Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-24 / 4. szám
Fels őbányai Hírlap Igazgatósági, felügyelő-bizottsági és tisztviselői jutalékok 91588 » 72 Jótékonycélokra ................... 2213 » 03 Inté zeti ház és birtokvételre . 19010 » 26 » » javítására . . . 12282 » 69 Tartalék-alapból az alap-tőkéhez ........................ 80000 Ta rtalék-alapból kétes követelések fedezetére . . 10000 90000 » — Készpénz 1910. dec. 31-én . . 22579 » 85 Összesen 18889947 K 61 f Nyereség- és veszteség-számla. és egyéb kamatok .... 4365 » 07 » Ingóságok és ingatlanok érték- csökkenése és birtokeladásból 11641 » 11 » Igazgatósági, felügyelő-bizottsági és tisztviselői jutalékok 40138 » 90 » Jótékonycélokra................... 792 » 86 » 20 évi nyereség . . . ■ . 356758 » 80 » Összesen 1387121 K 51 f A fenti nyereség- és veszteség-számlán kimutatott 356758 korona 80 fillér nyereség az igazgatóság indítványára a következőkép osztatott fel: Tartalék-alaphoz . . 169563 39 Tisztviselők nyugdij-alapjához 19000 — 188563 K 39 f Osztalékokra 400 drb részvény á 285 korona........................ 114000 » — » Igazgatósági, felügyelő-bizottsági és tisztviselői jutalékokra . . 50229 » 82 » Jótékonycélokra........................ 1429 » 27 » Az igazgatóság rendelkezésére . 1533 » 52 » Átíratott a következő évi számlákra: 1897., 99., 99. és 1900. évekre........................ 898-56 19 01. évről...................104-24 10 02 » 80 Összesen 356758 K 80 f A befizetett 40000 korona alaptőke 20 évi tiszta jövedelme: Tartalék-alapokban................... 188563 K 39 f Os ztalékokban............................ 114000 » — » Ös szesen 302563 K 39 f vagyis a befizetett alaptőke 775°/o-a* Kimutatás a takarékpénztár forgal1890. júliustól 1910. december 31-ig. Nyereség Nyereség: Év Forgalom Nyereség a forgalomhoz viszonyított Váltó-kamat ............................ 23 6963 K 92 f 1890-01 278264*16 585344 215 Hitelkötvény-kamat .... 1052851 » 96 » 1892. 425097 02 6392 — 140 Zálogkölcsön-kamat .... 29 » 80 » 1893. 48302276 9046-68 180 Késedelmi-kamat................... 19 101 » 63 » 1894. 476917-12 980858 2 06 Folyószámla, előleg, értékpapír1895. 863628 26 1674104 1 92 kamat és árfolyamkülönbözet 35373 » 21 » 1896. 85365608 11627-72 134 Nyomtatvány, részvényátirási 1897. 787427 40 1482842 1 87 dijak és egyéb vegyes . . 34328 » 15 > 1898. 91222246 15241 48 166 Intézeti ház és birtokbérekből 7574 » 28 » 1899. 929499-42 16498-98 1 76 1897., 1898., 1899. és 1900. évi 1900. 1071705-82 19900-79 1.85 nyereség-áthozatokból. . . 898 » 56 » 1901. 1260949 44 18017-92 143 Összesen 1387121 K 51 f 1902. 1076522-85 2103145 195 1903. 1186810 50 22614-17 1-90 Veszteség: 1904. 130870610 19471-59 148 Tőkésített betét-kamat . . . 756763 K 49 f 1905. 117241271 18431 99 157 Kifizetett betét-kamat . . . 12671 » 86 » 1906. 1193417 69 21792 13 181 Adónemek és betét-kamatadó 133456 » 63 » 1907. 1209059 17 32363-51 2-67 Kezelés, perköltség, tüzkár-biz1908. 1066189 17 16440 69 1.44 tositás és egyéb vegyes . . 70532 » 79 » 1909. 1209205 13 30759 97 2-54 Folyó-számla, értékpapír, váltó 1910. 