Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-27 / 13. szám
Felsőbányái Hírlap igazgatási tisztviselők illetményeinek és egyes szolgálati viszonyainak rendezését tartalmazza; végül a IV. fejezet az átmeneti és vegyes természetű kérdésekről rendelkezik. A javaslat szerint városunknak az első 4- millió koronából 11.000 korona jut és ugyanannyi fog a rendőrség fejlesztésére szánt 4 millió korona részesedésből a város pénztára javára felszbaadulni. A törvényjavaslat arra utasítja a belügyminisztert, hogy e törvény életbelépésétől számitott két éven belül a városok szervezetéről, közigazgatásáról úgyszintén a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen elő. A rendészeti szolgálat ellátása elvileg is kivállóképen állami feladat s gyakorlati szempontokból is kétségtelen, hogy ennek a szolgálatnak országosan egyénes szervezet által való ellátása elsőrendű állami érdek. Az egységesen szervezett, azonos szellemben céltudatosan irányított rendőrség mindenesetre több biztosítékát nyújtja a belső rend szilárdásgának, mint a mennyit az autonómiának kellő központi vezetés és fegyelmezés híjával levő, elszigetelt rendőri testületéi a legjobb akarattal is nyújthatnak. Ezen kívül azért is előnyös az államra, ha e szolgálat ellátását saját magának tartja fenn, mert ezzel megszünteti azt a nehézkességet, amely az autonom külön közületek rendőrközegei egymásközti érintkezésével jár együtt. Ha azonban a rendészet országosan egységes szervezése olyan állami feladat, amelynek sem megoldása, sem költségterhe elől nem lehet elzárkózni, nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy ennek az országosan egységes szervezetnek megteremtése a városokra nézve — rendészeti szolgálatuk javulásán kívül — tekintélyes közvetlen, pénzbeli haszonnal is jár. A rendőrségi személyi és dologi kiadások, különösen a nagy és fejlett városok budgetjében jelentékeny tételt képviselnek s ez a tétel a városoknak jelentős jövedelmeit tartja lekötve. oda a férfi, de szeme még mindig az azaléán csüggött. — Igazán ? Hát akkor tegnapelőtt akartam beszélni róla. Berta Bécsbe utazik és engem is magával akar vinni. — ügy? — mondta Tibor vontatottan és közben erre gondolt: — Nem tudja, hogy tegnap, vagy tegnapelőtt találkozott-e velem ? . . . Ezelőtt az időt is igy számította: azelőtt két órával, hogy maga jött, vagy: három órával azután, hogy ön elment. És most már nem tudja, hogy tegnap voltam-e itt, vagy tegnapelőtt. — Éppen írni akartam magának, — beszélt tovább vidáman Verőn — hogy jöjjön el hozzám bucsulátogalásra. Holnapután már pakkolok. A férfi összerezzent: — Mi ez ? Én jöttem búcsúzni és ő búcsúzik el tőlem ? . . . — Csak igy hirtelen ? — Édes Istenem, nem is olyan hirtelen. Berta már régen kapaczitál. Sok levelet kapott mostanában Bécsből. — S maga sokáig marrd fent? — Pár hónapig. A férfi mereven nézett az asszony arcába. Verőn mosolygott derülten, elfogulatlanul, mint aki örül, hogy egy jő barátjával beszél, de még jobban örül annak, hogy nemsokára mehet, — utazhat, világot lát és megszabadul egy ideig környezetétől, beleértve a környezetbe legjobb barátját is. És egyszerre hihetetlen psrfidnek és gonoszAz állami rendezés egyértelmű e lekötött jövedelmek egy részének felszabadulásával, tehát a városok tehermentesülését jelenti. Ezeknek a figyelembe vétele indokolja, hogy a kilátásba helyezett nyolc millió korona államsegélynek még eddig érintetlen része a városi rendőrségek reformjának céljaira köttessék le. Államháztartási szempontból sem látszott megengedhetőnek, hogy midőn a városok az államkincstár terhére közvetetten nagy anyagi előnyhöz jutnak, ugyanakkor közvetlenül még további készpénztámogatás alakjában is igénybe vegyék az államkincstár közjövedelmeit Évvégi gondolatok. A tanitási év vége legalkalmasabb idő arra, hogy a nevelés-tanításban szerzett tapasztalatokat, megfigyeléseket összegyüjt- sük. Ebből meglátjuk, hogy az iskola menynyire közeletitte meg a szociális fejlődéssel párosuló követelményeket. A tapasztalatok arról győznek meg, hogy az iskola ezidő- szerint még csak igen csekély alkalmazkodó képességgel bir a szociális életben. Ez magában véve is súlyos hiba, mert, hisz nyilvánvaló, hogy az egyén élete, ténykedése semmi egyéb, mint a környezethez való alkalmazkodás. A szociális miliő folyvást változik, minduntalan uj, frissebb részleteket, I oldalakat vet felszínre, a legcsekélyebb idő is elég ahhoz, hogy az egész környezet más képet öltsön magára. Ha tehát az iskola mellőzi azokat a szuggeszciókat, melyeket a fejlődés hullámai okoznak, konzervatív jellegűvé válik, nem nevel, hanem ront, mert akadályokat gördic a szociális haladás elé. Valaha az iskolának kevesebb erőre volt szüksége, hogy alkalmazkodó képessége lépést tartson a fejlődő élettel. Most azonban a mikor a szociáiizáló munkamegosztás hovatovább több elemre bontja a környezetet, fokozattabb a differenciálódás; a régi pedagógiai