Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-03-11 / 5. szám
Felsőbányái Hírlap ségét nemes világfelfogását, melylvel ezt az egész, igazában talán még szóra sem érdmes, bünpört elintézték. Hangverseny. Ábrahám Mariska dr. Lakatos Mihályné zongoraművésznő és Simon Aurél szavalóművész Kilián Béláné és Nyisztor Erzsiké közreműködésével hangversenyt tartottak városunkban folyó hó 5-én. És milyen hangversenyt! Gyönyörűt, művészit, gazdag, csillogó programmal. A csodás melódiák, melyeket művészkezek csaltak ki, a bájos énekhangok, a szavalatok szelid és tomboló érzelemskálái felségesen zengtek, hullámzottak az üres széksorok fölött. Csakugyan kitűnő akusztikája van a díszteremnek — ha üres. Mert egy hangversenyre ha 24 ember megy el, akor még egy kicsi terem is üres, itt pedig ennyi közönség másfél sort tölt be. De szomorú, lehangoló látvány az még a hallgatóságnak is, hát még a szereplőknek. Hát legnagyobb baj volt itt a 3 koronás belépő-dij. Ilyen még nem volt itt és meg is ijjedtek tőle; sokan nem mentek el azért, mert a 3 koronákat sajnálták, a 2 koronás helyen pedig resteltek ülni. Pedig az az úri mivoltát senkinek nem kezdte volna ki s egy kis hallgatólagos tüntetést a 2 koronások részéről senki sem vett volna rossz néven. De hát sebaj. Csak jön majd nyáron valami cirkusz, ott lesz majd műélvezet rogyásig. A másik hiba volt a rendezőség részéről, hogy meghívók házhoz nem lettek vive; ezt pedig elvárja a közönség s legalább fel van hiva a figyelme ; 10—15 plakát nem elég méltó egy ilyen vállalkozáshoz. Azután a helyi szereplők, kik szintén vonzanak, nem voltak a szinlapon kitéve. Bizony szomorú, hogy Felsőbányán nincs kifejlődve a művész-érzék, a magasabb élvezetek utáni vágy, Más helyeken kapkodnak az eféléken, Ábrahám Mariska, ki a bécsi zene- konzervatoriumot kitüntetéssel végezte, hány önálló koncertet adott Nagybányán és vidékén nagy sikerrel. Németh Gyula operaénekes épen ilyen sorsra jutott itt s azt hiszem, most már gondoskodnak arról, hogy Felsőbányán több művész ne szégyenittesse meg magát. Elriad innen mindenki, aki magasabb élvezetet nyújthatna és ez már a város nívójának a terhére megy, amit pedig minden intelligens és polgár lakónak emelni volna kötelessége. Hasonló érzékbeli szegénységi bizonyítványt nem volna szabad lépten-nyomon kiállítani magunkról. A hangverseny műsora a következő volt: szerte áradó esti harangszó, a pásztortüz lángjának pattogása, egy-egy a távolban elvesző kiáltás, a faluból kihallatszó kutya-ugatás és — még a a mindnyájunk szivének dobogása is: az emberek sóhajtásai. — — — Lemegyek a kertbe, megállók egy utón s észreveszek egy megvetett kis állatot egy szegény pókocskát, a természet háztartásának egy igénytelen kis részesét, amint két szomszédos köszméte-bokor között szálát szövi. Lám, csakugyan kezdetét vette hát a munka. Tovább megyek, a kert aljára s megállók egy bodzafa mellett. Nem messze tőlem az ér. Partjára érkezik egy mezitlábos paraszt-leány. Szétnéz, keresi a libáit. Kolompolást hallok a túlsó oldalon, oda nézek: vagy tiz tehén ereszkedik le a vízbe. A legény engedi, meg sem mozdul ülőhelyéből, hol egy fatörzsnek támasztja hátát, hanem tovább tanulmányozza furulyájának titkait s Kati, bár kiáltására a fiú alig válaszol, a keskeny szál pallón nagy vigyázva mégis által megy, hiszen — a szomszédék Janija csak egy évvel fiatalabb nála, aztán olyan szépen is szól a furulyája, föképen pedig mert — március van, az élet lüktetésének kezdete, a márciusi ébredésnek bóditó órái. Hogyne keresné hát libáit a leány a túlsó porton is! Mert az emberek ? Az emberek még ilyenkor alig tudják, hogy mi lelte őket, csak szélesre húzódik arcuk a mosolygástól, a megelégedéstől, az élvezettől. S olyan fürgék, elevenek ! Mintha egy kicsit részegek volnának a balzsamos tavaszi levegő kábító illatától, mely enyhe szellőknek szárnyán szerte röpül. Mert bár virág nincs még, de az a sok illat, amit a virágok és zöld erdők 1. Petőfi: »Salgó«, szavalta Simon Aurél. 