1239247-89 29896 25 2 40 évi átlagos jövedelem a forgalomhoz képest l'85°/o. Felsőbánya, 1911. február 17. Összeállította: Háder Ferencz felügyelő bizottsági tag. A modernizmus. A címnek irt fogalom egyike a ma legaktuálisabb kérdéseknek. Ezzel foglalkozik jóformán mindenki és elmondható, hogy ebben a széthúzó társadalomban alig akad példa hasonló egyhangú összetartásra. Nemcsak a vallás ellenségei, hanem a mi elvbeli testvéreink is kevés kivétellel a modernizmus mellett apostolkodnak. Ritkán lehet tapasztalni ekkora elfogult rosszakaratot az ellentáborban és ekkora nemtörődöm olvasatlanságot és jelszavaknak, bizonyítás nélküli támadásoknak való behódolást azok között, akiknek pedig kötelességük a nyílt kritika, az igazság akarása, a keresztény világrend megvódelmezése. És ehelyett, helyeselve az igazságtalan támadászerető tett segíteni akar. A bajokat felismerő szív lelkiismeretessége a nagy szociális felismerésekre alapítja az ő jó cselekedeteit. Kórházakat építenek, nehogy a betegségek minket megegyenek. Gyermekvédő, javító intézeteket teremtenek különben a zsebmetszők, tolvajok, gyilkosok ezreit neveljük. Könnyettörlő, mezítelent ruházó, keserű, zsibbasztó szegénységet felemelő apostolok ezek, kiknek szive hirt- nevet nem várva, még kihülőfélben is szórja, hinti a szeretet áldásait mindnyájunkra. Nézem tovább, mi van a kereten belül? A családot látom. A hitvesi frigyet. Két lélek egygyé olvadt szövetségét a szeretet közös érzésében. Mélységes, benső függése egyiknek a másikon. Egyesülés, egyetértés, egyetakarás. Gyengédség egész a legfinomabb észrevevésig, hogy mit gondol a kedves, — min jár a tetszése? Nagy érzés; szerelem a neve. A szív munkája. Tehát az Isten akarata, aki arra alkotta, hogy azon rokonszenves lélek felé for- ! dúljon, kit számára kiszemelt. Hogy el ne váljanak. A kelő nap, a leszálló éj, a jég fagya, a nyár heve, az évek hosszú járása mindig együtt találják. Ez a kívánsága. Szivet a szivén. Hogy együtt kopogják: élet, élet . . . Hogy egymástól hallják: szeret, szeret . . .! Van még nézni való. Sok. Ott látom a hazaszeretet. A sápadt arcú ember ragaszkodását az anyaföldhöz, a szülői házhoz, ahol bölcsője ringott, ahol az anya csókparazsa ébresztgette álmaiból. Szereti a földet, melybe honszerző ősei kardot szúrtak. Rajong a határáért. Látja aranykalászos mezőit, szemléli havas hegyláncait, hallgatja az erdők suttogását. Elnézi a nyugovóra hajló napot, a holdfényes éjszakában lefutó csillagot. Könnyei korhadt fakeresztekre, besüppedt sirhalmokra folynak, melyek alatt véreinek csontjai porlanak. S ha aztán idegen ront rája, elvenni hazáját idegen akarja, akkor a kardjára üt-' ez a föld a miénk! Testével fogja fel a csapásokat; ott áll, ahol iszonyú aratása van a halálnak. íme a szív munkája. De az is a szív munkája, amit még tovább látok kibontakozni. A művészt, az ő szépet érzékeltető mesteri ügyességét. A percek ihletét, a szív késztetését. Mikor oda ül a festő ecsetje végére, a költő tollhegyére s az színekkel beszélni, ez dalolni kezd. Mikor ingerli a szobrász agyagot gyúró kezeit s vésője alatt a márvány vonalaiban eszményit. Mikor a zenész ujjaiban lüktet, ki a hangok játékával oly érzést keltegethet, amely megnémitja az ajkat, felszabadítja a könnyet . . . Dobogj hát te szív, s szereteted kohójában hevítsd a világot! Hajtsd a vérfolyamot! Amig lehet kopogj, kiálts! Mert ha egyszer a csontember keze érint, oda lesz a szeretet l munkája, oda véred buzogása s ez lesz végső szava, koppanás: élet, élet. . . nincs már élet! Sirt elhagyó szellemek kisértő óráján, harangcsendüléskor igy szálltam virrasztó gondolatom szárnyán, sebes vitorláján . . . sokat és a kérdés mivoltának legcsekélyebb tanulmányozása nélkül — visszhangozza a szenzációs ítéletet boldog-boldogtalan: ime, az Egyház igy kötötte meg a kerekét minden időkben a haladás szekerének; ime ezzel az antimodernista encikli- kával ad a pápa kegyelemdöfést az amúgy is ezer korlát közé szoritott szabad kutatásnak; s igy tovább. Mai világban nincs vége-hossza az ily politizálásnak. Hanem aki igy beszél, az vagy maga is modernista; vagy olyan, aki a kérdést sohase tekintette még meg minden oldaláról; vagy olyan, aki nem