Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-26 / 2. szám
Felsőbányái Hírlap 1 férfi, 3 nő; 56—60éves korban 1 férfi; 61—65 éves korbair 1 férfi, 70—75 éves korban 1 férfi. Házasultak között volt özvegy 8 férfi, 7 nő, összesen 15. Kihirdetés alul felmentés adatott 8 esetben, felhatalmazás alapján köttetett 1 házasság, várakozási idő alul felmentés adatott 1, fiatal kor alul 1 esetben. A gyermek vallására egyezség köttetett 4 esetben, mind a 4 esetben a rom. kath. vallás javára. Házassági kihirdetés volt 52. Halálesetek száma volt 125 és pedig férfi 79, nő 46; vallás szerint r. kath. férfi 38, nő 24; g. kath férfi 29, nő 9; rét. férfi 10, nő 9; ágostai hitv. nő 2; izraelita férfi 2, nő 2. A halálokok következőleg oszolnak meg : agyhártyalob 2, agyszélhüdés 3, aggkór 4, angolkór 1, gyomorbélhurut 15, gümős agyhártya- gyuladás 1, fejsérülés 1, bélelzáródás 1, görcsök 2, hörgöcslob 2, izületi csúz 1, kanyaró l,sziv- hüdés 11, tüdővizenyő 1, tüdőlégdaganat 2, tüdőlob 17, tüdőgyuladás 4, tüdőgümőkór 22, veselob 3, szívbaj 1, veleszületett gyengeség 10, vi- zenyő 2, vizkór 1, rák 1, végelgyengülés 10, roncsoló toroklob 3, vesegyuladás 1, influenza 1, baleset 4. A négy baleset: 1-et megszurtak, 1-et véletlenül lelőttek, la., fáról leesett, 1-nek a koponyája bezuzódott. Öngyilkosság nem fordult elő. A születéseket és halálozásokat vallás szerint összegezve: született róm. kath. fiú 60, leány 43, összesen 103; elhalt róm. kath. férfi 38, nő 24, összesen 62; szaporodás 41. Született gör. kath. fiú 29, leány 27, összesen 56; elhalt gör. kath. férfi 29, nő 9, összesen 38; szaporodás 18. Született ref. fiú 8, leány 13, összesen 21; elhalt ref. férfi 10, nő 9, összesen 19; szaporodás 2. Született izraelita fiú 6, leáhy 4, összesen 10; elhalt izr. férfi 2, nő 2, összesen 4; szaporodás 8. Házasság kihirdetés volt 1909. évben 57, 1910. évben 52, kevesebb 5-el. Házasságkötés volt 1909. évben 39, 1910. évben 46, több 7-el. Az elhaltak száma volt 1909. évben 128, 1910. évben 125, kevesebb 3-al. A szülöttek száma volt 1909. évben 180, 1910. évben 191, több 11-el. Az 1910. év eredménye tehát: született 191, elhalt 125, szaporodás 66. A női munka. Azért még nem kell okvetlenül feministának lennie valakinek, hogy a női munka s női képességek elismerése s a férfiúi munkával való egyenrangúsága mellett kardoskodjék. Sokszor a női nem azokban leli legerősebb támaszát és védelmét akik legesküdtebb ellenségei minden olyas női mozgalomnak, mely majmolva a külföldet, de nélkülözve annak feltételeit, olyan jogokért indul a társadalmi harcba, amely jogok elérése nem a ma szükségessége, hanem valamely beláthatatlan messzi időnek valószínű elkövetkezése. Ha mi aktuálisnak tartjuk mai cikkünkben a női munkát vezéreszméül fogadni s arról elmélkedni, vájjon csakugyan elértük már azt a kulturális magaslatot, amelyen a nő, mint egyenrangú küzdőtárs a férfi oldala mellett vívja meg naponta a létért való küzdelem nehéz harcát, akkor bizonyára örömmel üdvözölhetjük a kereskedelmi miniszter azon uj javaslatát, mely a női munka idejének törvényszerinti korlátozását rendeli el. Ha az élet küzdelmeibe befásult férfi társadalom nem tekinti jószemmel az uj küzdőtárs porondra lépését, ha bizonyos is az, hogy az újabb vetélykedés esetleg a férfi munka árának leszállítását vonhatja is maga után, mégis be kell végre látnunk annak szükségességét, hogy a női munka szerepét a modern társadalomból immár kiküszöbölni a lehetetlenséggel határos s hogy annak úgy kulturális, mint társadalmi értékével s erejével számolnunk kell. S ha mértékét tudták szabni a szakszervezetek a férfi munka idejének, ha megtudták állapítani, hogy mennyi az a maximális munkaidő, melyet a férfi fizikum, annak megrongálása nélkül elbír, akkor nem szabad elfeledkeznünk a mellettünk munkálkodó s küzködő női munkásokról sem s különösen nem arról, hogy a nőnek a munka mellett még hivatást is kell társadalmunkban betöltenie, amely hivatással a társadalom tovább