2. i Chopin: Balláde G. moll., zongorán előadta dr. Lakatos M.-né. 3. Révai: a) Mindenható szerelem, b) Jöjj feketeség, c) Gyönyör az éjszakában, d) Mámoros napok, e) Legszebb halál. Szavalta Simon Aurél. 4. Liszt: Waldesrauschen. Chován: Magyar ábránd. Zongorán előadta dr. Lakatos M.-né. 5. Ady: 1. Esze Tamás komája. Szávay: Misztótfaiun. Révai: VálaszSzávaynak. Szavalta Simon Aurél. 6. »Dal« Kacsó Pongrác- tói, »Keringő« Laclienbachertől. Énekelte Kilián Béláné, Nyisztor Erzsiké zongorakisérete mellett. 7. Liszt: Polonaise E dur. Zongorán előadta dr. Lakatos M.-né. 8. Egly Mihály: Vénus csillag. Brán Lőrincz: Románból »Folyamba megy.« Eminescu: Elválás. Petőfi: »Falu végén.« Szavalta Simon Aurél. Kritikánk rövid és csak a legnagyobb dicsérettel és elismeréssel szólhatunk az egyes szereplők működéséről. Ábrahám Mariska művészete abban a tökéletességben és fényében ragyog, amelyben sikerei tetőpontján állott. Csodás technikája és finomsága lebilincselte a hallgatóságot. Kilián Béláné szépen, bájosan énekelt. Hajlékony, tiszta hangja úgy a magyar dalokban, mint a keringőben fülbemászóan csendült s az újrázásra még egy szomorú és friss magyar nótával igyekezett kielégíteni a lelkesült közönséget. Nyisztor Erzsiké méltó partnere volt Kiliánnénak. Zongorakisérete simulékony, lágy, nem vezetésre vágyó, hanem a dal szépségét érvényre emelő játék volt. Simon Aurél szavalata változatos és élvezetes volt. A költeményeket úgy válogatta össze, hogy művészetének minden árnyalata érvényesülhetett. Az emberi érzések hangban és kifejezésben váló érvényre jutásának minden igazi árnyalása benne volt a szavaló művészi előadásában. Tombolt, zokogott, nevetett és majd lágyan, szerelmesen suttogott a szép versek során, melyeket tökéletesen átértett, átérzett és igy gyönyörködtette a közönséget. A hallgatóság minden egyes számot zajos, kitörő tapsolással és elismeréssel honorált. Élvezetes este volt ez azoknak, akik megjelentek, valóságos lelki felfrissülés és a zenében való nemesedés. Előadás után a társaság szétoszlott s a nagybányai szereplők azonnal hazautaztak. Különfélék. Személyi hírek. Farkas Jenő polgármester vasúti ügyekben Budapestre utazott. — Holéczy Gyula kir. főmérnök az állami ut téli munkálatainak megtekintésére néhány napig városunkban időzött. Az uj főispán. Őfelsége Csaba Adorjánt nevezte ki Szatmárvármegye és Szatmár város árasztanak nyáron át, már itt van miköztünk, a levegőben van most még egybegyűjtve. Ezt a sok illatot most akarja a természet kiosztani a virágok között. Benne van most még a tavaszi levegőben egy darabig; hadd lássák az emberek, hogy ő tőle kapják azt a virágok is. De azért a kert aljában, a lucernás oldalán, bokrok tövén, meg kinn az erdőszélen, egy hosszú görbe fagyökér mellett ibolyára is bukkanok, melyet rögtön el is rabolok az álmából felébredt természettől. Hát még ha majd kicsit később az ákácfa is virágzik s — »tele lesz a város ákácfa- virággal!« Fenn pedig a hegyoldalban a patak is, mintha alig bírna magával a nagy örömtől, hangos kiabálással rohan lefele erdő homályos ölén. Hiába, a márciusnak illat és ragyogás, melegség és mosolygás érkezik szárnyain. Bunda, tűzifa, kandalló, szánka — mind a fogalmak és gondolatok lomtárába kerültek s a télnek minden megunt romantikája átadva a feledésnek. Mert felébredtél hát anyánk, szépséges természet?! Jó reggelt, jó reggelt! Oh milyen szép vagy 1 A leheleted tavasz-illat, a szód madárda!, álomra hivó méhzümmögés s futó patakok csevegése, mosolygásod az égboltnak gyönyörű kéksége, kezeidnek munkája bimbó és rügy, ha pedig lehunyod szemeidet, csillagokkal van teleszórva a hűvös márciusi éjszaka. Március hónap, te a nagy ébredésnek nagyszerű napja vagy, diadalmas ünnepnapja az örvendezésnek, az életnek, a termékenységnek! A születésnek órája ez — kezdete a virulásuak, sejtése boldogságnak, tündérálmoknak . . . i főispánjává. Csaba Adorján már 21 éve a szatmári járás főszolgabirája, vármegyei földbirtokos és több előkelő vármegyei családdal van rokonságban. Kiváló képességei, erélye és szorgalma méltóvá teszik őt a főispáni székre és kinevezése az egész vármegyében megelégedést szült. Installátiója folyó hó 14-én lesz. Kinevezés. Vas Lajos ref. népiskolai tanítót a vallás és közoktatásügyi miniszter Balassagyarmatra nevezte ki állami rendes tanitónak. Vas már el is utazott állásának elfoglalására. A képzett és rokonszenves tanító előhaladásán őszintén örülünk. Múlt számunkban röviden részvéttel emlékeztünk meg dr. Szokol Pálné Szenliványi Martinovich Gabriella haláláról. A nemeslelkü úrnő hirtelen, rövid betegeskedés után múlt ki és életét a leggondosabb, a legtudományosabb orvosi és tanári ápolás sem tudta megmenteni. Családját a legnagyobb gyászba borította, mely tehetetlenül állott haldokló ágyánál a pusztító betegséggel szemben. Családja iránti nagy sze- retete még súlyosabbá tette a nagy csapást, mely kíméletlenül és könyörtelenül érte gyászba borult övéit. De Felsőbánya város társadalma is veszteséget szenvedett dr. Szokol Pálné halálával, mert annak előkelő, rokonszenves és vidám kedvű tagja volt, ki résztvett mindennemű társadalmi mozgalomban és a város társadalmi életében. Temetése február hó 25-én délelőtt 9 órakor volt óriási részvét mellett Duszik Lajos szatmári ev. lelkész magasröptű, könnyekig megható beszédet és imát mondott. Utána a város összes harangjainak zúgása mellett, a megtört család, a város egész intelligen- tiája, a nagybányai bányaigazgatóság küldöttsége, a bányaiskola testületileg és nagy néptömeg kisérte koporsóját a vasúti állomásig, honnan az elhunytat Nagyszombatba szállították és február 26-án délután 4 órakor helyezték a családi sírboltban örök nyugalomra. A család gyönyörű virágkoszoruja mellett ott láttuk a kincstári tisztikar, barátnői, a bányaiskola hallgatóinak díszes koszorúit. Révész János és neje — az elhunytnak leánya és veje, továbbá Szokol Ziza, az elhunytnak sógornője 20, illetve 10 koronával váltották meg koszorúikat a nagybányai ev. egyház javára. Dr. Szokol Pálhoz, a mélyen lesújtott férjhez és családjához nagyon sok levél, sürgöny, részvétirat érkezett közelről és távolról, hogy enyhítsék a család nagy fájdalmát. A közkedvelt urinő messze innen alussza örök álmát, de azért a szeretet, teljes emlékezés nem szakad meg a kedves halottról a nagy távolság által. Legyen álma békés és csendes! Városi közgyűlés. F. hó 3-án rendkívüli közgyűlést tartott a város képviselőtestülete. Tárgyak voltak a Reizmann Hermann cég földvételi ügye és a tölgyliget értékesítése. Miután a képviselőtestület erre a közgyűlésre sem gyűlt össze teljes számmal, az ügyek tárgyalására 15 nap közbevetésével uj határnap tűzetett ki, mikor tekintet nélkül a képviselők számára fog határozat hozatni. Síoll Béla ünneplése Fényes bankettnek volt színhelye Nagybányán február 26-án este az úri kaszinó. Több mint százan gyűltek össze Nagybányáról és vidékéről, hogy Stoll Bélát, a kaszinó érdemdús elnökét, kit Felsőbánya város díszpolgárává választott, melegen ünnepeljék. Stoll Bélának nemcsak Felsőbányán, hanem Nagybányán is vannak maradandó, becses alkotásai, a közügyek terén kiváló érdemei. Ez a bankett tehát nemcsak a felsőbányái díszpolgárnak szólott, hanem Nagybánya város polgárának is, kinek erényei és kiválóságai előtt meghajolt Nagybánya vezető társadalma. A felköszöntők sorát Szőke Béla h. lelkész kezdte meg, ki a kaszinó nevében üdvözölte az ünnepeltet. Azután Soltész Elemér a rész- vénylakarékpénztár, dr. Rencz János a muzeum- egyesület, Székely Árpád az áll. elemi iskola, Farkas Jenő Felsőbánya város képviseletében és Ratkovszky Pál szatmári főgimnáziumi igazgató mint iskolatársát köszöntötték fel Stoll Bélát, ki hosszabb szép beszédben válaszolt az őt elhalmozó ünneplésre és Nagybánya és Felsőbánya városok virágzására ürítette poharát. Azután még sok szép felköszöntő hangzott el és a díszes társaság jórésze kitűnő hangulatban a reggeli órákig maradt együtt. A nagybányai evang. egyház folyó hó 13-án, vasárnap d. e. 11 órakor közgyűlést tart. Dr. Szokol Pálné.