lehet képes arra, hogy önállóan alkosson magának nézeteket. És ebben az utolsó esetben még csak nem is lehet felelősségre vonni őt, hanem igen is azokat, akik a huszadik század legerkölcstelenebb merényletét követik el az emberiség nagy tömegei ellen azáltal, hogy olyan egyének közé szórják ki megtévesztést célzó elméleteiket, akik műveltségűk fogyatékosságánál fogva képtelenek a helyeset a helytelentől elválasztani. Ezek után nézzük, mi a tartalma a modernizmus fogalmának. A modernizmus-név közös kifejezés az ön- istenitésen alapuló elméleteknek, amelyek között legnevezetesebb elterjedésre jutott a racionalizmus, a humanizmus és a liberalizmus. Á humanizmus a tizenötödik században ütötte fel fejét és azóta sok hívet és hitterjesztőt szerzett maga köré és mint individualizmus és idealizmus és másnevü tanrendszer a mai napig él és virágzik bizonyos körökben. Alapelve min- deniknek ugyanaz: az ember önálló, senkinek se köteles engedelmeskedni, se Istennek, se embernek, azt tesz, amit akar, azt hiszi, amit akar, sőt megteheti, hogy semmit se hisz, hanem eszének független ítélete szerint igazodik minden tekintetben. Ezeknek az ideálja az »embernyi ember«, akit Nietsche »Übermensch« nevezete alatt teremtett meg. És aki Kant szerint is maga-magának szab törvényeket, forrása az igaznak és jónak, nem tartozik felelősséggel senkinek, független minden törvénytől és tekintélytől és örök, tévedhetetlen bíróul az észt, a saját belátását, akaratát választja. Örök élet, örök jutalom és igazságszolgáltatás nincs; a valláserkölcsök helyébe a »független morál« kerül, amely a jót nem azért teszi, mert kell tennie, hogy a Teremtő gondolata szerint beleilleszkedjék a világrendbe, hanem azért, mivel a jó: jó. Vagyis — önmagáért. Ez a független morál és a korlátlan individualizmus a — modernizmus. Ez az a modernizmus, amely ellen a pápa az Egyházat megvédelmezi és köteles megvédelmezni. Ez az, amely ellen a papságnak le kell most tenni a? antimodernista esküt. Mivelhogy a papság körében is itt-ott kezd elharapózni. És ez az, ami miatt ellenünk tüzet kiáltanak és kárörvendően emlegetik, ha egy-két nem oda való pap az esküt megtagadja és — távozik. A figyelmes olvasónak azonban feltünhetik, hogy nálunk Magyarországon minden szó nélkül letették és leteszik a lelkészek azt a bizonyos esküt és ha az ellenséges lapok nem agitáltak volna ellenünk öles cikkekben ennek kapcsán, talán nem is értesültünk volna erről az Egyháznak teljesen magánügyét képező rendszabályról. Hát ez onnét van, hogy minálunk, Magyarországban egyáltalán nincsen modernizmus. Nincsen az az irányzat, amely elsősorban a pápaságot szeretné a nyakáról lerázni, másrészről pedig a vallást akarnák mindenáron — átalakítani. Azt mondják, a modern korban nem lehet olyasmit megtartani tovább, amit ha elhiszek, a tudománynyal, a haladással jövök összeütközésbe. Hanem igenis, vannak nekünk Prohászkáink, Strommereink és még számosak és számosak, akik modernek — de nem modernisták. E kettő között óriási ellentét van, amit csak az nem vesz észre, aki nem néz utána. És ezek a modern dogmafilozófusok uj életet, uj fényt visznek bele a keresztény vallás magasztos tanaiba, amely után húsz századon át a lelki finomodás és kultúra járt következmény gyanánt a barbár kortól a mai újkorig. És amely az egyetlen biztos bázis, hogy a modern erőszakos áramlatok se sodorhassák el az alapjában megtámadott erkölcsi rendet. A gyermek a kis katekizmushói veszi leikébe a vallás alapjait. A felnőtt embernek ott van a filozófia dogmatika. Mindkettőnek ugyanaz a tartalma. És ha Prohászkát olvasta valaki és még akkor se érti: mit akar a keresztény, a diadal-
