Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-26 / 2. szám
Felsőbányái Hírlap élt s betegsége miatt ment nyugdíjba Nagysze- benbe. Halála széles körökben kelt őszinte részvétet. A család gyászlapja a következő: Fájdalmas szivvel tudatjuk rokonainkat, barátainkat és ismerőseinket, hogy a szeretett férj, testvér és nagybátya, dr. Sandean Gergely nyug. magy. kir. bányamüorvos meghalt 1911. évi január hó 15-én d. u. 2 órakor, életének 67-ik és házasságának 31-ik évében. Temetése f. év és hó 17-én fog lenni, a gör. kel. vallás szertartása szerint. Nagyszeben, 1911. január hó 15 én. Sandean Justina szül. Brote, mint neje. Sandean László és neje, mint testvér. Sandean Gergely, László, Demeter és Mariska, mint unokák. A felsőbányái takarékpénztár f. év február hó 4-én tartja évi rendes közgyűlését. Fősorozás. Városunkban ez évben a fősorozás április hó 28. és 29-én fog lefolyni. Hirdetmény. A város tanácsa ezúton is tudomására hozza a szülőknek, munkaadóknak, kereskedőknek, iparosoknak és cselédtartó gazdáknak, hogy felügyeletük vagy alkalmazásuk alatt álló mindazon ismétlő iskolaköteles fiú- és leány- gyermekeket, kiknek életkora a 12 és 15 év között van, a február hó 1-én, a Kapnik-utcában (Vajcsukné-féle ház) megnyíló gazdasági ismétlő iskolába a jövő hó első 3 napján kötelesek beíratni és őket a megállapított tanidőben az iskolába elengedni. A tanórák ezen tanévben a fiuk számára szerdán és szombaton délután 2—5 óráig, a leányok számára kedden és pénteken délután 2—5 óráig, a vallástani óra mindkét nemüeknek felekezetenként vasárnap délelőtt 11-12 óráig fognak megtartatni. A beiratkozás és az iskola látogatását a városi hatóság a legnagyobb szigorral fogja ellenőrizni s az igazolatlan mulasztó tanköteles szülőjét, munka-, szolgálatadóját vagy mesterét fokozatos pénzbírsággal sújtani. A kaszinók közgyűlései. A »Felsőbányái Olvasó-egylet« f hó 14-én tartotta rendes évi tisztújító közgyűlését, mely nagy érdeklődés mellett folyt le. A pénztári jelentés szerint a kaszinó jövedelmei a nyert italmérési jog folytán örvendetesen szaporodtak s igy kilátás van arra, hogy a kaszinó avult berendezéseit is tetszetősen és kényelmesebb bútorokkal lehet felcserélni. A tisztikar és választmány a jegyző kivételével a múlt évi maradt. A kaszinó elnöke Farkas Jenő, jegyzője Psthe Lajos (uj), pénztárnoka Mikola A. Gyula, könyvtárnoka Jékly Károly. A választmány tagjai: Bradofka Frigyes, Báthy Imre, Bernovits Emil, Nagy Lajos, Likker Károly, Ko- váts Gyula. A borbizottság tagjai: Magyar László, Kováts Gyula, Jékly Károly, Lupán Athanász. - - A Polgári Olvasókörben f. hó 27-én volt meg a közgyűlés, mely a múlt évi tisztikar egyhangú lelkesedéssel ismét, megválasztotta. A kör elnöke Farkas Jenő, alelnöke Spáczay Gyula, jegyzője Csonka József, pénztárnoka Bónis Sándor, ellenőre Pap Márton, gazdája és könyvtárnoka Al- másy Kornél. A választmány tagjai: Kerekes Sándor, Doroghy Sándor, Szigyártó József, Maksai Lajos, Lévay Lajos, Szabó Sándor, Marcsics Menyhért és Almásy János. Táncvigalmak A felsőbányái Polgári Kör február hó 4 én táncvigalmat rendez, mely iránt az érdeklődés már is igen nagy. A meghívókat, mit alább közlünk, a hét elején bocsátottaki a rendezőség. Meghívó. A felsőbányái Polgári Olvasókör 1911. február 4-én, a »Korona»-vendégíő nagytermében, ház-alapja gyarapítására zártkörű táncvigalmat rendez, melyre kivül címzett urat és becses családját tisztelettel meghívja a rendezőség: Farkas Jenő elnök, Csonka József jegyző. Spáczai Gyula alelnök, Bónis Sándos pénztárnok, Pap Márton ellenőr. Belépő-dij: Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések — tekintettel a jótékony célra — köszönettel fogadtatnak és hirlapilag lesznek nyugtázva. — Meghívó. A Magyar Bánya- és Kohó-altisztek országos, egyesületének felsőbányái osztálya 1911. évi február hó 18-án, a »Ko- rona«-vendéglő nagytermében, őnagysága dr. Tóth Gáborné és Pethe Lajosné úrnők védnöksége alatt, szakkönyvtár létesítésére, zártkörű táncvigalmat rendez. Belépő-dij: személyenkint 2 K, családjegy 5 korona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Batyubái Nagybányán. A nagybányai ref. egyház egyházfentartásí alapja javára 1911. február 4-én. a Lendvay-szinházban zártkörű családias estélyt (batyubált) rendez. Belépő-dij: Sze- mélyjegy 2 K. Csadjegy 6 K. Középpáholy 20, oldalpáholy 16 K. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz az egyház elöljárósága. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. Kezdete este 7 órakor. Jubileum. Most februárban lesz 40 éve annak, hogy Obholczer Gyula pénzügyi tanácsos a pénzügyek szolgálatába lépett. Ez alkalomból az öreg ur barátai tiszteletére február elején Nagykárolyban a Magyar Királyban bankettet rendeznek. Tudomásul. Mély tisztelettel hozom a nagyérdemű vidéki közönség becses tudomására, hogy Nagybányán a Kossuth Lajos-utcában levő Lendvay-téren, a »Nemzeti Szálló« helyiségében megfelelő istálló és kocsiszín áll a t. vidéki közönség fuvara rendelkezésére. A vendéglő kitűnő magyar konyhával van ellátva, valamint hamisítatlan italok mindenkor kaphatók. — Tisztelettel a vendéglős. riadtan futni látom a szétszórt nyáj egyik végét. Igen, a pásztor megsokalta a kalandozást s a nagy ostorral most a központ felé tereli őket. S mikor egy idő múlva megint oda nézek, már nincs ott a csorda, hanem jó távol egy más területen tömött csoportban szaggatja nagy buzgón a gyepet, hová pásztora azalatt elhajtotta, ellenben más helyen, a várhegy oldalában tűnik fel egy más csorda. Mindenfelé szántanak az emberek, valamerre nézek. Nem messze tőlem, a vár alatt szintén szánt egy földműves két ökrével. Elgondolkozva nézem egy darabig a szántó vető- j nek fáradságos munkáját, amint két kezével erősen szorítja az eke szarvát, mig a kis fiú elől az ostort kezeli. Itt a szemem előtt ez hát ime az örök embernek az a munkája, az em- j bernek az a nevezetes verejtékhullatása, mely í együtt folyik az emberiség életével s sok ezer 1 éve folyton tart és szünet nélkül ismétlődik, mikor az ember, ez a természetrajzi lény, a j földnek hátát túrja, amely eltart bennünket. A munka évezredek óta ugyanaz, csak aki az eke szarvát tartja, az mindig más. Amit itt most ez j a vinnai gazda cselekszik, ezt csinálta az ókori asszyr ember, az etruszk, az egyiptomi gazda, ! a Borneo-szigetbeli őslakó s ugyanezt csinálja ! most is a németalföldi földmives, a brétagne-i ■ paraszt^ vagy a délafrikai telepitvényes: az eke szarvát fogja. No meg — ezt csinálja különösen a Kárpátok alján, a dólibábos rónákon annak a büszke . nemzetnek a fia. És pacsirta dalol feje fölött, i »amikor szánt.. .« Olykor az utón is látok gyalog-embert. ; Amott egy kis leány halad át egy hidacskán ; a füzek mellett, kosárban emelve valamit, j emitten egy öreg ember döcög botra támaszkodva ; most meg egy szegény asszony közeledik kis fiával az utón, hátán mindegyik nagy csomó fával megterhelve, az erdőből jönnek. Egyszerre csak lármás szekércsoport zaja közeledik egy szomszédos falu felől s ereszkedik lefelé a tömeg a halmon. Felismerem őket, amint közelebb érnek, a lovakat díszítő pántlikákról és kendőkről: násznép jön a három szekérrel, esküvőre hozzák ide a templomba a menyasszonyt. Az utolsó szekéren nagy sereg fehérruhás leány ül és dalolnak: ezek a nyo- szolyó-leányok. Ez megint egy kulturkép, mint előbb, a szemem előtt, egy nevezetes mozzanat az emberiségnek életéből, mely szintén