Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-24 / 4. szám

Felsőbányái Hírlap mas világnézet a lelkes embernek, akkor az nem lát bele a rejtelmekkel telitett kozmoszba és nem birja felfogni, megsejteni a lelke titokzatos mély­ségű világát. Haladás a jelszó mindenben. Fejlődés és a fejlődés figyelése. Nem pedig az alapok lerombo­lása, az Istenhez méltó teremteni akarás : gyönge és korlátolt emberi tehetséggel. Ifj. Kárpáti Endre. A téli sport Zúgva viaskodnak egymással a szél s a hópelyhek. Finom eső, fagyos nehéz cseppekkel keverve hull alá, vihartól korbácsolva nyögnek a fák. A vidéket barátságtalan szürkület burkolja komor lepelbe. Az egész kép egy grotesk átala­kulás. Illatos, kékes aether élénkíti a most élet­telen erdőt, a fa kérge helyenként kristálytiszta fehérséggel csillámlik, az egymástól kísértetiesen különböző fenyőfák gyémánt, smaragd és rubin kövekkel vannak behintve s azt látszanak mon­dani, hogy: fehér karácsonyon át lehet jutni a zöld husvétba. Vájjon a mi mozgékony időszakunk nem hasonlit-e a mindent megsemmisíteni látszó tél­hez ? Vájjon nem csillan-e itt is a társadalom komor ködéből egy friss tavaszi zöld elő? Miért vagyunk mi tulajdonképen manapság annyira idegesek ? Mi érezzük napjainknak viharos és a múlandóságra valló jelenségeit és azokat nem tudjuk kellőleg magyarázni, mi érezzük az álta­lános elfajulás tüneteit, de a regenerálásnak, a felujulásnak eszközeit nem ismerjük. Épen azaz ingadozó bizonytalanság: vájjon mindebből még mi lesz — ez a nem csillapított vágy egy szo­ciális gyógyszer után, ez tesz minket idegessé. De vájjon mi az oka ezen szomorú és tartha­tatlan kedély- és lelki állapotoknak ? Erre csak az lehet a válasz, hogy az ok: a testi munkától való általános idegenkedés, majdnem mondhat­nék: iszonyodás. Mi tehát az ellenszer? Csak a becsületes munka! ügy, hogy ennek folytán min­den észszel megáldott ember nem csupán szel­lemi, hanem egyúttal testileg is munkás ember legyen. Épen e tételről keletkezett tehát évtizedek előtt a szójáras, hogy: »Háromkor már a kakas kukorékol, — de a munkás is szerszáma mellett dudol.« Az előző kor munkásának főleg erős izomrendszere tűnt ki és ez volt kemény mun­kájának főjutalma; de miként van most ? Az uj kor modern munkása már csak egy függeléke a gépnek, izomereje petyhüdt, idegessé és a társa­dalmi béke megrontójává sülyedt, aki mindig magasabb bért kíván még oly munkáért is, me­lyet nem ő maga végez. Hova tűnik tehát itt a korábbi elégedettség és lelki nyugalom ? A tett embere mitsem akar tudni a testi munkáról, le- nézőleg tekint a sportra és bizonyos testi fájdal­makkal végezhető munkára és legkedvesebb szóra­kozásnak a vért elsorvasztó kártyázást tekinti! Ha már most ezek után a testi és szellemi mun­kára mitsem adnak az anyagcsere, a tápanyagok pótlása és a testi szervezet harmonikus munká­jára és működésének fentartására — vájjon cso­dálkozhatnak-e azon, hogy a korunkat épen ezek folytán a testi és szellemi degenerálás és elfaju­lás jellemzik ? Nekünk tehát a jövendő regene­ráló időszak számára kell élőmunkát végeznünk és nem idegesen afölött kétségbe esnünk, hogy ez már lehetetlenség, mert ez a legbiztosabb esz­köz arra, hogy korunk idegességét és a most ál­talánosan elterjedő elpuhulást gyökeresen kiirtsuk. Mit is jelent tulajdonképen ez az idegesség? Ez a typusa, a kinyomata a testi és erkölcsi össz- megmérgezésnek, mely a helyi és általános emész­tési gyöngeségből ered, miáltal a pótló képesség hiányai folytán olyan önmérgek támadnak a szer­vezetben, melyek az akaratot, az energiát, az ér­telmet és a jellemet megbénítják és szervezeti megbetegedésekre indokul és alapul szolgálnak. Táplálkozási és emésztési zavarból támadnak: a hugy és oxalsók fölöslege és ezek az okozói a most modern ütőér-elmeszesedésnek, a köszvény, elhízás, cukorbetegség, szivtágulás és májzsugo­rodásoknak. Mindama kórjelenségek azonban ma- gasfoku idegesség által vannak kisérve, úgy, hogy mondhatjuk, miszerint: az idegesség a lassan­ként kifejlődő szervezeti elbetegedések tünete, épen azért például: egy idegbeteget épen úgy kell kezelnünk, mint egy szívbajost. Tavaszszal a hugyvizsgálat majdnem álta­lában magasabb hugysavat és oxálsótartalmat tüntet fel, épen azért van enyhére a tavaszi gyógykezelések rendszerének. De