mert csak igy tudjuk a tapasztalt hibákat javítani. A gyermektanulmányozás három évtizedes munkája már ezideig is sok üdvös eredménynyel járt. A tanterveket, az iskolákat ennek alapján igyekeznek reformálni; közelebb hozta a szülőt az iskolához, az orvost a pedagógushoz. A gyermektanulmányozók a helyes nevelést lankadatlan szorgalommal közkincscsé óhajtják tenni, mert a társadalom minden osztályára szük- | ségük van, hogy a gyermekben rejlő testilelki erőt kifejleszthessék. A gyermektanulmányozást nemcsak külföldön művelik, hanem hazánkban is már tiz éves, eredményes múltja van s büszkén vallhatjuk, hogy e téren a külföld legnagyobb elismerését vivtuk ki. A magyar gyermektanulmányozás élén a »Magyar Gyermektanulmányi Társaság* áll, mely budapesti nagyarányú működése mellett az ország több városában fiók - j köröket is szervezett. Igazán hasznos munkát vélünk teljesi- ! teni, mikor ezen kulturális és pedagógiai életünkben nagy szerepre hivatott társaság munkakörét és fiókköreinnk működését lapunk jövő számában megismertetjük. I A demokratikus M. Á. V. Szerény ujsághirecske alakjában nyert tu- ! domást a nagyközönség a kereskedelmi kormány régi közóhajt kielégítő legújabb reformlépéséről, mely Ill-ik osztály beiktatásával a gyorsvonatokon is lehetővé teszi az olcsóbb utazást. Egyelőre csak 5, nevezetesen: Színházban. Irta: Eugéne Cliavette. Duflost ur és Duflostné őnagysága elhelyezkednek az első emeleti erkélyen, szemközt a színpaddal. Őnagysága: Nagyon csodálom, Duflost ur, hogy ha már egyszer kivételképpen rászánta magát, hogy a nejének valami mulatságot szerezzen, miért nem tudott már arról is gondoskodni, hogy egészen jól érezzem magamat ? . . . Egy udvarias férj kényelmes helyet szerzett volna, de ön úgy látszik azt gondolta magában: neki ez is jó lesz ! Duflost ur (meglepetve): De kedvesem, hisz az első emeleti erkélyen -vagyunk, szemközt a színpaddal ; mindenik szék nyolcz frankomban van, s igazán nem tudom, hol vannak azok a kényelmesebb helyek, amelyekről beszélsz, mert azt nem hihetem, hogy a köztársasági elnök páholyára czélzasz. , Őnagysága (sértődötten): Micsoda, nem hiheti, hogy a köztársasági elnök páholyára czél- zok? Tán azt akarja mondani, hogy ott valami szégyenletes figura volnék, akire ujjal mutogatnának? Ah, ha csak azért hozott el a színházba, hogy ilyen bókokkal traktáljon: akkor bizony nem köszönöm meg ezt a mulatságot. Duflost ur: Dehogy, dehogy, csak a szemrehányásokra feleltem, hogy nem voltam irántad elég figyelemmel. Oda mentem a pénztárhoz, s ott azt kérdeztem: mennyibe kerül két szék a legjobb helyen ? Azt felelték, hogy tizenhat frankba, s ezt a tizenhat frankot siettem lefizetni; ha öt- venet kérnek, azt is örömmel adtam volna oda, csakhogy neked egy kis mulatságot szerezhessek. Őnagysága: Ön tehát kidobott tizenhat frankot, anélkül, hogy meggyőződött volna: tulajdonkép milyenek is azok a helyek ?! Úgy, hogy ha mikor megérkeztünk, egy kasznit nyitottak volna ki előttünk s azt mondták volna : »Hallják, maguk itt ülnek, a második sorban*, önnek akkor sem lehetett volna reklamálni ? ! Duflost ur: Már engedj meg, de kissé mesz- szire mész, mert hogy az a két hely, melyet az ember azért vált, hogy az előadást lássa, szóval, hogy két tizenhat frankos erkélyszék egy kaszli- bau legyen, ezt ép ésszel nem lehet föltételezni, Őnagysága: Köszönöm ezt a második bókot. Körmondattal már csakugyan nem fejezhette ki szebben azt a nézetét, hogy bolond vagyok. Látszik, mennyire vérzik a szive a tizenhat frankért; most bezzeg kegyetlenül megfizettett velem. Mintha az én hibám volna, hogy ilyen nyomorult helyekkel szúrták ki a szemét! Duflost ur: Az én szememet nem szúrták ki semmivel. Én magam választottam ki a számokat a színházi térképen, mely a pénztári helyiségben ki van függesztve. Őnagysága: Eszerint ön kiadta a pénzét a nélkül, hogy látni kívánta volna ezeket a helyeket ; pedig ha ezt megteszi, könnyen meggyőződhetett volna, hogy az ülések puhák-e vagy nem ? Duflost ur: De hisz az nem szokás, hogy az ember előbb megtapogassa a székeket ? Őaagysága : Miért ne ? A tyúkot is jól megtapogatja az ember, mielőtt megveszi 1 Miért ne lehetne igy tenji a színházi ülésekkel is ? 1 Duflost ur ; Aztán meg nappal nagyon sötét van ám a nézőtéren, Öaagyssga; Lámpát kiván az ember, aztán punktum. Duflust ur: Oh! Őnagysága: Micsoda »oh«?! Csak nem akarja azt mondani, hogy ez olya i képtelen kívánság, mintha a csillagokat akarná leszedni valaki az égről? Én velem ugyan nem hiteti el, hogy egy olyan városban, mint Páris, ne lehessen lámpát találni 1 De hát az ön udvariassága nem olyan egetverő, hogy meg ne riadna a legcsekélyebb nehézségektől is s önnek ugyan mélységesen mindegy, ha annak a szegény teremtésnek, akinek a boldogságát és az egészségét a törvény önre bizta, meggörbül is a háta egy olyan ülésen, a mely keményebb, mint a kő! Duflost ur (szolgálatkészen): Akarod, hogy egy párnát hozassak ? A jegyszedö asszonynál mindig van egy-kettő . . . Őaagysága (undorral): P'uj! Kell is nekem az olyan párna, amelyet mindenki használ! Mert mindenki használja úgy e? Ha már ennyire vagyunk, miért nem kérdezi meg a jegyszedő asz- szonytól: nincs-e nála véletlenül egy ócska, hervadt, szennyes bokrétra.'mely már vagy egy hétig hevert valamelyik páholy-sarokban ? ? . . . Duflost ur (udvariasan): Kedvesem, ha egy pár virágot parancsolsz, azonnal . . . Őaagysága: Ha csak egy csepett törődnék az egészségemmel, tudná, hogy a virágillat, de általában mindenféle illat, mindjárt beteggé tesz. Duflost ur: Bocsánat, elfelejtettem. Őaagysága : Oh, megvagyok győződve róla, hogy ha nem mondja is! Mert amióta itt vagyunk, ha csak egy parányi figyelmesség van önben, észre vehette volna, hogy a szomszédnőnk milyen pacsuli illatot áraszt! Igazán szörnyű, nekem már felkavarodott tőle a gyomrom! s önnek azóta