fejlődése életképessége egyenes arányban áll s amely hivatás mennél jobb betöltése a társadalom s mindnyájunk elsőrendű érdeke. A férfi munkások különböző szervezkedéseikkel megtudták óvni mindenkor jogaikat, érdekeiket. A női munkások érdekeit megvédeni, pedig egyenesen a társadalom kötelessége, mely ezzel tartozik ellenszolgáltatást teljesíteni azért a nélkülözhetetlen missióért, melyet minden nőnek bekell töltenie, az anyasági tiszt kötelméért. S azért üdvözöljük örömmel a kereskedelmi miniszter uj törvényjavaslatát, melylyel a női munkaidő normális szabályozását rendeli el. Ha a nőt túlzott munkával kifárasztjuk, ha elvesszük tőle annak lehetőségét, hogy a munka után a természetnyujtotta hivatását is betölthesse, akkor az utódok korcsokként jelentkeznek s a népességi statisztika szomorú számokkal igazolja az antifeministák amaz elvét, hogy a nőt anyának s nem munkásnak teremtette a természet. Ha védelmi szabályokkal azonban határt szabunk annak a munkának, melyet a nő gyengébb fizikumával annak károsodása nélkül elvégezhet, akkor a nő mindkét hivatását teljes mértékben betöltheti s kiveheti részét abból a küzdelemből, melynek segélyével embertársának segítségére akar sietni s amellyel gyermekeinek jövendőjét még jobban biztosíthatja. Ha ügyelünk arra, hogy csakis a hozzáértők számítása szerinti idő teljék el a munkával a többi pedig a szórakozás s pihenésnek legyen szánva, akkor mi tettünk elsőrendű szolgálatot a feminizmusnak s mi segítjük elő azt, hogy a nő munkálkodása mellett, tulaj- donképeni hivatását is betölthesse Just milieu! mondja a francia közmondás, az aranyközéput s mindenki megtalálja a boldogulását. Ha a kellő mérték, a határ betar- tatik, senki annak kárát nem vallhatja. A női munkaidőnek törvény által való korlátozása, épen a női munka megbecsülésére szolgál, mert ezzel elsősorban törvényes elismertetését, másodsorban törvényes védelmét látjuk mindannak, melyekért az igazi feminizmusnak tulajdonképen küzdenie kellene. Különfélék. Személyi hírek. Bodnár György szatmári kir. tanfelügyelő hivatalos ügyben két napot városunkban töltött. — Farkas Jenő polgármester 26-án Nagykárolyba utazott a vármegyei közgyűlésre. Kinevezés. A m. kir. kereskedelmi miniszter Bogsoh Kálmán nagykárolyi államépitészeti mérnököt főmérnökké nevezte ki. A népszámlálás városunkban csalódást okozott, Azt reméltük, hogy a lakosság ha sokkal nem is szaporodik, de apadni sem fog. Sajnos, 91 lélekkel kevesebb ma a lakosság, mint 1900. évben, mikor 4584 embert számláltak össze. Lehet, hogy egy nehányat sikerül még összehozni, de ez az eredményen nem változtat. Dr. Makray Mihály nagybányai polgármestert főkép az István Király Szálló felépítése és a vízvezeték bevezetése körüli érdemeiért Nagybánya város közönsége fényes bankettel ünnepelte január 21-én. Felsőbánya város nevében Stoll Béla ügyész köszöntötte a' polgármestert. Vármegyei közgyűlést tartott Szatmárvár- megye törvényhatósági bizottsága f. hó 26-án, Közgyűlés. A városi képviselőtestületnek f. hó 28-án rendkívüli közgyűlése lesz. Gyászhir. Dr. Sandean Gergely volt felsőbányái kincstári bányamű-orvos Nagyszebenben január 15-én meghalt. Felsőbányán hosszabb időt neki egyszer s mindenkorra. Hanem amit eszünk, azt leöntjük jó vin- nai borral. Ezelőtt hatvan-nyolcvan esztendővel, azt hiszem, kulacs állott a vinnai plébánosnál a kandalló párkányán, ma az ebédlőben a szekrénynyé átalakított kandalló mellett demijohn áll. A kulacs már nincs meg s helyette demijohn van, de a bor, az mai is ugyanaz — mint hatvan-nyolcvan évvel ezelőtt: izes, zamatos és erős. Jó, becsületes falusi nagy udvaron haladva keresztül, jutok a nagy kertbe. Az udvaron először is egy kiszolgált, elgyengült vén vizsla fogad bágyadt hizelkedéssel, azután jöt- tömre dühösen kezd öblögetni egy pulyka, hogy majd szétreped dühében, vagy öt kis galamb meg fenn a dúcon óvatosan betipeg a kis kapukon, mig a páva rögtön felszáll egy kerítésre, hogy jobban lássam pazar tollazatát. Csupán a