Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-23 / 6. szám

Felsőbányái Hírlap közgyűlés Marcsics Menyhért volt pénztárnoknak ki elfoglaltságára hivatkozással lemondott, hosszas működéséért elismerésének és köszönetének ad kifejezést s őt erről jegyzőkönyvileg is értesíteni határozza. 3. Ezután elnök előterjeszti, hogy kívánja-e a fiók a folyó évben Budapesten tartandó kül­döttek közgyűlésén magát képviseltetni. A közgyűlés tekintettel, hogy már három éven át nem képviseltette magát a küldöttek gyűlésén, ezúttal egyhangúlag határozatilag ki­mondja, hogy a f. évi küldöttek gyűlésén kép­viselteti magát s küldöttekül Spáczay Gyula elnököt és Tury István ellenőrt egyhangúlag megválasztja s az eddig szokásban volt össze­get részükre a külön alap terhére megállapítja s kiutalásával a választmányt megbízza. 4. Felolvastatott ezután a központ évi je­lentése és előterjesztetett a napirend. Azt a közgyűlés észrevétel nélkül tudo­másul vette. Ezek után elnök köszönetét mondott véd­nök urnák a megjelenésért és a közgyűlés szives vezetéséért s kérte továbbra is a fiók iránti jó­akarata támogatását. Védnök biztosítva a fiókot további jóindu­latáról, elnök a tagokat az egylet melleti kitar­tásra buzditva, a közgyűlést berekeszti, Gyümölcsészet. A hó elolvadt, a sár is kezd már szik­kadni, ideje tehát, hogy gyümölcsöskertünkben megtartsuk a tavaszi szemleutat. Egész megyénk területén oly nagy — bár rövid ideig tartó — hideg volt a tél folyamán, hogy első sorban e hideg káros következmé­nyeit kell szemügyre vennünk s — ameny- nyire lehet — orvosolnunk is. Gyümölcsfáink, különösen fiatalabb, még növekedésben levő almafáink törzsét vizsgáljuk meg első sorban s amelyiknek déli oldalán hosszabb-rövidebb függélyes irányú kéregrepe­dést fogunk találni, a felkonkorodott kéregré­szeket vágjuk le simán, jó éles késsel, az egész sebet pedig kenjük be agyaggal kevert marha­trágyával. így esetleg még meg lehet egyet- kettőt az ily sebesültek közül menteni. Egyúttal gondoskodhatunk a fa kérgének mohtól és felpattant kéregrészektől való meg­tisztításáról is. Lehet, hogy ismét eltelik 20—30 esztendő, mig újra 26—28 C. fok hideg lesz, mindazonál­tal óvintézkedésül ajánlhatom, hogy a 15 éven ! alóli, tehát törzsben még fejlődő almafáink- j nak törzsét május hóban, de okvetlen a má- ! sodik vérkeringés, tehát julius elseje előtt, a j szükséghez képest egyszer vagy kétszer .éles kerti késsel függélyes irányban hasogassuk meg. Előnye ezen hasogatásnak, amelyet érvá­gásnak is szokás nevezni, az, hogy a fa tör­zse megvastagodik és nem marad a kéregbe, mint egy kényszerzubbonyba beszorítva, hanem a fa koronájának terjedésével lépést tartva, vastagodhatik is. Gyakran már amikor a kés hegyével a kérgen végig hasítunk, látni fogjuk, hogy annak nyomában a kéreg néhány milli- méternyire szétnyílik s néhány nap múlva — bár folyton szélesbedik — heggedni is kezd. Vala­mennyi gyümölcsfám, korra és fajra való te­kintet nélkül, amely a múlt évben ezen érvá­gással el volt látva, teljesen jól kiállotta a nagy hideget s minél régebben kapták ezen érvá­gást, annál többön lehetett a fagy nyomait észrevenni. Megjegyzem még, hogy ezen hosszmet­szést legcélszerűbb a fa törzsének keleti és nyu­gati oldalán alkalmazni. A déli oldalt, mint amely a nap sugarainak leginkább ki van téve s esetleg káros hatású is lehet, ajánlatos a le­hetőségig kerülni. A metszésnél magánál ne legyünk túl­ságos aggodalmasok. Természetes, hogy leg­jobb, ha csak a kérget hasítjuk végig, de ha egy kissé megkarcoljuk a fa testét is, az még sokkal kisebb baj, mint ha a kéreg nem volna teljesen átvágva, mert az összetartó foszlányok az egyenletes megvastagodást alaposan gá­tolnák. A fa törzsével lévén már amúgy is elfog­lalva, tekintsünk körül alaposan, hogy nem látunk-e a fa törzse körül fürészporszerü hulla­dékokat s ha igen, keressük meg a lyukat, amelyből az kiporlott s egy bedugott