örök, általános időbelileg és térbelile#?: a két nemnek szövetkezése, örök, nagy törvénynek beteljesítése, a nász, a családalapítás. Nyáron alkonyaikor is kimegyek a lucernás végére s ilyenkor mintha még sokkal bá- jolóbb, szivet megejtőbb volna a kép. Mélyebb a csönd, színesebb a határ, bensőségesebb a hangulat s nyugat felől a nap a közelben valósággal ráülni látszik egy halomra. Kis idő múlva átolvadni kezdenek az összes színek acélkékbe s ez a komoly nyugalmas alaptónus van szétömölve a tájon. Nem sokkal ezután imitt amott kigyul egy-két pásztortüz is. Hüssé kezd válni a levegő, szűnik a madárcsicsergés. Csicsergő madarak helyett denevérek jelennek meg s a vinnai várból baglyok huhogása hallszik. Siessünk innen, térjünk nyugovóra, jó éjszakát!! Arakszyn. A magyarság térfoglalása. Bármi adatokat is szolgáltasson az imént lefolyt népszámlálás, egy körülményt bizonyosnak vesz mindenki: az utolsó évtized alatt a magyarság saját hazájában ismét nagyobb teret foglalt el. A hazafiakat természetesen nagyon : érdekli az az arány, amelyben ez történt, de magát a tényt senki kétségbe nem vonja. A népszámlálás legfontosabb feladata: a kulturhaladás mérlegét, az időszerinti állapotokat bizonyos előbbeni időszakban uralkodott állapotokkal össze- hasonlitani. A haladás vagy hanyatlás e két időpont közti állapotok és viszonyok pontos összemérése mellett világosan kitűnnek. Valamint minden kulturmunkában a népek természetes ösztöne, az értelem, az ügyek iránti buzgóság adja meg a lüktető erőt, úgy abban az ügyben is, mely minden igaz magyar embernek leginkább szivén fekszik: a magyarosodás is attól a visszhangtól függ, amelyet a nemzet egyes lelkes vezetőinek kezdeményezése magában a népben talált. Kezdetben, négy-öt évtizeddel ezelőtt, amikor a nemzet megszabadult attól a lidércnyomástól, melylyel a bécsi kama- rilla visszafojtotta lélegzetét és a szabad, friss, egészséges életfunkciónak útját vágta, alig hogy a nemzet lerázta magáról béklyóit, nehány rajongó lelkületű hazafi legelsőbben is vissza kivánta hódítani a nemzet legdrágább kincsét, azt az aranvutat, amelven a haza érintkezik a hazafival: az édes anyanyelvet. Minő vállalkozás! Lesz-e, lehet-e eredménye ? Ismét azon a nyelven fogja-e a nemzet összessége kifejezhetni óhajait, reményeit, azon a nyelven fogja-e előadhatni sérelmeit, panaszait, amelyen a pusztaszeri gyűléstől a mohácsi vészig és később, amikor a török rabiga alatt felszabadult, egészen a pozsonyi országgyűlésig intézte ügyes-bajos dolgait? ügy látszott akkor, hogy a szó el fog hangzani a pusztában s nem lesz, aki meghallja. Pedig dehogy nem hallották meg. Kevesen értették és beszélték ugyan a magyar nyelvet, ezek is hijján voltak a gyakorlatnak, mert hiszen ama rémes időszak alatt csak suttogva-dugdosva lehetett nehány magyar szót kiejteni. S amikor azok "közül, akik tudtak magyarul beszélni, nehányan megtették az első kísérletet, hogy a magyar nyelvet ismét jogaiba léptettessék: nemcsak szokatlannak tetszett ez, de szinte nevetségesnek tartották a csaknem lehetetlennek látszó törekvést, hogy magyarul beszéljen mindenki, aki magyar. A régi Pest utcáin nem egyszer hallhatunk hangos kacagást válaszul a magyar szóra. S ime, a lehetetlen lehetővé vált, a nevetséges törekvés lelkűnkhöz tapadt, legszentebb érzelmünket képezi. Ezt a polyglott nemzetet a magyar nyelv tartja össze. Az idegen anyanyelvűek gyermekei magyarul beszélnek szülőikkel, akik igyekeznek őket megérteni és magyarul válaszolni. Legalább igy van nagyobbrészt. Ahol pedig még nem foglalhatott tért ennyire a magyar nyelv, ott megfelelő törvényekkel iparkodnak otthonossá tenni a magyar nyelvet. Annyira már vagyunk, hogy azok, akik igazán magyarok akar-
