Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-23 / 6. szám

XVI. é-vfol-yarm.­ö- szám 1911- ZMZéLrcixi« í2 ff f FELSŐBÁNYÁI HIELAP 's II .»I i <í í 1 iái ,S­TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. ' ■<>/ MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC jj A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá­ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A rokkant- és nyugdijegyesület felsőbányái (35-ödik) fiókpénztára. A jótékony és munkás egyének jövőjét biztosító intézmények között csaknem pá­ratlanul áll országunkban a »Magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegylete«, mely humánus és szreniodistikus feladatot tölt be. Ezen ma már csaknem az ország minden megyéjében fiókegyesülettel biró anyaegye­sület mintegy 18 év óta áll fenn s szeré­nyen, minden hangzatosabb reklámot ke­rülve, valóban minden hasonnemü intézmény között igazi humanitással tölti be hivatását, mert 1910. év végéig 785 rokkant tag se­gélyezésére 377.662 K 53 fillért, 225 árva részére 19.087 K 42 fillért, özvegyi vég­kielégítésre 1538 K 13 fillért, együtt nyug­díjra, árvák nevelési jutalékára, özvegyek végkielégítésére 1,067.564 K 66 fillért adott ki. Ily nagy összeg láttára, alig egy év­tized eltelte után, joggal mondhatjuk, hogy csak a leglelkiismeretesebb kezelés és a legönzetlenebb munkálkodás eredményez­hette ezt az igen szép eredményt. Az a lankadatlan buzgóság és önzet­lenség, mely a központi vezetőséget be­tölti, a vidéki fiókpénztárak élén álló egyé­nekben is mindenütt megvan, mert csak­nem minden dij nélkül, úgyszólván egész ingyen teljesitik a járulékok beszedését és továbbítását, vagyis a központba szállítását s amellett nem szűnnek meg az egylet esz­méje mellett való kitartásra s a tagoknak az egylet lobogója alá való toborzásában sem. De minden rábeszélő ékes szavak mel­lett is sokkal többet bizonyít az, hogy az egylet már tiz év után tényleg megkezdette hivatása teljesítését s élő reklámul szolgál­nak azon munkaképtelen egyének, kik már a nyugdijat tényleg élvezik. Felsőbánya azon elsők közé tartozik, ahol ezen egylet hivó szózatát azonnal meg­értve, már 1899. évben megalakították en­nek az egyletnek fiókját, mint elsőt a vár­megyében s akik még jó idején megértve a buzdító felhívást, beállottak az egyletbe, azok közül ma már 12-en élvezik a nyug­dijat s vannak biztosítva a nélkülözések el­len öreg napjaikra. Ennek a munkásjóléti egyletnek váro­sunkban már csaknem 13 év óta működő fiókja tartotta f. hó 19-én XII-edik évi rendes közgyűlését a városház tanácstermé­ben, melynek lefolyásáról következőkben számolunk be, azzal az óhajtással, bár mi­nél többen értenék meg ezen egylet hemes célját s minél többen „állanának be tagul iparosaink és munkásaink közül. Spáczay Gyula elnök üdvözli a közgyűlé­sen megjelent védnök nagyságos Farkas Jenó polgármester urat s felkéri a közgyűlés megnyi­tására ; védnök ur a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, elnököt felhívja a közgyűlés vezeté­sére, illetve a tárgysorozatban fetvett tárgyak előadására. 1. Ezután elnök előterjeszti a választmány jelentését az elmúlt 1910. évről, amely szerint 1910. évben a tagok száma 126-al szaporodott s 1910. év végén a tagok száma 535 volt. A tagjárulékokból összes bevétel 5310 K 71 f. Kiadás ........................................... 3871 K 72 f. A különalap volt 1910. év végén 1363 K 48 fillér, ennek a terhére múlt évben volt kia­dás 2 K 40 f, ami kiadás a f. év folyamán meg­térítve lett a külön alapnak. Az év folyamán elhaltak Májercsik József 40292., Balázs Béla 45834., Bodenlosz Ferenc 55273. sz. tagok; emléküket jegyzőkönyvileg megörökíteni indítványozza. A közgyűlés a választmány évi jelenté­sét tudomásul veszi és a felmentvényt 1910. évre megadja s elnök indítványára Májercsik József, Balázs Béla és Bodenlosz Ferenc el­halt tagok elhalálozása felett részvétét fejezi ki és emléküket jegyzőkönyvileg megörökíteni határozza. 2. Elnök ezután előterjeszti, hogy a leg­közelebbi általános választás 1908. aug. 9-én volt s igy a jelenlegi tisztikar mandátuma folyó évben lejár, megbízatásukat tehát az eddigi bi­zalom megköszönése mellett a közgyűlés rendel­kezésére bocsátja és kéri az uj választás elren­delését. A közgyűlés közfelkiáltás utján a tisztujitást következőleg ejtette meg : Elnökké Spáczay Gyula. Jegyzőkké Kormos Sándor és Szász Károly. Ellenőrökké Dorogi Sándor, Tanczer György, Túri István, Lévay Lajos. Pénztárnokká Mazalik Bazil. Választmányi tagokul: Id. Lévay Sándor, Nagy Mihály, id. Kormos Sándor, Sesterák Já­nos, Haldinszky József, Maksay Lajos, Pap János, Pap Márton, Bónis Sándor, Szabó Károly, ifj. Hajdú Lajos, Juhász Ferenc, Kuhárik