sodrony segítségével pusztítsuk el a farágót. Különfélék. Személyi hírek. Urban Béla főbányabiztos Budapestről és Gottpreis Ferenc bányabiztos Nagybányáról nehány napot városunkban töl­töttek s az itteni bányákat és bányamüveket tanulmányozták. — Sehréder Gyula pohorellai ny. vasgyári igazgató városunkban járt. Kinevezés. A földművelésügyi miniszter Nádor Jakab h. városi állatorvost Nyitrára kir. állatorvos-gyakornoknak' nevezte ki. Nádor a kinevezést elfogadta, itteni állásáról lemondott s f. hó 18-án el is utazott uj állomáshelyére. A rokonszenves, előzékeny és szakértő állatorvos távozását őszintén sajnáljuk. Eljegyzések. Kellner Béla kapnikbányai kir. bányamérnök jegyet váltott Hetey Etelkával Nagykárolyból. — Merza Dezső kir. telekkönyv­vezető eljegyezte Veress Erzsikét, Veress József állami iskolai igazgató-tanitó leányát Nagysom- kuton. — Beke Károly felsőbányái máv. állomás- elöljáró eljegyezte Szatmár-Udvariban Edda Annuskát. Pályázat. Csaba Adorján főispán a vár­megyénél elhalálozás folytán megüresedett tör­vényhatósági tiszti főorvosi állásra pályázatot hirdetett. A pályázati hirdetmény a hivatalos lap legközelebbi számában jelenik meg, határ­ideje 15 nap. Gyászhir. Borosjenői Kádár Ambrus dr. pápai prelátus, szatmári püspöki helynök, olvasó­kanonok, bényi c. prépost stb., dr. Kádár Antal nagybányai kincstári kerületi főorvos testvére, Szatmári, e hó 9-én 67 éves korában elhunyt. A jótékonyságáról messze földön ismert főpap halála a legszélesebb körökben általános rész­vétet keltett. A Teleki-Társaságból. Hosszabb szünet után a Teleki-Társaság Nagybányán folyó hó 27-én felolvasó estélyt, ezt követőleg pedig zárt ülést tart a Lendvay-szinházban. A felolvasó estély műsora igen érdekes és változatos s nincs két­ség benne, hogy a közönség ez este zsúfolásig meg fogja tölteni a színházat. A végleges műsor a következő: 1. Nyitány. Előadja a bányász­zenekar. 2. Elnöki megnyitó. 3. Dalok. Zongora- kíséret mellett énekli B. Kováts Adrikó. 4. Köl­temények. Irta és felolvassa Takács Ilus r. tag. 5. Dal szöveg nélkül. Előadja a bányász-zenekar. 6. Költemények. Irta szentkereszti Szalay Margit vendég; bemutatja Révai Károly r. tag. 7. Ma­gyar népdalok. Zongorán előadja B. Kováts Géza. 8. Elbeszélés. Irta és felolvassa dr. Vass Gyula r. tag. 9. Operarészlet. Előadja a bányász-zene­kar. 10. Zárszó. — Felolvasó ülés után zárt ülés. Tárgy: Az alapszabályok módosítása. A belépés díjmentes. Esetleges adományok a társaság ne­mes czéljaira hálás köszönettel fogadtatnak. A páholyokra igényt tartók felkéretnek, hogy óha­jukat folyó hó 25-éig a társaság titkáránál be­jelenteni szíveskedjenek. Március 15. A magyar szabadság emlék­napját Felsőbánya város közönsége a szokásos kegyelettel és lelkesedéssel ülte meg. Az ünnep­nek külső díszt a nemzeti zászlók adtak, melye­ket a középületeken és sok magánházon vidáman lobogtatott a tavaszi szél. Délelőtt 9 órakor ünnepi istentisztelet volt a ref. templomban, melyet egészen megtöltött a hazafias közönség. Nagy Lajos magasröptű alkalmi szónoklatot és imát tartott. Az istentisztelet után a templom­ban a ref népiskola növendékei tartottak ünne­pélyt az alábbi sorrenddel: 1. Isten áldd meg a magyart; énekelték a gyülekezettel. 2. 1848.; volt s kifogástalan szabású raglánkabátja, elébe állt, megkínálta az esernyővel, ő elfogadta (hálás mosolylyal) s együtt indultak tova, A nagy fekete esernyő eltakarta őket, csak a lábaikat látták, mint sietve tova kezdtek ha­ladni a piszkos, sáros aszfalton. A szőke bajuszu, raglános urat azután gyak­ran látták vele. Komoly, udvarias ember volt. Mindig ő vitte társnője kabátkáját vagy ridiküijét, könnyed, elegáns léptekkel haladt mellette s ügyes, szellemes dolgokról beszélhetett, mert a társnője arca csak úgy sugárzott a nevetéstől s a jókedvtől. Tekintetük néha egybefonódott s a kis bivatal- noknő mélyen elpirulva nézett a szőke bajuszu