Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-05-06 / 9. szám
li XVI. évfolyam. 9. szám. 1911. JN/Hétj-tis 6, // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Farkas Jenő polgármester jubileuma. Folyó hó 2-án folyt le azon szép ünneplés, melyben Farkas Jenőt 15 éves polgármesteri szolgálatának emlékére a város közönsége részesítette. Előbb a zöld asztalnál, azután a fehér asztalnál ünnepelték az érdemekben dús polgármestert. Méltóságteljes és meghatóan ünnepélyes volt az egyik, lelkesült, emelkedett és vidám hangulattal teljes, minden részletében kellemes és feledhetetlen volt a másik. Mindkét ünnepély pedig együttvéve fényesen bizonyította azt, hogy Farkas Jenő munkássága érdem szerinti elismerésre méltó mindenki szemében nemcsak Felsőbányán, hanem Nagybányán a testvérvárosban, a hivatalos vármegye vezetőinél és a legszélesebb társadalmi körökben is. Az ünnepélyek hű leírása különben, mely alább következik, ékesebben beszél minden dicséretnél. * A város képviselőtestülete május 2-án délután 4 órakor tartotta a polgármester tiszteletére jubileumi diszgyülését. A városháza ormán a nemzeti zászló vidáman lobogva hirdette, hogy ünnepe van a városnak. 3 óra után a képviselő- testület a nagykárolyi, nagybányai vendégek a közönség már gyülekezett a tanácsterembe, mely 4 órakor egészen megtelt előkelő közönséggel, az első sorokban díszes hölgycsoporttal. A diszgyülést Münnioh Sándor városi tanácsos nyitotta meg, üdvözölte a képviselőtestületet és az ünneplő közönséget és Pap Márton számvevőt, dr Tóth Sándor és Bónis Sándor képviselőket kérte föl, hogy a polgármestert a diszgyülésre hívják meg. Zugó éljenzés fogadta a tanácsterembe bevonuló polgármestert, kit dr Makray Mihály polgármester és Torday Imre h. polgármester mint Nagybánya város tanácsának képviselői, Kacsó Károly nagykárolyi állam- épilészeti hivatal főnöke, Gábor Sándor a nagykárolyi erdőhivatal főnöke és Kende Dániel lápos- bányai főerdőmérnök kisértek be. A mint a polgármester elfoglalta a részére előkészített díszhelyet, az ülés elnöke felkérte dr MolcLován Ferenc jegyzőt, hogy a városi tisztikar nevében üdvözölje az ünnepeltet. A jegyző az alábbi beszédet olvasta fel nagy figyelem és sokszor kitörő éljenzés között. Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Szeretett polgármesterünk! A közvéleményben megnyilatkozó hangulat és magatartás legigazságosabb bírálata minden cselekvésnek, vagy tevékenységnek. Önként alakul, nem mesterséges szervezettel és ahogy formát ölt, nagy hatalommá válik. Fölemeli a méltót, elítéli az érdemtelent. A közügyek élén álló egyén különösen ki van téve a bírálatnak s akit a közvélemény kegyeibe fogad, az a jól végzett munka büszkeségével, felemelt fővel járhat az emberek között. A mai ünnep az egész városé, túlmegy a városi tisztviselők, a képviselőtestület keretén, az élő társadalmat látjuk itt összegyűlve, annak legkülönbözőbb tagjait, ‘ünnepélyes arcukon a közvélemény ítéletével. De talán még úgy is erős az itélet-kifeje- zés, mikor érdemek elismeréséről, ünneplésről van szó. Sokkal inkább viseli ez a mai jubileum a hosszú éveken át összegyűlt, már szinte bírálat nélküli becsülés, tisztelet, hódolat és rokonszenv fényes jelvényeit, melyek hogy nem localpatrio- tismusból fakadók, bizonyítja a testvérvárosból és még távolabbról hozzánk jövő kitűnőségek megjelenése és az ünnepléshez szívvel, lélekkel való csatlakozásuk. Farkas Jenő polgármester 15 éve áll a város élén; 1896. év április hó 11-én hangzott el ezen tanácsteremben a komoly és lelkes eskü azok előtt, kik benne látták bizalmuk és reményük méltó letéteményesét. Felsőbánya város akkor komoly válság szélén állott: anyagi erői részben elégtelenek, részben kiaknázatlanok voltak, a magánbányák hanyatlása folytán a lakosság általános elszegényedésnek nézett elébe. Az uj polgármester olyan ambitioval és olyan szeretettel kezdett hozzá munkájához, amilyen csak egy szülőföldjét rajongásig szerető lélekben loboghat. A bányakárpótlásnak érdemes segítőtársakkal való kieszközlése a város önfentartá- sához