Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-05-06 / 9. szám
Felsőbányái Hírlap ben, ki kezét a város, a lakosság szükségleteinek és érdekeinek ütőerén tartva, a szervező és alkotó erő hatalmával mindenütt ott van, ahol a város javára valamit tenni lehet és tenni kell. A városok országos mozgalmában is tevékeny részt vesz, gyakori felszólalásai személyére s avval összeforró városára terelik a közfigyelmet és érdeklődést. A város tisztviselői igaz, teljes erejükből igyekeznek, hogy a polgármestert kevéssé kössék le az administrativ teendők, a hivatalfőnöki funkciók és a »városházának« vezetése. Mi tisztviselők megértjük az ő intencióit és miután azok mind nemesek és a város javát szolgálják, összefogva követjük és támogatjuk. A képviselőtestület pedig a város kormányzatának ezen alkotó és ellenőrző szerve a bizalomnak olyan tanujeleit adja évek hosszú során át polgármesterünkkel szemben, mely örömteljes büszkeséggel töltheti el az ünnepeltet s kitartó erőt és kedvet adhat a további előhaladáshoz. Szinte páratlan a városok történelmében az a békés fejlődés, mely Felsőbánya városát jellemzi; a közgyűlések nemes, komoly munkája az egyetértés és bizalom jegyében folyik, pártharcok nem dúlnak, kíméletlenség, személyeskedés, felekezeti torzsalkodás ki van zárva a közgyűlések hangulatából; a polgárság az ősi város kiváló tradícióihoz híven méltóságteljes, a puritán erkölcsök kegyeletes őrzése mellett a modern fejlődésnek hive és elősegitője. Megszokta a képviselőtestület, hogy a polgármester kész dolgokkal járul eléje, ki leemeli válláról a tervezés, a kidolgozás gondjait; lehet mondani, hogy a sanctionálásban merül ki a közgyűlés tevékenysége, mely hivatását megnyugodva, elégedett szívvel gyakorolja. A városi kormányzatnak ez a zavartalan önmüködése is Farkas Jenő polgármester érdeme, ki mindig megtalálta a helyes utat a polgárság eszéhez, szivéhez, miután a város egész közönsége átérezte, hogy a 15 év előtti bizalom méltó embert ért, hogy a város hü fia esküjéhez hiven mindent, ami benne jó és nemes, városa közjavának szentelte. A város jóléti é3 társadalmi intézményeinek legtöbbjében vezető szerepre emelték. Világi elnöke a róm. kath. egyháztanácsnak, igazgatója a felsőbányái takarékpénztárnak, elnöke az olvasó- egyletnek és a polgári körnek, elnöke a felsőbányái középhegyi bányamegyének, igazgatója több magánbányatársulatnak, az országos bányászati és kohászati egyesület nagybányai osztályának alelnöke, a nagybányai Teleki irodalmi társaságnak tiszteleti tagja, a szatmár—nagybányai és felsőbányái vasút igazgatósági tagja, a Kárpát-egyesület gutini választmányának ügyvivő alelnöke, a polgármesterek országos egyesületének és a magyar városok kongresszusának tanács-, illetve választmányi tagja stb. De mikor már <3 neki ült Mindig megvárta mig kihűlt, így: amint forrt és föccsögöt Lassan szépen elpöfögött. Végre kifordult a tálból Félre álltunk az utjából, Elismeréssel adózva: Hogy ez: — nem is volt elsózva. . .. Majd jöttek uj üstökösök Bárány-ölő álszent Györgyök, Kikből kivált egy teleki Hogy mint győző: ő főz Neki. Csak a pircsi kőmivesek Jó tűzhelyet készítsenek. Majd ők jobb menüvel győznek Mert kitoló kását főznek. Étlaphoz vettek papírost, Ráírták, hogy: egyél zsírost Titkon folyt az aknamunka, Az agyat egy eszme fúrta: Hogy nem kell a magisztrátus Nagyközség legyen a státus! Tönkremegyünk, elpusztulunk, Adósságba nyakig uszunk . . . így szóltak; de amig főztek, Sok tisztaságot mellőztek. És jött egy osztó igazság, Egy »JIlényéi hatalmasság« Megvizsgálta a tűzhelyét És mit talált ? . . . füstöt, perjét Most mint erélyes jó kukta A fazekat mind felrúgta. Ezért kárpótlást keresve Sokszor jártak Budapestre. Mindezen