kácsák azok, melyek egyáltalában ügyet sem vetnek rám s zavartalanul locsolják kifele vizöket egy gödörből a kút közelében. Még a házinyul se nagyon rémüldöz s vagy három kis fehér állat az istálló tájékán még tanakodni látszik, meneküljenek-e vagy nem? A gyümölcsösnek már csak licium-sövény a kerítése, meg egy jó árok, melyen át palló vezet a lucernásba. Énnek már kerítése sincs, szabad a kilátás s szép nagy sik tájék tárul a szem elé, szinte a végtelenségig, melynek — ha századikszor látja is az ember — egy percre el kell merülni a nézésébe, olyan szép, olyan kedves, olyan mosolygó. Csendesség köröskörül és napsugár és illat... De csak az egyik oldalon. Mert ha megfordul az ember, ott már északra, a közvetlen közelben a rengeteg erdőségekkel borított hatalmas hegyek állanak, komoly ábrázatukkal barnán, sötéten, zölden, ahol mintha egy másik, egy külön világ kezdődnék titokzatos érdekességével, rejtett szépségeivel : a Vihorlat 900—1000 méteres hegységeinek csendes, gyönyörűséges világa, madárdallal a forrás vizét ízlelgető szép szarvas-tehénnel, lomhán kullogó medvével, de előbb még, legalább kelet felől, viruló szőlőterületek teszik zölddé a hegyek oldalát, apró présházakkal, közbe-közbe derék, urias épületekkel is. A szép panorámát, melyet annak a lucernásnak a végéről nézeget az ember a rónaság közepén állva, teljessé teszi egy várrom, mely mindjárt nem messze van a községbeli házaktól, hegy tetején s melyet szintén mindig megnéz az ember, akárhányadikszor látja. Mintha azt akarnók látni, hogy ott fenn mit csinálnak? Pedig ott senkise csinál semmit. Csendes a vár és néma. Akik valaha ott laktak és éltek, hol vannak már? Azoknak bizony nem ismerik a mostaniak már emlékezetét sem, legfeljebb annyit tudunk, hogy a vár hajdan a Druge- theké volt. »Elpusztuló kert ott a vár alatt, Elpusztuló vár ott a kert felett . . . Rajtok borong homályos-szomorún Az őszi köd és az emlékezet.« (Petőfi.) A múltkor aztán egy reggelen léptem ki a szép, szabad természetbe, hogy végigjártas- sam szememet a zöld tájakon s ízleljem újra azt az éltető szabad levegőt, mely annyira kü- lömbözik a bezárt szobai levegőtől. Bárha a fák és bokrok kopaszok is már, azért a tájék zöld most is: a színe kinn a vi lágnak kékes és zöldes s hiába barnállik egy- egy hegyoldal most szénfekete erdőivel, tari kitva a fák sárgás-barna »lombjaival«, diadal- I maskodik a pázsit és gyep s az összbenyomás mégis az, hogy egészében zöld ez a föld. Kedves, borongós novemberi reggel volt, | úgy kicsivel 8 óra után. Napsugár nem volt s ; hűvös szél is fújt, azért mégsem lehetett azt i mondani, hogy barátságtalan az idő, mert ha néha borulat van, ez is természetes s a természet sohasem rut, mindig szép. E komoly novemberi reggelen is oly sok mindent lehetett látni a szabad természet világában, ami bájos, festői és kedves 1 Jó távol tőlem olyan szépen húzódtak végig sorban egymás mellett egy lejtős halom | oldalában azok a zöld, sárga, barna és fekete I csikók, aszerint, amint egyik helyen szántás | van, a másik helyen már ki is van kelve a vetés. Mikor egy tócsához értem, a bokor mellől ; ijjedt vijjogással röppent fel egy sármány egész i közelemből s rémült szárnycsapkodással me nekült a sárga tollú nagy madár. Talán szuny- nyadt szegény a száraz bokor ágai közt s én álmában leptem meg halk lépéseimmel a puha gyepen. Fejem felett pedig időnként néhány élelmet kereső varjú száll el lármás károgás- sal, sőt láttam egy derék sast is haladni az erdő felé. Egy lapályon előttem tehéncsorda lege- j lészik. Lassankint egyre-egyre nagyobbá válik j a terület, amelyen a legelésző nyáj művészi, | utánozhatatlan szétszórtságban és összevisszaságban el van oszolva. A területet alig győzi végigjárni két derék bika, melyek át-átbailag- ! nak a békés állatok csoportjai között. Egy- kettőnek a tehenek közül kolomp is van a nyakában, mely azonban csak ritkán szólal meg : egyhangú kongással § melyet annyiszor neveztek már a költők mélának. Most egyszerre