raglános ur szemébe. Épen az ablak előtt. Egy meleg nyári nap volt, mikor először karonfogva jöttek arra. A fiatalabbik, a hevesebbik igy szólt: — Ostoba voltam akkor, miért nem siettem ! Az egyik komolyan mondta: — Tán jobban jár, ha ennek lesz a fele­sége, mi úgy is kissé léhák lettünk volna számára. Két hónap múlva a kis hivatalnoknő egye­dül jött háromnegyed háromkor. Arcza komoly volt és sápadt. A szeme vörös. Szőke fürtös fe­jecskéjét szomorúan a mellére horgasztotta s sokkal szigorúbban, komolyabban nézett maga elé, mint akkor régen. Ezen a napon komolyan aggódtak érte mindhárman. Szidták a szőke- bajuszut s gyűlölni kezdték a künn járkáló kelle­metlen arczu embereket. És most hosszú ideig ismét egyedül járt hivatalba pont háromnegyed háromkor. Ugyan­olyan volt, mint régen. Egyszerű, takaros, pon­tos, csak a szeme nézett komolyabban és hide­gen. Újra lesték az ablak mögül, aggódtak, ha néha késett egy perczczel, vagy ha komolyabb volt, mint rendesen s ismét kezdték pedzeni azokat bizonyos teaestélyeket. Ekkor egy napon ismét egy ur társaságában jött arra. Ennek a bajusza fekete volt, de a raglánja ugyanolyan tökéletes szabású. Ez csak egy hónapig tartott. Ekkor eltűnt a fekete bajuszu s egy élte- sebb ur foglalta el a helyét. Barátságos kinézésű ur volt, kissé erős termettel, jóságos kék szemmel. Kedélyesen beszélgettek s az éllesebb ur atyai mozdulattal öltötte karját a kisasszonyéba, hogy el ne csuszszék a sárban. Mert ezen a napon ködös, rósz idő volt. Ezután hosszú ideig nem látták, mert nem igen néztek ki az ablakon. — Gyűlölöm ezt az ablakot — mondta a fiatalabbik, a hevesebbik — mert torzítva mu­tatja az embereket. Nem ? Akkor egyszer egy meleg, bársonyos nap- sütésü őszi napon, olyan napon, mikor legjobban tudjuk sajnálni, hogy elmúlott a nyár és érezzük, hogy nemsokára megint hideg lesz, egy robogó kélfogatu kocsi állott meg épen az ablak előtt. A robogásra mindhárman odanéztek, ö lé­pett ki a kocsiból. Apró, kesztyűs kezével össze­fogva ruháját, ügyesen ugrott ki az elegáns szá­mozatlan kocsiból. Egy pillanatra megállóit, meg­ismerte őket és bájos, barátságos mosollyal üdvö­zölte őket, amint régi ismerősöket szokás, aztán apró, kecses léptekkel sietett a szomszéd drogé­riába. Oiyan volt, mint régente. Csak a haja volt egy árnyalattal aranyosabb s a ruhája egy kissé díszesebb . .. s a szeme egy csöppet hidegebb. — Gyűlölöm ezt az ablakot — mondta a fiatalabbik, a hevesebbik — mert torzítva mu­tatja az embereket. Nem nézek ki többé rajta. — Nem is érdemes — dünnyögte a másik kettő. És nem is néztek ki sokáig, egész tavaszig. Tavaszszal, egy olyan kora tavaszi napon, mikor először örvendünk, hogy vége a sok fa­gyoskodásnak és lessük, hogy a körutak fáin mikor pattannak ki az első rügyek s mint nőnek, fakadnak lassan világoszöld, egészséges levelekké, egy ilyen napon már nem bírták tovább. Meg­szegték a fogadásukat s szomjas, kutató, mo­solygó szemekkel nézték az arra siető, tolongó, jókedvű sokaságot. Épen háromnegyed háromra járt az idő. — Jobbra nézzetek — mondta egyszerre izgatottan. Kíváncsian néztek arra. Egy fiatal leány jött arra. Apró, fürge léptekkel sietett. Kényes kez- tyÜ3 kezével ügyesen, diseréten fogta össze a ruháját. A ruhája pedig abból a jól ismert rózsa­szín perkálszövetből készült, ami olyan jólesően ri ki a sok divatos, sujtásos, selyemmel, bársony­nyal fölezifrázott ruha közül, mint az üvegházi kimondhatatlan nevű s szinü virágok közt a búza­virág. Fekete, bársonyos nézésű szeméi a földre szegezte szigorúan, komolyan. — Bájos, elragadó s milyen tisztességes — mondta a lelkesedésre hajló fiatalabbik ember, a másik kettő pedig komolyan és szakértelemmel bólintott hozzá. — Csak el ne késsen — mondta még az egyik s aggódva nézett a ketyegő órára. Es aggódtak érte mindhárman, mert már két perczczel elmúlt háromnegyed három ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom