Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-08-24 / 17. szám
Fels őbányai Hírlap teher legalább is tízszeresét tenné ki a gyalog-mezőőri fizetéseknek. Ezen intézmény fentartását, bármily célravezetőnek bizonyulna is, a birtokosság egyrészt a kiderítendő károk csekély értéke, másrészt a tényleg okozott károk nagysága és sokasága miatt egyáltalában véve nem bírná meg. A várostól pedig, amely a polgárság egyetemes érdekét van hivatva megvédeni, magánérdekek támogatását, megvédését nem lehet kivánni. Nincs egyéb hátra, mint megnyugodni a dologban. Ha a lovas mezőőri intézményt megvalósítani nem vagyunk képesek, a gyalog-mezőőrséget ne igyekezzünk halottaiból föltámasztani. Hadd nyugodjék a halott békével! Volt bő alkalmunk a szóban levő intézmény céltalan voltáról meggyőződni. Ne akarjuk megint megváltoztatni azt, amit alapos megfontolás, a viszonyok gondos mérlegelése után, nem is olyan régen, komolyan elhatároztunk. Mert ebből az volna következtethető, hogy vagy akkor nem jártunk el helyesen, vagy most nem járnánk el helyesen. Nagyon furcsa színben tűnnék fel városunk képviselőtestületi közgyűlése, ha e kérdésben ide-oda ingadoznék s az egyszeri vásári cigány »ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes« elvét alkalmazván: ismét életre hívná a gyalog-mezőőri intézményt, amely se értelmének, se céljának nem felelt meg a múltban s nem felelne meg a jövőben se. Pap 3Iárton. Szmik-ünnepély. Nem külső pompámban, hanem az érzés bensőségében nyilvánult meg és folyt le e hó 18-án d. e 11 órakor a városháza tanácstermében ez az ünnepély, melynek szerény keretében boldogemlékü Szmik Ignácné és Szmik Antalné úrnők díszesen aranyozott keretbe foglalt élethü arcképei, melyeket Szmik Antal igazgató -ménök, városunk díszpolgára s boldogult nejével együtt városi múzeumunk bőkezű Mácenása festetett meg — lelepleztelek. Az ünnepélyes aktust rendkívüli közgyűlés előzte meg, melyen igen szép számmal voltak képviselve az elhunytak helybeli tisztelői. Nagybányáról a Mórágyi-család és Révész János ág. ev. lelkész jelentek meg. Spáczay Gyula városi tanácsos, h polgármester, a díszközgyűlést megnyitván, felkérte Pap Márton városi számvevőt, hogy az alkalmi beszédet mondja el. Nevezett a következőket mondotta: Tekintetes közgyűlés, tisztelt közönség! Az emberi szív legnemesebb indulata a tisztelet, a szeretet, a kegyelet. Ezek az együttes, szívből fakadó érzések indítottak és hoztak ide bennünket, hogy lerójuk az érdemes Szmik-család elhunyt tagjaival szemben a kegyelet adóját; ünnepelve őket mint olyanokat, akik tartalmas életökkel rászolgáltak ezen kegyeletes ünneplésre. A Szmik-család feje: néh Szmik Ignác m. kir. bányatanácsos tudvalévőén azon kiváló féfiu volt, aki jeles bányászati szaktudását, fáradhatatlan munkaerejét mint hivatalfőnök a bányakincstár, mint városi képviselő a közügyekre irányuló tevékenységét Felsőbánya város javára értékesítette és gyümölcsöztette; aki az osztatlan tiszteletet és nagyrabecsülést életében is élvezte; akit alantasai szigorúságáért, igazság- és emberszereteteért hálásan emlegetnek még ma is. A boldogemlékü családfőnek méltó életpárja volt az ő szeretett hitvese, a mindenek felett szelíd lelkű, nagymüveltségü, fenkölt gondolkozásu úrasszony, aki a családnak vezető szelleme, éltető lelke, derék férjének támasza, hü tanácsadója volt, aki mint kiváló családanya jó irányú nevelést adott gyermekeinek ; aki jótékonycélu adakozásaival egy hosszú életen át enyhítette a szegénység és nyomor fájdalmait és letörülte sok szegénynek és árvának keserű könnyeit. Bár nem Felsőbánya szülte a boldogemlékü nagyasszonyt, de azért ő fiatal asszony korától hosszú életének végső alkonyáig, nemes szivének utolsó dobbanásáig a miénk: Felső bányáé volt s itt hunyván el: miénk a temető kert, miénk a sirja és azok a sírok, amelyeket hálás és kegyeletes gyermeki kezek gondoznak és ápolnak s amelyek felett lágyan suttog a szellő, hogy ne zavarja örök álmaikat azoknak, akiknek élete teljes összhang volt. A boldogemlékü Szmik-pár életében azokért a nemes egyéni vonásokért, melyeket magukban egyesítettek, köztiszteletnek, közszeretetnek s nagyrabecsülésnek örvendett min1 VéB«’ , tor Ezeket az önzetlen, a szivek mélyéből fakadó érzéseket csak öregbítette, csak fokozta azon körülmény, hogy a köztudomás szerint magánvagyonnal nem birt, számos gyermekkel fmegáldott házaspár minden gyermekét nemcsak fölnevelte, de tudományos pályákra kiképeztette és mint ilyeneket szárnyukra bocsátotta ; akiknek mindegyike a társadalmi életben előkelő pozíciót; egyike-másika nemcsak fővárosszerte, de bízvást mondhatom — országosan ismert és tisztelt nevet vívott ki magának ; akik egyenként és összesen egyaránt büszkeségei úgy a családnak mint Felsőbányának. Az érdemes Szmik-fiuk egyike: Szmik Antal igazgató-mérnök ur egyrészt a fiúi hálától és kegyelettől, másrészt a szeretett hitvestárs iránti kegyelet nemes érzésétől áthatva és indíttatva megfestette szeretett édesanyja és boldogult hitvesének az arcképét és azokat méltó elhelyezés és megőrzés végett átadta a városi múzeumnak. Amidőn a megnyilatkozott fiúi és hitvesi kegyeletet kifejező arcképeket a távollevő polgármester ur megbízásából tiszteletteljes köszönettel ezennel átveszem, egyúttal felkérem Spáczay Gyula városi tanácsnok urat, hogy azokat méltó kegyeletes megőrzés céljából legyen szives átvenni Hulljék le a lepel! * Az olajfestésü képet Frischauf Szablya Ferencnek a »KÉVE« művész-társulat vezetőjének a felesége festette. Mindkét portrait sikerültnek mondható; különösen élethü a Szmik Ignácné arcképe; mig a Szmik Antalné arcképén a modern festészeti irány markáns vonásai nagyon is szembeötlenek. A fényűzés ellen. A fényűzés egyik sajátos fajtája az, amely az istentiszteleteken nyilvánul meg. Az álszent áhitatoskodók között ugyanis a többi apró vétkekkel egyetemben a fényűzés is nagyon otthon van. A derék emberek, akik annyira erkölcsösek, hogy színházba, kocsmába a világért sem járnak és tartózkodnak minden néven nevezendő hivságos világi örömtől és igy minden alkalomtól, amely esetleg kiválthatná belőlük a lappangó fényüzési hajlandóságot, uj ruháikat, ékszereiket stb. stb. akkor öltik fel, amikor templomba mennek. — Isten dicsőségére történik, mondják és elhallgatják, hogy: hilsorsosaik pukkasztására. A templom igy pótolja a szalont és ad alkalmat arra, hogy az áhitatos és kegyes úrnő otthon éppen olyan patáliát rendezzen egy uj kalap megszerzése czéljából, mint a legkaczé- rabb, hivalkodó nagyvilági dáma és a kegyes lelkek divatczikkekben való erejüket az istentiszteleteken mérik össze. F'ischer kölni érsek legutóbb pásztorlevelet roshoz, hogy mellőzzenek minden fogadtatást. Nagy meglepetésünkre azonban az egész tanács és sok városi képviselő élén Kazaliczky h. polgármester fogadott bennünket. Az I. osztályú váróteremben állottak fel j a feketeruhás prágai urak, ahová midőn mi is j bevonultunk, gomblyukunkba tűzve előbb azt a kis fehér piros (cseh szin) szallagcsokrot, amivel a prágai rendezőség kedveskedett, Kazaliczky polgármester meleg beszédben üdvözölt bennünket cseh nyelven. A rendkívül Sympathikus, alacsony termetű galambősz öreg polgármester beszédét Ettél dr. prágai ügyvéd tolmácsolta magyar nyelven. (Itt megjegyezzük, hogy Ettél, mint egy Magyar- országon állomásozó közös hadseregbeli ezredes fia tanult meg magyarul s dicséretére legyen mondva, nyelvünket még most is egész tisztán beszéli). Az üdvözlést, amit kitörő éljen és »naz- dar« kiáltások követtek, a társaság egyik vezetője, dr. Ugró Gyula újpesti polgármester köszöntötte meg magyarul. A kitörő lelkesedés, ami Ugró beszédét kisérte, csak akkor szűnt meg, amikor Csesznék Gyula beszterczebányai polgármester tótul üdvözölte Prága város képviselőit, mire újból kitört a lelkesedés és ilyen hangulatban vonult az »Arany liba« és az István főherczeg szállodákba a társaság. Prága városa nagyon kellemesen hatott az egész társaságra. Tisztasága kifogástalan, levegője pedig üde. Járdának leginkább az apró fehér-fekete márványkoczkákat használják. Kü- ! lönösen kellemes benyomást tesz az idegenekre a tágas Venczel-tér, végében a cseh nemzeti muzeum palotájával. Ahol csak a magyarok megfordultak, akár az utczán, akár a vendéglőben, a csehek mindenütt lekötelező szívélyességgel és előzékenységgel fogadták őket. Az »Arany liba« nagy éttermében a magyarok tiszteletére háromszor is megismételte a közönség a Rákóczi-indulót, azt mindig kitörő »nazdar« kiáltással kisérve. Kedden már kora reggel talpon volt a társaság, hogy azt a kevés időt, amit még a déli indulásig Prágában töltenénk, minél jobban felhasználhassák. A város villamos szalonkocsijaiban foglaltunk helyet ismét és kanyargó utakon a Hradsinra mentünk Itt különösen megragadta a vendégek figyelmét Mária Anna olasz renaissance stilü nyaralója, amelyet I. Ferdinand felesége számára építtetett, a várban pedig a szent Vilus székesegyház, amely a gót-épitészet egyik remeke. Ennek egyik kápolnájában őrzik Ne- pomuki szent János ezüst koporsóját (37 mázsa ezüst), a szent Venczel sírját és az egyik toronyszobában a cseh koronázási jelvényeket. Kedden, augusztus 8-án délben a prágai urak kendőloboglatása és éljenzése mellett indultunk Prágából a rendelkezésünkre fentartolt három kényelmes vasúti kocsin. Itt megjegyezzük, hogy a határállomásokon a pénzügyőrök sem oda, sem visszafelé nem zavartak, hanem minden vámvizsgálat nélkül előzékenyen tovább engedlek bennünket. A programm szerint Bodenbachban hajóra kellett volna szállnunk. hogy a sok vonatozást egy kis hajókázással váltsuk fel. Sajnálatunkra azonban az Elba vízállása oly alacsony volt, hogy a hajók Bodenbachtól még nem járhattak rajta s igy kénytelenek voltunk a vonattal folytatni utunkat. A partokon meredek sziklafalak, nagy oszlopok, hatalmas boltozatok nyújtanak ritka látványosságot, amiket évezredeken át a viz ereje faragott ki mesés fantáziával. Végre Drezdába érünk. Az Europaeischer Hof-ban már a drezdai polgármester által összeállított nyomtatott programmot találjuk, ugyancsak bő tartalommal, úgy, hogy szerdától kezdve három napon át minden perezünk be van osztva. A kedd délutánt legtöbben a város megtekintésére használták fel, az orvosok leginkább a világhírű Lohmann-szanatoriumot keresték fel. Majd minden országból vannak e szanatóriumban vendégek, akiknek a száma meghaladja a 800-at. Egyik része soványitó, a másik hizlaló kúra végett használja s úgy látszik min- denik fél eléri amit kíván, de leginkább a tulajdonosa. Drezda — úgy tartják — Európa legtisztább városa. De igaz is. Habár világkiállítás van és igy a forgalma még fokozódott, mégsem lehel találni az utczán piszkot, szemetet. Az utczán alig hallható a zaj. A villanyos, az automobil nem csönget és nem tülköl folyton, mint Budapesten, mégis pontosan bonyolítják le a forgalmat s elgázolást, elakadást sohasem lehetett tapasztalni. A villanyos-kalauz megállóhelyeknél leszáll a kocsiról és úgy segíti le az utasokat. A kiállításról legközelebb fogunk beszámolni.