tisztségeiben lelkiismeretesen, nagy ügybuzgósággal és jókedvvel jár el mindig, megfelel azon bizalomnak, melyet belé helyeztek. A város társadalmi életét 15 éven át sok hazafias és más estély rendezésével, kirándulásokkal élénkítette. Az idegenből jöttékét akár egyenkint, akár csoportosan keresték fel városunkat, természetimádó rajongással vezette el gyönyörű fekvésű városunk természeti szépségei közé. Az elszármazottakat már két ízben találkozásra hazacsalogatta, hogy az édes szülőhazához való ragaszkodásukkal ideláncolja őket érzésben és vonzalomban. És ahogy szereti szülővárosát, ép olyan magyar érzelmű polgára a hazának; szerető hitvese és gondos atyja kedves családjának. Tizenöt éven át tapasztalt ennyi tevékenység, lelki jótulajdonságok és polgárerények méltók arra, hogy ünneplésben legyen részük. Ez a változó, fejlődő kép magához vonz minket tisztviselőket, mert bele tudtunk illeszkedni annak úgy hangulatába, mint tartalmába, A képnek központja és dísze szeretett polgár- mesterünk, egy szép eredményekben és tanulságokban gazdag pálya zenithjén, ki munkájával teremt, alkot, erejével sikeresen küzd a hivatásában fekvő nagy célokért. A kép szükebb kerete mi vagyunk, a város tisztviselői. Amit a hétköznap munkájába nem mondtunk, most mondjuk el ezen ünnepélyes órában. Tiszteletünk, nagyrabecsülésünk, szeretetünk önkéntelen törnek fel bennünk, munkájának, fáradozásainak legközvetlenebb tanúiban. Ezen érzések ereje arra az útra terel, amelyen polgármesterünk halad s közös hivatásunk nemes harcában nemcsak követői, de támaszai is akarunk lenni a jövőben. Biztosíthatjuk arról az odaadásról és összetartásról, melyre a hadvezérnek van szüksége, hogy terveit győzelemre vigye, kitartásunkról és igyekezetünkről ott, ahol önállóan kell kötelességünket teljesítenünk. Ezeket nyújthatjuk mi szeretett polgár- mesterünknek, hogy belőlük, ha alkalmasak, erőt merítsen további nemes működéséhez. Egyebet már csak.a Mindenhatótól késhetünk, egészséget és áldást, hosszú munkabíró életet, örömöket, melyek felderítik napjait s a lelkiismeretnek azt a fenséges nyugalmát, mely a jól teljesített munka jutalma. Érzelmeink és jókívánságaink őszintesége, ünneplésünk melegsége legye neked ezt a 15 éves évfordulót olyan örömteljessé, amilyen örömet nekünk munkatársaidnak az a kedves alkalom szerzett, hogy azokat szivünkből kifejezhettük. Vedd ezen emléket szívesen, mely a város egész közönségének ajándéka. Valahányszor munka után, vagy a szórakozás óráiban kezedbe kerül, jusson eszedbe, hogy ez az érdemeidhez Ott remélték azt a tótot Aki rá húz egy kis drótot. — így éltek a gyanúperrel, De hát nem jártak sikerrel. Onnan se hoztak egyebet: Útilaput, meg cserepet 1 . . . — Tudom, sokan kérdik: mi a? Ez a kásahistória? Ha már ide feltálalom, Savát, borsát, mért nem adom? De egy hangulatot lesek: Megértik a benfentesek! . .. Letűnt emlék múlt időből Ne beszéljünk most már erről Ami ezt forrásba hozta Nagy haladásunk okozta Azt hittük: mig tart a roham, Csekély erőnk összeroppan. Nem bírjuk ki a reformot Elérni a magas ormot, Melyre nem csekély túrával Haladtunk a kultúrával. — Dicsérjük érte a vezért, Hogy az ösvényről le nem tért. Tett, amit tett: nagyon sokat, Jó hogy kedve le nem lohadt Elérni a célirányát. Széppé tenni Felsőbányát. Segítse a Gondviselés, Hogy munkája legyen mesés Sok időre kiterjedő: Éljen, éljen, Farkas Jenő! szerény tárgy a közvélemény jutalmát a múltra és őszinte bizalmát a jövőre szimbolizálja. Isten soká éltessen! Zugó taps és éljen tört ki a jegyző hatásos előadása után, ki átnyújtotta a város közönségének értékes ajándékát: egy díszes ezüst szivardobozt, melyet felirat és diszmonogramm fog ékesiteni. Ezután az elnök felkérésére Nagy Lajos emelkedett a szólásra, hogy az ünnepeltet a város képviselőtestülete nevében köszöntse. Nagy Lajos komoly, magas szárnyalásu beszéde igy hangzott: Tekintetetes Polgármester ur! Igen tisztelt díszközgyűlés! Mi, a város képviselőtestületének tagjai, kik 15 év óta szerencsések vagyunk élénk figyelemmel kisérni s örömmel látni azt a hasznos munkálkodást, közjóra irányuló tevékenységet, melyet városunk anyagi, szellemi s erkölcsi érdekében kifejteni méltóztatott: megállunk sikerdus eredményű polgármesterségének e nevezetes határkövénél, hogy a múltért hálával, köszönettel adózzunk, jövőre pedig bizalmunkról biztosítva, szeretetünk, tiszteletünk forrásából is — Isten segedelme mellett — erőt merítsen a további munkára, sőt netalán a küzdelemre. Egy testület vezetőjének, igy egy város polgármesterének sohasem szabad, nem lehet mel lékes körülményekre tekinteni, nem lehet egyesek tetszésére vagy nem helyeslésére ügyelni, hanem öntudatosan, célirányosan kell előre haladni. Tekintetes Polgármester ur igy tett. Nem nézett se jobbra, se balra. Ment következetesen, célirányosan előre. Nemes törekvését, kitartó szorgalmát már eddig is fényesen jutalmazta az Ur. Vasutunkkal belejulollunk a nagy világ- forgalomba. Vízvezetékünk, villanyvilágításunkkal sok nagy várost megelőztünk. Városunk közpénztárának elég kedvező helyzetbe hozása és sok más alkotások nevéhez fűződnek. De ki ne tudná, hogy még mennyi a tennivaló! Ki ne tudná! Bizonyára Polgármester ur tudja legjobban s sajnálja leginkább, hogy megfogyatkozott kenyerünk. Nincs a népnek keresete, kiapadt megélhetési forrása. Még ez ünnepélyes alkalmat is meg kell ragadnunk a kérésre, szíveskedjék az illetékes körök, a magyar kormány figyelmét ide terelni, hogy ha fontos előttük magyar nemzetünk ez egyik védbástyája, akkor siessenek segítségünkre jönni addig, mig nem késő. Mentsük meg a meg- mentenivalót idejében. Mert mint már évek hosszú sora mutatja, városunk számban nemcsak nem gyarapodik, sőt évről-évre fogy lakossága. Jövedelmi forrást kell azért nyitni. Különben pusztulunk, veszünk. Nagy munkájának befejezésére, a további feladatok végzésére Isten segedelmét esdve, szivünk mélyéből jövő jókivánalokkal üdvözlöm Polgármester urat a város képviselőtestülete nevében. A beszédet követő lelkes éljenzés lecsila- podása után Bradofka Frigyes bányatanácsos, bányahivatali főnök a felsőbányái kincstári bányászat nevében az alábbi igen értékes és tartalmas beszéddel üdvözölte a polgármestert. Mélyen tisztelt disz-közgyülés! Az imént elhangzott szép szavak után, melyek az ünnepelt polgármester urnák ily minőségben városunk szolgálatában eltöltött 15 évi sikerekben dús működését, úgy a városi tisztikar, mint a képviselőtestület részéről méltatták, szives türelmüket kérem, ha ez ünnepélyes alkalommal én is, mint a helybeli m. kir. bányászatnak ezen testületben ez idő szerinti képviselője, szükségét érzem annak, hogy az ünnepelt polgármester urat, hivataloskodásának ezen útjelzőjénél, a kincstári bányászat részéről külön is lelkem egész melegével üdvözöljem. Azt hiszem, nem szükséges e testület kebelében részletesen fejtegetni ama jelentékeny és fontos szerepet, melyet a helybeli bányszat általában e város keletkezésétől fogva, a kincstári bányászat pedig két évszázadot meghaladó idő óta, városunk szociális, kulturális és közgazda- sági életében mindenkor betöltött. Hiszen kétségtelen s köztudomású dolog, hogy a szép bérceink mélyében rejlő kincsek voltak azok, melyeknek felfedezése és napfényre hozatala, tehát kibányászása okot és alkalmat szolgáltatott e kies fekvésű város keletkezéséhez és megalapításához. A régmúltban itt virágzó fémbányászat volt az, a melynek révén e nemes város nagybecsű