elvek, szabályok képtelenek arra, hogy a tanuló szociális alkalmazkodó képességét teljesen kifejleszthessék. A környezethez való helytelen alkalmazkodás számos szociális súrlódásra vezet. Mert ne feledjük, hogy minden erő, igy tehát az egyéni erő nak látta az asszonyt, ki igy tud tőle megválni. Elfelejtette látogatásának czélját, tervét, csak azt látta, hogy egy fiatal, bájos, szép teremtés áll előtte, ki el akarja hagyni egy nagy városért, másutt található élvezetekért, vagy talán valakiért. Égő, kemény, haragos tekintettel nézte az azaleát, ám büszkesége nem engedte, hogy tudakozódjék. Kemény, keserű szavak tolultak ajkára és minden erejére szüksége volt, hogy szivébe visszafojtsa őket. Az ajtó kinyílt és Berta lépett be. Tibornak úgy tetszett, hogy Vérén túlontúl nagy örömmel siet barátnője felé. Szemmelláthatólag hálás volt, hogy a feszes, kínos helyzetnek véget vetett. — Már nem bir velem egyedül lenni, már szabadulni akar tőlem — gondolta a férfi távozás közben. Jól van, kitérek utjából és szabadjára eresztem, ha menekülni kíván tőlem. És e férfias, sötét elhatározással ment haza — aztán egy félóra múlva levelet irt Veronnak. Levelet, melyben lángoló szavakkal esdekel az asszony szerelméért és szinte kétségbeesett könyörgéssel kéri meg kezét. Azt a szerelmet, amelyet reggel még úgy unt, azt a kezet, mely elől pár órával még menekülni akart. És Verőn sem afkor, sem később nem sejtette, hogy boldogságát egy Budapestről véletie nül lerendelt azaleabokornak és egy tervezett bécsi utazásnak köszönheti. Arinak, hogy ő bátor gesztussal előbb nyújtotta a kezét, mikor a férfi válni akart tőle. rT" is bánthat aszerint, hogy milyen irányban van kifejlődve. De egyúttal tény az is, hogy minden erő értékesíthető. Lám azok a természeti erők, melyek valaha számos egyéni rettegésnek, pusztításnak voltak okai, ma már jobbára az ész parancsainak engedelmeskednek, hogy ilyetén hasznosíthatók legyenek. A technika vivmányai hatalmába kerítik a természet különböző anyagait, erőit, egyben csökkentik azok káros voltát. Azonban való, hogy az egyén? nevelés vivmányai még nem tartanak lépést e jelzett vívmányokkal. Ennek tudható, hogy a szociális erők között több a káros, veszedelmes értéktelen erő, mint a természetben. Lám a villámot már megfékezték, de apacsok, rablók, anarchisták, stb. még elég bő téren érvényesülnek. A szociális életben sok a hibás lelkű, akaratú egyén. Hasonlók világűrben bolyongó üstökösökhöz, melyek határozatlan, ingatag egyéniséggel, pályával bírnak. Azonban, valamint a gravitáció a világűr törvényszerűsége egyre apasztja e rendetlenkedő csillagok számát; összehangositja s helyes útra tereli azokat, azonképpen igy kellene cselekednie az iskolai nevelésnek is. Mert hiába láncoljuk magunkhoz a természet különböző erőit, hogyha a szociális életben megnyilatkozó erők között az ellentétes irányban ténykedő erők is vannak. Minél konzervativebb az iskola, an- l nál nehezebb az iskolából kikerült egyénnek az alkalmazkodása; annál többen hullanak el az útfélen. A zárt helyen nevelt ifjú érdes-szögletes oldalainál fogva nem tud hozzáalkalmazkodni a haladás által felszínre vetett friss területekhez, inkább más utat, területet választ, a hol rendszerint számos szociális súrlódást, bajt okoz. A városok, különösen a nagyvárosok gyorsabb ütemben haladnak előre, mint a kis város, vagy a falu; ott az alkalmazkodás nehezebb; több az elesett, bűnös, züllött, öngyilkos stb. egyén. Ebből önként következik, hogy a városi iskoláknak jobban, kizárólagosabban kell alkalmazkodniok a fejlődő társas miliőhöz, mint a falusi iskolának, mely inkább a természetes szuggeszciók hatása alatt áll. Látjuk, észleljük, hogy a jelen nagyobb hatással van a gyermekre, mint a mult. A gyermeket jobban érdekli a technika vivmányai a szociális mozgalom a friss eszme- áramlat, mint a holt, élettelen anyag, mely- lyel a múlt rendelkezik. A gyermeknek élet kell; még pedig a fejlődő, zendülő, fakadó élet, mert hisz ö maga is fejlődik, tehát vonzódik hozzá, szimpatizál vele. Mégis mindamellett a mai iskolák tanitási anyagának javarészére a múlt ápolásán, a múmiák bebalzsamozásán nyugszik. Sok idót foglal le a mult, a gyermeknek nincs ideje, módja a jelennel is foglalkozni. Az iskola nem tesz különbséget az egyéni és a tömegszuggeszció között. Pedig e kettő lényegesen különbözik egymástól. Ez a folyamat némileg hozzáhasonlit az emberi hanghoz, melynek egyedülléte más fizológiai és összefüggő beszédben, más hangokkal kapcsolatosan. A tanévvégi tapasztalatok elemzése bizonyos reformra késztet bennünket. Az ami avult, kevésbé használatos, küszöbüljük ki a tanítás anyagából s helyét frissebbel, használatosabbal pótoljuk. Szellőztessük. A nagy vakáció igen alkalmas a jelzett műveletre. A fejlődés szuggesztiv hullámai át-átjárják a tanitási anyag alkateiemeit, kiirtják az iskolában a penész- és a konzervatizmus csiráit. SzobolovszUy István.