olyan létalapot biztosított, melyek a későbbi alkotásokat is lehetővé tették. A nagybánya—felsőbányái vasút, a városi erdők állami kezelésének kivitele és jövedelmezővé tétele, a vízvezeték, városi fürdő, állami csemetekert, közvágóhíd, városi muzeum, vendéglő, villanyvilágítás, kövezetvám, csendőrlaktanya, a közös erdő megosztása, a Nyires erdő gyümölcsössé átalakítása, ft-*gazdasági ismétlő iskola, népkönyvtár, a turisztika előmozdítása, a városnak nyaralóhellyé való fejlesztése mind az ő nevéhez fűződnek, mely intézményekkel és alkotásokkal biztosítva van a város haladása és fejlődése. A tetterő most sem lankadt, alkotásokra kész és abban fáradozó. A város érdekeinek megvédése, uj intézmények létesítésének kieszközlése szem elől egy percig sem tévesztett feladatát képezik polgármesterünknek, ki hogy mennyire méltó a polgárok bizalmára, a mai ünnep fényesen igazolja. A polgármesteri hivatás újabban lényeges átalakulásokon ment keresztül. Az országos szervezkedés a városok öntudatát fölrázta és azok vezetőinek munkásságát irányítja. A városok haladásának közös elvein és igényein kívül, a tapasztalásoknak a helyi viszonyokra való alkalmazása, továbbá a helyi szükségletek felfogása és kielégítése magasabb feladatokra jelöli a polgármestert. Mig egyrészről hivatali tekintélye és állásának becse emelkedik, másrészről működési köre kiválik a bürokratikus korlátok közül. A magasabb hivatás ideális felfogását és megértését láthatjuk ünnepelt polgármesterünkKöszöntő-vers Farkas Jenő jubileumára. Irta és május 2-án a banketten felolvasta: Mikola A. Gyula. Telik, múlik, fut az idő; Immár tizenöt esztendő, Hogy egy derék úri ember Teli vággyal, élet kedvvel, Visszatért az ősi révbe És beült egy öreg székbel De nem ám az ősi házba, Hol napjait átpipázva, Nézze sorsunk, hogy megyen És hasznunkra ne legyen. Ez az öreg régi bútor Védve portól, védve szútól, Most is ott áll elmerengve Egy boltíves nagy terembe, Melynek megújult a máza, Ez a hely: a városháza! Hova most egy pillanatra A tizenötéves falakra Vessünk még egy tekintetet. Lássuk az avult képeket, Példaadó szentet, királyt, Régi módi vert vas csillárt, Melyről halvány gyertya fénye Vet sugárt egy szent jelvényre: Az asztalfőn mint ereklye, All a Megváltó keresztje, Előtte a karoszsölye Melyben ül a város fője. Körbe székek, deszka lócák, Egytől-egyig, mind rozogák. . .. Ünnepeltünk az időbe, v Lépett ilyen millieube. Hogy a falakra tekintett, Ott látott négy avult képet, Melynek az a szimbóluma, Hogy a jóban ne légy tunya. Hogy mit gondolt? ... Ma nem titok. — En itt mindent megújítok, Jóvá teszem ami hibás, Leszek hazámban Messiás. Jó híreit messze terjesztem, Haladását nem erjesztem És bármi lesz munkám bére, Viszem ígéret földére. Munkám kezdem ihlett hévvel Mint szent István: Ur nevével! Úgy szeretem kis hazámat, Érte adom koronámat, Melynek az lesz gyöngye, éke, Ha lesz állandó emléke. — Ez egyik kép. És mi a más? Jelzi, hogy légy alamizsnás, Gyámoltalanokat vezess, A szegényekhez légy jó, kegyes. — Harmadik és szép példázat: Ápolj, szegény és kórházat A negyedik jelvénye az: »A kőből is vizet fakassz« ! Hogyha néped szomjas, éhes, Te mint vezér légy erélyes, Csuda tévő minden bajban, Mint Szent László az volt hajdan. .. . Elöljárók szimbóluma Bekerültél múzeumba, De emléked nem enyészett, Vissza varázsolja a tett. Élő bizonyság tanúja Tizenöt év fényes múltja . .. Vizünk fakad a sziklából. Hírünk elszáll messze, távol. Koldus, szegény, ha van bajban, Nem sínylődik hajléktalan. A bénák sem botorkálnak, Egyenesebb utón járnak. A sötét est árnya oszlott, Fényt szállít sok villany oszlop. Fürdőházunk, fogadónk áll: Thália is otthont talál. És mit rövid idő hozhat, Több lesz a vasut-hálózat. — Úgy titokban, kész már más is; Lesz még járásbíróság is. Melyért a vezért dicsérjük: Adja Isten, hogy megérjük 1 Azonban mint itt leirám, Nem folyt minden olyan simán. Egyik egybe, másik másba. Gátolt a haladásba. Bizony volt itt sok gáncs tétel, (Magam sem voltam kivétel) Főztük biz a forró kását, Lestük, vártuk, rotyogását;