vájjon nem volna-e jobb például mindjárt a hóban és a sza­bad levegőn hemperegni, ahelyett, hogy a meleg kályha patkán tunyálkodva önmagunkban a mér­gek csiráját keltjük ki ? Égy időszak sem alkal­masabb a gyógyító sport és a testedző játékok üzésére, mint a tél az ő fokozottabb ózontartalmu levegőjével, mely mintegy gymnasticus befolyás­sal van a véredényekre épen lehűtő hatásánál fogva, miáltal a test melegének készlete hatal­mas izgatásnák van kitéve. A tüdő és a bőr te­vékenysége a téli sport által jelentékenyen elő­segítetnek, mindkettőnek lélegzése által több és nagyobb mennyiségű szénsav választatik ki, a sejtszövetek vizanyaga csökken, ez által pedig keményebb lesz és nagyobb ellenálló képességet nyer, mert mint tudjuk, a kemény alma rövideb­ben szokott függeni, a szív megacélozódik, a szék­letétel tevékenysége fokoztatik és ami fődolog: a téli sport hatalmasan befoly az akaratra és az eréíyre, átalakítja az ember belsejét s ezen uj belsőből újra formálja, harmonikusá, összhang- zóvá az emberi testet. Egy szóval tehát a téli sport testileg és szellemileg ellenállóképessé tesz. Nagyon természetes azonban manapság épen a legtöbb esetben hiányzik. Szivizomerőgyöngeség és bélenyheség, amit insufficientiának neveznek, igen gyakoriak. Aki a téli sport üzéséhez megkivántató testi conditióban nincsen, az előbb készítse elő tüde­jét lélegzési gyakorlatok által, melynél a lélegzés becsukott száj mellett, az orron keresztül tör­ténjék s azonfelül gyakran használjon légfürdő­ket, összekapcsolva kar- és lábgyakorlatokkal, törzsforditásokkal, ugrással és dobálással. A va­lamivel erősebbek részére, kik nem minden al­kalommal kapnak elfuiladást vagy szívdobogást, ajánlhatók a korlát- és nyujtógyakorlatok, a létrán való mászások, Lawn Tennis stb. Az aránylago- san egészségesek részére megfelelő lenne : a bir­kózás, boxolás, vívás, futás kellő távolságokra, a kerékpározás és végül a hegymászás; — utóbbi azonban csak egyéniséghez mért arányban, meg­felelő átmenet és rendszeresség mellett. A már edzettek részére téli sport gyanánt mindenekelőtt ajánlhatók: a havazás alkalmávali légfürdő, összekapcsolva egy pár fentebb neve­zett tornagyakorlattal. Kinek azonban hideg kezei és hideg lábai vannak, ezektől lehetőleg tartóz­kodjék, mert az ilyen légfürdőnek első és fő kel­léke : jó és megfelelő testmelegség. Az ilyen hó­ban vett légfürdő elsősorban az étvágyra van igen jó hatással. Az oly emberek, kik mindig fáznak, meleget tartó száraz bepakolások által előbb kellőleg trainirozzák magukat ezen sportra. Hogy az ilyen légfürdők után az ismert elővigyá- zati rendszabályokat meg kell tartani, önmagától értetődik. A hóban való mezítláb járás, mi táv- futás mellett végzendő, szintén igen jó téli sport, hogy a fej felé való vértorlódást a lábak felé levezethessük, de ez alkalommal ne kis, hanem nagy lépéseket, sőt közben ugrásokat is végez­zünk. Ha nagyobb lépéseket csinálunk, akkor több időt nyerünk arra, hogy a fáradság érzetét előidéző husszénsavat felszivassuk, ugyanakkor könnyebben előáll a reactiválo testmeleg. Ha a lábak ilyenkor eléggé felmelegedtek, a gyakor­latot szakítsuk meg és ugorjunk a lábbelibe. Igen előnyös sport továbbá az úgynevezett jégtörés, mely a tekézéshez hasonló: 3 fél azon iparkodik, hogy jégpálcáikat lehetőleg egy cél, valamely tuskó felé dobják. Úgyszólván egy teke­pályát kell felállítani, amelynek az egyik végé­ről a jégpálcák a sima jégen csúsztatva löketnek a célhoz. Ezen gyakorlat mindenekelőtt erősiti a szemet és az összes testi izmokat. A korcsolyázás és a hócipő (Ski) futás nem csupán a testre, hanem a szellemre is elsőrangú befolyással bir, megfontolttá, kitartóvá, bátorrá tesz és főleg erősítő hatással van az izomrend­szerre, emésztésre é? a testi meleg képződésre. De a téli sportok között a legmagasabb fo­kon az Alpin-sport, a havasi sport áll. Mily ma­gasan hatolunk itt a hó és jég régiójába és mily felemelőleg és léleküditőleg hat egyénileg a sport eme neme? Épen úgy. mint az erdőben, a he­gyeken is a szabadság uralkodik. A tüdő tiszta, vért felfrissítő ózont szív be, a szív erősebben lüktet vagy dobog, a vér a perifériák felé vigab- ban árad és tér ismét vissza a szívbe. Ezenkívül mily elvarázsolőan hat a téli tájkép változatos­sága a kedélyre és a képzeletre és a képzelet tulajdonkénen nem egyéb, mint a léleknek sé­tája; ennél elfelejtjük a mindennapi élet nyo­morát, az izmok és csuklók szokatlanul megerő­södnek, a bőr és bél a kiválasztásra hatalmasan serkentve lesznek; az ily hegyi kirándulás többet ér, mint bármely téli sport; a kedély és a lélek nevelésére, a szivizomerősitésre, a tüdőműködés fokozására, a vizenyő eltávolítására, az emész­tés, az anyagcsere és energia előmozdítására és edzésére egyaránt a legnagyobb hatást gyako­rolja. Ezeknél azonban elsősorban a trainirozás a főkellék, miként ez a téli sportnál általában már előbb megemlítve volt, azonban előbb meg­fontolás tárgyává tegyük, hogy mennyire képes a meglevő testi erő s az energia s akkor is kellő előrelátással fogjunk e sporthoz, hogy a szeren­csétlenségnek elejét vegyük. Tulságba se vigyük és gondoljuk meg, hogy némely szervezetek nem képesek minden erőltetést elviselni, azért szük­séges, hogy az ilyenek előbb megfelelő munkával arra képessé legyenek idomitva. Főleg óvjuk ma­gunkat a meghűléstől, mert ez nem egyéb az önmérgezésnél. Felső ruházat gyanánt az egyén­hez mért alsó ruházathoz steyer-lóden legyen alkalmazásba véve, kerüljük az alkoholt, fő táp­láló italt készitbetünk a mandulatej táblácskák­ból, eacaóból; roboratpiskóta, őrlött diótáblács­kák, állati hús stb. kevésbé alkalmas, mert az izomerőképzéshez a tésztanemüek bebizonyitottan alkalmasabbak, mint az állati izomfehérnye. Ezek után, úgy hiszem, a téli sport vázolá­sában eléggé kimutattam, hogy télen át ne alud­junk hörcsök módjára téli álmot, hanem a tél­nek felifjitó téli lehével már a tavasz üdvözlésére elvégezzük az élőmunkát azért, hogy valósággá legyen azon már idézett mondás, hogy fehér ka­rácsonyra — következik a zöld husvét. Különfélék. Személyi hir. Farkas Jenő polgármester dr. Makray Mihály nagybányai polgármesterrel a láposvölgyi vasút ügyében f hó 22-én Szatmárra utaztak. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Tarján Kristófot Déván rendes tanárnak nevezte ki. Eljegyzés. Stoll Károly gépészmérnök, Stoll Béla ügyvéd és neje Gellért Ida fia, Budapesten eljegyezte Schmidt József nyug. kereskedelmi államtitkár, az Országos Központi Takarékpénztár igazgatójának és nejének Faludi Flórának leányát: Erzsébetet. Az eljegyzési ünnepély szűk családi körben folyt le. Nyugdíjazás. A m. kir. pénzügyminiszter Kondor Sándort, a bányaigazgatóság mellé ren­delt számvevőségi számtanácsost harmincegy évi szolgálata után nyugalomba helyezte. Városi közgyűlés volt f. hó 15-én. Az ülésen Farkas Jenő polgármester hivatalos távolléte miatt Spáczay Gyula tanácsnok elnökölt. A közgyűlés­nek csak 5 tárgya volt és pedig az alábbiak: A nagykárolyi államépitészeti hivatalnak a mára- marosi-ut és utkaparóházak területének átenge­dése, továbbá Serbán László és társai földvételi ügyében a közgyűlés az érdemleges tárgyalás napjául március 4-ét tűzte ki. Pap Krisztina és Petrilla Sándor felsőbányái illetőségét a közgyűlés elismerte, özv. Pánt Ferenczné illetőségét meg­tagadta. Gyászhir. Alulírott úgy a maga, mint a kiterjedt rokonság nevében is, a szív legmélyebb bánatával tudatja özvegy Triff Ferencné szül. Hollósy Ida, a rokonság egyik tagja, a róm. kath. egyház kegyszereinek felvétele, az isteni gond­viselésben! megnyugvás és hosszas szenvedés után, életének 62-ik és bánatos özvegységének 24-ik évében, f. évi február hó 15-én történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó év és hó 16-án délután 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra he­lyeztetni, az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. évi február 17-én d. e. 8 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Felsőbánya, 1911. február hó 15-én. Az elenyészhetetlen világosság fényes- kedjék neki 1 Barthos Mihály, mint sógora. — Az elhunytat városunkban kiterjedt rokonság, leg­közelebbről a Barthos-család gyászolja. Bányagyülés. A felsőbányái mélypataki Szent János bányatársulat március 12-én d. e. 11 óra­kor tartja évi rendes közgyűlését a városháza tanácstermében. Küldötfségjárás. A két testvérvárosnak ugyan sok dolga akad a fővárosban a minisztereknél. A múlt héten is több ügyben jártak el közösen és külön-külön is Nagybánya és Felsőbánya vá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom