Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-03-11 / 5. szám
***** TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. . Vv* = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC || A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendpk. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Az esküdtek és a társadalom Ítélete. (F.) A Haverda pörrel kapcsolatosan, úgyszólván az egész társadalom, mint egy ember lázadt fel az esküdtszék teljesen felmentő verdiktje ellen. Fellázadt pedig a közmorál kiváltképen azért, mert egy, az orvosok véleménye szerint is, korlátolt cselekvőképességü ember deliriumában elkövetett bűncselekményét felmentő ítélettel honorálta. Mindenki az esküdtszék nálunk való tarthatatlanságát hangoztatja s még a legelőkelőbb sajtóorgánumok sem átallották olyan súlyos Ítélettel elitélni, a müveit világ emez legkitűnőbb intézményét, hogy a laikus elemnek természetszerűleg el kellett, hogy ragadtassa magát a szegedi ítélet következtében. Pedig, hogyha alaposan bemélyedünk az egész országos, sőt talán világbot- ránynyá növekedett perbe, s ha ugv vesszük a dolgokat, amint azt az esküdteknek beadták, ahogyan azt ő előttük, hajszálhasogató pontossággal letárgyalták. Ha a cselekvénveket nem csak magukban a nyers elkövetésükben Ítéljük meg, hanem vizsgáljuk annak belső indokait. A lelki motívumokat keressük, amelyek a cselekedet elkövetésére nógatták a deliquenst, akkor talán hamarább megtalálhatjuk a szegedi felmentő verdikt indokait, mintha haraggal, hogy az egyik bűnöst, ki bűnét nyíltan s merészen bevallotta, futni engedte a földi igazságszolgáltatás. A szegedi botránvpör főhősének lelki indító oka, szörnyű tettének egyetlen, de emellett hatalmas rugója a szerelem volt. Jókai egyik gyönyörű regényében már megírta, a „Szerelem bolondjai“ címén, hogy mindenre képes az elvakult férfi szerelméért s igy nem mondunk újat akkor, mikor a Haverda gyilkosság a szerelem tébolyultjának tartjuk. Örökös deliriumban volt a bűnöző, a szerelem mindent lenyűgöző koros állapotában. Aki életében még sosem volt szerelmes, vagy pedig azok, akik valamikor régen voltak is, de olyan régen, hogy szinte el is felejtették, azok természetesen nem tudják magyarázatát adni annak, miképpen követhet el valaki még gyilkosságot is, hogy amellett ártatlan maradjon. De akinek szivét már marczan- golta az a kimondhatatlan gyönyört s egyben végtelen fájdalmat okozó szen- vedél}7, az együtt szavazott volna az esküdtek felmentő verdiktje mellett, mert ő is jól tudta volna, hogy az, amit az ember szerelmi tébolyában elkövet épen olyan beszámítás alá kell, hogy essék, mint az őrült gyilkos avagy öngyilkossági cselekedete. Elitélte valaki a szegény, meghibbant elméjű lelkibeteget azért, amit beteges képzelődésének lázálmában elkövet ?! Büntethető az őrült cselekedeteiért? 1 Épen ilyen joggal Ítélhették volna el a szegedi esküdtek Jánosit, mint aminő joggal Március. — Hangulat. — Irta: Arakszin. Ébredni kezd a nagy nyugovó, a természet. — — — Mindenek előtt nyújtózkodik egyet: görcsösen megfeszíti és megmozgatja a tagjait, miközben titokzatos, jól eső bizsergés fut rajtok végig, melyet megérez minden és mindenki az egész világon s a melyből kijut a része a legparányibb rovarnak és kijut az — embernek, meg a fák kopasz ágainak is. Látszik, hogy jól kinyugodta magát a nagy alvó s most jól érezi magát. Az illatos levegőt idönkint pajkos, gyenge szellőcskék mozgatják meg, a melyek megmozgatják a száraz ágakat is, és megsimogatják az embereknek az arcát. — Mi azt hiszszük, hogy szellő nyargal át a tájakon, pedig csak egy nagyot ásított a szép ébredő. Most felnyitja szemeit és körülnéz, és amint körülnéz, fénynek, napsugárnak özöne hull felülről a földre, napsugárban fürdik boldogan, mámorosán a világ. Felnéznek az emberek az égre, s nyájas, tiszta, szépséges kékség terül el a világ felett, örvendező mosolygása a mindenségnek. Azután rendbe hozza a fekvőhelyét, mely bizony nagyon rósz volt már, csupa keményre fagyott rög egész télen át, merre a szem ellát. Leteriti tehát puha, zöld bársony-szőnyeggel. De — jó kedve van az ébredőnek : nótába kezd, fütyörészik. Az az édes lárma ez, melytől tavasszal a hosszú némaság után hangossá lesz a világ, megkezdődik újra a madarak csicsergése, erdőn, mezőn a dalos madárnak éneke. S vele, az álmából felébredt természettel — talpra áll az egész mindenség. Mintha kihirdette volna, mintha csak elkiáltotta volna magát a világon: szabad a vásár! Az élet kezdődik a világon köröskörül, az ébredéssel a munka, az élet, virulás és öröm. Meleg a teste az ébredőnek a hosszú álom után. Hiszen megcsókolta a földet a tavasz és e csóktól fölmelegedett a föld. Ez a melegség pedig elhat a zörgő, száraz galyakba és el a szivekbe. — Az ágak végei kipattannak s rajtok rügyek fakadnak. A letarolt szinte meghalt mezőkön élni kezd a moha, a gyep, a fűszál, a vetés. S rajtuk és közöttük egy-egy kis halk zümmögését hallhatjuk élő lényeknek, lenn a rögök kozott piciny bogarat látok, amint felkuszni iparkodik egy száraz rögre. Ez már mind élet és mozgás, mely megkezdődött, mert március van. Megmozdul minden. Megmozdulnak a mindenségnek összes tárgyai, minden, ami része a mindenségnek. Nemcsak a bokroknak rügybe szökkenő ágacskái, vagy a tél hidege elől a föld kebelében elrejtőzve volt mindenféle kis élő lények, hanem igazán a porszemtől az égbolt kékjéoen úszó fehér felhőkig minden: — mozgásba jönnek s a nagy nyugovás után életet kezdenek. Ez a nagy megmozdulás igy tavasszal a természet életműködésének a kezdete, mely végiglüktet a világon. a tébolyodott cselekedeteit bíráljuk el. (De akkor tessék gondoskodni arról, hogy minden őrült tébolydában legyen. Ma egy raffinált gazember 10—20 embert meggyilkol, s holnap mint őrült megmenekül a büntetés elől. Szerk.) Felmentő Ítéletet kellett tehát hozni. Mert mig egyrészt a vádlottak bűnözése beigazolható nem volt, másrészt a beigazolt bűnöző nem volt szabad akaratánál, mert végnélküli szerelme mintegy hipnotizálta olvan cselekedetre, melv a társa- dalmi szabályok szerint büntetendő, de amely cselekedet ő előtte a szerelmes előtt, egy szívesség akart lenni, szerelme tárgya részére. (Ilyen szerelemtárgyul akár ellophatom az iró ur aranyóráját. Szerk.) S az esküdtek felül tudtak emelkedni az átlagon. Belemertek mélyedni ebbe a gyönyörű, sokak előtt mégis ismeretlen mvsteriumba, a szerelem örö- kös és öröktől fogva levő érzésébe. (Felemelkedni és belemélyedni könnyű neki. Szerk.) S ha a mi szegedi esküdteink magasabb világnézetet vallanak, mint a nagy, a laikus közönség, sőt magasabbat, mint legelőkelőbb sajtóorgánumaink, akkor bizony senkinek sincs jogában az esküdtszék intézményét gáncsolni, vagy ami még feiháboritóbb, e gyönyörű s nemzetközi szép intézmény eltörlését indítványozni azon a jogcímen, hogy esküdteink még nem érettek (vagy túlérettek. Szerk.) az ítélethozatalra, hanem igenis bámulnunk kell a szegedi esküdtek éretFelharsant a mindenségben az életnek, a természet életének zenéje, a munka vig dala. És ez a nagy zene mostantól kezdve mindenütt hallható. Ha nem hallgatózom, akkor is hallom. Ha kimegyek a határba s megállók a rónaság közepén és csendesség vészén körül, hallom akkor is. Csak nagyon halk ez a zene, az életet élő világ zenéje, hasonlít a csöndességhez és mégis oly erős! Mert ez a nagy zene a mindenségnek lélekzetvétele, az élő nagy minden ségnek halk szive-dobbanása. Hatalmas, mert ez a nagy, ez a halk zene végigzsong a világon. Erősebb, mint az elemek csatájának zaja, erősebb a vihar tombolásánál, orkánnak és fergetegnek bömbölésénél, tengernek háborgásánál s csak olyan, mint hogyha menykövek csapása kősziklákat dönt hegyóriások ormáról. Az a halk muzsika mégis hatalmasabb, mert folytonos, állandó és általános, hatalmasabb, mert abban részt vesz minden. Benne van abban nemcsak a zuhogó vizek moraja, nemcsak a rengetegek éhező vadállatjainak kétségbeesett ordítása, a gyepet szakgató őznek, a nyargaló szarvasnak zaja, az odúból óvatosan előlépő rókának nesze, hanem benne e nagy zenében a réten végig röpködő pillangó szárnyának rezdülése is, a kis fűszálnak zizzenése is, mikor szellőtől érintve szinte nesztelenül szomszédjához hajlik, a tó vizének loccsanása, hogyha a nádas mellől egy-egy vizi madár hirtelen fölrebben, a fejünk felett szálló madárnak hurrogása, az erdő mélyén a lcakukszó meg vadgalamb nyögése, a bólintgató lombok suttogása, az alkonyi szellő suhogása, a hazatérő nyáj kolompja, a falu alatt felhangzó bús furulyaszó, a kis templom tornyából reszketve
