Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-27 / 2. szám

IXLV. évfolyam.

Í3. szám.

1910. január S7.

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

= MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. =

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szára ára 20 fillér.

| Felelős szerkesztő :

5 DR MOLDOVÁN FERENC

* A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére 1 Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Községek országos szervezete.

(N. H.) A pusztában álló magányos fát tépi, zúzza a vihar, de ahol a fák erdővé tömörülnek, a tömeg oltalmában a csenevész egyén is biztonságot élvez. Az emberek évezredek óta ismerik a szervezkedésben megnyilvánuló erőt, a társadalmak alakulásában is ez a törvény érvényesítette befolyását. Tudománynyá azonban csak egy félszázad óta emelkedett. A szociális Írók, legalaposabban Marx, ajándékozták meg az emberiséget ezzel a tudománynyal s mert a gyakorlatba átvitt elmélet óriási vívmányokat szerzett a munkás társadalomnak, a polgári társadalom is mihamar felismerte nagy horderejét.

Ma már mindenütt megkeresik és megtalálják egymást az emberek, akiknek közös érdekeik vannak. Az arányok mindjobban megnövekedtek, a keretek kitágultak. A rokoncélokért szövetkezett egyének a rokonszervezetek között is sietnek megalkotni a kapcsolatot. Helyi érdekű egyesülések országos hálózatba illeszkednek. Megnő a látásuk, az öntudatuk és megnő az erejük. A vesszőkéve meséjét évezredek óta ismerik az emberek, de csak egy félszázad óta követik.

A legújabb országos szervezetet a magyarországi községek alakítják meg. Tízezer magyar község! Anyagi és kulturális érdekei csaknem minden vonalon azonosak. A közigazgatási szervük pedig teljesen azonos. És ezek a községek mégis magukra hagyatva, elszigetelten állottak. Az ország lakosságának háromnegyed része

községekben él. A mezőváros és falu képviseli az ország örök erőforrásait. A városi kultúra is a falu erejéből táplálkozik. És a falu mégis az emberi kultúra áldásaiból alig élvez valamit s az állami gondoskodásnak is mostoha gyermeke. A falu az a mesebeli tejelő tehén, amelyet gondozásban alig részesítenek. Csak a tejét, a húsát, a bőrét veszik. A tízezer magyar községből vegyünk el ezret. A megmaradó kilencezerben ősi állapotok uralkodnak. Csak az adóvégrehajtó érdeklődik irántuk és a képviselőjelölt, választások előtt. Ilyenkor tyúkot és kalácsot ígérnek a falunak, de az ígéret mindig csak ígéret marad. Nem is a képviselő az oka. Aki anyagi és kulturális előnyöket akar elérni; aki sérelmeinek orvoslását, sebeinek gyógyulását várja: az maga mozduljon meg. Minden képviselő akarhatja és keresheti a kerülete javát. Ez az akarás azonban ötletszerű; nincsen benne egységes törekvés. Egyik a másikat rontja le.

A községek megyei szervezete, ameny- nyiben a megyei autonómia keretén belül fennáll, szintén nem alkalmas a községek előnyének képviseletére. Ez a szervezet közigazgatási célokat szolgál. A falu gazdasági és kulturális érdeke külön képviseletet kíván. Oly szervezetet, amely a falu nívójának és jólétének emelésére egyetemes szempontokat keres és egységes alapon működik, mindamellett úgy, hogy minden egyes falunak speciális helyzetét is gondoskodása körébe vonja.

Tízezer község kebeléből kiküldött közös érdekképviselet rendelkezik is a

szükséges erkölcsi és anyagi sulylyal, hogy kiküldetésének megfelelhessen. — Nem csodaválásra létesül a szervezet. Csoda nincs, csak fejlődés, utjain pedig akadályok tornyosulnak, a legtöbbször oly természetűek, amelyeknek léte senkinek sem használ és mégis oly mérvűek, hogy a falu, de még a megye sem tudja azokat elhárítani. Közöny és lanyhaság is marasztalja az akadályokat. A községek tele vannak jogos sérelemmel. A panaszukat el is küldik az illetékes fórumokhoz, de vajmi ritkán találnak orvoslást.

Szervezetre vár a feladat, hogy a hatóságok hallását — ez alól a minisztériumok sem képeznek kivételt — kiélesitse és a közöny helyébe érdeklődést hozzon. Ereje is, módja is lesz hozzá. Gyakran az is baj, hogy a községek nem tudnak a sérelmeikre helyesen rávilágítani.

A községek országos szervezetének — a központja Budapesten lesz — mégis az lesz a legfontosabb teendője, hogy a gazdasági és kulturális boldogulás tényezőit megszaporitsa, hogy utakat és módokat teremtsen a falu anyagi erőforrásainak hasznosabb gyümölcsöztetésére. Ez a szervezet elsősorban gazdasági szervezet lesz. A kulturális tényező velejárójaként fog jelentkezni.

Amely pillanatban a községek országos szervezete megalakult, ez lesz Magyar- ország leghatalmasabb szervezete. Az ország lakosságának 65 százalékát öleli fel. Kétségtelen, hogy a működését is országos eredmények kisérik.

Gyász.

Néma gyászban áll az erdő,

Ma temették el a dalt.

Nincs a halott már a házban, Nem látni a ravatalt.

De itt lappang, de még érzik Minden zugán, szögletén,

Egy lehellés tömjén-illat,

Egy sziporka fáklya-fény.

Mint az a ház, melyből nem rég Kihaltak a gyermekek,

Madár nélkül olyan néma. Olyan bús a rengeteg.

Csöndes búba elmerülve Üldögélek itt magam:

Nem fájdalmas az a halál Amelynek még dala van.

Óh, de mikor azzal kezdjük: Elhallgat sok szép dalunk, Megnémulunk, elhervadunk S aztán, végre, meghalunk!..

Az utolsó pogány.

Elcsöndesedett Tenkes Pál uram egész házanépe, a szives vendéglátás után pihenni tértek a magas vendégek, csak Filep atya sze- ; mére nem jött álom. Lesétált a kertbe. A virágzó rózsaszín barakefa-koronákon átsugárzó csillagos i ég mélységes kékje az itáliai éjszakák varázsá- I val vette körül. Egyik ut-fordulónál, mint va- ' lami szélsodort barackszirom, szépséges, sugár leány hullott eléje, Tenkes Anna. Térden zokogva kérte az atyát, járna közbe, hogy bejuthasson a »Nyitlak szigete« szent lányai közé, mert összetörve a szive, a lelke. Többet aztán | a nagy sírástól nem is tudott mondani.

Siralmas hangú hazai krónikáink ott kezdődnek a Sajó partján, de nem is szakad végük egyhamar. A feldúlt, kipusztitott országban sehogy sem tudott helyreállni a rend, a nyugalom.

A legtöbb bajt okozták a Duna—Tisza közébe visszatelepitett pogány kunok. Nem tudták feledni Kuthen királyuk felkoncolását s barbár vad természetük fenekestől felforditotta az ! országos kormány rozoga szekerét.

Elszomorító hírek érkeztek egyre-másra a római szent székhez. A szent Atya jóságos szivét megindította a magyarok gyászos helyzete, hogy Mária országában újra pogány bál- ! ványok előtt folynak az áldozatok, elküldte | hozzájuk követségbe a ferminói püspököt, Filep

atyát, kinek bölcsessége megtéríti a hitetleneket és a törvényes rendet visszaállítja.

A római követnek a királyi udvar nyújtotta javító munkásságában a legkeményebb diót. A fiatal uralkodót léha, feslett cimborák vették körül, köztük feles számmal pogány kun nemesek is s éjjel-nappal szakadatlanul folyt a heje- huja. A tüzes bor és a villogó szemű szép, kun leányok könnyen feledtették az országos nyomort, hogy a nép barom hiányában maga huzza az igát.

A püspök komoly intelmei nagy hatással voltak László király fiatal, alapjában még romlatlan lelkére. Belátta eddigi élete kárhozatos voltát, javulást Ígért eskü alatt s igyekezett azt tettekre beváltani.

Királyi hitlevelében megrendszabályozta a kun garázdálkodásokat s nekik biztosított előjogok ellenében feltétlenül követelte, hogy mindnyájan ősi szokásaikkal felhagyva, keresztény hitre térjenek.

Elindultak keresztelő körútra a püspökök egv-egy országnagy kíséretében s rövid idő alatt a kun nemzetségek mind fölvették az uj hitet, kivéve az Uzorét.

Büszke, hatalmas kun törzs volt ez, kiterjedt egész Kecske vármegyére. Hasztalan volt szép szó, fenyegetés, az öreg Uzort nem lehetett hajlítani, hogy elhagyja régi isteneit.

Gyűlölte a keresztényeket, mert városokban laknak, mint valami közönséges csiszár i mesterek s nem lenge szövetsátrakban, mint i az a végtelen puszta szabad fiaihoz illik. Fen-