Árpád, Szigyártó József, Rusolán István, Nagy Károly egyhangúlag 3 évre megválasztattak. Egyben a Az ablakból. — Irta: Kortsák Jenő. — Rögtön itt lesz — mondotta a három alak közül a legfiatalabbik s türelmetlenül nézett a kávéház szürke márványasztalára kitett ezüstóra mutatójára. Háromnegyed három volt. A másik kettő letette az újságot, amelybe már félórával előbb beletemetkeztek s úgyszólván megszűntek a külső, lármás világ számára létezni s kíváncsian, várakozó arczczal tekintettek ki a kávéház magas tükörablakából az utczára. — Amott jön már, a sarkon túl — mondja megint a legfiatalabbik s idegesen nyújtogatta nagy szőke fejét, hogy minél jobban lásson. Jött. Apró, fürge lépésekkel; kicsi, keztyüs bal­kezével ruháját fogta össze ügyesen, diskréten. Azt a bizonyos rózsaszínű olcsó perkálruhácskát, ami olyan jólesően üt ki a sok divatos, selyem­mel, bársonnyal fölezifrázott ruha közül, mint az üvegházi, kimondhatatlan nevű, meghatározhatat­lan szinü virágok közül a búzavirág. Fehér bébés szalmakalapja nem takarta el eléggé a haját; néhány apró csintalan szőke tincs kibújt a szal­mabörtön alól s vígan repkedett a levegőben. Sötétkék szemét a földre szegezte szigorúan, ko­molyan, mikor tündéralakja mint valami mozgó­fénykép, ellibbent az ablak előtt. — Gyönyörű, elragadó és milyen tisztessé­ges ! — mondta a lelkes fiatal, a másik kettő pedig komolyan és szakértelemmel bólintott rája. — Csak el ne késsen — mondta’ még az egyik s aggódva nézett a perczegő órára. Szerelmesek voltak belé mindhárman. Már többször elhatározták, hogy valamelyiköknek fel­tétlenül el kell vennie feleségül, mert ez a leány nem arra való. hogy hivatalban hervadjon el, a gázvilág sorvasztó, lélekzsibbasztó sustorgása mellett. Ennek a leánynak napfény kell, meleg­ség, szerelem. Olyan leány, aki boldoggá tenne egy embert. A családi körülményeivel is tisztában vol­tak. Egyszerű, valószínűleg iparos szülők gyer­meke, akik egyetlen (föltétlenül egyetlen) leá­nyuknak jó nevelést adtak. Négy polgárit vég­zett, aztán kereskedelmi kurzust s most egy éve, épen egy éve, valami bankban dolgozik, délelőtt kilencztől tizenkettőig s délután háromtól hatig. Józan, szorgalmas, takarékos s föltétlenül tisz­tességes leány. Ezeket az adatokat nem hallották senkitől. Ök maguk döntötték el innen az ablakból, ahon­nan már évek óta figyelték a kívül nyüzsgő világot, a sürgő-forgó, lassan baktató, rohanó, nevetgélő, fásult arczu embereket, akik reggeltől estig lótnak-futnak kenyér vagy mulatság után s akiknek arczára, ruhájára, mozdulataira rá van írva a származásuk, állásuk, jellemük, néha a gondolatuk. így ismerték s szerették meg a kis köny­velőkisasszonyt, innen lettek szerelmesek belé s egyikük föltétlenül el fogja venni feleségül, csak az nincs még eldöntve, hogy melyikök. Képzeletükben már előre látták ennek az egyiknek a csöndes családi boldogságát. A férj hivatalt fog vállalni (itt hagyja ezt a csúf, léha bohéméletet) s reggel együtt indulnak karonfogva a többi rohanó, kenyérkereső, szorgalmas ember között a hivatalba. így tisztességes keresetre tesznek majd szert s állásuknak megfelelő kis lakást is tarthatnak. Valami háromszobás kis la­kást olcsó bútorral, egy pár ízléses képecskével vagy szobrocskával díszítve. Lesz dohányzó szoba is. Itt fogják néha megvendégelni a másik kettőt teával s a csendes családi boldogság láthatárá­val. Komoly, bölcs prédikáczió lesz a tea mellé a két másik számára. Ezt az asszony fogja szol­gáltatni (kitünően ért majd hozzá). Hogy hagy­ják ott azt a füstös kávéházat, azt a sima, kép­mutató ablakot, mert hamisan mutatja a világot. Az emberek nem gonoszak, nem gázolják le a másikat a kenyér utáni tülekedésben, a ruhájuk nem sáros s az arezuk nem sápadt, vagy mo­gorva. Csak az a sima tükörablak torzítja el annyira őket. Aztán az asszony majd az ő abla­kából mutatja az embereket és könnyen lehet, hogy onnan csupa mosolygó arczu, ünnepi ru­hába öltözött népet fognak látni. Szóval kelle­mes estéket fognak abban a bizonyos lakásban eltölteni ők négyen. Ilyenekről beszélgettek naponta háromnegyed három után s már-már elhatározták, hogy vég­legesen döntenek, hogy melyikök vegye el a lányt, mikor egy tavaszi délutánon némi akadá­lyok merültek föl. Ezen a napon amolyan kis vihar keletke­zett. Sürü sötét felhők, mennydörgés, aztán zá­por, mintha dézsából öntenék. Épen háromne­gyed három volt, amikor ő jött. Apró, keztyüs kezével ijedten fogta össze a ruháját s szapora léptekkel menekült az eső elől. — Itt a pillanat — mondta a legfiatalabbik, a leghevesebbik s már emelkedni akart, de késő volt, mert egy szemközt jövő ur, szőke bajusza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom